Sárközi színes hímzések

Kövesden Dr. Németh Pálné, a Népművészet Mestere, 2010. augusztus 20-án önálló kiállításon mutatta be a sárközi hímzést. A maga gyűjtötte mintakincs anyagából készült kiállítási darabokon a sárközi jegykendők, bíborvégek és halotti párnák mintái jelennek meg. A kiállításról jól lekéstünk - de a galériában látható!  Virágsoros (kovácsoltvas-virág) bíborvég minta, svábazsúr díszítéssel  Még a Polgárok Házában volt egy príma bemutató és kiállítás évekkel ezelőtt - ott csodáltam meg először "élőben" ezeket a gyönyörűségeket... De Apátiné dr. Csapó Anna oldalain ma is látható. A sárközi hímzések szűkebb értelemben a Szekszárdtól délre fekvő öt község: Decs, Öcsény, Alsónyék, Sárpilis és Báta hímzései. Tágabb értelemben ide tartoznak Szeremle, Érsekcsanád és Váralja hasonló varrásai is. Ez a legsokrétűbb emlékanyag egyetlen kistájról származó hímzéseink közt. Öt különböző műfajban a - sárközi halottas párna,  - főkötő, - jegykendő,  - bíborvég (dulandlé)és  - ingujjhímzés többféle technikával és stílusban készült.  A két első típus egyszínű, a többi főleg színes technikával készült. Csapó Anna munkáiban általában a jegykendőkön látható geometrikus mintákat alkalmazza azsúrozott terítőkön.  Több évszázadból fennmaradt emlékek képviselik a  régi stílusú népművészetet is, a parasztstílusokat is, egészen a legújabb stílusú népművészet körébe sorolható késői darabokig.

A népi hímzésről

Pompás megfogalmazást találtam a népi hímzésekről Feyérné Kovács Erzsébettől az Uj Idők kézimunka évkönyvében 1935-ből:

"A hímzés módjait, öltéseit, fajtáit a magyar nép körében emberöltők, sőt évszázadok óta meggyökeresedett tűmunkákról tanultuk... A népi hímzések... ékesen szemléltetik, hogy milyen gazdag népünk fantáziája, tévedhetetlen biztosságú művészi ösztöne, a komponálásnak milyen mesterei ők és milyen tökéletesen tudják összeegyeztetni a célszerűség szempontjait a művészi igénnyel. 
Ezek a kézimunkák mesterségi, technikai szempontból utolérhetetlen remekelések. De nemcsak nemzedékek mesterségbeli tapasztalatait és leleményességét tárják elénk, hanem azokat a tűvel megvalósítható díszítményeket is, melyeket a magyar ízlés a századok folyamán kiválasztott, megmentett a feledéstől, mert szépnek talált. Azokat a díszítményeket, amelyekről elmondhatjuk, hogy bennük a magyar szépségideál öltött testet, az ornamentális szépről kialakult magyar felfogás öltött látható alakot."

B+ZS Stúdió

Végre kirándultam Fonó-s barátném boltjába... Mert a Boglár utca nekem már-már túrának számított - de megérte! Csodálatos a bolt!!! Aranybánya lenne forgalmasabb környéken - főleg válság után! Vérbeli kézimunkásnak kincsestár! Pompás, igényes alapanyagok, csábító ajándéknak valók - szóval érdemes betérni, és gyűjteni a zsozsót! Csak kézzel hímzett füllentyűkből ilyen a választék:

   

Ezt látni kell! 

Kölesd és megint Szt. Erzsébet

A borsólyuk készítés kapcsán még májusban említett sióagárdi hímzésekről a Kölesdi Közéleti Egyesület jól gondozott  oldalain olvastam. Kiállítási beszámolót találtam (2009. augusztus 20) Dr. Fisi Istvánné népi iparművész sióagárdi kézimunkáiból.
Mi jó jöhet Kölesdről? - vetődik föl az emberben a bibliai kérdés. Pedig működik évek óta egy Népfőiskola is ezen a tolnai kis településen, és a művelődési háznak irigylésre méltó rendezvényei vannak. Hál' Istennek, olykor eldugott helyeken is meglepően erős helyi kezdeményezések virágoznak hosszú ideje. Jó szervezőképességű vezetőn múlik a dolog - az emberek szívesen működnek együtt a környezetükben élő rátermett társaikkal. Mindenki szeret a lakóhelyéért tenni valamit.

