Téglavár egy irdatlan lapos fennsíkon

Ha valaki több időt tölthet Madridban és már telítődött a múzeumokkal, képtárakkal, akkor tágíthatja  az ismert Toledo-Segovia-Chinchón szentháromságot, lehetőleg egynapi távolságra levő nevezetes városokkal. Leggyakoribb csillagtúra továbbá Ávila egy sziklabércen álló fantasztikusan ép városfalával, délre pedig Aranjuez királyi rezidenciái a Tajo folyó hűs partjain. Igaz, akár Illescasba kibuszozva is középkori templomot talál az ember a főtéren Goya képekkel - bár ez még nekem kimaradt...
A különös hangzású Coca városa úgy százharminc-valahány km-re van a fővárostól az A-6 autópálya mentén, úgyhogy belefér egy napba. Kicsi városka, alig kétezer lakossal, nincs annyi látnivaló, hogy ne lehetne bejárni.
 
Cauca néven már az ókorban se jelentéktelen város volt, mert innen származott Theodosius császár. Nagy előnevet kapott, mert uralkodása alatt (379- 395) egyesítette személyében a keleti és nyugati császárságot, de két fia lévén, hagyatékában újra és végérvényesen meg is osztotta a birodalmat. Államvallássá tette a kereszténységet és üldözte, ha nem is halálbüntetéssel a pogányokat és eretnekeket.

A kisváros nevezetessége egy hatalmas, csipkés, 15. századi gótikus-mudéjár stílusú téglavár. Az egyik legjobb állapotban fönnmaradt erődítmény Spanyolországban, már az 1950-es évek végén renoválták és hosszútávú funkciót biztosítottak neki. Szerencsés a vár fekvése, mert egy fennsíkon fekszik, a körötte ugyan vagy húszméteres várárok mélyül, de a város ott terül el közvetlen mellette. Így a várban helyezték el az országos erdőfelügyelői szakiskolát, ami azóta is működik. Belülről ugyan modern típusablakok csúfítják a déli és keleti falat, viszont rendezett az egész vár és igen jó állapotban van.

A kisváros nevezetessége egy hatalmas, csipkés, 15. századi gótikus-mudéjár stílusú téglavár. Az egyik legjobb állapotban fönnmaradt erődítmény Spanyolországban, már az 1950-es évek végén renoválták és hosszútávú funkciót biztosítottak neki. Szerencsés a vár fekvése, mert egy fennsíkon fekszik, a körötte ugyan vagy húszméteres várárok mélyül, de a város ott terül el közvetlen mellette. Így a várban helyezték el az országos erdőfelügyelői szakiskolát, ami azóta is működik. Belülről ugyan modern típusablakok csúfítják a déli és keleti falat, viszont rendezett az egész vár és igen jó állapotban van.

A képek tavasszal készültek, még rügyfakadáskor. A ciklámenszín egy agyonmetszett vadalmafa...

Mandulavirágzás Madridban

Végre találtam egy olyan objektumot, ami fél hétkor nyit reggelente!  de nem ám tejivó, vagy kenyérbolt ám - felénk a kínai bolt is csak fél kilenckor nyit (az iskola, munka 9-kor kezdődik).
Mandulás kertben járta - itt az is vanItt nagyon elterjedt a mandula - a legnagyobb mennyiségben termelt csonthéjas lehet. A mediterrán éghajlatban jól érzi magát a fa, és más más fajtákat is termesztenek, mint otthon, mert ezek terebélyesebbek, nem olyan nyurgák, mint a Balaton-felvidéken látni. Már február elejétől elkezdett virágozni, és találtam egy hatalmas kertet Madridban tömve mandulafával.

Egy 21 hektáros nyilvános kert, amiben a mandulafák uralkodnak. Kisebb, 15-20 fasorból álló mandulacsoportot körbevesz egy-egy fenyősor, keskeny erdősávok eukaliptuszból.

