A sose-látott lengyeli barátnő

Nem, nem lengyel, hanem lengyeli.  Lengyel (Tolna megye), ahol lakik, néprajzi szempontból sokszínű vidék, és maga is kettős gyökerű - édesapja székely, édesanyja sváb származású.

Milleiné Kelemen Csilla, a Népművészet Ifjú Mestere díjat elért barátnőm, akit eredetileg az Index Fórum kézimunka fórumából ismerek. Sajnos sose találkoztunk személyesen, de sokat tudok róla. A számos szövő és csipkeverő egyike, aki e kézművességek oktatója is és játszóházi foglalkozásvezető. A legfigyelemreméltóbb az a munkája, ahogy összegyűjti Lengyelen és környékén a svábok pacskereit és a székelység csipke-hagyományát.

Szeretném őt rávenni, hogy írja is le ezeket tapasztalatait. Most ugyan nagyon elfoglalt, de remélem, hamarosan lesz alkalma közkinccsé tenni megszerzett tudását.

Nyugat-dunántúli kézművesek

 

Bocs, az előző bejegyzésben félresikerült a nézegetés - összetévesztettem egy részletes Youtube-videoval. Most kárpótlásul egy másik igen érdekes kiállításra hívnám föl a figyelmet, ami ugyan nem látható, de legalább profi képekkel illusztrálnak, így a Facebook-osok legalább megnézhetnek. Szomorúan/fölháborodva látom, h. csak a konferencia alatt volt látható a fáradságos munkával fölépített kiállítás.
Számtalanszor találkozom vele, s nagyon bosszant az is, mikor egy kiállítási megnyitón 15 pózból veszik föl a protokolláris megnyitó személyt/személyeket, ahelyett, h.  csalogatóként körbepásztáznák a kiállítást! De a mostani helyzet végképp hajmeresztő!!!
Az ürömbe annyi az öröm, hogy aki tudott róla, legalább ingyen megnézhette, hallgathatta a konferenciát...

Mi fán terem a Tradíció, ha pályázat?

Második éve töltöm ráérős napjaimat önkéntesként a Tradíció pályázat ügyes-bajos dolgainak táv-intézésével. Tegnap elbeszélgetett velem erről a Civil Rádió egyik önkéntese. Itt meghallgatható a beszélgetés, és talán sikerül előhúzni a keresőt a 15. perc tájára... A Civil Rádió hangtárában ezt kell bejelölni: Páros - Vasárnap - 13:00-13:30 Hatvanon túl.

A Hagyományok Háza kézműves tanfolyamáról ismertem meg egy szövögető néprajzos végzettségű olasztanárt. Meggyőzött, hogy ha kutakodok a vásárhelyi necckészítés után, akkor nekem a Néprajzi Társaságban a helyem. Az Önkéntes Gyűjtő Szakosztályban ugyanis hozzám hasonló laikusok vannak, akiknek valamilyen helyi hagyományra irányuló érdeklődésünk van. Két ajánló kell a felvételhez, akiket játszva talál az ember...

Azt hiszem az egész Néprajzi Társaságnak, aminek természetesen számos szekciója van, a legtöbb embert megmozgató programja az Önkéntes Gyűjtő Szakosztály Tradíció Pályázata. Ide hagyományőrző kézműves mesterek, amatőr néprajzi, helytörténeti gyűjtők, pedagógusok, magán faluház üzemeltetők stb. készíthetnek beszámolót a munkájukról. A gyűjteményi leírások, gyűjtött írásos, képi vagy hanganyagok egy néprajzi szakmai zsűri elé kerül, ahol egy megfelelő szakember áttanulmányozza, értékeli, mintegy lektorálja - további támpontokat ad a kutatás módszertanához, további irányához stb.

Az arra érdemes dolgozatok bekerülnek a Magyar Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumába. Ez igen fontos azok számára is, akik kisebb-nagyobb közösségek támogatásával helytörténeti jelentőségű gyűjtéseket ki tudtak már adni, de szakmai lektorálás alá nem vetették őket. Így ezek a kiadványok is nagyobb elismerést, ismertséget és szakmai rangot szerezhetnek, a továbbiakba ugyanis már fölhasználhatók újabb néprajzi vizsgálódások forrásanyagaként - a szerző hírét öregbítvén...

