Vőfélykendőből doboz egy nagymamának

Ez a kis minta csöppet tán szögleteske, de megnyerte a tetszésemet. Egy Madrid környéki pedagógus nagymama kapta, aki azt alig várja már, hogy nyugdíjba kerüljön, mert ott az új feladat: az unokái körül kell besegítenie. Egy gyönyörű elővárosban laknak a főváros közelében - amolyan Gazdagrét, de nem ám lakótelep!!!

A minta pedig a Néprajzi Múzeum  NM 73.2.52 számon  nyilvántartott kalotaszegi vőfélykendőjéről való - Antal Laci olvasatában:

 

Tervek és munkák

Úgy jó, ha van az ember(lányának) sok terve... lassan érnek, versenyeznek bennünk idővel/energiával - és a legjobbak végül megvalósulnak:-) Mamka bejegyzésére válaszoltam így, mert éppen megérett egy régi elképzelésem, és nekifogtam, hogy legyen min babrálni, ha van időm.
Mert ha nem gondolom ki előre, kinek-minek készül egy kézimunkám, lanyhább a lelkesedés - gyakran nem tudom befejezni, mert szeretném valami személyessel megfejelni a végén, sőt, kezdettől fogva hiányzik a személyesség az egészből.., Pl. egy alkalmas idézetet keresnék... Irígylem a feszes angol nyelvet, ami annyi frappáns kifüggesztett idézet kiváló nyersanyaga. A magyar nyelv stílusa sokkal puhább és körülíróbb, szájba rágós? - meghökkentőnek tűnhet eg-egy szentencia. Van egy ilyen példám: Isten hozott - s hanem, akkor be se gyere! Erre többen megtorpanhatnak a küszöbön... pedig szóban jó pofa mondás lehet.
Ha kicsi a munka, amihez kezdek, egy-kettőre elkészül, és törhetem a fejem az új ötleten - ami gyakran a legtöbb idő...
Évek óta megvósításra vár ez a germán(?) eredetű életfa, ami ugyan francia címen szerepel nálam (Arbre aux Cerfs), Gigi_Grille tervezése. kivételesen nem magyar a minta, de népi motívumokat használ föl... A szegfűk akár magyar mintán is lehetnének, de a szarvasok mindenképpen északabbról valók.

A motiváció sose hiányzott ehhez amunkához, mert a szarvaspár agancsaiból kinövő 16 virág első látásra arra sarkallt, hogy a tizenhatgyerekes Náczi baráunknak és Zsikéjének  meg. A fa tövén növő szegfűbimbókkal még nem tudom, mit kezdjek, de van még idő... Talán kicsrélem a fölső három kis csillaggal - bár a méretek nem stimmelnek. Mindenestre nekiveselkedtem, nagymamám szokásos régi gyöngyfonalával, a meglevő kongrémra. 24x30 c,-es keretbe bele fog férni - most előrelátóan utánanéztem..

Báthory címer - hímezve

Fonó-beli batátnőnk, Kata olyan remek keresztszemeseket készít, hogy a Magazin is rendre megbízza egy-egy mintadarab elkészítésével. Ez a Báthory-címeres párnahuzat gyönyörű! Szintén a kézimunkaújság számára készült:

 

A szálánvarott és keresztöltéses technikával hímzett párnahéj középső mintája a stilizált Báthory-címer látható, madaras választóvonallal és széles mesterkével.

A neten könnyedén föllelhető minták közt egy másik csíkmintával és mesterkével készített változatot is találtam - de nekem a Kata-féle jobban tetszik... 

  

                                                              qtp.hu

A fönti mesterke önállóan is megállja a helyét: itt újabb szegélymintával kiegészítve takaros terítőt alkot: 

A Báthory címer kapcsán pedig egy kis heraldikai ismeretre tehetünk szert:

Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem címere: 

Virágos-indás sorminta

 Vásárhelyen mutatóban láttam egy különleges necc vitrázsfüggönyt, aminek nagyon megtetszett a szegélye. Egy hozzá nem illő középmintával hozta össze a készítő, de a népies jellegű indás sorminta megfogott. 

Most lerajzoltam a motívumot, és megcsináltam egy változatát egy marcipános fadoboz tetejére. Még nem tudom, kerül-e rá fölirat... Az adott méretek miatt azonban változtatnom kellett a sormintán: a szélső virágokat lekicsinyítettem .. Központosra igazítottam - ekkora méretben így jobban fest. 

