Minden nap alkotni, szépet és maradandót - ez a kézimunka....: Néprajzi Múzeum

Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Néprajzi Múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 24., vasárnap

A csipkések megint kitettek magukért!

Május 9-én két csipkés témájú díjnyertes dolgozat került be a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtőszakosztályának pályázati eredményhirdető konferenciájára: http://tradicio.weebly.com/eacuterteacutekeleacutesek.html
Fejesné Koppány Gabriella egy tavaly megjelent kiadvánnyal pályázott a Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakörben: Emlékek a csipkeverés nagykunsági történetéből. Barangolás a nagykunsági csipkeverők között. Fejesné az általa vezetett karcagi csipkekör tagjaival együtt göngyölítette föl a témát. A gyűjtés hiánypótló, mivel a nagykunsági csipkék a 20. századi magyar csipkeverés fontos részét képezik, de történetük eddig teljes mértékben feltáratlan volt. A 78 oldal terjedelmű dolgozat a nagykunsági csipkeverés elterjedését és jellegzetességeit mutatja be. Településenként (Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve, Kenderes, Abádszalók) felkutatott idős csipkekészítők és leszármazottaik visszaemlékezéseiből, dokumentumaiból, csipkéiből, mintarajzaiból ismerhetjük meg a helyi csipkék sajátosságait, jellegzetességeit. A gyűjtés számos eddig ismeretlen összefüggésre világít rá, rengeteg csipketörténeti érdekességet szolgáltat. A portrék mellett különösen fontos a dolgozat végén található nagykunsági csipkék jellegzetes technikáit és mintaelemeit bemutató rész, amit a helyben használt megnevezések egészítenek ki.
Benyhe Zsuzsa A necckészítés hagyománya Vásárhelyen - A rececsipke reneszánsza Hódmezővásárhelyen háziipari bedolgozói hálózatban c. dolgozatával került a legjobbak közé... A dolgozat a hódmezővásárhelyi recekészítés hagyományait és jelenét mutatja be 51 oldalon keresztül, ábrákkal és melléklettel kiegészítve.
Bevezetőként szakirodalmi kutatás alapján ismerteti a recék magyar népművészetben betöltött szerepét és a vásárhelyi változat, a necc helyi sajátosságait, sőt az azt ma készítő hölgyeket és munkáikat is. A terepmunkán alapuló részben két család élettörténetén keresztül mutatja be a vásárhelyi recekészítést az első világháború utáni évektől kezdve egészen a háziipari szövetkezeti rendszer betöltött szerepéig, megvilágítva annak pozitív és negatív oldalát is. Az interjúkon, visszaemlékezéseken, írásos dokumentumokon, újságcikkeken, fényképeken és csipkéken keresztül megismerhetjük a rece családokban betöltött szerepét és annak évtizedek alatti változását. Megismerhetjük a pályázó közel évtizedes munkájának részleteit szülővárosa értékes, már-már elfeledett hagyományának megmentéséért.
A csipkések kezdettől fogva derekasan kiveszik a részüket az MNT Önkéntes Gyűjtőszakosztályának munkájából. 2013-ban, az újjáélesztett Tradíció pályázaton Román Andrásné Hadri Veronika a Pannónia, Turos Istvánné a Hunnia, Devecsei Ildikó pedig a nemeshanyi csipke történetét örökítette meg, Sárospatakiné Fazekas Judit zobor-vidéki csipke, Kiszely Lászlóné rececsipke alkalmazásáról írt dolgozatával szerepelt. Ildikó úgy elkötelezte magát a gyűjtőmozgalom mellett, hogy a pályázat állandó szervezőjévé szegődött, Benyhe Zsuzsa pedig honlap- és a Facebook-szerkesztő, levelező lett: www.facebook.com/neprajzigyujto.hu,
www.facebook.com/tradicio.hu
Ösztökéljük csipkés társainkat, hogy minél többen gyűjtsék össze a még lappangó, feltáratlan és megíratlan helyi csipkés dokumentumokat, tegyék közkinccsé és nyújtsák be a Tradíció Pályázat évente ismétlődő fordulóira! Júniusban már várható az új kiírás!

2015. május 21., csütörtök

Néprajzi gyűjtőpályázat

Május 9-én zajlott le a Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő szakosztályának eredményhirdető ünnepsége a Néprajzi Múzeumban. Jóval száz fő fölötti érdeklődővel, nagy sikerrel zárult az esemény - csak sok herce-hurca volt körülöttem, ezért nem jutottam ide...
De pályázati honlapot és FB-oldalakat rendesen karban tartottam. Lehetőségem adódott elmondani dióhéjban a necc hódmezővásárhelyi történetét.

Ez egy olyan pályázat, ahova hagyományőrzők, régi mesterséget űzők, helyi szokásokat lejegyzők mai keretbe helyezve bontják ki témáikat, ahogyan erről ma vélekednek az emberek, amiként kialakult és amivé most vált...Olykor súlyos kötetekre rúg egy-egy visszaemlékezés vagy leírás, máskor pl. egy hagyományos régi tárgy rövid, szakszerű leírására szorítkozik a szerző.
A pályázat legértékesebb hozadéka, hogy a szakmai zsűri értékel minden munkát, javaslatot adnak a további kutatásra. Az elfogadott pályázatok pedig bekerülnek a Néprajzi Múzeum Archívumába - és ott marad mindörökké! Onnantól lehet kutatni, citálni, stb... Anyagilag nem sokat hoz a díjazás a konyhára: némi könyvjutalom mellett a legjobbak bemutathatják munkájukat egy asztalnyi vagy paravánnyi területen, vagy tíz perces előadásban, és a messziről érkezők útiköltség térítést kapnak. A rákövetkező nyáron tartandó néprajzi táborba való meghívás már kecsegtetőbb... Öt szakmai programmal zsúfolt nap ellátással együtt - vezető néprajzosok társaságában! Amolyan továbbképzés ez, múzeum- vagy tájház-látogatással együtt.
Javaslom minden hagyománymentőnek - nézzen utána: a nyáron újabb forduló indul!