Szent Erzsébetről keutakodva bukkantam rájuk, ugyanis dicséretes buzgalmukban bemutatták annak idején a 800 éves születési évfordulón az Erzsébet életéről, emlékezetéről összeállított „Korona, kenyér és rózsák”  című kiállítást, és a tetejébe még önzetlenül megtekinthetővé is tették a hálón bóklászók számára. Csak remélni tudom, hogy a naplómban  is megnyílik az ablak... Kellemes meglepetés azt is, hogy a kiállítás elindítója a német evangélikus egyház! Úgy látszik, ott működik az ökumené...

De most vissza a hímzésekhez:

Sióagárd

Sióagárd a Sió és a Sárvíz közé zártan, Szekszárdtól 8 km-re fekszik. Mai nevét 1903-ban vette fel.
A lakosság őseinek a török idők után betelepülteket tekinthetjük. A török világ előtt magyarok lakták a községet, majd a XVII. század második felében rácokat, később kis számban németeket telepítettek a faluba. Az eredetileg vegyes összetételű település lakói magyarnak tartják magukat. Ez azzal magyarázható, hogy korán elindult az elmagyarosodás. Ma egy homogén, elszigetelten élő katolikus közösség - kifelé zárkózott, de az új befogadására mindig hajlamos.

Népviseletük fő alapanyaga az 1800-as években a maguk szőtte kendervászon és kékfestővászon volt. Legjellegzetesebb ruhadarabjuk az apró rödökbe szedett korcospéntő(alsószoknya), mellévarrott ujjú, subrikkal díszített béümög(ing) és kenyett kötény. Ez a hétköznapi viselet volt. Ünnepeken két, három péntőt vettek a felsőszoknya alá. A pruszlik is megjelenik selyemből. A lányok és asszonyok viselete csak színeiben különbözött.

1906-tól megjelenik a slingült ümög. Az első világháború alatti és utáni években kezdik hímezni fehér gyolcsra, színes fonallal a pruszlikot és az ingek mellét, ujját.
A 20-as években virágos kázsmér és selyemszoknyát, alá két péntőt és négy-öt fehér szoknyát húznak, hozzá slinült üngöt, kázsmér és selyem pruszlikot, fekete falú, színes virágú selyem és bársony kötényt viselnek. Jellegzetes a bütykös kapcsa és a rózsás tutyi.
1946 után a kivetkőzés időszaka Sióagárdon is megkezdődött.

Hímzés

Fehérhímzéssel a férfiingeket, női ingek ujját díszítették. A hímzés színes változatával a lányok, asszonyok pruszlikján, női ingek ujján és elején találkozunk, amelyet borsólyuk szegély zár le.

Alapanyag: fehér sifon vagy vászon

Fonal: gyöngy vagy hímzőfonal (régen fénytelen pamutfonal)
Öltések: lapos öltés (merőleges irányban), száröltés
Szélmegoldás: slingelés, vagy borsólyuk (permetkék, bordó, piros lila vagy fehér)
Színei: világospiros, sötétbordó, sötétzöld, permetkék, parasztrózsaszín, sötétsárga, sötétlila, búzakék vagy fehér.
Motívumok: rózsák, tulipánok, bimbók, gyöngyvirágok, szegfűk, holdacskák, nefelejcsek, vajvirágok
Mai felhasználás: terítő, étkezési szett, futó, függöny, párna, blúz, ruha

Meghívó Erzsébetre Erzsébetkor - a Pest-Budai Kézművesek kiállítása

Többször olvastam már róluk - kíváncsi lennék rájuk. Kár, hogy most sem tudok ott lenni ezen a bemutatójukon... 28-án éjjel érkezem haza - és első nap a családé lesz:-)

A Sebő-idézet nagyon ül...

Gömöri csomós hímzés - majdnem elfeledett hímzéstechnika újjáélesztése

 

Az az igazság, hogy ezt a hímzést már kinéztem magamnak - jó előre talonba tettem egy bejegyzés-kezdeményt is a blogomban. Most a Polgárok Házában levő kiállítás szerencsésen megadta a kellő lökést, hogy kitérjek rá.

Úgy látszik, hogy nem volt hiábavaló Paranai Mónika munkája: a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület méltón felelevenítette és közkinccsé tette ezt a maga nemében páratlan hímzést. Könyvet is jelentetett meg erről a technikáról Gömöri csomós hímzés címmel:

"...az úri hímzés egyik válfaja, amely nem a hagyományos sima, lapos öltésekkel tölti ki a teret, hanem apró csomókkal, amelyek a optikailag apró felfűzött vagy egymás mellé rakosgatott gyöngysorokká állnak össze. Bár a vegyes hímzéstechnikák között gyakran találkozhatunk a csomós hímzéssel is (például a vagdalásos vagy a vert csipke mellett), de tiszta előfordulása meglehetősen ritka. Persze, az sem mindegy, milyen motívumot akarunk a csomós hímzéssel kivarrni. Leggyakrabban szegfű, gránátalma, tulipán, rozetta jelenik meg, de aki igazán hű akar lenni a mintakincs tisztaságához, annak ügyelnie kell arra is, hogy melyik motívumot tölti ki az apró „gyöngyökkel”.
Ezért nyújtanak nagy segítséget a Gömöri csomós hímzés című könyv mellékletében található rajzok, hogy eredeti, vagy a kutató által szakszerűen megtervezett mintát hímezhessünk. A könyv nemcsak a kezdő, de a gyakorlott hímzőkhöz is szól. A könyvet megjelentető pályázat része a hímzőtanfolyam is, amelyet a jövő év elejétől öt alkalommal tartanak Putnokon. A könyv szerzője, aki már 25 éve foglalkozik ezzel a hímzéssel, s több díjnyertes munkát is készített, a bemutatón megtanította az érdeklődőket a csomós hímzés alapjaira. 2000-ben Paranai Mónika megkapta a Népművészet Ifjú Mestere elismerést, egy évvel később pedig a Népi Iparművész címet."
Magán a kiállításon a btágabb régió keresztszemes hímzései is helyet kaptak: a felkapott és ismertebb szabad rajzú matyó hímzésnél hagyományosabb mintákat éppen Fügedi Márta, a matyók jó ismerője gyűjtötte össze: ez az eperleveles-makkos minta az egyik kedvencem(Mezőkövesd és vidéke hímzései I. Szálánvarrott hímzések) a borítót lásd fenn:

 

Ezek a Holbein-öltéssel kombinált keresztszemesek már távolabbi szomszédság, a palócok legnyugatibb területének, a hegyektől elzárt, és ezért nagyon archaikus Zobor-vidéknek a jellegzetes kézimunkái. Jól megfigyelhető rajtuk a szálán varrott, vagy fonottas hímzés nyújtott keresztszemei, amiről már tavaly szó esett:

 

Gömöri csomós hímzés

Sajnos már inkább csak krónikása, semmint beharangozója vagyok a Polgárok Házában levő kiállítássorozat októberi fordulójának. Még a jövő héten, nov. 2-ig biztos sikerül elcsípni a "Sajótól Szinvavölgyig" terjedő vidék népművészeti kiállítását, amiről Foltos Marcsi príma képeket készített. Én is az ő albumából csentem el a következőket, és nála bármikor kattinthatók:

Az idén 30 éves jubileumát ünneplő diósgyőri Fügedi Márta Népművészeti Egyesület kiállításának nagyon gazdag a hímzésanyaga. 

Most én mégse a csodás beregi keresztszemes hímzéseket emeltem ki, hanem a gömöri csomós hímzést, ami ritkaságszámba megy az úri hímzések között. Szinte önmagában csak gömöri párnavégeken és lepedőszéleken használták - egyetlen vagdalásos mintát csempésztem bele, ami inkább Zobor-vidéki hímzésnek tűnik - jobbra lent a barna:

A gömöri csomós hímzés valójában a francia csomóhoz hasonló, amit térkitöltő elemként alkalmaztak az úri hímzés motívumainak kialakítására: indák, virágtöves csokrok gránátalmával, tulipánnal, rózsával... Ünnepi viseleten a csomós hímzés helyett gyöngyhímzést is alkalmaztak. Ami belefért - inkább a szájuktól vonták meg a falatot!

NYÍLT HÉT A HAGYOMÁNYOK HÁZÁBAN

 Újra itt a szeptember és ezzel együtt a Hagyományok Háza nyílt hete is. A nyílt hetet jövő héten, szeptember 10-e és 16-a között tartják tele érdekes programmal (néprajzi tárgyak cserebörzéje, raktárbejárás, nyílt nap pedagógusoknak...), ha van lehetőségük, kérjünk, továbbítsák az információt másoknak is. Részletek a weboldalon: http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11018/

2012/13-as évadban másodszor ad a Nyílt Hét ízelítőt az év 365 napján folyó munkákból. Nyílt próbát tart a Magyar Állami Népi Együttes, amelynek jelmeztárába, a színpad mögött zajló életébe is betekinthetnek az érdeklődők., ingyen nézhetik meg kiállításokat, jegyek és bérletek kedvezménnyel vásárolhatóak meg, szakmai és ismeretterjesztő programok sora várja ezen a héten is az érdeklődőket.

Szeretettel fogadom utóbbi olvasóimat: Csillát, Kisházy Kálmánnét és "gábor barnát"!

Tokaj-Hegyalja és a felvidéki Felső-Bodrogköz Budepesten szeptember 7-én

Hegyalja és Bodrogköz népművészete
Hegyaljától Bükkaljáig címmel folytatódik a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozat a Polgárok Házában, ezúttal Észak-Magyarországot lehet végigbarangolni.

18.00: A Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete kiállításának megnyitója a II. emeleti kiállítóteremben. 

Megnyitja: Borbély Jolán etnográfus, a Magyar Kultúra Lovagja

18.30: „Borban az igazság, táncban a barátság” 

A golopi Libabőr Népművészeti Egyesület Szent György (felnőtt) és Libabőr (ifjú) néptánccsoportjának műsora, valamint

a felvidéki Kisgéresi Női Éneklőcsoport és a Szőlőfürt Citerazenekar előadása (Díszterem)   

Muzsikál: a Parapács Együttes  

Az est végén géresi bélessel, erdőhorváti kerekpereccel, tokaji és kisgéresi borokkal kínáljuk közönségünket.

A kisgéresi Szőlőfürt Citerazenekar 2010-ben alakult, főleg a régió dalait játsszák. A Női Éneklőcsoport 1998-ban alakult a helyi Csemadok támogatásával. Repertoárjában kisgéresi lakodalmas, bodrogközi mulatós, gömöri, palóc, mezőségi és zoboraljai dalok szerepelnek.   

 Kérjük, adományával támogassa a rendezvényt! Ajánlott összeg: 500 Ft

 Az 1997-ben alakult Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete a hagyományok ápolását, felkutatását, a mesterségek továbbéltetését és átadását tűzte ki célul. Több mint száz tagja húsznál is többféle hagyományos mesterséget űz, valamint kutatásokat végeztek az úri hímzés és a kádártánc területén is.

A kiállítás alkotói: 

Balogh József bőrműves-ostorkészítő

Bogdán Erzsébet hímző

Cseh Antalné hímző

Csépány Viktor fafaragó

Dériné Érsek Ágnes hímző-csipkekészítő

Galgóczi Lászlóné hímző

Horváth Zoltán fazekas Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere

Hotyek Attila kádár

Kerülő Jánosné hímző

Koscsó Istvánné hímző

Dr. Krajnyák E. Ivett hímző

Lénártné Szemán Gizella hímző

Müller Zoltánné hímző

Oláh Ferencné hímző

Paszternák András fafaragó Népi Iparművész

Sajgó Zoltánné népiékszer-készítő Népi Iparművész

Sallainé Ádám Erzsébet hímző

Schneider Imréné hímző-szövő Népi Iparművész, a Népművészet Mestere

Szabó Imréné hímző

Tátrai Zita viselet- és csipkekészítő Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere

Újlaki Csaba népijáték-készítő

Újlaki Erzsébet hímző Népi Iparművész

Vajtóné Szabó Ilona hímző Népi Iparművész

 

A világörökség részeként számon tartott Tokaj-Hegyalján már a honfoglalás előtt is volt szőlőművelés. Éppen ezért a mesterségek gyakran a borhoz, a szőlőműveléshez kapcsolódnak, a vidék mintakincsében is a szőlővel kapcsolatos motívumok jelennek meg. A tokaj-hegyaljai borvidéket 1737-ben királyi rendelettel a világ első zárt borvidékévé nyilvánították, így településeinek épített örökségén,  végigkövethetőek a tokaji borkészítés immár három évszázada szigorúan szabályozott folyamatai, történelmi hagyományai. 

A Tisza-Bodrog-Latorca folyók határolta Bodrogközt 1920-ban kettévágta az újonnan meghúzott határ. Az elcsatolt Felső-Bodrogköz változatos felszínű táj, növény- és állatvilága a Felvidéken szinte páratlanul gazdag és sokszínű. Ezen a vidéken volt a Vereckei-hágón át bejövő honfoglaló magyarok első letelepedési helye, színteret adott számos történelmi eseménynek. Nem kerülte el a tatárdúlás, de szerencsére a török betörésétől megmenekült. Érintette Thököly Imre kuruc mozgalma és a Rákóczi-szabadságharc, lakosai részt vettek az 1848--1849-es forradalomban és szabadságharcban. 

A TÁNCHÁZ NAPJA május 5-én

2012. május 6-án éppen 40 éve lesz, hogy megtartották a budapesti Liszt Ferenc téren az első táncházat. Ennek apropóján május 5-ére, szombatra a Hagyományok Háza Baráti Köre Egyesület egész napos szabadtéri rendezvényt hirdet, és országszerte csatlakozókat hív.

A központi rendezvényt a Liszt Ferenc téren lesz. Az ingyenes néptánc tanítás mellett 10 és 18 óra közt lesz kézműves foglalkozás, aprók tánca, mesélés, népdaléneklés és foglalkozás fogyatékkal élőknek.

                        Szabolcs Néptáncegyüttes

A táncháznap létrejöttét az OTP Együttható pályázatán nyert különdíj teszi lehetővé a Hagyományok Házának: a SZÍVVEL-LÉLEKKEL program, amire nemrég buzdítottam az erre járókat!

 

Hol is van Mátyusföld? Most épp a Polgárok Házában!

Március 23-án este hatkor csallóközi és mátyusföldi kézművesek mutatkoznak be a Polgárok Házában:

Ágh Erzsébet bábkészítő (Pozsonyeperjes), Nagy Mária szövő (Hegyéte),  
Novák Gizella mézeskalács és terménybábkészítő (Komárom), Puss Kornélia fazekas (Nyárasd),  
Rozkoš István fafaragó, szíjgyártó (Taksonyfalva), Szomolai Adrianna kosárfonó (Alsószeli). 

18.30-tól a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes lép fel.

A Csallóköz elég jól ismert szlovákiai magyarlakta vidék. A Dunától északra terül el, a Duna és a Kis-Duna, illetve Vág-Duna között, Pozsonytól Komáromig. Európa legnagyobb folyami szigete nevét valószínűleg az egykor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta, de egyes mondák szerint az itteni lakosok a tatárokat vagy törököket a mocsárba csalták, s azok ottvesztek - innen a Csallóköz név. Bővelkedik természeti kincsekben, ezért nevezték „Aranykertnek” is.
A Csallóköz népi kultúráját alakító zárt közösségek számos archaikus vonást megőriztek, de a jelentős városok (Komárom és Pozsony) közelsége miatt magas szintű paraszti polgárosulás is jellemezte, mely különösen a Pozsony-közeli falvak népviseletén érhető tetten.
Lakossága döntő többségében ma is magyar. Szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos Szigetközzel és Mátyusfölddel. Ez utóbbi kis régió,
 
 Mátyusföld vagy Mátyus földe már  nem annyira közkeletű néprajzi egység. A történeti Pozsony és Komárom vármegyében, a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól a Vágig terjedő síkvidéki terület népi megnevezése.
Valószínűleg Csák Mátéról, a XIV. századi trencséni kiskirályról kapta nevét, aki e vidék egykori birtokosa volt. A Kis-Duna medrének vándorlása következtében számos település (pl. Jóka, Gúta) akár több alkalommal is átkerült a Csallóközből a mátyusföldi oldalra, illetve vissza.
A Mátyusföld magyarsága már a honfoglalás korától megtelepedett errefelé. Területén a szlovák-magyar nyelvhatár az utóbbi évszázadokban déli irányba tolódott. Magyarságának egy részét a II. világháborút követően kitelepítették és a vidék lakosságcsere áldozata lett.

Doroszlói Gyöngyösbokréta

A Délvidék népművészeti bemutatójának leglátványosabb produkciója a doroszlói néptánc együttes és a fúvószenekar műsora volt a Polgárok Házában. Az ősi település a török időkben elnéptelenedvén főleg Tolnából települt újra - a doroszlói népviselet ezért is emlékeztet némileg Sárköz öltözékeire. A helyi jellegzetesség a fehér lyukhímzés - a szoknyákon is minden mennyiségben díszlik... 

A táncosok lakodalmas vigalmat mímeltek, ezért táncoltak rozmaringszállal és piros almával: a rozmaring az esküvői jelkép, a hűségre emlékeztet. Az alma pedig a  bőség, jólét ígérete - s talán a gyermekáldásra is vonatkozik... Az úri, v. magas művészetben a gránátalma a termékenységre utal.

A doroszlói fehér lyukhímzéses asztalneműk mellet a délvidéki asszonyok gyönyörűen készítik más vidékek hímzéseit is, amik fazekas, gyöngy, szövött, stb. munkákkal az emeleti kiállításon még pár hétig láthatók:

Az est legvidámabb színfoltja az öttagú dobradópusztai asszonykórus volt, minden néni bőven 60 felett - akik minden alkalmat megragadtak a nótázásra... Elmesélték, hogy a település 35 házában 120 idős ember él - egy horvát, néhány szerb van közöttük. Az iskola természetesen szerb nyelvű a szomszédos falvakban, de a templomban a mise nyelve is horvát - bár a népénekeket magyarul zengik az asszonyok...
A dobradósi nénik hajnali négykor indultak, hogy Szabadkán csatlakozva a többiekhez este hatkor műsort adjanak... Vacsora után indult haza a busz...