Kerestem hasonló virágokat - mert ismerősnek tűnt - de nem találtam... Igaz, én is leginkább Antal Laci Néprajzi Múzeum-beli újrarajzolt mintáit böngészem... Lengyel Györgyi egész bekezdést nyitott a keresztszemes kézimunkák között a hullámvonalas indáknak.

Megint a baranyai keresztszemesről

Nem először járok így, hogy utólag derül ki: észrevétlenül itt lapul a kincseim közt, amit éppen keresek.... Így jártam a kis életfával is - most megtaláltam Lengyel Györgyi Keresztszemes kézimunkái között a feltehetően eredetibb pávás párna mintáját. A gazdag középdíszt nem volt kedvem végigbogarászni, de itt az életfa kicsit nyurgább, mint ahogy azt a mintául szolgáló képen láttam. Úgyhogy most fölteszem az egész mintát:

Ezt a magasabb életfa változatot még valami csengőhúzónak v. üdvözlő szalagnak jó lenne elkövetni:-)
De a nagy fán is csodás virágok, levelek váltakoznak. Kész csodafa: aranyalmát, aranykörtét terem:-)

Kis kihívás nagy tanulsággal

Biztos kétkezi parasztember őseim mozdulatai ivódtak belém, de én sose tudok karba tett kézzel ülni. Tv-nézés vagy inkább hallgatás, sőt beszélgetés alatt is szeretek babrálni valamivel. Több időt rabló, nagyobb odafigyelést emésztő terv jár ugyan a fejemben, de ilyenkor jó lenne "ész nélkül" dolgozni - csak úgy előhúzni egy darabban lévő hímzést...
Ezért is gondoltam, hogy hamar választok valami új mintát egy dobozocskára. Amit bármikor elő tudok húzni, ha van időm - és nem kell járatni rajta az agyamat. Ismeritek: a tervezés és mintakeresés sokszor több időt emészt fel, mint az elkészítés... Nekünk, megszállottaknak.
Tüstént leltem is dobozt párjával, és mivel aprócskák, nekiduráltam magam és  a meglevőkből egy finomabb Aidát választottam, mint amire hímezni szoktam. Eddig mindig húzódoztam tőle... mégis kellett valamit csavarnom a megszokotton. Bár a vérbeli keresztszemezők megmosolyognának - 10 szem 13-14 mm-t ad ki.

Az első mintát egy sarmasági párnavégből vettek ki(Antal Laci átköltéseiből) - kis átalakítással, mert nem szögletes minta kellett. Ezt sikerült is megoldanom - keret pedig szükségtelen, mert a doboz 'ablakának' le van vágva a sarka, így összeveszne a sok szögelés.  

 Aztán  annyira élveztem ezt a szépen keményített textilt, pedig ugye ki se tudtam feszíteni, bár nem is szükséges... Szóval úgy belelendültem, hogy egy-kettőre kivarrtam. Már azt gondoltam, mégis megy ez nekem! Először csak munka közben vettem észre 1-2 kimaradt felső öltést. Aztán a második felénél rájöttem, hogy a kelleténél is jobban átalakítottam az eredeti mintát:-( No, ehhez igazítottam az egészet, és sebesen befejeztem, beleszabtam a dobozocskába. Sőt, nekiálltam kibélelni... Csak akkor jutott eszembe lefényképezni, és rögtön rájöttem egy ordító hibára - és pár javíthatóra! Az előbbit már nem tudom korrigálni...

Hát itt a tanulság: sokkal sűrűbben kell átbogarásznom munka közben a varrást egy ilyen apró lyukú anyagon, és ellenőrizni akár fényképen js! Meg talán kéne egy újabb szemüveg - vagy legalább este inkább olvasni, mint hímezni!

Baranyai életfa - kész a nyersanyag

Egy baranyai keresztszemes párna nagyon megtetszett nekem már egy régi Lengyel Györgyi könyvben, de ott nem volt minta. A pompás pávás középdíszhez ugyan nem éreztem erőt, de megkértem Antal Lacit, hogy varázsolja ki nekem a szélen nyújtózkodó életfát:

Most kész a "nyersanyag", csak  még egy kicsit személyessé szeretném tenni valami szöveggel. A lassú nyári készülés közben találtam ki, hová is kerüljön? Megvan a címzett, de még ötletelek a feliraton. Keretet vettem, mert az itteni - varrógép nélküli - körülmények közt ez a legkényelmesebb. Meg félnék is, hogy a varrással nehogy elrontsam...

