Hezitáltam, hogy közzétegyem-e a megkezdett bejegyzést. Éppen egy hét óta... de aktuális, mert minden évben van Halloween, és egyre zajosabb...
Berzenkedem is a szokások globalizációja miatt! Már írtam róla, de talán
ez az ünnep legteljesebb összefoglalása. A katolikus spanyolok is nagyon favorizálják ezt az ünnepet. Pont a gyerekeket célozzák az idétlen és életidegen maskarák, a felvonulás... Este összeverődnek pl. nálunk a kis lakó telep gyerekei, a kicsik szülőkkel, felfogadnak még ceremóniamestert is a menet élére, összevásárolt kellékekkel - mert pénz az van - járják az udvart, emeleteket, énekelnek, gondolom angol dalokat... Itt még csak saját készítésű töklámpást se láttam - minden mű! Be is csöngetnek és azt hiszem a lakók megkínálják őket... Én kiakasztottam egy őszi levélcsokrot és bezárkóztam!!! - A szemközt lakó anyuka a három zsenge kis gyerekének egy életnagyságú csontvázat függesztett ki az ajtajukra... Elég furcsán néztem vele farkasszemet, mikor csak kiléptem...
Nyilván a halottkultuszhoz is kapcsolódik ez a nyugati ünnep, de mi nem igen értjük a lényegét. Nekünk ott a Mindenszentek és a Halottak napja. Vajon temetőt is járnak itt ezek a családok? Temetői kelléket mindenesetre szinte kevesebbet láttam Madridban, mint rémséges maskarákat...
Vagy én vagyok egy ósdi vénasszony?
Felfigyeltem viszont, hogy
Szent Márton napjával kapcsolatban szaporodnak a jó példák. Szerencsére már nem csak libalakoma és újbor kóstolás fűződik e nevezetes naphoz! Márton püspök szegről-végről pannóniai származású és sok helyütt fűződnek
népi szokások a nevéhez.
Márton napja jelentette régen a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Innen (is) ered a libavacsora hagyománya. Nincs ebben semmi szemforgató vallási érzület - inkább
vidámság és a hétköznapi élet éves körforgása, amit minden korban megfűszerezték múltban, hit- és hiedelemvilágba gyökerező szokásokkal. A fáklyás-lampionos fölvonulás különösen a sváb lakosság körében volt hagyományos - és tőlünk magyaroktól nem olyan idegen a német kultúrkör hatása, mint az újmódi angolszász divatmajmolás.
Lám, van nekünk mire használnunk a töklámpásokat! Elő velük Márton napján!
