Spanyol hímzések - a madridi centenáriumi kiállításon

A madridi Díszítőművészeti Múzeum kiállításán régi mintakendőket is találtam. Ez a Navalcán-ból való hímzett mintakendő itthoni emlékeket ébreszt... Nagyon emlékeztet formavilágában a magyar mintákhoz is. Talán azért, mert szoros rokonságot mutat a szőttesek világával... Használatos is a nevében a szőttes szó: tejido: szőttes, tejidillo: szőtteske.

  

 

Navalcán mintakendő

Navalcán-i viselet - vászoning

A Néprajzi Múzeum gyűjteményében őrzött 19. századi, Hídvégről (Háromszék m) származó rece-betétben (NM 51.14.1194) a  kék színű diagonális hálót fehér pamutszállal hímezték. 

Keresztszemes mintakendők spanyol módra... Teljesen más a színvilága, színesebb a magyarnál - de gyönyörű.

Ezen a toledói terítőn keresztszemes, töltött- és Holbein-öltések váltakoznak.  Ezt látva, hihetőnek tűnik, hogy a blackwork eredete valaha a "spanyol hímzés " lehetett. Feltevések szerint innen terjedt el  Aragóniai Katalin és udvarhölgyei közvetítésével VIII. Henrik udvarából a ködös Albionban...

Blackwork - a szupermarket polcán

Meghökkentő ötlet, de ugyanakkor nagyon jól mutat... Nekem meg különösen tetszik:-)
Helyesebben nem is blackwork, hanem Holbein-munka, mert színes. Egy madridi - itt kisebb léptékűnek számító - szupermarket polcán lettem rá figyelmes. Aztán persze megtaláltam a neten is - le lehet lesni a mintát!

 

A Rioja-i borok egyébkén a vino tinto, a spanyol vörösbor egyik kiváló régiójából, az Észak-Spanyolországban fekvő, az Ebro folyó két partján elterülő több mint hatvan-ezer hektáros "szőlőskertből" valók. Titkuk a két határozottan ellentétes éghajlat – az atlanti és a mediterrán – találkozásában élvezett mérsékelt hőmérséklet és ideális csapadékmennyiség valamint az évszázadok során kiforrott érlelési mód harmóniájában rejlik.
Nem árt egy kis bor-marketing!

• Fiatal borok (Joven): Egy vagy két éves borok - megőrizték elsődleges frissességüket és gyümölcsösségüket.
• Crianza borok - melyek legalább két évesek, legalább egy évet hordóban, néhány hónapot palackban töltöttek. A fehér bor esetén a min. hat hónap hordós érlelés.
• Reserva borok: Legjobb évjáratokból válogatva, legalább három évig érlelték, melyből legalább egy évet hordóban. Fehér bor: érlelési idő két év, melyből legalább hat hónap hordó.
• Gran Reserva borok: Válogatott borok kivételes évjáratokból, melyek legalább két évet hordóban és három évet palackban értek. Fehér bornál négy év a minimum érlelés idő, melyből egyet kell hordóban töltenie.
    
  
  

Kész a színes feketemunka!

Végre elkészült a kerek blackwork terítőm! Nagyon szerettem varrni... Betétes Zweigart terítőalap 161x161-es méretben, de becsapós. Nem olyan klasszikus Aida,  hogy vakon is bökögetheted... Nagyon kellett figyelni - sokszor mégis hiába... Csak az egyik irányba voltak egyértelműek az árkok...

Régen vettem az anyagot, féltem is, hogy már sose találok hozzá mintát. Bár olcsón jutottam hozzá, sajnáltam volna, ha a szekrényben porosodik. Ez a blackwork minta kapóra jött.
Hányatott volt a sora: a piros fonál Madridban maradt, és  nem mertem másik motringból pótolni... Így már szinte kész lett minden levél, de a virágoknak csak a kontúrjait jelöltem ki az elmúlt másfél hónapban... Van benne egy pár kreatív javítás is -  de szerencsére olyan laza a minta, hogy mertem egy csöppet helytelenkedni...

Mivel karácsonyi terítőnek neveztem ki, még ráérek eldönteni, végül kinek is szánom... 

Szeretnék még elkövetni majd egy hagyományos blackwork mintát is :-) De most nyári esküvők jönnek - házi áldás, vagy valami olyasmi üdvözlő szöveg lesz a két következő. Mindkét párhoz passzolni fog a népi minta.

Végre egy "feketemunka"

Mióta csak létezik a Fonó, szerettem volna készíteni blackwork munkát. Most kapóra jött ez a koszorúminta. Éppen illik a régóta raktáron levő Zweigart terítőmre - mióta keresem ezt a méretet!. Úgyis karácsonyra szántam az asztalközepet - ez meg tán éppen Mikulás-virág! Úgy felörültem, h. végre stimmel minden - kezdhetek egy komolyabb munkát:-) Végül sikerült le is töltenem a pontos mintát a másodlagos lelőhelyről.

Még mindig nagymamámtól örökölt gyöngyfonalaimat szeretném elsütni, de most nem sikerül: a zöldből nincs is kéznél elég, de túl vastag is az alapanyaghoz és mintához. Nem adja ki eléggé a mintát... megpróbáltam 12-es rózsaszín perlével is - ezzel jobban fest a kitöltés... Viszont, ha úgyis vennem kell a fonalat, akkor már inkább az előírt osztott hímzőt szereztem.:-) Ennél is maradok - nagyon jó vele dolgozni, elfér több öltés is egy rácspontba, persze  jobban kifekszik, mint a perlé, és szebben kiadja a mintát. A piros "kegyeleti" fonalat  viszont megtartom, mert csak kontúrszerűen kell használni, és úgy egész jól mutat...                                                     

A próba:
Rózsaszín: 12-es perlé
Bal alsó zöld levél: 8-as perlé
Piros: 8-as perlé
Jobb oldali levelek: osztott hímző(700) kettős szála

Más bökkenő is van: az aidánál jóval sűrűbb és simább az anyag - elég nehéz többször ugyanoda ölteni... A tetejébe még itt-ott a rácsok közt két perforálás is látható - magyarán nem egy árok halad végig, hanem mintha egy középső szálacska rendeződne hol erre, hol arra... Ezért nem lesz egyenletes a varrás képe:

 

Ezért gondoltam - miután kész vagyok öt levéllel kétszálasan -  hogy talán egy szállal kéne varrnom. Talán nem lenne olyan reszketeg az egyenes, jobban rendeződnének a szálak az apró rácspontokban! Persze ezt megint ki kéne próbálni...

Újra lehet együtt öltögetni!

 

Szerdán, január 23-án újra belendülnek a fürge ujjak, és indul az Öltögető a Polgárok Házában. Egy ottani kiállítás - és a tavaly nyári gömöri kiruccanásunk Marcsival Gömörbe, ihlette a következő projektet: gömöri csomós hímzést tanul a Fonó! Zsuzsa összeállít egy alapkészletet, és aki akar, belevág... Máris gyakorolják bemelegítésként a hármas francia csomót, ami a gömöri hímzés alapja. Már többször is írtam róla - íme az öltés menete és a végeredmény:

     

Illik nekem is belevágni végre valamibe... Ez ugyan nem hagyományőrzés, vagyis csak részben, és nem is magyar. A minta új, csak a technika régi.  De végre egy korábbi Zweigart terítő-alaphoz találtam a fenti blackwork mintát - karácsonyra... Még éppen le tudtam olvasni a képről... Mindig szerettem volna elkövetni egy 'feketemunkát' - ezért kapóra jött: kettőt egy csapásra megoldás lenne. Nagyon ritka szövésű a terítő kerek középrésze - 10 öltés van egy inch-ben... Félek, nem fog jól mutatni ilyen elnagyoltan a minta... Talán a keresztszemek jobban érvényesülnének ebben a nagy mezőben... Még arra gondoltam, megbolondítom azzal, hogy más-más kitöltéssel készítem az egyes leveleket... Eddig így festenek a mikulás-virágok, de a zöld beszerzésével még várnom kell... Mit szóltok hozzá?

Talán mégis megalkuszom a blackworkkel... Érdekes a mintás alapszövés - sokkal egyenletesebb, mint az aida vagy a takácsvászon. Viszont nagyon meg kell választani hozzá a tűt - a mostani bumfordit is le kell cserélnem...

Időtlen öltések

A Fonóból mutatott "blackwork" hímzés meglepően modern képet mutat, pedig évszázados múlt lapul az öltésekben. Nagyon érdekes a története...

 Blackwork is a counted-thread embroidery worked in geometric designs with black silk on even-weave linen (red or scarletwork was also popular).

The Elizabethans frequently called blackwork Spanysshe work, and it was traditionally believed that the craft had come into popularlity with the arrival of Catherine of Aragon at the English court. But in fact, there are references to black silk embroidery on body linen as far back as Chaucer. 

A blackwork, a feketehímzés - mégse mondhatjuk feketemunkának! - mértani rajzolatra lebontott (általában)  szálszámolásos hímzés, amit fekete selyemmel lenvászonra varrtak a középkorban. Bár már Chaucer korából(1343 - 1400) tudunk fekete selyem hímzésekről, de a divatját a hagyomány szerint Aragóniai Katalin, VIII. Henrik első felesége hozta magával az angol udvarba(1500-1510).

 

Ezért spanyol munkának is hívták, és vörös színt is használtak(redwork, scarletwork). Kezdetben a fehérnemű szegélyét - gallért, kézelőt díszítették vele - női és férfi ruhán egyaránt.

Később,  I. Erzsébet ruháján kiteljesedett a szövevényes ornamentika. Közben a tekervényes angol történelem is bonyolódott: Erzsébet anyukája Boleyn Anna, aki miatt Katalinnak mennie kellett - neki legalább csak száműzetésbe...

 

A blackwork alapja dupla tűzőöltés.Az oda- és visszahaladó soron kialakul a folytonos vonal mintázat.

                                                 

Geometrikus ismétlődő parányi mintáit gyakran fedőöltésként alkalmazzák nagyobb összefüggő felületek borítására:

A tiszta rajzolatú minták újszerű színezéssel nagyon modern hatást kelthetnek. A blachwork nem volt soha feltétlen szálszámolásos munka. Akárcsak a fenti Erzsébet-kori szabadrajzú hímzésen, gyakran mai darabokon is megjelennek apró blackwork elemek kitöltő motívumként.

És végül még egy vígabb "colorwork" Sakura blogjából:

Szeptemberi fonó
Whe made some very small objects at the selfmade course in the and of September...

Néhány  pici munkát hoztam a fonósoktól: Marcsi könyvjelzőjét a már ismert blackwork technikával és Zsuzsa kereszt- és Holbein öltéssel kialakított levendulazsákját. Egyszerű, de nagyon mutatós ajándékok.

Cathlen-től én is kaptam egy édes kis varróollót - ami oly apró, hogy készítettem hozzá egy ollóőrt, nehogy elkeveredjen... Köszönöm a szerszámot, Cathlen! Nagyon élvezem - már régen akartam szerezni egyet.
A kis virág beregi keresztszemes, egy szívvel, és humbug lett belőle.
Kézművességben a humbug az az 1:2 arányú téglalap, amiből úgy alakítasz ki üreges testet, hogy a két rövid oldal összevarrása után az alsó oldalt ezzel a varrással egy vonalban tűzöd le, a másik oldalt pedig rá merőlegesen. Így a két négyzetből kapunk egy négylapos testet, kb. tetraédert... ha levasalnánk, négy háromszög határolja - ez lehet benne a szemfényvesztés. Az enyém ilyen lett:

Talán mindenki ismeri a szót - de én bevallom, nem: 
A humbug az angolból érkezett; csalást, szemfényvesztést, szélhámosságot jelölő szó. Jelent még buta beszédet vagy írást, vagy megtévesztő szándékú írásbeli vagy szóbeli közlést. 