Azért teszem föl máris, mert bár végül képnek szánom, de pont üdvözlő szalagnak való! Hátha kedvet kap rá valaki:-) Eredetileg én is szalagmintát kerestem - aztán volt egy kiszabott Aidám...

Vőfélykendők 2

A korábbi vőfélykendő mintája nagyon ismerősnek tűnt... Valóban, találkoztam már vele Antal Laci honlapján:

NM 23968 Vőfélykendő mintája, Készítés: XIX. sz. 2. fele, Kalotaszeg (Kolozs vm.)

 

Ez egyszerűen csak nagyon tetszik - NM 67.42.104 Bánffyhunyad vőfélykendő

Jutka felajánlása a necc-gyűjteménybe

Már október 3-án, a vásárhelyi rececsipke-gyűjtés beharangozójára megérkezett az első minta-adomány. Jutka hozta személyesen, aki szintén necc-rajongó, és már próbálgatja is az elkészítését. Olyan kedves volt, hogy Makóról átjött a vásárhelyi könyvtárba a Látóhatár bemutatójára - ott találkoztam Vele először. CsipkeMarika már ismerte Őt korábbról:

Persze nem üres kézzel jött, mert egy-egy nagy borítékba bekészített sok-sok régi Párisi Divat és Tündérujjak kézimunka-újság mellékletet, és ilyen ízléses saját kezű díszítéssel adta át nekünk:

Hálásan köszönjük, kedves Jutka! Nagyon örülünk a becses ajándéknak - és a ráadás az volt számomra, hogy személyesen is megismerhettelek:-)

Rex-Lux-Dux-Pax

Biztos mindenki ismeri a mondást - talán G. B. Shaw-tól származik: Arra a biztatásra, hogy az idős kornak is vannak előnyei, gúnyosan visszakérdezett: Mondjon egyet is!
Egy pozitívum, hogy már annyi mindenről hallott az ember 60 év alatt, és néha úgy érzi, ezt is azt is már tudom - persze sokszor kiderül, hogy inkább csak ismerős, hallottam róla, és ezek nem is aktív ismeretek. Így voltam tavaly a barátnőm soros fiának esküvőjén:

 A Torockó téri templom szószékén láttam meg ezt a varrott recét. A család kedvesen le is fényképezte nekem, mert annyira megtetszett. Maga a motívum nagyon régi lehet - de a felírat is sokatmondó és a latin tömörség példája. Én ugyan nem tanultam latint, de alighanem a Rex-Lux-Dux-Pax felírat, amit angolra a King-Light-Lord-Peace szavakkal adnak vissza, annak Király, Fény, Úr és Béke a magyar megfelelője - szótár nélkül is.
Varrott rece a megvalósítás - ez keltette fel az érdeklődésemet... A helyszínen nem tudtak semmit mondani a munka eredetéről. Ezért most mindenütt kutatok utána...
Egyelőre csak annyit találtam, hogy a szókép Rudolf Koch (1876-1934) német tipográfus és szépírás író* keresztény szimbólumai közül való... Az allegorikus négy evangélista alakja nagyon archaikusnak tűnik. Már-már modern:-)
Talán egyszer megcsinálom csomózott recével:-)
Nem találkozott valamelyikőtök ehhez hasonlóval?
*A háború előtt ez még megbecsült foglakozás volt... Férjem nagymamája is végzett szépíró volt:-)

Hertelendifalvi terítő karácsonyra

Végre nekiveselkedtem, amit olyan sokáig keresgettem-számolgattam-kérdezgettem. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében találtam néhány hasonló csillagos mintát, és közülük a hertelendifalvi  passzolt méretben a meglevő olajzöld Aida-betétes terítőmhöz. Persze Antal Laci is besegített a hozzáillesztésben - így is maradt hat üres sor körben - de nem akartam variálni a szegélyt... Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nem kívül, hanem belül kellett volna megnövelnem a szegély szélességét - ott nem olyan hangsúlyos... Mindegy - így eredeti!
A Fonós B+ZS Stúdió Anchor fonalait használom(13 és *307) - Zsuzsa javasolta, hogy hagyjam a piros-fehér elképzelésemet - karácsony ne legyen nemzeti színű! Ez a bágyadtabb piros és sárga kevésbé kontrasztos, és igazi ünnepi hangulatot áraszt... Mert az alap nem épp fűzöld...

Három ilyen minta lesz széltében az egész terítőnek, íme a látványterv: