Vásárhelyieket is meghívták a Nemzetközi Csipkekiállításra Vásárhelyi Hírek - 2017. május 9., kedd
Immár tizennyolcadik alkalommal rendezték meg Kiskunhalason a Nemzetközi Csipkekiállítás és Találkozót, mely a magyarországi csipkekészítőkre koncentrál. A hazai csipkeiskolák mellett bemutatkozott a belga csipke, valamint Szerbia is. A programot kiállítások, díjátadások és divatbemutató is gazdagították.
A halasi csipke 1902. óta létezik. A 2017-es esztendő meghatározó, a 115. évfordulója jegyében telik. Ebből az alkalomból tervpályázatot írt ki a Halasi Csipke Közalapítvány. Az ország számos területéről 100-nál is több alkotással 38-an pályáztak. A díjazott pályamunkákat halasi csipkeként kivarrták és a tervvel együtt bemutatták. Emellett a csipketerveket is megtekintheti a közönség. Az ünnepélyes díjátadás a május 5-én volt.
A magyar csipkék tárlatán 63-an mutatkoztak be munkáikkal. Van köztük vert, varrott, horgolt, frivolitás csipke is.
A csipkekiállítás-megnyitó további különlegessége egy halasi csipkés divatbemutató volt.
A Csipkeházban május 6-án egész napos értékesítéssel egybekötött csipkekészítési bemutatót tartottak, amelyen külön standon-asztalon a Hódmezővásárhelyi Rececsipke Klub is bemutatta munkáit, gyűjtését, Sándor Istvánnéval, akinek munkálkodásának, szervezésének és több lelkes klubtagnak köszönhetően a vásárhelyi rececsipke ismét reneszánszát éli.
Necckiállítás a Németh László Könyvtárban 2017. március
Megnyílt a harmadik necctanfolyam rececsipke-kiállítása a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban március 20-án, hétfőn.
2016. szeptember 10-én a Maros-parti város adott otthont a Csongrád Megyei Értékek Napjának, melyet a Nemzeti Művelődési Intézet Csongrád Megyei Irodája szervezett.
http://promenad.hu/cikk/mako-a-nemzeti-ertekek-fovarosa-170203
Tóthné Kati a blogján vezetett csipkemúzeumban Sándorné Marikát mutatta be 2016. februárjában:
Így jelent meg a sajtóban a vásárhelyi neccgyűjtemény meghirdetése, a körülötte folyó hírverés és a necc helyi értéktárba való felvétele:
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
http://www.vasarhelyihirek.hu/elvittek_vasarhely_hiret?fb_comment_id=1005491702882636_1005526129545860#f8a16192bb178
Vásárhelyi Látóhatár, 2015. október
Tizenöt vásárhelyi alkotó nyertes munkáját is kiállították a hazai kézművességet reprezentáló legnagyobb évente megrendezett budapesti kiállításon.
A Magyar Kézművességért Alapítvány az IPOSZ-szal és a BKIK Kézműipari Tagozatával együttműködve meghirdetett pályázatára több mint 240 alkotó pályázott. A szakmai szűri döntése alapján 231 pályázó több mint félezer remekét állították ki Budapesten,a Duna Palota Klementina és Falk Miksa termeiben július 29-én nyílt kiállításon.
Idén a pályázatot kiírók egy érdekes témát választottak: a Magyar kézművesség – 2016 és Menyegző és kézművesség címmel kettős tematikájú válogatott anyagát mutatják be. Az érdeklődők a tárgyalkotó népművészek és kézműves iparművészek, egyéni jelentkezők és művészi közösségek természetes alapanyagokból készült alkotásait láthatják, többek között idén is szép számban hódmezővásárhelyi alkotók munkáit.
Mivel a kiállítás egyik része tematikai kötöttség nélküli, napjaink kézműves remekeiből ad gazdag ízelítőt. Ebben a részben egy-egy tájegység néprajzi motívumkincsét, forma- és színvilágát hűen tükröző, vagy a hagyományokat napjaink igényeivel ötvöző, saját tervezésű és kivitelezésű tárgyak szerepelnek, amelyek az otthon igényes berendezésére, díszítésére alkalmasak, az öltözködés-kultúra elemei közé tartoznak, vagy egyedi játékoknak, hangszereknek számítanak. Így aztán a hódmezővásárhelyi alkotók is a vásárhelyi hímzés motívumaiból készített lakásdíszek mellett, a rececsipke ruha kiegészítőkénti reneszánszát is láthatjuk
A kiállítás anyagából reprezentatív, színes kiadvány készül, amelyben a kiállítók egy-egy alkotása szerepel. A kiállítást az érdeklődők Budapest egyik legszebb neobarokk épületében, a Duna Palotában július 29. és augusztus 28. között tekinthetik meg.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Vásárhelyikum lett a rececsipke 2015. szeptember 3.
Vásárhelyikum lett a rececsipke, vagy ahogyan Vásárhelyen nevezik, a necc, mert bekerült a helyi értéktárba. A kiveszőfélben lévő csomós csipkekészítési technika megmentésére Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné szövetkezett.
– Nekem van ilyen csipkém – mondta Janicsek Jánosné, amikor meglátta Benyhe Zsuzsa standján Vásárhelyen a rececsipkét, aminek a városban egyszerűen csak necc a neve. – De nem adom vagy ajándékozom el, emlék édesanyámtól, magam is készítettem kisebb terítőket – tette hozzá.
Vásárhelyi rózsás
A csipkék, így a csomós technikával – mint a halászháló – készült necc általában nem illenek a modern lakások hangulatába, annak idején a polgári ízlést szolgálták – mondta Benyhe Zsuzsa, a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztályának, valamint a Csipkekészítők Egyesületének tagja, aki Sándor Istvánnéval arra vállalkozott: megmentik ezt a Hódmezővásárhelyre és környékére jellemző, kihalófélben lévő mesterséget.
