Az én református barátnőm

Református barátnőmtől kaptam egy terítőcskét születésnapi ajándékba. Katolikusok vagyunk, így szoktam róla beszélni, mert tényleg az. Van is hat gyereke és 16 unokája:-) Na, nem sokáig, mert még az idén és januárban születik kettő! Pedig a legkisebb fia még nem is házas.
Judit nagyon életvidám, energikus és csinos nő, ilyen strapa mellett nem tudott elhízni. Gyönyörűen beszél - szerintem bemondónak kéne lennie. Dolgozni persze alig járt a Nemzeti Bankba, az első gyerekek közt legfeljebb - már saját nyugdíja van, mert végig fizette a közterheket. Mérnök férje egy nagy panel ház közös képviselője - csak úgy Isten nevében - mert még nem tudta lepasszolni.. Nyilván sose vetette föl őket a pénz. Nem költenek semmi fölösleges ajándékra, karácsonyra sokszor együtt készítenek egymásnak meglepetést. Sok közös programjuk van és sok barátjuk - mindenkit ismernek a környéken.
Judit a gyes, gyed, főanyaság után már egyfolytában "inspekciózik", naponta járja a gyerekei családját, mint egy orvos. Fót,  Budakalász, Budakeszi, Vecsés és Buda - ahol épp olcsó fészket tudtak rakni a gyerekek - és ahogy be kell segíteni az unokák mellett.
Most egy szomszédja hagyatékában találta nekem ezt a kis neccterítőt. Gyönyörű!!! Már a fonál fogása is egész más, mint a mostaniak. Nemcsak a vékony szál, de a minősége is azt sugallja, hogy több mint százéves munka lehet! Egy centiméterben öt kis kocka van! Másik kedves Lengyelből való barátnőmtől kaptam ehhez fogható, talán sváb szoknyaszegélyt.

A reformáció félévezredet jubileumán szívesen emlékezem meg fáradhatatlanul aktív barátnőmről. Mi az ökumené útján járunk - nincs ideje eljönni cseverészni, hanem elkísér engem, ha ügyet intézek a városban

Őszi neccbemutatók Makón és Vásárhelyen

Egy cikkecske emlékezett meg erről az eseményről a Promenád hírportálon.

Makón volt szeptemberben egy Nemzeti Értékek Napja a Hagymafesztivál keretében.

Meghívást kaptak a mindszenti necckészítők is, hogy bemutassák az immár megyei értékként elkönyvelt kézimunkát. Ők azok, akiket Sándor Istvánné Marika necckészítő megtanított erre a mesterségre több vásárhelyi asszony mellett.
Mindszenten, mint régi halászfaluban, a halászháló kötésének is él még a hagyománya, így szerencsés módon e két mesterséget együtt nyilváníttatták helyi értéknek. Érdekes, mert a világ néhány más táján is egymást támogatja a kis- és nagy méretű hálók kötésének kiveszőfélben lévő hagyománya.

Vásárhelyen pedig szokásosan az Őszi Kézműves Kirakodóvásáron mutatták be a régi darabokból formálódó vásárhelyi neccgyűjtemény alapját, melynek otthona egyelőre Németh László Városi Könyvtár. Ott készült ezt az ismertető lapocska is az esemény kapcsán:

Necc-áttörés Mindszenten

Tavaly, a XIV. Mindszenti Napok alatt, 2015. június 26-28. közt rendeztek egy kis necckiállítást abból az alkalomból, hogy a városka települési kulturális értékké nyilvánította a halászháló készítést és a neccelést.

A mindszentiek jól meglátták, hogy a két mesterség meghatározó jelentőségű kézművesség volt a letűnt évtizedekben a falu életében. Együtt fogadták helyi értékké a két mesterséget, melyek annyi szorgos elődünknek adott megélhetést. Mindszenten még a halászat a legutóbbi évtizedekig is munkát adott a falubelieknek, ami a lassan, szívós föltöltési erőfeszítésekkel szárazulatra került Vásárhely esetében már emberöltőkkel ezelőtt megszűnt. 

 Ötletes ajándékkal kedveskedtek a település jeleseinek: az ajándékcsomag egy kis necchálóba csomagolt fatalicska volt, utalva a hajdani kubikos életformára is.

 http://mindszent.hu/wp-content/uploads/2014/11/Necc-kezimunka.pdf

Necc-áttörés - Szomolya irányából

Nem árválkodtak már az idén a vásárhelyi neccek a halasi csipkekiállításon. Előszörre jelentek meg a szomolyai asszonyok rececsipkéi is. Sajnos a rececsipke ottani reneszánszának elindítója, Gizi néni, Szabó Józsefné nem volt ott, megözvegyülvén beköltözött a családjához Miskolcra, de a rámát oda is magával vitte. Ő hosszú évek óta tartott mesterségbemutatókat a szomolyai cseresznyefesztiválon, amit éppen mostanában tartanak majd - mert korábban csak a rövid fekete szárú cseresznyéről volt híres a Bükk-aljai falucska. 

Az én Gizi nénim az azóta már jobblétre szenderült szomszéd Gizi nénivel és még néhányadmagával sok neccet készített hajdanában. A summás asszonyok, akik  a század első felében nyaranta kényszerültek leszerződni az Alföldre aratás-cséplés idejére, telente kézimunkázással keresték a betevőt. Mivel eladásra dolgoztak a mezőkövesdi és egri piacra, lassan elhagyták a munkásabb öltéseket. Mikor mi Sándornéval meglátogattuk őket, újra rákaptak a csipkeöltésekre. Annyira, hogy a muzeológusok is fölfigyeltek a szép neccekre, mikor az észak-magyarországi falut kezdték berendezni szentendrei falumúzeumban. Így történt, hogy a szomszéd Gizi néni szekrénycsíkjai díszítik a szomolyai barlanglakást.

Az agilis polgármester végül megelégelte, hogy mindhiába ígérték a falunapi kézimunka bemutatón bámészkodók, hogy majd visszajönnek hétköznap megtanulni a hálókötést. Pár éve Gizi néni segítségével a közmunkás asszonyok némelyike megtanult, és rá is kapott a neccelésre. Olyannyira, hogy Sándorné Marika közreműködésével idén ők is eljutottak a necceikkel együtt a halasi csipkeünnepre. Gratulálok nekik!
A szomolyai rövid szárú fekete cseresznye mézédes, és világszerte híres. A csodálatos gyümölcs ünnepét 2016-ban június 11-12-én tartják, melyen gasztronómiai finomságok mellett szórakoztató programok várják a látogatókat. Meg lehet látogatni a helyi védettség alá helyezett barlanglakásokat is, melyeknek a mása fölépült a Szentendrei Skanzen Észak-magyarországi falujában. Gizi néni nem lesz már ott, de hál' Istennek, van utánpótlás, akik tőle tanultak meg rececsipkét készíteni - közmunkában. Lám, erre is szolgálhat a kárhoztatott közmunka.

 Fönt a halasi csipkeünnep kiállítóinak térképe és egy emeletes szomolyai barlanglakás, lent pedig egy palóc szoba a skanzenben neccterítővel, és egy barlanglakás komfortos szobája.

Necc-áttörés Halason

A hazai leghíresebb csipkefajta kétségkívül a halasi csipke. Az ott minden tavasszal megrendezett csipkefesztivál ennek megfelelően a legrangosabb csipkeünnep. Sándorné Marikát már évek óta nem mulasztják el meghívni Vásárhelyről a rececsipkéivel. Nyilván ez a kifogástalan munkák mellett annak is köszönhető, hogy egész ritkaságszámba menő kézimunkának tekintik a neccet a csipkés szakemberek. Igazuk is van, mert akár a hálókötés, akár a keretre feszített háló beszövése olyan látványos is, hogy Marika recéi mindig vonzzák a nézősereget.
http://halasmedia.hu/index.php/online-hirek/kultura/17653-a-csipke-halasi-uennepe
Az idén azonban már a második alkalommal büszkén vitte a tanítványait is a bemutatóra. Így megszaporodtak a kiállított rece-munkák, és a csipkeegyesület vezetőjét is éppen az ő tablójuk előtt fényképezték le. Itt közzé is teszem az utókornak magát a cikket is, nehogy veszendőbe menjen idővel a link:

 Örvendetes, hogy a Horváthné Török Magdolna által vezetett vásárhelyi kötő-horgolókör is olyan csodálatos kötött terítőkkel rukkolt ki, melyek méltán megállják a helyüket a varrott csipkék és a rece mellett. Manapság ez is olyan technika, amire nagyon munkaigényes volta miatt kevesen adják a fejüket.

Necc-áttörés

Úgy gondolom, most már észrevehető a necc kézimunkaként is ismert rececsipkének az újra felfedezése, amiért 9-10 éve dolgozom. Hódmezővásárhelyen, a szülővárosomban legalábbis mindenképpen.
Sándorné Marika a második necctanfolyamot vezette a Németh László könyvtárban. Zárásképpen most is rendeztek egy kis kiállítást, és meg kell mondanom, nagyon tehetségesek és szorgalmasak az új tanítványok. Büszkék lehetnek a munkájukra egytől egyig, mert ennyi idő alatt olyan szépen elsajátították az alapokat, hogy máris szinte önálló alkotással tudtak bemutatkozni. A Promenád sok képpel számolt a bemutatóról.

Észrevehető az is, hogy ma tavalyi kiállítással összevetve már jóval több a frissen készült munka, mint a láda fiából előkerült régi necc, amit a könyvtár továbbra is szívesen fogad a nagylelkű adományozóktól egy létrehozandó gyűjteményhez!

   Nemcsak szépek, de változatosak is a munkák, ami a lányok-asszonyok kreativitását bizonyítja - kettő sem egyforma a szinte tanuló-darabokból.  Nem csoda hát, hogy most is meghívást kapott a Marika, és immár a kis csapat a Halasi Csipkefesztiválra. Folyt köv.