Kincseim - széki lepedő

Néhány lepedőt kaptam nálunk megszálló, Pesten piacozó székiektől. Asztalterítőnek használom olykor, ünnepi alkalmakkor.

Ilyen például évente a Tradíció Pályázat díjátadó ünnepsége, aminek a szervezésében már ötödik éve részt veszek a  Magyar Néprajzi Társaság Gyűjtő szakosztályának önkénteseként. Ott készültek a képek.

A hímzett lepedőkhöz történet is fűződik: az ismerős széki házaspár egyetlen 14 éves fia a vakáció első napjaiban hirtelen meghalt, minden előjel nélkül. Valami rejtett szívelégtelenség lappangott benne. Az anya összeomlott, a férj kezdetben derekasan mellette állt, és szerettek volna kisbabát, de a gyermekáldás csak nem érkezett. Az apa már kezdte italra adni a fejét, megingott a kapcsolatuk is. Aztán valami csoda folytán mégis megérkezett a vágyva áhított kisbaba, és bearanyozta a szülők életét. Az apa visszatért józan,

dolgos életéhez.

Az én református barátnőm

Református barátnőmtől kaptam egy terítőcskét születésnapi ajándékba. Katolikusok vagyunk, így szoktam róla beszélni, mert tényleg az. Van is hat gyereke és 16 unokája:-) Na, nem sokáig, mert még az idén és januárban születik kettő! Pedig a legkisebb fia még nem is házas.
Judit nagyon életvidám, energikus és csinos nő, ilyen strapa mellett nem tudott elhízni. Gyönyörűen beszél - szerintem bemondónak kéne lennie. Dolgozni persze alig járt a Nemzeti Bankba, az első gyerekek közt legfeljebb - már saját nyugdíja van, mert végig fizette a közterheket. Mérnök férje egy nagy panel ház közös képviselője - csak úgy Isten nevében - mert még nem tudta lepasszolni.. Nyilván sose vetette föl őket a pénz. Nem költenek semmi fölösleges ajándékra, karácsonyra sokszor együtt készítenek egymásnak meglepetést. Sok közös programjuk van és sok barátjuk - mindenkit ismernek a környéken.
Judit a gyes, gyed, főanyaság után már egyfolytában "inspekciózik", naponta járja a gyerekei családját, mint egy orvos. Fót,  Budakalász, Budakeszi, Vecsés és Buda - ahol épp olcsó fészket tudtak rakni a gyerekek - és ahogy be kell segíteni az unokák mellett.
Most egy szomszédja hagyatékában találta nekem ezt a kis neccterítőt. Gyönyörű!!! Már a fonál fogása is egész más, mint a mostaniak. Nemcsak a vékony szál, de a minősége is azt sugallja, hogy több mint százéves munka lehet! Egy centiméterben öt kis kocka van! Másik kedves Lengyelből való barátnőmtől kaptam ehhez fogható, talán sváb szoknyaszegélyt.

A reformáció félévezredet jubileumán szívesen emlékezem meg fáradhatatlanul aktív barátnőmről. Mi az ökumené útján járunk - nincs ideje eljönni cseverészni, hanem elkísér engem, ha ügyet intézek a városban

A széki lepedő lemaradt

Most erre készülök: a madridi Nyitott Kapuk Napjára, az európai nyelveket, a nyelvtanulást népszerűsítő rendezvényére a Gothe Intézetben. Kényelmes a számunkra, hogy a magyar követség tőszomszédságában, a német követség mellett van ez a helyszín.

A "hőskorban", ideérkezésem után pár héttel itt debütáltam - no, nem egyedül! Akkor három fiatal ösztöndíjas lány segítette a pogácsa kínálását.

Mert persze Madridban a nyelvtanulást is eszem-iszommal érdemes népszerűsíteni:-) 

Derekasan besegítettek a lányok a konyhán is, én pedig ezt a széki lepedőt akasztottam a falra dekorációként:

Ajándék csak úgy

Életem párja találta ezt a mestermunkát a vaterán, és biztatott, licitáljak rá. Nosza, több se kellett nekem - én mindjárt a vásárhelyi gyűjteményre gondoltam, a jövőbeni kiállításra... Méltó régi darab lenne, ha nem is rece, de a tüllhímzést rokon eljárásnak érzem - és a kort, a miliőt, a múlt század elejét híven idézi...

Teljesen jó állapotú réz keretes, lábakon álló tálca tüllhímzéssel és tűgobelinnel. Igazán választékos darab. Pont az, ami elbűvöl a régi dolgokban: ahogy az igényes anyag remek kézi munkával párosul. Ez az igazi harmónia...

 Egyenként is bámulatosak a különálló részletek: a fémmunka, a tüllcsipke és a gobelin... A textileket üveglap védi alul-fölül. Micsoda fenségesen lesz erről majd ünnepnapokon kávézni...

Hál'  Istennek, sikerült elérhető áron hozzájutnom - köszönöm!

Vintázs

A kecskeméti ócskapiac kincsei

Apróságok a rongyosládából

Azt hiszem, még a Ludotéka karitász-zsákjából mentették meg nekem ezt a néhány horgolással  kombinált csipke-szegélyt.
Az az érdekességük, hogy némelyiknél - igen leleményesen - egyszerű bolti zsinórt vagy csipkét, sőt farkasfogat használtak alapul, és azt szélesítették, díszítették vagy többet is összehorgoltak egymással. A készáru "pikóit", hurkait használták föl a horgoláskor:

Egy hosszabbított hétvégére vendégeink érkeztek - így most háziasszonykodom erőst! Nem is jutok a bloghoz többet, mint hogy rávezető fényképet küldjek a találós kérdésemhez: mire szolgálhat ez az asztalszerű alkalmatosság?

No, ez már biztos segít:-)))

Ráadás borsólyuk

Szeretném üdvözölni a legüdébb virágot a naplószélemen. Tulipánt! Örülök, hogy követőmmé váltál. Igazán remek, kreatív teremtést sugall a naplód... Elismerés számomra, ha felfigyelsz egy bejegyzésemre.

A borsólyuk szegélyre eddig még azok sem figyeltek föl, akik érdeklődnek a hímzések iránt. Köszönet a mi fonós Zsuzsánknak, hogy megmutatta.
Látom, érdemes volt megmutatni a Fonó-beli családi gyűjteményt is! Közkívánatra megint felidézem külön-külön a legszebb darabokat:

Varrott csipke lehet - mi is tanakodtunk fölötte. Olyasmi típus, mint a halasi csipke, csak vászonra készítik. Először a kontúrokkal kialakítják a mintát, aztán pedig a kivagdalt részeket csipkeöltéssel betöltik. S ha jobban megnézem, a hálószerű betét csomózott rececsipke! A kedvencem!

Még két kis munka a hagyatékból:

                                 

Sióagárdi hímzés

A Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik Sióagárd.
A hímzés alakulása a viselet fejlődésével követhető nyomon. Négy különválasztható szakaszra osztható:
- az 1980-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.
- az 1889-ből származó bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.
- az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.
- a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.

 

Anyaga: Fehér sifon vagy vászon.
Fonala: Gyöngyfonál, UC hímzőfonál, osztott hímző.
Színezése: Piros, bordó, permetkék, sötétebb kék, sötétlila, parasztrózsaszín, narancsos sárga, sötét olajzöld
Öltése: Laposöltés, száröltés, borsólyuk, (a fehérhímzésnél lapos öltés, száröltés, huroköltés, lyukazás)

Kéz alól...

By second hand... un filet lace gift to my friend...
Yo solo podría regalar una toalla de malla bordada de "second hand" en dos colores a mi amiga... Eso es no muy típico Hungaro - me parece como  filet modano de Sardínia...

Sajnos én csak vaterán szerzett ajándékkal lephettem meg neccelő barátnőmet. Véletlenül bukkantam rá erre a darabra - elég ritkán nézegetem a felhozatalt, mert a szekrényeim már dugig vannak. Csak a különleges minta vagy technika vesz le a lábamról...

Ez az ún. gipür-öltéses terítőcske abban is újszerű, hogy eltérő színnel készült az alapháló és a minta beszövése. a gipür megjelölés röviden a hímzett csipkeszerű jellegre utal. Kis hazánkban nem oly elterjedt  a szálvezetéses technika. Az árnyképet mímelő ornamentikus v. figurális minták gyakoribbak, amikor ritkább vászonöltéssel, mint a stoppolásnál, vagy sűrű egymás melletti tűzőöltésekkel töltjük ki az üres rácsot, kialakítva ezzel a mintát.

 

Érdekes: a minta átlós építkezése egyenesen a szardíniai rececsipkékre emlékeztet... nemdebár? http://www.european-women.eu/details-896/items/portrait-of-iolanda-dasso.html