Mintákat (Vásárhelyre a rózsás volt a jellemző), rajzolatokat, régi darabokat, például asztalterítőket, főkötőket, hajhálókat, szekrénydíszeket, párnahuzatokat, gallérokat, függönyöket, polcszegélyeket kezdtek gyűjteni – mára közel 100 darab jött össze –, a kollekcióból tavaly kiállítás nyílt a Németh László Városi Könyvtárban. De jártak már vele a csipke honi fővárosában, Kiskunhalason is, Sándor Istvánné munkáit pedig rendre díjazzák, ő vállalkozott arra, hogy oktatást tart necckészítésből.
– Annak idején, a múlt század első felében, az első világháború után Hódmezővásárhelyen és környékén többezer lánynak, asszonynak jelentett megélhetést a necckészítés. Ezt dokumentálja egy 1929-ben megjelent helyi újságcikk arról a megvalósult ötletről, hogy egyesületben, tanfolyamon oktatták a technikáját, majd vállalkozásban "gyártották" az asszonyok. Az volt a cél, hogy a háziiparban, népművészetben dolgozók eladható terméket állítsanak elő, ezekből az ország minden részébe, sőt exportra is jutott – vázolta a múltat Benyhe Zsuzsa.
A különböző vállalkozásokat 1952-ben államosították, majd a megalakult Háziipari Szövetkezetben készítettek népművészeti tárgyakat, Vásárhelyen például hímzést, fazekas és kerámia termékeket, és az 50-es évek végéig, a 60-as évek elejéig rececsipkét – azután szinte teljesen eltűnt.
Már tucatnyian csomóznak– Az a célunk, hogy amit lehet, gyűjtsünk össze ebben a témában, és ezzel párhuzamosan újraéleszteni, népszerűsíteni a necckészítést. Ennek érdekében kiállításokat, bemutatókat tartunk. Az ügy mellé állt – a gyűjtés, rendszerezés központja lett – a Németh László Városi Könyvtár, amely az Európai Emlékek Bankja elnevezésű uniós projekthez is csatlakozott. Nagyon fontosak a tanfolyamok, ennek köszönhetően már tucatnyian tudnak rececsipkét csomózni. Sándor Istvánnén kívül még a sokoldalú népi iparművész, Pokomándy Zsuzsa műveli művészi szinten, de említést érdemel Fábiánné Nagy Ágota is. Egyébként én is mintegy 10 éve tanultam meg a fogásokat. Eddig jó úton járunk, a necc bekerült a helyi értéktárba, úgy is fogalmazhatunk, vásárhelyikum lett – mondta Benyhe Zsuzsa.
11 héten át napi 5–7 óra
Sándor Istvánné egy-egy nagyobb darabot akár 11 héten át is készít napi 5–7 órán keresztül. Kilenc éve találkozott először a rececsipkével, mentorának, a már elhunyt Halász Andrásnénak köszönheti tudományát. Először azt mondta, hogy ő ezt már nem tudja megtanulni, de mestere kijelentette: sok szorgalommal és kitartással menni fog. Igaza lett.
A legmértékadóbb cikk - kicsit bombasztikus címmel, de a valóságtartalma korrekt:
Egyre inkább visszakerül a köztudatba a necckészítés több mint száz éves hagyománya Vásárhelyen. A rececsipke hamarosan bekerülhet a Csongrád Megyei Értéktárba, és oktatás is indult annak érdekében, hogy ne tűnjön el a Hódmezővásárhelyre egykor nagyon jellemző kézművesség.
Az első világháború után paraszt- és polgárasszonyok ezreinek adott munkát Hódmezővásárhelyen a necceléssel készített asztalterítők, függönyök, kézműves termékek készítése és eladása. A második világháború után azonban egyre kevésbé tudott fennmaradni ez a hagyomány.
Benyhe Zsuzsanna nyolc éve kutatja a már-már elfeledett necckészítés múltját a térségben, vásárhelyi születésűként gyermekkorában találkozott először a sok munkával járó, ám rendkívül díszes csipkefajtával.
„Egy 1922-es újságcikk szerint akkor még kétezren dolgoztak a necciparban, de sajnos a hagyomány a második világháború után megfeneklett. Ennek alapvető oka ideológiai jellegű, de hozzájárult a női foglalkoztatottság növekedése, a lakás- és öltözeti kultúra változása és hogy a kézműves termékek szinte megfizethetetlenné váltak. Mivel a necc nem került, nem is kerülhetett a támogatott népművészeti értékek kategóriájába, paraszt-polgári hagyományként kegyvesztett lett. Egyrészt a polgári ízlésvilág kiszolgálójának tartották, másrészt kárhoztatták egyházhoz köthető alkalmazása miatt is” – mesélte a kutató.
A Németh László Városi Könyvtárban tanfolyam is indult tavaly novemberben annak érdekében, hogy újra egyre többen megismerkedjenek a necckészítéssel. A foglalkozásokat hetente kétszer tartja Sándor Istvánné, aki tíz éve foglalkozik a kézműves termékek készítésével.
„Egy 92 éves nénitől tanultam meg, aki nagyon örült, hogy valakinek továbbadhatta a tudását. Nagyon bonyolult, és nem könnyen tanulható. Közismertebb neve a rececsipke, csak itt, vásárhelyen hívjuk neccnek. Ma már nem nagyon ismert Magyarországon. Az a különlegessége, hogy egy alapháló készül, majd annak díszítésével, hímzésével alakul ki a mintázat.”
A hagyományőrzők munkájának köszönhetően került be a Hódmezővásárhelyi Települési Értéktárba a vásárhelyi necc. Az önkormányzat által felállított bizottság tagjai szakemberek segítségével kutatják fel a helyi népi hagyományokat, városra jellemző különlegességeket, de a lakosság részéről is várják a javaslatokat, hogy tovább bővülhessen az értéktár.