Egyetlen teljesen elütő, erős-rózsaszínű mandulafa volt köztük: egy hatalmas korábbi fatörzsből nőtt ki. Kicsit kisebbek a virágai - talán régebbi fajta, nem is olyan bőtermő, mint a többi.

A kis Quinta patak völgyében fekszik a kert, a régi malmokról kapta a nevét a birtok: Quinta-malom, vagy Ötpatak-malom. Persze ezek se vízimalmok voltak, hanem szélmalmok, amik az öntözővizet emelték ki a patakból. Most is áll egy kis szélmotor a kertben.

A birtokot itt finca-nak nevezik, ami tanyát jelent, de valójában kert, mert természetesen fallal van körülvéve. Művészettörténeti kertnek tartják, mert egy alicantei építész építette és alakította ki az1920-as évektől, aki a halála után a közre hagyta a birtok északi részén álló palotával, tóval együtt.

 Nagyon sok család sétált szombat délután, gyerekkel-kutyával, még egyesek biciklivel is. A virágillat úgy elvarázsolt, nem is néztem meg a műtárgyakat - majd legközelebb...

Az Ötmalom-kert az Alcala-utca külső részén van, a Suances metrómegállóból épp ott jövünk föl - nagyon könnyen megközelíthető az 5. metróval.

Macskafészek

Egy fészekalja macskát láttunk tegnap a barátnőkkel a Retiro-ban. Először csak két napozó cicára lettem figyelmes egy jó magas fa koronájában - aztán soknak tűnt a lábak száma, és előtűnt a harmadik fejecske is. Gondolom, a mama szunyókálhatott a csemetéivel ilyen háborítatlan helyen...

 Idényszerű jó hírek is vannak Madrid legendás parkjából: az ibolyák is kinyíltak már, és virágzik a vérszilva is, bár arról nincs fotóm.

Magyarok madridi múzeumokban

A magyar köztársasági elnök és kísérete megnézte a Prado gyűjteményét, majd a spanyol királyi párral megnyitotta a Budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria képtárából összeválogatott időszakos kiállítást a Thyssen-Bornemisza Múzeumban. Itt a modern képek között két magyar festő nonfiguratív alkotását őrzik, amit a délután folyamán a múzeum két igazgató vezetése mellett tekintett meg a delegáció:

 Bortnyik Sándor: a XX. század és Moholy-Nagy László: A kör részei

A kompozíció megihlette az ékszertervezőket is: ezek a függők és nyakravalók a múzeumi butikban tűnnek föl:

Jómagam inkább maradok Rodin-nél. Négy szobor áll August Thyssen még kezdeti gyűjteményi darabjaiból az óriási előcsarnokban - ami nyilván a palota belső udvara volt hajdanán. A legmeghökkentőbb a Krisztus és Magdaléna című alkotás, amit síremléknek szánt a szobrász.

 

Liszt művei kísérték a kiállítás megnyitását, majd az azt követő fogadást a nagy mester portréja előtt.

 

Itt nem szokás a koszorúzás, így egyszerű főhajtással adózott a köztársasági elnök Liszt emlékének a külső emléktábla előtt.

Madrid és Budapest festménygyűjteményei

Egy akkora festmény-gyűjtemény keletkezése, mint a Thyssen Madridban,  kacskaringós történet - lássuk hát, hogy került összefüggésbe a magyar történelmi név a kollekcióval:

Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza alakította ki a mostani gyűjtemény gerincét. Ő régi képeket és új feleségeket gyűjtött a tulajdonában levő második legnagyobb német nehézipari konszern nyereségéből, és gyűjteményének szentelte az életét.
A dinasztiaalapító nagypapa August Thyssen 1867-ben hozott létre Duisburgban hengerművet, melyhez 1891-ben vett kőszénbányát, majd vas- és acélművet, innen indul a Thyssen-konszern története. Ő egész életében - egyik fiával és unokájával ellentétben - "csak" gyárakat gyűjtött. 1926-os halála után kétfelé oszlott a vagyon. A németországi nehézipari érdekeltségek Fritz Thyssen birtokába kerültek - aki később kétes hírnévre tett szert Hitler támogatójaként, ami abban nem zavarja az üzleti világot, hogy itt ma minden felvonó és mozgólépcső embléma szerint Tyssen vagy Tyssen-Krupp gyártmányú legyen… 

Heinrich kapta a külföldi és "szakmán kívüli" cégeket. Ő ekkor már kászoni Thyssen-Bornemisza báró lett, mivel az I. világháború előtt házasságot kötött Bornemisza Margit bárónővel. Akkoriban iparmágnások közt is vonzó volt a nemesi rang, s Margitnak nem lévén fiútestvére, a báró úr adoptálta a vejét - innen ered a bárói cím. A monarchia felbomlása után Erdélyből Hollandiába emigráltak, de Heinrich haláláig (1947) megtartotta magyar állampolgárságát. Heinrich előbb Hollandiában, 1932-től Svájcban a nemzetközi pénzvilágból és a szolgáltatási üzletágból lapátolta át a pénzt a műkincsekbe. Luganóban vásárolt villájában helyezte el 14-18. századi európai festészeti gyűjteményét.  

Ott született 1921-ben Hans-Heinrich, aki már világpolgár lett: magyar nemesi címmel svájci állampolgárként élt, "adóoptimalizálási" céllal Monacóba jelentett be, de brit lakása is volt, mégis Spanyolországban élt. 1947-ben, apja halála után megnyitotta a kastélygalériát a nagyközönségnek, s kiterjesztette a gyűjtőkört a 19. és 20. századi művekre. 1983-ban átengedte a cégbirodalmat fiának, Georgnak évenkénti nyereségrészesedésért.
1987-re a gyűjtemény kinőtte Lugano-t, de mivel a fukar svájciak nem adtak támogatást  a galéria közművelődési funkciójához, ezért új helyet kerestek. Több német város is versengett a gyűjteményért (talán még Magyarország neve is fölmerült), ám a választás végül Madridra esett, mivel akkori, ötödik felesége spanyol szépségkirálynő volt. Egy évvel később a báró le is mondott gyűjteménye jó részéről a spanyol állam javára. 2002-ben halt meg fiával folytatott - az ügyvédek örömére - hosszú, majd egyezséggel záródó pereskedést követően.

Ismert, hogy a Szépművészeti Múzeum  régi spanyol gyűjteménye egyedülálló Európában - innen ered, hogy a spanyol múzeumokkal nagyon jó kapcsolatban van. Most a Liget-projekt alatt nagy lehetőség a festmények utaztatása és kölcsönzése külföldi múzeumoknak. Így kerül most május végéig csaknem száz kép Magyarországról a Thyssen-Bornemisza Múzeumba. 

Legutóbb a millecentenáriumon ott  helyben vont magára királyi figyelmet a mi spanyol gyűjteményünk: János Károly király és Szófia királyné budapesti látogatásán tekintette meg a képeket. 

A hét elejétől az egész Paseo de Castellana-t Budapest neve és ez a plakát árasztja el. Csütörtökön lezajlott a sajtótájékoztató is.

    

 Jellemzően a ma dizájntervezője Salomé negédes fejecskéjét tette közszemlére - a kép másik fókuszát diszkréten elhagyva. Rosszul is hatna a mai macsó-ellenességre túlhegyezett országban... Persze vannak szelídebb témák, mint ez a Goya kép, amit tán épp épp a berendezők illesztgetnek.

 Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, ill. 

                                                Francisco Goya: Juan Agustín Ceán Bermúdez - Francisco Goya 

A Thyssen-Bornemisza Múzeum és Liszt Ferenc

Úgy tartják művészeti körökben, hogy Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza német-magyar származású báró II. Erzsébet angol királynő után a világ második legjelentősebbnek képzőművészeti magánkollekcióját gyűjtötte össze. Madridban járva  manapság e múzeumok aranyháromszöge tartja sakkban a műélvező látogatót: Prado, Reina Sofia és Thyssen-Bornemisza. Kis sétányi távolságra vannak egymástól, s ennek az épületnek nem csak a Bornemissza név kapcsán van magyar vonatkozása, hanem Liszt Ferenc kapcsán is.

Munkácsy Mihály Liszt portréja 

(a  Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből most a madridi múzeumban látható)

 A kollekció otthona az 1805-ben épült Villahermosa-palota. Míg az épület homlokzata változatlan maradt a beköltözéskor, a belső tereket teljesen átalakították egy korszerű múzeum igényeinek megfelelően. A palota előkelő helyen áll, a fő sugárút, a Castellana sétány és a Spanyol Képviselőház utcájának a sarkán.

 A Villahermosa palota követi azt a mediterrán madridi módit, hogy a nyári hőség elviselhetőségét célzó kis belső kerttel rendelkezik ott bent, a város legforgalmasabb pontján. A palota a korabeli képen így nézett ki, amikor a szomszédos kis utcából volt a bejárat.

Ma így fest a fő homlokzat a modernizált kerttel. Itt az udvaron emeltek konferenciatermeket, büfét, éttermet - ennek az épületnek a zöld teteje látszik a képen.

A palota utcafrontja, balról terül el a Nemzetgyűlés tere, itt van a hátsó kapu, jobbra pedig a Castellana sétányáról nyílik ma a kert. 

Ezen az oldalon egy tábla emlékeztet arra, hogy Liszt Ferenc 1844 október-novemberében két koncertet adott itt. Jótékonysági hangversenysorozat része volt az esemény, aminek a bevételével Beethoven méltó síremlékéhez kívánt hozzájárulni, és 1844 áprilisáig még hét koncertet adott Cordoba, Sevilla, Cádiz, Granada és Barcelona városában. 

 

Méltatlankodom, hogy hiába keresem ezt az emléket a magyar kiadású útikönyvekben... Remélem, most bekerül majd ez a kultúrtörténeti érdekesség a sajtóba, mert pénteken a magyar köztársasági elnök fogja megkoszorúzni.  

 

  Pénteken délben ugyanis itt nyílik a Budapesti Szépművészeti Múzeum kilencven képéből álló kiállítása Áder János és VI. Fülöp király jelenlétében. Folyt köv.!

Tél, Madrid

Madridban is a leghidegebb napokat éljük - ami nem fogható a közép-európaihoz. Még pár mínusz fok is lehet reggelente, s délben sincs tíz fok, ha nemigen süt ki a nap - de azért próbálkozik... A szél goromba, de itt az ország közepén, a Mesetán már a legtöbb hatás lefékeződik. A hegyekben, autópályákon hóakadályok nehezítik az autósok életét, egy-két vasútvonal is megbénult. Pedig itt csak az ötéves hideg-csúcs dőlt meg.
A virágaim is dacolnak a hideggel. Hó tulajdonképpen már esett novemberben, legalább tíz percig. Ennyi maradt meg belőle:

De ilyen havat még nem láttam: tömött vattapamacsok estek, nem laza hópelyhek. Erre nincs szó a magyarban, mert nem is esik ilyen halmazállapotban nálunk sose. Úgy esett, mint a havas eső, mert súlyosak a pamacsok, tömött benne a hókristály, és nem olyan laza, mint a pelyhekben. Mint egy függöny, úgy szállt alá...

Őszi leltár - zöldben

A balkonomon ágaskodó nagyon vitális, indás zöldségem nevét (középen és lenn), ami a leveleivel korallvirágra hajaz, még mindig nem  tudtam megfejteni. Az itt szorgoskodó kertészfiúk sem ismerik névről a növényeket. Már egész bokorrá erősödött a fás szára, és igyekszik kibontani picike sárga virágait, jóval korábban, mint más években. Csak januárban szokott sárgán várni, karácsonyi szünet után, most meg azt alig várja, hogy erősebben kisüssön reggel a nap.