Az idei Tradíció Pályázat az értékelés szakaszába ért - az ünnepélyes díjátadó május 9-én lesz a Néprajzi Múzeumban. Ha ilyen érdeklődésű olvasóm van, bátran eljöhet az eseményre, mert a legjobb dolgozatok a helyszínen elhangzanak és néhány gyűjtő a tárgyait is be fogja mutatni... Esetleg keressen meg előbb - ne árválkodjon egyedül:-)

Príma

Átadták a Prima Primissima Díjakat
Tizenkettedik alkalommal vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Művészetek Palotájában megtartott dec. 5-i gálaesten.

A magyar irodalom kategóriában Turczi István költőnek, írónak,

a magyar népművészet és közművelődés kategóriában Sárosi Bálint népzenekutatónak, 

a magyar zeneművészet kategóriában pedig Sztevanovity Dusán dalszövegírónak, zenésznek ítélték oda a díjat. 

A képzőművészet kategóriában Konok Tamás festő- és szobrászművész, 

a magyar oktatás és köznevelés kategóriában a Fővárosi Állat- és Növénykert, 

a magyar sport kategóriában Polgár Judit sakkozó lett Prima Primissima díjas. 

A magyar építészet kategóriában Pálfy Sándor építész, 

a magyar tudomány kategóriában Barabási Albert László fizikus, 

a magyar sajtó kategóriában az On the Spot (Cseke Eszter és S. Takács András dokumentumfilm sorozata), 

a magyar színház- és filmművészet kategóriában pedig Csomós Mari színművész kapta az elismerést. 

Sárosi Bálint Széchenyi-díjas népzenekutató, a zenetudományok akadémiai doktora sokoldalúan művelt tudós, ugyanakkor a gyakorlatban is otthonos: valamennyi népi hangszer ismerője, tudója, előadója. Az első volt, aki Magyarországon tudományos elmélyedéssel tanulmányozta a teljes magyar írástalan hagyományos zenét, beleértve az úgynevezett cigányzenét és a cigányzenészek szerepét is, és foglalta össze több kötetben az elért tudományos eredményeket. Emellett az Innsbrucki, illetve a Göttingeni Egyetem vendégprofesszora is volt. Több kitüntetést kapott, többek között a Munka Érdemrend Aranyfokozatát, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét és Elnöki Aranyérmet

A közönségdíjas a Jászság Népi Együtte

Gyékény, örökké - 2 (Nőnap - 1)

Nőnapról ez jut eszembe: nem az emancipáció, nem vörös szegfű, vagy gender sem a feminista szólamok.
A történelem során minden primitív nép felfedezte magának a saját földjén termő szálas anyagok, a nád, gyékény, csuhé, szalma, vessző, len, kender stb. számtalan feldolgozási lehetőségét és alkalmazási területét. Az asszonyok leleménye fáradhatatlan kétkezi munkával ellátta a családot használati tárgyakkal, hogy élhetőbb, kényelmesebb legyen az életük. Törékeny női kezek, a gyengébbik nem ügyessége a mállékony, foszladozó anyagokból meg-megújulóan megalkották a mindennapi élet eszközeit, és ezzel fenntartották az élet állandó folyamatát...

Mi már ipari termékekkel zsúfoljuk tele háztartásunkat, és csak nosztalgiából tartunk kézműves dolgokat - de mi lenne ha valami katasztrófa elpusztítaná a civilizációnkat? Újra kellene tanulnunk minden elfeledett kétkezi technikai tudást és fogást...?  Ezért is kezdtem el egy kézműves tanfolyamot néhány évvel ezelőtt..

 Török Gizella - Tápé

A gyékény hosszú szálainál fogva fonásra és szövésre is alkalmas. A képek Tápéról ill. Sarródról, Bősárkányból valók - természetesen a vizes élettér, a Tisza, Fertő-tó és Hanság vizenyős területei...

Illyés Gyulánál találtam utolérhetetlen himnuszt a nőkről, a kétkezi női munkáról:

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem amik állják az időt!
Hanem a gyékény, a nád, a kéreg.
Nem az örök-élet-ígéret cinkosai. Nem a kimértek.
Hanem a törékenyek s engedők:
a fű, a lősz, a sás
lett tiltakozás.

A tettük után nyomban eltűnők.

Nem a kemények,
hanem a fonhatók, a szőhetők
a dolgozó kezekre
kutya szemével figyelők –

ők, a soha
vissza nem ütők
adtak halk jelet – kéz a kéznek –

velünk a Föld! 

ILLYÉS GYULA: DITIRAMBUS A NŐKHÖZ

Kiállítások Budán

„Játéktól a mesterségig” című kiállítás látható 

 a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum időszakos kiállítótermében

 (1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.) 

A Hagyományok Háza mutatja be 

a Népi játék és kismesterségek oktatója c. tanfolyamának vizsgamunkáit. 

A kiállítás megtekinthető 2013. november 8-ig 

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között, pénteken 9 és 14 óra között. 

Les Gábor fazekas, népi iparművész 

"Erdély öröksége" című kiállítása látható 

a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban

 (1011 Budapest, Fő u. 6.)

A kiállítás megtekinthető november 16-ig, 10 és 18 óra között. 

• 

A kézi munka dícsérete

A kétkezi munkára gondolok, nem a női díszítő kézművességre. Mostanában kevés alkalmam volt erre a jelenlegi, ideiglenes EU-konform otthonomban. Egyáltalán - elég muris hitelen csupán kettőnket ellátni egy metropolisz harmadik emeleti lakásában, elzárva régi életem eszközeitől. Természetesen érdekes és kihívásszámba menő dolog új otthont teremteni egy idegen lakásból - igazi női feladat, élveztem is, de már túl vagyok rajta.

 

Talán már hiányzott is már, mint paraszti ivadéknak, a kétkezi tevékenység. Bizonyára ezért rontottam rá olyan hévvel 30 fok fölötti kánikulában a balkonon terpeszkedő viseltes vessző garnitúra festésének. Helyesebben az ülések állaga kitűnő, de valami eszement ötlet folytán valaki fehérre mázolta - vagy a külsőségekre annyi figyelmet-pénzt fordító spanyolok eredetileg ilyenre készítették volna? Ezt én ízlésficamnak minősíteném, és csak mint állagmegóvó kompromisszumot tudnám elfogadni... Nos, a festés már itt is eléggé elszürkült, pedig szinte pormentes a 3. emelet. Természetesen irtó nehéz befogatni egy vessző alkotmányt - nyilván először szórópisztollyal fújták le.

Nekem volt időm, nem sürgetett senki - hát komótosan kezdtem neki...  a reggeli és esti enyhüléskor. Kiváló, vízzel hígítható festékek vannak már, tehát nem terjeng mindenütt a szerves oldószerek szaga...
Közben gondolkodtam - egészen máshogy, mint pl. kézimunkázás közben. Egy keresztszemes hímzésnél ugyanis mindig résen kell lenni, nehogy elszámoljam a mintát. Mázolni mindig szerettem - talán épp azért, mert olyan monoton, a figyelmet alig igénylő munka, ami közben sokkal szabadabban gondolkodhat az ember (lánya), mint a kézimunkázásnál.
Ez a fajta tevékenység teljesen kikapcsolja az ember gondolkodását, és szellemileg - engem legalábbis - nagyon pihentet. Közben egészen szabadon elkalandozhat az ember képzelete, és gyakran merülnek fel új meglátások... Alighanem ezért is esett olyan jól ez a fajta időtlennek tűnő, mégis hasznos tevékenység. Jó volt látnom a munka közvetlen eredményét. Most vendégeink voltak - jó érzés volt a szép üléseken ücsörögve beszélgetni...

 

Maga a vesszőfonatú háromdarabos ülő alkalmatosság remek munka - strapabíró, szépen kivitelezett, kicsit polgárias tervezésű, de alapvetően a mindenütt elterjedt vesszőfonás gyönyörű példája. Olyan stabil, hogy egyértelmű: ez még nem a mai 'használd el gyorsan, aztán dobd ki és szerezz újat' jelmondatú multi-világ terméke.

Szakmai tanulmányút a belvárosban

Végre feltérképeztem a legajánlottabb rövidáru boltokat Madridban. Van egy kicsit csöndesebb hagyományos portékákat áruló negyed a mindig nyüzsgő és zsúfolt Puerta del Sol körül, épp a fővárosi elöljáróság épülettömbje mögött. A Pontejos márki által létesített közkút körül alakították ki ezt a terecskét korábbi zárdaépületek lebontásával. Több mint száz év óta itt kereskednek a rövidárusok...