„Vannak olyan értékek, amelyeket lehet, hogy az idősebbek jobban ismernek, mint a szakemberek, mert ők megőrizték a hagyományt. Ilyen volt például a vásárhelyi necc készítés is, amelyről tudtuk, hogy létezik, de olyan mélységben, ahogyan Benyhe Zsuzsanna ezt kikutatta, nem ismertük” – számolt be a Helyi Híreknek az értéktár bizottság elnöke.
Szenti Tibor hozzátette: munkájuk a Települési Értéktárba történő felvétel után sem fejeződik be, javaslataikat továbbküldik a Megyei Értéktár felé, hogy minél szélesebb körben megismerhessék az emberek a helyi jellegzetességeket. A vásárhelyi szőrhímzésnek és a népi kerámiának már sikerült ide bekerülnie, a felvétel folyamatát már elindították a necckészítés esetében is. N.Sz.
Vásárhelyi rózsás
A csipkék, így a csomós technikával – mint a halászháló – készült necc általában nem illenek a modern lakások hangulatába, annak idején a polgári ízlést szolgálták – mondta Benyhe Zsuzsa, a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztályának, valamint a Csipkekészítők Egyesületének tagja, aki Sándor Istvánnéval arra vállalkozott: megmentik ezt a Hódmezővásárhelyre és környékére jellemző, kihalófélben lévő mesterséget.
Mintákat (Vásárhelyre a rózsás volt a jellemző), rajzolatokat, régi darabokat, például asztalterítőket, főkötőket, hajhálókat, szekrénydíszeket, párnahuzatokat, gallérokat, függönyöket, polcszegélyeket kezdtek gyűjteni – mára közel 100 darab jött össze –, a kollekcióból tavaly kiállítás nyílt a Németh László Városi Könyvtárban. De jártak már vele a csipke honi fővárosában, Kiskunhalason is, Sándor Istvánné munkáit pedig rendre díjazzák, ő vállalkozott arra, hogy oktatást tart necckészítésből.
A különböző vállalkozásokat 1952-ben államosították, majd a megalakult Háziipari Szövetkezetben készítettek népművészeti tárgyakat, Vásárhelyen például hímzést, fazekas és kerámia termékeket, és az 50-es évek végéig, a 60-as évek elejéig rececsipkét – azután szinte teljesen eltűnt.
Már tucatnyian csomóznak– Az a célunk, hogy amit lehet, gyűjtsünk össze ebben a témában, és ezzel párhuzamosan újraéleszteni, népszerűsíteni a necckészítést. Ennek érdekében kiállításokat, bemutatókat tartunk. Az ügy mellé állt – a gyűjtés, rendszerezés központja lett – a Németh László Városi Könyvtár, amely az Európai Emlékek Bankja elnevezésű uniós projekthez is csatlakozott. Nagyon fontosak a tanfolyamok, ennek köszönhetően már tucatnyian tudnak rececsipkét csomózni. Sándor Istvánnén kívül még a sokoldalú népi iparművész, Pokomándy Zsuzsa műveli művészi szinten, de említést érdemel Fábiánné Nagy Ágota is. Egyébként én is mintegy 10 éve tanultam meg a fogásokat. Eddig jó úton járunk, a necc bekerült a helyi értéktárba, úgy is fogalmazhatunk, vásárhelyikum lett – mondta Benyhe Zsuzsa.
11 héten át napi 5–7 óra
Sándor Istvánné egy-egy nagyobb darabot akár 11 héten át is készít napi 5–7 órán keresztül. Kilenc éve találkozott először a rececsipkével, mentorának, a már elhunyt Halász Andrásnénak köszönheti tudományát. Először azt mondta, hogy ő ezt már nem tudja megtanulni, de mestere kijelentette: sok szorgalommal és kitartással menni fog. Igaza lett.
http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/vasarhelyikum_lett_a_rececsipke/2443887/
Egy vásárhelyi kézművesség reneszánsza 2015. május 22.
A Magyar Néprajzi Társaság Tradíció pályázatot hirdetett a Néprajzi Múzeummal és társkiíró partnereivel, a hagyományok és a jelenkori élő kultúra dokumentálására, gyűjtésére, feldolgozására.
Erre január végéig pályázhattak magyarországiak és határon túliak, önkéntes néprajzi gyűjtők egyénileg és csoportosan, néprajzkutatók, pedagógusok és gyermekek. Az egyik pályázó Benyhe Zsuzsa volt, aki - mint arról már többször írtunk a Vásárhelyi Hírekben - nagy vitalitással és lelkesedéssel felvállalta a Vásárhelyen necc-ként ismert, - a hatvanas évektől kezdve szinte teljesen elfeledett - többnyire fehér, leheletfinom függönyök, terítők a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzés tradíciójának megőrzését, ápolását.
Mindez 2013-ban kezdődött, amikor Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné kezdeményezése nyomán a rececsipke, vásárhelyi szóhasználattal a necc készítése, egy jellegzetes vidék paraszt-polgári kultúrájának kézműves technikája éledhetett újjá.
Benyhe Zsuzsa pályázatát a zsűri befogadta, amelynek eredményeként május 9-én az eredményhirdető ünnepségen a Néprajzi Múzeumban, nagyszámú érdeklődőnek ő is bemutathatta a rececsipke készítés jellemzőit, kutatásai eredményeit.
A pályázat legértékesebb hozadéka, hogy a szakmai zsűri értékel minden munkát, javaslatot adnak a további kutatásra, illetve az elfogadott pályázatok - így a vásárhelyi csipkekészítés - bekerülnek a Néprajzi Múzeum Archívumába, ahol teljes egészében dokumentálttá, és ezáltal kutathatóvá válhat. Mint ahogy ez most történt a vásárhelyi rececsipkével is.