 

 A balkonomat uraló másik növénycsoda, ha lehet, még élvetegebb. Alig több mint egy év alatt benőtte a balkon kőládáját, ami rendes hőcsapdaként működik nyaranta, és öt hét alatt csak a középsőben kapott vizet.

Nagyon strapabíró növény, biztos az előzőhöz hasonló húsos leveleinek köszönhetően vészeli át a hőséget. Neki szerencséje van, inkább árnyéktűrőnek tartják, így a keleti oldalon a rekkenő déli verőfényt mégis megússza, és vastagon be tudja borítani az egész talajt és a kőbalkont... A másik kis sárga téli virágzását meg éppen visszaveti ez a gyér napsütés...

Ennek a nevét a társasházi takarítónő meg tudta mondani. Dollár- vagy pénz-virágnak nevezik az itteniek a kerekded levelek miatt. Szóval igénytelen és sokat tűrő virág, s ha van a háznál, akkor lesz (apró)pénz mindig a háznál!

Őszi leltár - Furcsaságok zöldben

Kicsit megcsúsztam ezen az őszön... semmi melankólia vagy baj, csak túlságosan lefoglal a családtörténeti búvárkodás. Azért nyitott szemmel és blendével járok, és rácsodálkozok a körülvevő zöldségekre.
Most megbizonyosodtam róla, hogy Ibériában ősszel nyílik a sáfrány! Én is szereztem "La Mancha aranyából" néhány hagymát a toledói piacon. Tavaly azt hittem, csak az enyém kergült meg a balkonon, hogy ősszel kezdett virágozni, de most meggyőződtem róla, hogy normálisan működik. Azt gondoltam, túl erősen öntöztem szeptemberben, és ahelyett, hogy rendesen meggyökeresedett volna, mint otthon, az enyhe őszi időben egyúttal ki is hajtott, ki is virágzott. Épp négy hete bontogatta finom szirmocskáit, s így le is verte a hirtelen megérkezett egynapos mediterrán eső...

Az igaz, hogy a szokásosnál is kellemesebb őszünk volt - sokáig nem jöttek az esők, meleg és száraz volt minden. Sok növény újra is virágozott, ami itt érthetően még gyakrabban előfordul a meleg klíma miatt. Így például másodvirágzáson értem a Yucca-t is, ami nálunk aligha fordul elő... Láttam fenyőt is virágozni mostanában. Érthető is, hogy a forró mediterrán klímában nyáron már alig tudnak növekedni a termések - ez inkább érlelés. A toboz is itt különösen korán kezdi a kifejlődést. 

Az olajbogyó rendkívül hosszú tenyészidejű. Most kezd érni: előbb padlizsánszínt ölt, majd egész elfeketedik, és lehet szüretelni, sajtolni az olaját. Ez január-februárra esik - tavaly sikerült részt venni egy vidéki oliva-szüreten.

 

 A szamócafa, amiről a Puerta Sol mackója is lakmározik most pompázik fehér csengettyűszerű húsos virágfürtjeivel, és gyönyörűen kivillannak ujjbegynyi, pirosodó bogyócskái. Még nem próbáltam a madrono italt...

 Az itteni Passiflora nagyobb bokrai is egészen mostanáig virágoztak a befuttatott kerítéseken. Narancssárga, húsos termései olyan jércetojás méretűre nőttek. Ezek az indák egy vadszőlő-tőkével vannak versenyben egy eukaliptuszfára való csavargózásban:

Itt felejtett házak - 5

Hangulatos, tradicionális sorház.. Balról még az eredeti kerítést is megőrizték...

A téglából eszkábált kerítés visszaköszön még néhányszor - például egy másik megbúvó házikón is:

Csodás citromok a kertben!