A szó eredetéről a következőket mesélik:
Darwin, a nagy természettudós szomszédságában gyerekek játszottak és elhatározták, hogy megtréfálják az öreget. Ezért összefogdostak néhány tücsköt, bogarat és lepkét, és fejüket, törzsüket, stb. előbb szétválasztva, majd összegragasztva létrehoztak egy új rovart, egy csodabogarat Nyomban bevitték a tudóshoz és megkérdezték:
- Hogy hívják ezt a rovart?
Darwin látta a helyzetet és megkérdezte:
- Zümmögött, amikor megfogtátok? (Did the bug hum when you caught it?)
- Hát persze, vágták rá vigyorogva a gyerekek.
- Akkor ez egy humbug - volt a válasz.

Húsvét lopakodik a kertek alján...

 

Zsuzsa dekoratív tojásdíszeket készített - de a rózsa nagyon emlékeztet egy ismert motívumra.... Így készülnek a tojáskák:

Ha jobban megnézzük, ez nem szokványos keresztszemes, hanem a fordítottja: az 'üresen hagyott' hímzett háttérből rajzolódnak ki a motívumok! Hiszen ez egy réges-régi technika: a középső minta is középkori eredetű -

EGY ASSISI HÍMZÉS! 

Ez az érdekes technika nem tartogat nehézséget a keresztszemezők számára, mégis egészen más születik a hímzés során, mint a megszokott... Hatása egyszerű, nemes és elegáns, elkészítése pedig – pár alapvető fortély ismeretében – nem nehéz. Tulajdonképpen csak „ki kell fordítani” a hagyományos motívumokat, és felborul a keresztöltések és a tűzőöltések sorrendje.

      Feltehetőleg van némi kapcsolat assisi legendás szentje és a hímzésfajta között...Ferenc szentté avatását (1228) követően megkezdődtek a templomépítés munkálatai.

Giotto jelenítette meg festményein a szent életútjának állomásait. Egy szerzetesnővér ezeket a XIII. században szokásos ábrázolásmód szerint egyszerű vonalakkal lemásolta és lenvászonra vitte. Sokan ezt tekintik az első Assisi-hímzésnek. 

Az 1800-as évekig egyszerűen „üres” vagy „fordított” hímzésnek hívták - voided embroidery. Most 150 éve, 1861-ben, az egységes olasz  állam megalakulása után mozgalom indult a hagyományos kézműves tevékenységek felélesztésére és az elszegényedett rétegek foglalkoztatására. Felelevenítvén Assisi térségében a régi századok nagy családjainak textildíszítési eljárásait, az egyre ismertebb és népszerűbb  „üres hímzés” kifejezést fokozatosan felváltotta az "Assisi-hímzés" elnevezés.                                                                                                 
Johann Schonesperger 1523-as mintakönyvét követően – ami fametszetek gyűjteménye – egész Európában rengeteg könyv jelent meg, terjesztve és átalakítva a mintákat, formálva az emberek ízlését. 

A XVIII–XIX. században az Assisi-hímzés vesztett népszerűségéből, de a már említett olasz mozgalom hatására a XX. század kezdetén ismét fellángolt a lelkesedés. Korai minták másolásával, az egyházi jelleg világiassá tételével és az egyszerű kereszt- és tűzőöltések használatával hozták közelebb a technikát a közízléshez. 
A tradicionális alapszínek határozott vörös, zöld, kék és arany, ami kontrasztos megjelenést kölcsönöz. A motívumok  szimmetrikusan elhelyezett stilizált, gyakran mitikus megjelenésű  állatfigurák, növényi ornamentika(virág, inda, levél, gyümölcs) kandeláberszerű díszítménnyel tagolva.

A középkori munkák határozott színekben pompáztak, nyújtott keresztöltéssel készítve tömött alapot képeztek a kirajzolódó "üres = voided" figurák közt.

               

A szegélyt keskenyebb, egyszerűbb sormintázattal, Holbein öltéssel kombinálták. 

     Tűzőöltések menete

  Keresztöltések menete

A kontúrozást azonos színű, vagy kicsit sötétebb Holbein öltéssel végezték. Leggyakrabban szőnyegszerű szalagokat képeztek. Angolul itt olvasható az assisi hímzésről bővebben.