Ez a reneszánsz kori kézműves technika a 19-20. században másodvirágzását élte és Vásárhelyen olyan elterjedt volt, hogy országszerte sokfelé szállították. A Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezetben volt a "hattyúdala" - a népi demokráciában ugyanis a nagy múltú egyházi alkalmazás és a polgári jellegű minták miatt nem került a támogatott kézimunkák közé.
Mint arról szintén beszámolt a Vásárhelyi Hírek, a rececsipke reneszánszának két kezdeményezője, Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné nagy álma, hogy a Vásárhelyi hímzés mellett ez a díszítő kézművesség is bekerüljön a hungarikumok sorába.
A legmértékadóbb cikk - kicsit bombasztikus címmel, de a valóságtartalma korrekt:
Újra a csipkekészítés fellegvára lehet Vásárhely 2015-02-05
Egyre inkább visszakerül a köztudatba a necckészítés több mint száz éves hagyománya Vásárhelyen. A rececsipke hamarosan bekerülhet a Csongrád Megyei Értéktárba, és oktatás is indult annak érdekében, hogy ne tűnjön el a Hódmezővásárhelyre egykor nagyon jellemző kézművesség.
Az első világháború után paraszt- és polgárasszonyok ezreinek adott munkát Hódmezővásárhelyen a necceléssel készített asztalterítők, függönyök, kézműves termékek készítése és eladása. A második világháború után azonban egyre kevésbé tudott fennmaradni ez a hagyomány.
Benyhe Zsuzsanna nyolc éve kutatja a már-már elfeledett necckészítés múltját a térségben, vásárhelyi születésűként gyermekkorában találkozott először a sok munkával járó, ám rendkívül díszes csipkefajtával.
„Egy 1922-es újságcikk szerint akkor még kétezren dolgoztak a necciparban, de sajnos a hagyomány a második világháború után megfeneklett. Ennek alapvető oka ideológiai jellegű, de hozzájárult a női foglalkoztatottság növekedése, a lakás- és öltözeti kultúra változása és hogy a kézműves termékek szinte megfizethetetlenné váltak. Mivel a necc nem került, nem is kerülhetett a támogatott népművészeti értékek kategóriájába, paraszt-polgári hagyományként kegyvesztett lett. Egyrészt a polgári ízlésvilág kiszolgálójának tartották, másrészt kárhoztatták egyházhoz köthető alkalmazása miatt is” – mesélte a kutató.
A Németh László Városi Könyvtárban tanfolyam is indult tavaly novemberben annak érdekében, hogy újra egyre többen megismerkedjenek a necckészítéssel. A foglalkozásokat hetente kétszer tartja Sándor Istvánné, aki tíz éve foglalkozik a kézműves termékek készítésével.
„Egy 92 éves nénitől tanultam meg, aki nagyon örült, hogy valakinek továbbadhatta a tudását. Nagyon bonyolult, és nem könnyen tanulható. Közismertebb neve a rececsipke, csak itt, vásárhelyen hívjuk neccnek. Ma már nem nagyon ismert Magyarországon. Az a különlegessége, hogy egy alapháló készül, majd annak díszítésével, hímzésével alakul ki a mintázat.”
A hagyományőrzők munkájának köszönhetően került be a Hódmezővásárhelyi Települési Értéktárba a vásárhelyi necc. Az önkormányzat által felállított bizottság tagjai szakemberek segítségével kutatják fel a helyi népi hagyományokat, városra jellemző különlegességeket, de a lakosság részéről is várják a javaslatokat, hogy tovább bővülhessen az értéktár.
„Vannak olyan értékek, amelyeket lehet, hogy az idősebbek jobban ismernek, mint a szakemberek, mert ők megőrizték a hagyományt. Ilyen volt például a vásárhelyi necc készítés is, amelyről tudtuk, hogy létezik, de olyan mélységben, ahogyan Benyhe Zsuzsanna ezt kikutatta, nem ismertük” – számolt be a Helyi Híreknek az értéktár bizottság elnöke.
Szenti Tibor hozzátette: munkájuk a Települési Értéktárba történő felvétel után sem fejeződik be, javaslataikat továbbküldik a Megyei Értéktár felé, hogy minél szélesebb körben megismerhessék az emberek a helyi jellegzetességeket. A vásárhelyi szőrhímzésnek és a népi kerámiának már sikerült ide bekerülnie, a felvétel folyamatát már elindították a necckészítés esetében is. N.Sz.
...................................................................................................
Necces tanfolyam a könyvtárban 2015.01.29.
A vásárhelyi necc vagy rececsipke sikerrel pályázhat a hungarikum státuszra, de jelenleg még a helyi értéktárba felvételnél tart.
A különleges technika – először készül el a háló, azt kifeszítik egy rámára, majd arra kerülnek a minták – elsajátítására tavaly novemberben indult tanfolyam a Németh László Városi Könyvtárban, amit Sándor Istvánné Marika oktat. A 21 jelentkezőből 14 maradt, ami jó aránynak számít.
– Szorgalmasak, tehetségesek a tanítványok, és azt ígértem, amit tartok is, hogy az első kiállításig egyengetem az útjukat, kísérem őket – mondta Sándor Istvánné, aki hozzátette: fontos a helyi értékek, művészeti irányzatok megőrzése, ápolása. Az említett első tárlat március végére várható a Németh László Városi Könyvtárban, ahol a tanfolyam résztvevőinek művein kívül régebbi, értékes, szinte muzeális értékű darabokat is megtekinthetnek majd az érdeklődők.
.......................................................................
Van esély egy újabb vásárhelyi Hungarikumra 2015. január 24.
A vásárhelyi hímzés mellett egy szintén díszítő kézművesség is jó eséllyel indulhat majd a hungarikumok pályázatán. Novembertől már tanfolyam is indult.
Ősszel volt két éve, hogy két lelkes hagyományőrző, Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban meghirdette a régi necc vagy más néven rececsipke kézimunkák gyűjtését. Azóta lassan érkeznek az önkéntes felajánlások a városi neccgyűjtemény számára.
A 20. század első felében több ezer vásárhelyi asszony és lány, háziipari bedolgozóként viszonteladó kiskereskedőknek, 1952-től pedig a Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezetnek adták tovább árusításra a terítőket, a tálcakendőket, a polccsíkokat, a vitrázsokat és a függönyöket. Sokan emlékeznek még olyan ötvenes-hatvanas évekbeli idősebb asszonyra, aki így, otthon a neccráma mellett ülve, vagy a vásárhelyi szőrmintás párnahajak hímzésével szerezte meg önálló nyugdíját.
A bedolgozás, sőt a szövetkezet is megszűnt a rendszerváltás táján, de most az önkéntes gyűjtők és a Németh László Városi Könyvtár várja a necc kézimunkákat önkéntes felajánlások formájában a felállítandó városi gyűjtemény számára.
A könyvtár az Európai Emlékek Bankja nevű uniós kulturális pályázat keretében a hagyományőrzés jegyében tavaly novemberében necckészítő tanfolyamot hirdettek.
Második hónapja tanítja a neccelést Sándor Istvánné necckészítő, aki - bár Vásárhelyen kevesen ismerik - a Halasi Csipkefesztiválok állandó résztvevője és a Kézműves Kamara kiállításán díjat kapott a munkáira.
November végén indult a könyvtárban a necckészítés alapjait oktató tanfolyam Sándor Istvánné vezetésével, ami akár utánpótlása is lehet a már-már elfeledett, Vásárhelyre egykor nagyon jellemző kézművességnek.
A rececsipkéket vagy necceket a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzésével készítik. Olyan lágy és aprólékos, mint egy függöny. Például az is készülhet így. A Vásárhely környékén élőknek nem ismeretlen ez a fajta kézimunka, ha valakinek a név hallatán nem is ugrik be rögtön, hogy miről van szó. A képek láttán, biztosan eszébe jut, hogy talán még otthon is lapulhat valamelyik fiók mélyén egy necc darab, amit még a nagyi vagy a dédi készített. Már csak azért is, mert az ipari szövetkezetek megszűnéséig nagyon népszerű volt.
"Nagyon sokáig tart elkészíteni, de nagyon megéri, mert nagyon szép"- mondta szerényen Sándor Istvánné különleges hobbijáról. Munkáiból kedden délután nyílt kiállítás a helyi könyvtárban, ahol most egy egész rececsipke gyűjteményt lehet megnézni. Terítők, függönyök, hímzett, varrott necc munkák is vannak a tárlat anyagában.
A kiállítással a bibliotéka célja, hogy megismertessék Vásárhely korábbi nevezetes kézimunkáját, megmentsék a még fellelhető darabokat és feltámasszák készítésének hagyományát.
Hasonló célok vezetik Benyhe Zsuzsannát is, a Csipkekészítők Országos Egyesületének tagját, a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtő szakosztályának munkatársát. Vásárhelyi születésű, az interneten találtak egymásra Sándor Istvánnéval, a közös hobbi kapcsán.
...............................................................
Necc a könyvtárban 2014-03-21
A vásárhelyi Német László Könyvtárban április 1-én újdonságnak számító kézműves kiállítás nyílik. Sándor Istvánné mutatja be ősi eredetű, szinte elfeledett, de Vásárhelyre korábban nagyon jellemző necc munkáit.
Sándor Istvánné, a Halasi Csipkefesztivál évenkénti résztvevője, aki 2012-ben Budapesten a Magyar Kézműves Alapítvány kiállításán megyei elismerő oklevelet kapott, szülővárosában először mutatja be munkáit Német László Könyvtárban április 1-én.
A habkönnyű, általában fehér, rececsipkének is nevezett kézimunkákat a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzésével készíti. Ez az első reneszánsz kori csipkefajta a 19-20. század fordulóján megújult, és Vásárhelyen nagyon sokan készítették. A hatvanas évektől kezdve majd a Háziipari Szövetkezet megszűnése óta azonban szinte eltűnt.
A vásárhelyi városi könyvtár felvállalta az egyéni kezdeményezésből induló rececsipke gyűjtemény létrehozását. A mostani kiállítással is az a cél, hogy megismertessék Vásárhely korábbi nevezetes kézimunkáját, megmentsék a még fellelhető darabokat és feltámasszák készítésének hagyományát. Ennek érdekében a könyvtár befogadja a gyűjtemény céljára a felajánlott régi rececsipke munkákat.
Necces tanfolyam a könyvtárban 2015.01.29.
A vásárhelyi necc vagy rececsipke sikerrel pályázhat a hungarikum státuszra, de jelenleg még a helyi értéktárba felvételnél tart.
A különleges technika – először készül el a háló, azt kifeszítik egy rámára, majd arra kerülnek a minták – elsajátítására tavaly novemberben indult tanfolyam a Németh László Városi Könyvtárban, amit Sándor Istvánné Marika oktat. A 21 jelentkezőből 14 maradt, ami jó aránynak számít.
– Szorgalmasak, tehetségesek a tanítványok, és azt ígértem, amit tartok is, hogy az első kiállításig egyengetem az útjukat, kísérem őket – mondta Sándor Istvánné, aki hozzátette: fontos a helyi értékek, művészeti irányzatok megőrzése, ápolása. Az említett első tárlat március végére várható a Németh László Városi Könyvtárban, ahol a tanfolyam résztvevőinek művein kívül régebbi, értékes, szinte muzeális értékű darabokat is megtekinthetnek majd az érdeklődők.
.......................................................................
Van esély egy újabb vásárhelyi Hungarikumra 2015. január 24.
