Itt felejtett házak - 5

Hangulatos, tradicionális sorház.. Balról még az eredeti kerítést is megőrizték...

A téglából eszkábált kerítés visszaköszön még néhányszor - például egy másik megbúvó házikón is:

Csodás citromok a kertben!

Itt felejtett házacskák

Rábukkantam Madrid egyik Rózsadombjára - mert nagyon sok van: domb is, és előkelő negyed is... Girbe-görbe utcák, kis egyemeletes mediterrán tetős, manzárdos, teraszos házikók... Amikre nem vetettek szemet a válság miatt megtorpanó pénzügyi befektetők... Szinte kivétel nélkül mindegyik takaros, rendezett - alig találni egy-egy elhanyagoltat... Itt a hatóság évente figyeli az elhagyott telkeket, kerítéseket... A drótkerítést megtűrik, de ha megtartotta az előrelátó tulajdonos a régi kőfalat, évente át kell mázolnia a grafittiket...
Ez az egyetlen ház, ami akár Kispesten vagy Mucsán is állhatna... Olyan egyszeri, semmi blikkfang... Ráadásul még egyszintes is, ami itt ritkaság.

Mert a jó spanyolik nem mennek a szomszédba egy kis rongyrázásért... Világbirodalom volt, nagy ország... Az én házam az én váram - itt is ráillik az építményekre. Nem annyira a nagy területtel, tágas kerttel tetszelegnek - a kis települések is zsúfoltak, nem az a levegős elrendezés a jellemző, mint a magyar falvakban... 

Mivel főleg itt a Mesetán, a félsziget belső magasföldjén, amit jobbára hegyek öveznek, amik elzárják az esőfelhőket, nagyon száraz a klíma egész nyáron. Ezért parkot, kertet fenntartani elég fényűző lenne - inkább mindent leburkolnak... Kőbánya, szebbnél-szebb terméskő lapok mindenüvé elérhetők voltak mindig is - így ebből építkeznek a falvakban is olyan módon, mintha kisváros lenne. Elterjedt az emeletes építkezés is - ezért sokkal városiasabb a vidéki települések képe is.

Barátságos, alacsony,bár olykor kétszintes házacskák - az emeletráépítés részben a nyári napsütés kizárása érdekében is fontos - hisz éjjel meg szellősebb, hamarabb lehűl...

Ezek az ittfelejtett házacskák még a múlt század eleji utcaképet sugallják... 

Van, amit szerencsésen sikerült teljesen modernizálni:

A következőn el sem lehet dönteni, hogy egy boltíves vidékies utánérzésű ház, vagy ügyes átalakítás?

 És a leghangulatosabb: Gyönyörű, kis kerítés mögött lapuló házikó több évtizedes szőlőlugassal:

Bár a rácsos kapu régi felirata nem annyira vendégcsalogató: Mennél kevesebb látogató, annál kevesebb háborgató... Az erdélyi székelykapukon nem épp ilyen szöveg szokott állni

Földszintes sziget...

...a madridi téglakolosszusok tengerében. Folytatom a barangolást a blokkházak tövében - Itt felejtett házak, 3. rész.

 

Egy egész sarkot mutatok, ahol hosszú idő óta állják a sarat a buldózerek fenyegetésével szemben ezek a lapos épületek. Némelyik házacska láthatóan idős emberek háborítatlan fészke - parányi előkerttel, kőbástyás kerítéssel, fákkal, lugassal. Ki szeret már idősen költözni - bár a többség rákényszerül. A régi ház öreg fákkal a sarkon még maradt...

Szemközt laposan elnyúlik csaknem egy egész háztömb. Van úgy, hogy a tulajdonos felveszi a ritmust és megtalálja az odaillő profilt magának, a házának(alig hiszem, hogy itt bérlők laknának), akad aki megpróbál sütkérezni a régi dicsőség fényében.

A kétszintes Casa Martinez tradicionális téglaépülete uralja a kis negyedet. Csempefalán hajdani rekordnyereményekkel a régi lottózó hirdeti magát most jobb sorsra érdemes műszaki boltként. Az itt vásárolt sorsjegyekkel még az erős pezeta idején nyerték a milliókat!

Folytatva a technikai műfajt a következő telken szívósan tartja magát egy autójavító ... Lehet, hogy azonos a tulajdonos, és ezért képes dacolni a nagytőkével... 

Egy magányos földszintes ház étteremkén álcázza magát - előkertje a terasz, rácsos kerítése  a szőlőlugassal benőve fut tovább a tetőre.

  

Az már nem is lepett meg, hogy egy nem is melós külsejű fiatalember komótosan felnyitva a csomagtartó tetejét előtárta a késélező készségét... Egy kis pánsíppal próbálta magára vonni a figyelmet - mint a falusi vándorló mesterek...

Ez az a ház, ahol semmise változik

Itt felejtett ház 2.

Egy "kibelezett " ház áll a szomszéd utcában. A növényzet tobzódik benne - de még nem vadult el... Vörös, még állatag vakolat, régi rácsos kerítés, gyönyörű szecessziós kapu - még minden Arturo Soria idejéből maradhatott itt...Virágözön: csodálatos lilaakác lugas borul a bejárat fölé: ilyen volt még a múlt hetekben... az illatot nem tudom érzékeltetni... Most a közönséges akác ontja otthonias illatát...Olyan illatár uralkodott, hogy tán nem is bírtak volna megmaradni a házban akkortájt... 

Az emeletes családi ház már legalább ősz óta ki van ürítve, ezért is vette át uralmát a vegetáció. Biztató, hogy az üres ablakok mögött új nyílászárókat vélek fölfedezni. Azt képzelem, harc folyhat az ingatlanosokkal... Mellette a sarkon ugyanis már elegyengetett üres telek ásítozik - ez a ház pedig mintha ikertelken szorongana egy másik, már részben lebontott, jellegtelen épülettel... 

Úgy szurkolok a tulajdonosoknak... bárcsak sikerülne fölújítaniuk! Modern Dávid és Góliát.

Remélem, megújul majd ez az üde színfolt, és borsot törnek az ingatlanspekulánsok orra alá! Talán a válság elodázza a nagybefektetők döntését. Nincs itt műemléki védettségre lehetőség? Szerintem érdemes lenne, már csak a kapu miatt is...

Itt felejtett ház...

Egy olyan környéken lakunk Madridban, amit 1886-ban kezdett kiépíteni egy modern szemléletű mérnök a városi elöljáróság döntése nyomán. Zöldövezeti jellegű, kis családi házakat tervezett zsebkendőnyi telkeken Arturo Soria - a ma is róla elnevezett kétsávos, leállósávos, középen parkosított főútvonal gyűrűként övezte volna a város centrumát - de csak egy hosszabb szakasz épült meg. Budapesten a Szilágyi Erzsébet fasorhoz tudnám hasonlítani. Annak idején villamos járt a két úttest között - ezt gyönyörűen parkosították - öreg fák mutatják, hogy a villanyszamarat régen nyugdíjba küldték.
A régi házakból néhány maradt meg mementóként... Ezek a kedvenceim... A kegyelemdöfést az M-30 nevű É-D irányú autóút kialakítása adhatta ennek a területnek. Sajnos ez a hajdan emberi levegős városrész is az ingatlanbefektetők prédájává vált a 60-70-es évektől... Mindent leromboltak és tetszetős, de mégis rideg tömbházakat emeltek a egységesített telkecskéken.
Ma már csak egy-egy házacska lapul az 5-15 emeletes bérházak és a valamivel lazábban beépített lakópark-szerű monstrumok tövében.
A szomszéd utcában áll ez a jellegzetes téglaépület tető- és oldalterasszal, erkéllyel és keskeny kis előkerttel. Sarokházként nagyon bájosan mutat a Passziflora-val és lonccal befuttatott kovácsoltvas kerítés - ezt már mutattam korábban. Megfigyeltem, hogy ezeknek a házacskáknak a kertjében még haszonfák is álldogálnak. Itt eper(vagy szedernek is mondják), másutt sárgabarack... Persze egytől-egyik kiöregedtek már, de leginkább itt is a tűzelhalás sanyargatja őket...

	A teraszra futó szőlőlugas tán már 40 éves is lehet..
	Az első Passziflora is kibontotta már pompás szirmait...