Sárközi hímzések 3 - fökötőhímzés

A sárközi hímzések megint más típusai a dúsan hímzett főkötők. A legváltozatosabb és legnagyobb számú emlékanyag ezekből a darabokból kerül ki. A mintaváltozatok sokfélesége mellett az öltéstechnika rendkívüli gazdagsága szinte minden magyar hímzés fölé emeli. Feltételezhető, hogy fekete alapú, fehér pamuttal kitöltött recefőkötők voltak az elődei. Legkorábbi példányai fekete muszlinon vagy lágy selyemszöveten készültek, fehér fonallal hímezve. Valamennyi hímzőrámán készült.

 Noha a sárközi főkötők hímzés szabad rajzú, nem rajzolták elő, hanem varráskor a főminták kontúrjait elnagyoltan körülfércelték. A kisebb térkitöltő elemeket fejből varrta, improvizálta a hímzőasszony. 

 

A sárközi főkötőkön megtalálni a Magyarországon fellelhető szinte minden öltésformát és ezek változatos kombinációit. Jellemző a láncöltés, akár összefüggő sorokban, akár szakadozva, egyes láncszemenként. Kombinálják laposöltéssel, ahol a láncsor a kontúrt alkotja. 

Sárközi színes hímzések 2 - bíborvég

A Sárközben régen használt színes jegykendő hímzésről már írtam a múltkor. A sárközi fiatalasszonyok viselte dulandlé, a bíborvég hímzése egész más típusú, de szintén színes hímzés.

Gárdonyiné Kövessi Edit-Lakyné Székely Ilona: Népművészeti divatalbum c. munkájában vannak részletes leírását egyes magyar tájegységek népi hímzéseinek. Ebben a könyvben igyekeztek átcsempészni 1973-ban a népművészet hímzéshagyományát az akkori öltözködésbe.

Részletesen föltüntetik a bújtatott öltést, ami a jegykendők hímzésében is előkerül Sárközben. Ennek a neve Lengyel Györgyinék szerintem tapétaöltés - de most ezt nem tudom előtalálni... A szokásos töltött v. laposöltés helyett úgy érik el a mozgalmasabb mintakitöltést, hogy lényegében egymás mellett szorosan, de öltés eltolással váltakozva kezdik a tűzőöltés sorokat.
A kontúrozás és a kis kacsok szintén tűzőöltéssel készülnek.

A M. Néprajzi Lexikon szerint a bíbor (finom selyemfátyol) egyik keskeny végéhez toldott, dúsan hímzett lenvászon csík. A hímzőfonalat rendesem selyem-, arany- vagy ezüstszállal keverve alkalmazták. Színek: vörös, kék, zöld, drapp, sárga, fekete, fehér, amelyek alkalmanként együtt is előfordulnak egy-egy darabon, de vannak csak vörös–kék–zöld és fekete színnel készült példányok is. 

A keskeny csíkba rendezett mintát nemegyszer aszimmetrikus elemekből rakták össze szabályos szakaszos ismétléssel. Gyakori a koncentrikus négyszögekből, koncentrikus, kissé ellaposított körökből, mértaniassá merevített fektetett virágfélékből formált minta. Egy-egy ilyen elemet arányos távolságokban helyeztek el a sorban, a közöket pedig kisebb aszimmetrikus alakzatokkal töltötték ki. Tagolást visz a mintába a mindig sötét kontúrozás. 

Váltogatott laposöltéssel, keresztöltéssel, a kontúrokat gépöltéssel varrták igen gondosan; a bíborvég színe-visszája szinte egyforma. Egyes példányokat rézsút fektetett laposöltéssel és félkeresztöltéssel hímeztek. 

A katolataszegi dulandlé nincsen alábélelve, nem készülnek erősebb anyagból, mint a fátyolszerű bíbor, ezért kétoldalas hímzésként érvényesül.

Sárközi színes hímzések

Kövesden Dr. Németh Pálné, a Népművészet Mestere, 2010. augusztus 20-án önálló kiállításon mutatta be a sárközi hímzést. A maga gyűjtötte mintakincs anyagából készült kiállítási darabokon a sárközi jegykendők, bíborvégek és halotti párnák mintái jelennek meg. A kiállításról jól lekéstünk - de a galériában látható!  Virágsoros (kovácsoltvas-virág) bíborvég minta, svábazsúr díszítéssel  Még a Polgárok Házában volt egy príma bemutató és kiállítás évekkel ezelőtt - ott csodáltam meg először "élőben" ezeket a gyönyörűségeket... De Apátiné dr. Csapó Anna oldalain ma is látható. A sárközi hímzések szűkebb értelemben a Szekszárdtól délre fekvő öt község: Decs, Öcsény, Alsónyék, Sárpilis és Báta hímzései. Tágabb értelemben ide tartoznak Szeremle, Érsekcsanád és Váralja hasonló varrásai is. Ez a legsokrétűbb emlékanyag egyetlen kistájról származó hímzéseink közt. Öt különböző műfajban a - sárközi halottas párna,  - főkötő, - jegykendő,  - bíborvég (dulandlé)és  - ingujjhímzés többféle technikával és stílusban készült.  A két első típus egyszínű, a többi főleg színes technikával készült. Csapó Anna munkáiban általában a jegykendőkön látható geometrikus mintákat alkalmazza azsúrozott terítőkön.  Több évszázadból fennmaradt emlékek képviselik a  régi stílusú népművészetet is, a parasztstílusokat is, egészen a legújabb stílusú népművészet körébe sorolható késői darabokig.