A vásárhelyi hímzés mellett egy szintén díszítő kézművesség is jó eséllyel indulhat majd a hungarikumok pályázatán. Novembertől már tanfolyam is indult.
Ősszel volt két éve, hogy két lelkes hagyományőrző, Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban meghirdette a régi necc vagy más néven rececsipke kézimunkák gyűjtését. Azóta lassan érkeznek az önkéntes felajánlások a városi neccgyűjtemény számára.
A 20. század első felében több ezer vásárhelyi asszony és lány, háziipari bedolgozóként viszonteladó kiskereskedőknek, 1952-től pedig a Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezetnek adták tovább árusításra a terítőket, a tálcakendőket, a polccsíkokat, a vitrázsokat és a függönyöket. Sokan emlékeznek még olyan ötvenes-hatvanas évekbeli idősebb asszonyra, aki így, otthon a neccráma mellett ülve, vagy a vásárhelyi szőrmintás párnahajak hímzésével szerezte meg önálló nyugdíját.
A bedolgozás, sőt a szövetkezet is megszűnt a rendszerváltás táján, de most az önkéntes gyűjtők és a Németh László Városi Könyvtár várja a necc kézimunkákat önkéntes felajánlások formájában a felállítandó városi gyűjtemény számára.
A könyvtár az Európai Emlékek Bankja nevű uniós kulturális pályázat keretében a hagyományőrzés jegyében tavaly novemberében necckészítő tanfolyamot hirdettek.
Második hónapja tanítja a neccelést Sándor Istvánné necckészítő, aki - bár Vásárhelyen kevesen ismerik - a Halasi Csipkefesztiválok állandó résztvevője és a Kézműves Kamara kiállításán díjat kapott a munkáira.
November végén indult a könyvtárban a necckészítés alapjait oktató tanfolyam Sándor Istvánné vezetésével, ami akár utánpótlása is lehet a már-már elfeledett, Vásárhelyre egykor nagyon jellemző kézművességnek.
2014. október 4-5. Vásárhelyi Őszi Kézműves Vásár
...............................................................................A múltat idézték! Necc kiállítás Vásárhelyen! 2014-04-01
Különleges kiállítás nyílt a vásárhelyi Németh László Könyvtárban kedden délután. Sándor Istvánné, szülővárosában először mutatta be munkáit. Mindez azért is érdekes, mert Vásárhelyre korábban legalább annyira jellemző volt a necc készítés, mint mondjuk a majolika munkák. Régen sokan dolgoztak vele, ma már kevesen.A kiállítással a bibliotéka célja, hogy megismertessék Vásárhely korábbi nevezetes kézimunkáját, megmentsék a még fellelhető darabokat és feltámasszák készítésének hagyományát.
Hasonló célok vezetik Benyhe Zsuzsannát is, a Csipkekészítők Országos Egyesületének tagját, a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtő szakosztályának munkatársát. Vásárhelyi születésű, az interneten találtak egymásra Sándor Istvánnéval, a közös hobbi kapcsán.
Régóta kutatja a necc munkákat, a történetüket, és azt is, hogy hogyan lehetne megújítani. A tervei között szerepel, hogy a újra divatba hozza ezt a hímzést, hiszen szerinte fontos és értékes. Lehetne kalap vagy kendődísz de akár keményítve mondjuk ékszerként fülbevaló- mesélte.
Sándor Istvánné elmondta, ma már egyre kevesebben ismerik a neccet, azért akadnak tanítványok és szívesen adja tovább tudását, de azért örülne, ha minél többen foglalkoznának újra ezzel a csodálatos kézimunkával.
Major Zsuzsi
Necc a könyvtárban 2014-03-21
A vásárhelyi Német László Könyvtárban április 1-én újdonságnak számító kézműves kiállítás nyílik. Sándor Istvánné mutatja be ősi eredetű, szinte elfeledett, de Vásárhelyre korábban nagyon jellemző necc munkáit.
A habkönnyű, általában fehér, rececsipkének is nevezett kézimunkákat a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzésével készíti. Ez az első reneszánsz kori csipkefajta a 19-20. század fordulóján megújult, és Vásárhelyen nagyon sokan készítették. A hatvanas évektől kezdve majd a Háziipari Szövetkezet megszűnése óta azonban szinte eltűnt.
A vásárhelyi városi könyvtár felvállalta az egyéni kezdeményezésből induló rececsipke gyűjtemény létrehozását. A mostani kiállítással is az a cél, hogy megismertessék Vásárhely korábbi nevezetes kézimunkáját, megmentsék a még fellelhető darabokat és feltámasszák készítésének hagyományát. Ennek érdekében a könyvtár befogadja a gyűjtemény céljára a felajánlott régi rececsipke munkákat.
Forrás: Benyhe Zsuzsa, Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztály
Major Zsuzsanna
Forrás: http://promenad.hu /
.............................................................................................................
Kézműves kiállítás a hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtárban 2014. 03. 21
.
„Necc a könyvtárban” A vásárhelyi Német László Könyvtárban április 1-én újdonságnak számító kézműves kiállítás nyílik. Sándor Istvánné mutatja be ősi eredetű, szinte elfeledett, de Vásárhelyre korábban nagyon jellemző necc munkáit.A Halasi Csipkefesztivál évenkénti résztvevője, aki 2012-ben Budapesten a Magyar Kézműves Alapítvány kiállításán megyei elismerő oklevelet kapott, szülővárosában először mutatja be munkáit.
A habkönnyű, általában fehér rececsipkének is nevezett kézimunkákat a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzésével készíti. Ez az első reneszánsz kori csipkefajta a 19-20. század fordulóján megújult, és Vásárhelyen nagyon sokan készítették. A hatvanas évektől kezdve majd a Háziipari Szövetkezet megszűnése óta azonban szinte eltűnt.