 

 Az éppen idén jubiláló Pontejos áruháznak legendás híre van. Kis időutazáson megy ott keresztül az ember lánya.  A patinás kirakatban régi fotó ott feszít az alapító a nejével - mellettük a horgolótűk között egy necc-tű sorozat(A). Sőt egy portékás vitrinben egy halászháló kötéshez való fából készült hurkolófa(B) - azt nem mondanám tűnek.

 

Korabeli berendezés zsúfolt pultjai közt keskeny eladótér tömve vásárlóval - péntek este jártam ott. Néhány számhúzó automata fel van ugyan szerelve, a sor kicsit kaotikusan alakul a tömegtől ... És már-már korabeli a kereskedőgárda is, ill. még inkább szembeötlő, hogy jobbára éltes férfiak... A Pontejos azt is megengedheti magának, hogy tavaly ilyenkortól elhanyagolja internetes portálját - a kuncsaftok hada nem apad. Majd megnézem egyszer hét közben délelőtt is...

A másik sarkon a világos, többszintes Cobian áruház már a modern igényekhez igazított tágas eladótérrel és több kreatív és hobbi-termékkel csábítja az asszonynépet. Nem sikertelenül... Internetes felület, fiatalosabb, nőiesebb  eladógárda jellemzi - tárgyszerű, és nem áraszt nosztalgia hangulatot.

 

A környéken hemzsegnek a méteráruboltok - ami egyébként fehér holló Madridban - kegytárgyak, egyházi öltözetek, torreró öltözetek üzletei. Itt a rövidárubolt az esküvői, keresztelői, elsőáldozói kellékek tárháza - ill. minden olyan apró háztartásban nélkülözhetetlen holmi lelőhelye, amire a nőknek van szükségük, ill. az asszonyok gondoskodnak a beszerzésükről - a konyhán kívül... Ezért ilyen terjedelmesek a bevásárlóterek, és büszkén viselik - az egyébként kissé elavult - áruház címkét. Mert a többiek már modern bevásárlóközpont jellegűek.

Kézműves kiállítás a Budai Várban

A megnyitó ugyan mindjárt kezdődik, de a kiállítás még élvezhető - kicsit cseles módon -
minden hét keddjétől szombatig10 és18 óra közt, egészen június elsejéig:

 

Sok más gyönyörűség mellett rececsipkék is láthatók lesznek Sándor Istvánné munkáiból, aki a minap a Halasi Csipkefesztiválon még bemutatózott is. A Halasmédia jóvoltából egy kis ízelítő:

 

Vedd fel a fonalat - legalább másodjára!

   Megint egy prímának ígérkező program az Iparművészetiben - és nem vagyok Pesten...Húúú

Vedd fel a fonalat! Újra,  2013. március 24-én, vasárnap!

Végéhez ér a Cérnába szőtt évszázad - 110 éves a Halasi Csipke című kiállítás.
 
Még nem látta? Netán már megnézte és tetszett? Tekintse meg (újra) a finisszázzsal egybekötött családi napon!
A gazdag programkínálatban mindenki talál kedvére valót. Kicsiket játszóház, nagyobbakat kézművesműhelyek, a felnőtteket pedig tárlatvezetések várják.
Program: 10:30 – 17:30-ig csipkeszakértés, csipkebemutató, csipketotó, álomháló csipkéből,
kártyás szövés, papírfonás,  kulisszatitkok nem csak haladóknak.
  

Meghívó Erzsébetre Erzsébetkor - a Pest-Budai Kézművesek kiállítása

Többször olvastam már róluk - kíváncsi lennék rájuk. Kár, hogy most sem tudok ott lenni ezen a bemutatójukon... 28-án éjjel érkezem haza - és első nap a családé lesz:-)

A Sebő-idézet nagyon ül...

Meghívó szöszölésre

Egy igazi műkedvelő

Sokszor bukkan az ember keresetlenül is a saját gondolatai frappáns megfogalmazására... Így jártam én is Evelin Palmont lapjaival. Magáról nem sokat ír, de profi műkedvelőnek érzem - ha létezik ilyen... győződjetek meg róla Ti is!

"A kézimunkázás már évszázadok óta benne él az emberiségben az önkifejezés és az alkotni vágyás  formájában, s ezáltal létrehozni valami maradandót önmagunkból. Az alkotók akaratlanul is beledolgozták lelkük kicsiny darabját önmagukat adva, hogy hosszú évek elmúltával létük ne merüljön feledésbe.
A népművészet gazdag forma és színvilág, kimeríthetetlen kincsestár, mely időről-időre fejlődött, változott. Könnyen felismerhetőek az egyes tájegységekre jellemző motívumok, hagyományaik tovább élnek napjainkban is, fortélyai anyáról leányra szállnak.
Aki előtt már feltárult a kézimunkázás rejtelme, vagy legalább ízelítőt kapott belőle, az szerencsésnek érezheti magát, mert gazdagodott a tudással, amit aztán tovább adhat. S nemcsak hogy tovább adja, hanem késztetést érez arra, hogy önmagát fejlesztve egyre több és több szemet gyönyörködtető alkotás kerüljön ki a keze alól."

Nagyon szép munkái vannak - hagyományos kézimunkák és újabban főleg gyöngyfűzés.

Megtalálja zsák a foltját

Adél és Ildó - köszöntelek Benneteket! Remélem, találtok érdekeset a lapjaimon:-)

Örömmel tudatom, hogy már az első hetekben rábukkantam a közelünkben egy varrókörre. Úgy kezdődött, hogy el akartam menni a közeli templomban kiplakátolt karitász-szolgálat időpontjára. Otthon egy megszállott nagycsalád gyűjti egy bérház  pincéjében az uraságoktól levetett holmikat egy NOE-egyesület égisze alatt. Az egész lelke ez a család, és használt holmikat csomagolunk el olyan rászoruló családoknak, főleg Szabolcs megye környékére, ahol még ez is érték… Sajnos, ahogy nő a válság, egyre kevésbé az uraságoktól származnak a holmik…

Nos kiderült, hogy itt karitász alatt nem csoportot értenek, mert itt az egyháznak vannak erre is főállású alkalmazottjai. Ezek nyújtanak szolgáltatást adott hivatali időben főleg munkátlan embereknek… Most pl. számítógépes tanfolyamot szerveznek és arra gyűjtenek érdeklődőket és oktatókat. Kérdeztem, hol lehetne önkéntes munkát végezni. Szerencsére épp ezen a plébánián működik hetente kétszer egy olyan 10-12 fős csoport, akik közösen vásárolt (gyönyörű) alapanyagokból készítenek bébi- és gyerekruhákat főleg kislányoknak, amik bevételét szociális célra fordítják.

Szép holmikat készítenek, holott jó részük eléggé képzetlen, igyekvő amatőr. De egy-két rátermett asszony igazgatja őket, és igényes dolgok kerülnek ki a kezük alól. Csaknem mindent kézzel varrnak, mert egy 60-70 éves Singer varrógépen dolgoznak – még a szegést is kézzel készítik.

Ráérő, gondolom nyugdíjas hölgyek szorgoskodnak tűvel-cérnával, de Pilar pl. nem tűnik háziasszonynak, aki épp akkor lett  kész egy gyönyörű darázsolással díszített ruhácskával, mikor első alkalommal találkoztunk. Nosza, érdeklődtem tőle, megmutatná-e nekem, mert érdekel, de nagyon. Láttam azért, hogy ő nem olyan magabiztos a dolgában - később egy-két apró ötlettel szolgáltam is neki - tehát ő sem igazán gyakorlott... De Juli, a csoport fő-fő anyamestere rögtön adott egy nagyobbacska kockás anyagot, amit tanulás-képpen könnyebb lesz tűre szedni.

NYÍLT HÉT A HAGYOMÁNYOK HÁZÁBAN

 Újra itt a szeptember és ezzel együtt a Hagyományok Háza nyílt hete is. A nyílt hetet jövő héten, szeptember 10-e és 16-a között tartják tele érdekes programmal (néprajzi tárgyak cserebörzéje, raktárbejárás, nyílt nap pedagógusoknak...), ha van lehetőségük, kérjünk, továbbítsák az információt másoknak is. Részletek a weboldalon: http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/11018/

2012/13-as évadban másodszor ad a Nyílt Hét ízelítőt az év 365 napján folyó munkákból. Nyílt próbát tart a Magyar Állami Népi Együttes, amelynek jelmeztárába, a színpad mögött zajló életébe is betekinthetnek az érdeklődők., ingyen nézhetik meg kiállításokat, jegyek és bérletek kedvezménnyel vásárolhatóak meg, szakmai és ismeretterjesztő programok sora várja ezen a héten is az érdeklődőket.

Szeretettel fogadom utóbbi olvasóimat: Csillát, Kisházy Kálmánnét és "gábor barnát"!

Tokaj-Hegyalja és a felvidéki Felső-Bodrogköz Budepesten szeptember 7-én

Hegyalja és Bodrogköz népművészete
Hegyaljától Bükkaljáig címmel folytatódik a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozat a Polgárok Házában, ezúttal Észak-Magyarországot lehet végigbarangolni.

18.00: A Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete kiállításának megnyitója a II. emeleti kiállítóteremben. 

Megnyitja: Borbély Jolán etnográfus, a Magyar Kultúra Lovagja

18.30: „Borban az igazság, táncban a barátság” 

A golopi Libabőr Népművészeti Egyesület Szent György (felnőtt) és Libabőr (ifjú) néptánccsoportjának műsora, valamint

a felvidéki Kisgéresi Női Éneklőcsoport és a Szőlőfürt Citerazenekar előadása (Díszterem)   

Muzsikál: a Parapács Együttes  

Az est végén géresi bélessel, erdőhorváti kerekpereccel, tokaji és kisgéresi borokkal kínáljuk közönségünket.

A kisgéresi Szőlőfürt Citerazenekar 2010-ben alakult, főleg a régió dalait játsszák. A Női Éneklőcsoport 1998-ban alakult a helyi Csemadok támogatásával. Repertoárjában kisgéresi lakodalmas, bodrogközi mulatós, gömöri, palóc, mezőségi és zoboraljai dalok szerepelnek.   

 Kérjük, adományával támogassa a rendezvényt! Ajánlott összeg: 500 Ft

 Az 1997-ben alakult Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete a hagyományok ápolását, felkutatását, a mesterségek továbbéltetését és átadását tűzte ki célul. Több mint száz tagja húsznál is többféle hagyományos mesterséget űz, valamint kutatásokat végeztek az úri hímzés és a kádártánc területén is.

A kiállítás alkotói: 

Balogh József bőrműves-ostorkészítő

Bogdán Erzsébet hímző

Cseh Antalné hímző

Csépány Viktor fafaragó

Dériné Érsek Ágnes hímző-csipkekészítő

Galgóczi Lászlóné hímző

Horváth Zoltán fazekas Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere

Hotyek Attila kádár

Kerülő Jánosné hímző

Koscsó Istvánné hímző

Dr. Krajnyák E. Ivett hímző

Lénártné Szemán Gizella hímző

Müller Zoltánné hímző

Oláh Ferencné hímző

Paszternák András fafaragó Népi Iparművész

Sajgó Zoltánné népiékszer-készítő Népi Iparművész

Sallainé Ádám Erzsébet hímző

Schneider Imréné hímző-szövő Népi Iparművész, a Népművészet Mestere

Szabó Imréné hímző

Tátrai Zita viselet- és csipkekészítő Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere

Újlaki Csaba népijáték-készítő

Újlaki Erzsébet hímző Népi Iparművész

Vajtóné Szabó Ilona hímző Népi Iparművész

 

A világörökség részeként számon tartott Tokaj-Hegyalján már a honfoglalás előtt is volt szőlőművelés. Éppen ezért a mesterségek gyakran a borhoz, a szőlőműveléshez kapcsolódnak, a vidék mintakincsében is a szőlővel kapcsolatos motívumok jelennek meg. A tokaj-hegyaljai borvidéket 1737-ben királyi rendelettel a világ első zárt borvidékévé nyilvánították, így településeinek épített örökségén,  végigkövethetőek a tokaji borkészítés immár három évszázada szigorúan szabályozott folyamatai, történelmi hagyományai. 

A Tisza-Bodrog-Latorca folyók határolta Bodrogközt 1920-ban kettévágta az újonnan meghúzott határ. Az elcsatolt Felső-Bodrogköz változatos felszínű táj, növény- és állatvilága a Felvidéken szinte páratlanul gazdag és sokszínű. Ezen a vidéken volt a Vereckei-hágón át bejövő honfoglaló magyarok első letelepedési helye, színteret adott számos történelmi eseménynek. Nem kerülte el a tatárdúlás, de szerencsére a török betörésétől megmenekült. Érintette Thököly Imre kuruc mozgalma és a Rákóczi-szabadságharc, lakosai részt vettek az 1848--1849-es forradalomban és szabadságharcban.