A vásárhelyi városi könyvtár felvállalta az egyéni kezdeményezésből induló rececsipke gyűjtemény létrehozását. A mostani kiállítással is az a cél, hogy megismertessék Vásárhely korábbi nevezetes kézimunkáját, megmentsék a még fellelhető darabokat és feltámasszák készítésének hagyományát. Ennek érdekében a könyvtár befogadja a gyűjtemény céljára a felajánlott régi rececsipke munkákat.
(forrás: Benyhe Zsuzsa - a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztályának tagja)
.
„Necc a könyvtárban” A vásárhelyi Német László Könyvtárban április 1-én újdonságnak számító kézműves kiállítás nyílik. Sándor Istvánné mutatja be ősi eredetű, szinte elfeledett, de Vásárhelyre korábban nagyon jellemző necc munkáit.A Halasi Csipkefesztivál évenkénti résztvevője, aki 2012-ben Budapesten a Magyar Kézműves Alapítvány kiállításán megyei elismerő oklevelet kapott, szülővárosában először mutatja be munkáit.
A habkönnyű, általában fehér rececsipkének is nevezett kézimunkákat a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzésével készíti. Ez az első reneszánsz kori csipkefajta a 19-20. század fordulóján megújult, és Vásárhelyen nagyon sokan készítették. A hatvanas évektől kezdve majd a Háziipari Szövetkezet megszűnése óta azonban szinte eltűnt.
A vásárhelyi városi könyvtár felvállalta az egyéni kezdeményezésből induló rececsipke gyűjtemény létrehozását. A mostani kiállítással is az a cél, hogy megismertessék Vásárhely korábbi nevezetes kézimunkáját, megmentsék a még fellelhető darabokat és feltámasszák készítésének hagyományát. Ennek érdekében a könyvtár befogadja a gyűjtemény céljára a felajánlott régi rececsipke munkákat.
(forrás: Benyhe Zsuzsa - a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztályának tagja)
......................................................................................................................
Sándor Istvánné neccmunkái és gyűjteményi darabok láthatók a kerek neccterítőre kattintva - az Európai Emlékek Bankja c. projekt honlapján:
Sándor Istvánné neccmunkái és gyűjteményi darabok láthatók a kerek neccterítőre kattintva - az Európai Emlékek Bankja c. projekt honlapján:
http://tudasalapitvany.hu/ebm/touch/
A Tudás Alapítvány videofelvétele Sándor Istvánné necc bemutatójáról -készítette: Fülöp Éva, Németh László Városi Könyvtár:
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=4t9KmA2RLHg vagy
https://www.youtube.com/watch?v=4t9KmA2RLHg#t=16
Blogbejegyzés Sándor Istvánnéról és a vásárhelyi neccről:
http://rece-fice-fono.blogspot.hu/2014/03/vasarhely-es-necc.html
Blogbejegyzés Sándor Istvánné rececsipke kiállításáról 2014. április 3 - Hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtárban
http://rece-fice-fono.blogspot.hu/2014/04/nem-aprilisi-trefa-recekiallitas.html
.................................................................................................................................................
Blogbejegyzés Sándor Istvánnéról és a vásárhelyi neccről:
http://rece-fice-fono.blogspot.hu/2014/03/vasarhely-es-necc.html
Blogbejegyzés Sándor Istvánné rececsipke kiállításáról 2014. április 3 - Hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtárban
http://rece-fice-fono.blogspot.hu/2014/04/nem-aprilisi-trefa-recekiallitas.html
.................................................................................................................................................
Egy régi vásárhelyi mesterség reneszánsza 2014. március 23.
A hódmezővásárhelyi Német László Városi Könyvtárban április 1-én ritkaságszámba menő kiállítás nyílik. Sándor Istvánné rececsipke készítő már-már elfeledett, ősi eredetű kézműves technikával készült munkái láthatók majd.
A Vásárhelyen necc-ként ismert, többnyire fehér, leheletfinom függönyök, terítők a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzésével készülnek. Ez a reneszánsz kori kézműves technika a 19-20. században másodvirágzását élte és Vásárhelyen olyan elterjedt volt, hogy országszerte sokfelé szállították. A Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezetben volt a "hattyúdala" - a népi demokráciában ugyanis a nagy múltú egyházi alkalmazás és a polgári jellegű minták miatt nem került a támogatott kézimunkák közé. A hatvanas évektől kezdve szinte mindenki elfeledte, legfeljebb más csipkével kombinálva alkalmazzák.
A Vásárhelyi Hírekben tavaly szeptemberben megírtuk, a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtár Sándor Istvánné és barátai kezdeményezésének élére állt és meghirdette egy rececsipke gyűjtemény létrehozását.
Soós Csilla, a könyvtár igazgatója kérdésünkre elmondta, a felhívás továbbra is él, tehát szívesen veszik, ha a vásárhelyi lakosok megőrzésre behozzák otthoni rececsipkéiket.
Az április elsején 18 órakor nyíló bemutató célja, hogy felhívják a figyelmet a város már kiveszőben levő nevezetes kézműves technikájára, ami korábban a város egyik nevezetessége volt.
..................................................................................................................
Eifert János a Vásárhelyi LÁTÓHATÁR vendégszerkesztője 2013-10-03
A Vásárhelyi Látóhatár 15. számának bemutatójára sok érdeklődő érkezett, hisz olyan neves emberekkel találkozhattunk, mint Eifert János fotóművész, a Vásárhelyi Látóhatár jelen számának vendégszerkesztője, illetve Benyhe Zsuzsanna, a „vásárhelyi neccgyűjtemény” alapítója és Molnár Éva borász is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel.
A Vásárhelyi Látóhatár folyóirat bemutatója tisztelgés volt a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat előtt október 3-án csütörtök délután, a Németh László Könyvtárban. Az előadáson bepillantást nyerhettünk Benyhe Zsuzsanna, a „vásárhelyi neccgyűjtemény” alapítójának munkájába.
A Vásárhelyi Látóhatár folyóirat bemutatója tisztelgés volt a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat előtt október 3-án csütörtök délután, a Németh László Könyvtárban. Az előadáson bepillantást nyerhettünk Benyhe Zsuzsanna, a „vásárhelyi neccgyűjtemény” alapítójának munkájába.
- Tulajdonképpen évek óta tervezzük Sándor Istvánnéval, hogy feltámasztjuk ezt a régi kézműves hagyományt. A vizsgálódások során rájöttem, hogy ezen a vidéken nagyon népszerű volt ez a technika, amely a halászháló készítés alapján készült. A későbbiek során a reneszánsz korban ez lett a csipkekészítés előképe. Mivel napjainkban ez egy nagyon kihaló félben lévő kézműves foglalkozás, ezért már ezen a darabok létszáma is kevés. Sándor Istvánnéval azon dolgozunk, hogy egy kicsit feltámasszuk, összegyűjtsük és rendszerezzük ennek a technikának a többféle vállfaját, amelyből egy gyűjteményt állítunk össze a vásárhelyi érdeklődők számára – fejtette ki Benyhe Zsuzsanna, a „vásárhelyi neccgyűjtemény” alapítója.
Eifert János fotóművészt, a Vásárhelyi Látóhatár jelen számának vendégszerkesztője az előadáson elmondta, egy lap elkészítése nagy csapatmunkával jár. Nagyon izgalmas, amikor megvannak a kéziratok és a fotók, majd a tervező, szerkesztő ezeket formába önti, ez egy többszereplős színpadi fellépéshez hasonlítható, amelynek a végpontján a nyomda jelen pillanatban remekelt. Kifejtette: nagyon fontosnak tartja, hogy ahol egyaránt szöveg és kép jelenik meg ott a fotókat, grafikákat tisztességesen állítsák össze és mutassák meg az olvasóknak.
Az előadás előtt Hegedűsné Dékány Magdolnával, a Városháza nyugalmazott Művészeti referensével beszélgettünk és megtudtuk, ő rendszeres olvasója a lapnak és nagyon fontos kezdeményezésnek tartotta a folyóirat megjelenését, hisz egy város életében ez igenis fontos tényező. A csütörtök esti előadáson külön nagy öröm volt számára, hogy Eifert János világhírű fotóművész is megjelent, aki a 15. számnak a vendégszerkesztője.
Köntös Istvánné, nyugdíjas tanító is nagy szeretettel látogat a Vásárhelyi Látóhatár bemutatóira és a lapnak is előfizetője. Elmondta, számára mindig van valami érdekesség, újdonság a lapszámokban és az esti bemutatón Benyhe Zsuzsanna előadására volt kíváncsi, mivel még az ő nagymamája is dolgozott a necc kézmunkával.
Horváth Petra
http://promenad.hu ..................................................................................................................................................
http://promenad.hu ..................................................................................................................................................
Vásárhelyi Látóhatár, 2013. 3. szám
...............................................................................................................................................
Még egy vásárhelyikum? 2013. szeptember 28.
Hódmezővásárhely néprajzi értékét évtizedekig a fazekas és a kerámia tárgyak mellett a dél-alföldi szőrhímzés jelentette.
A képen Sándor Istvánné munkáival
Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné önkéntes kezdeményezése nyomán pedig a rececsipke, vásárhelyi szóhasználattal a necc készítése, egy jellegzetes vidék paraszt-polgári kultúrájának kézműves technikája éledhet újjá.
Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné önkéntes kezdeményezése nyomán pedig a rececsipke, vásárhelyi szóhasználattal a necc készítése, egy jellegzetes vidék paraszt-polgári kultúrájának kézműves technikája éledhet újjá.Benyhe Zsuzsa szerint, miután felfedezték és a márciusban a Tornyai Múzeumban rendezett kiállítással bizonyították is a muzeológusok a város jelentőségét a népi bútorfestésben, most újabb kézműves foglalkozással színesíthetjük hazánk néprajzi térképét.
Mint elmondta, ezzel újabb színfolttal gazdagodhatna Vásárhely kézműves hagyománya. A régi munkák és minták összegyűjtése és megőrzése, új alkalmazási területek keresése, a készítés szociális körülményeinek kutatása mára versenyfutás az enyészettel.
Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné e kiveszőben levő, de ősi eredetű kézművesség feltámasztására vállalkoztak, és hosszabb távú tervet kovácsoltak a necc felkarolására, felélesztésére. És hogy ne csak elmélet, hanem gyakorlat is legyen, első lépésként egy városi gyűjteményt hoznának létre, amelyhez régi munkákat, mintarajzokat és a készítéshez kapcsolódó eszközöket, emlékeket gyűjtenek. A gyűjtés és rendszerezése helye Németh László Könyvtár lesz.
A tervek vázolása során, Benyhe Zsuzsa azt is elmondta, hogy mivel a kezdeményezés mögött egyelőre semmiféle szervezet nem áll, a csipkék átvétele „örökbefogadást” jelent. Az önkéntes felajánlók pusztán egy oklevelet kapnak annak jeléül, hogy adományuk egy majdan létesülő városi gyűjtemény alapjául szolgál.
Úgy gondolja, bizonyára lesznek, akiket megmozgat a felhívás, mégse tudnak lemondani netán féltett emléküktől… Azoknak a tárgyait, emlékeit fényképpel, tárgyleírással dokumentálják.
Hozzátette, várják olyanok visszaemlékezését is, akik maguk vagy felmenőik készítettek neccet, vagy ismertek rececsipke készítő vállalkozást.
A necc feltámasztásának távolabbi tervei között az újratanítás és a mai öltözködésbe és lakáskultúrába való beillesztése áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése