Gyékény, örökké - 2 (Nőnap - 1)

Nőnapról ez jut eszembe: nem az emancipáció, nem vörös szegfű, vagy gender sem a feminista szólamok.
A történelem során minden primitív nép felfedezte magának a saját földjén termő szálas anyagok, a nád, gyékény, csuhé, szalma, vessző, len, kender stb. számtalan feldolgozási lehetőségét és alkalmazási területét. Az asszonyok leleménye fáradhatatlan kétkezi munkával ellátta a családot használati tárgyakkal, hogy élhetőbb, kényelmesebb legyen az életük. Törékeny női kezek, a gyengébbik nem ügyessége a mállékony, foszladozó anyagokból meg-megújulóan megalkották a mindennapi élet eszközeit, és ezzel fenntartották az élet állandó folyamatát...

Mi már ipari termékekkel zsúfoljuk tele háztartásunkat, és csak nosztalgiából tartunk kézműves dolgokat - de mi lenne ha valami katasztrófa elpusztítaná a civilizációnkat? Újra kellene tanulnunk minden elfeledett kétkezi technikai tudást és fogást...?  Ezért is kezdtem el egy kézműves tanfolyamot néhány évvel ezelőtt..

 Török Gizella - Tápé

A gyékény hosszú szálainál fogva fonásra és szövésre is alkalmas. A képek Tápéról ill. Sarródról, Bősárkányból valók - természetesen a vizes élettér, a Tisza, Fertő-tó és Hanság vizenyős területei...

Illyés Gyulánál találtam utolérhetetlen himnuszt a nőkről, a kétkezi női munkáról:

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem amik állják az időt!
Hanem a gyékény, a nád, a kéreg.
Nem az örök-élet-ígéret cinkosai. Nem a kimértek.
Hanem a törékenyek s engedők:
a fű, a lősz, a sás
lett tiltakozás.

A tettük után nyomban eltűnők.

Nem a kemények,
hanem a fonhatók, a szőhetők
a dolgozó kezekre
kutya szemével figyelők –

ők, a soha
vissza nem ütők
adtak halk jelet – kéz a kéznek –

velünk a Föld! 

ILLYÉS GYULA: DITIRAMBUS A NŐKHÖZ

Szövés és csipkeverés

A Hagyományok Háza szeretettel meghívja Önt és kedves családját két kiállítás megnyitójára:

Páll Etelka, Portik Erzsébet és Benedek Katalin "S a lelkem sző, mint
osztováta..." című kiállításának megnyitó ünnepségére

2014. január 22-én 17 órára

a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba (1011 Budapest, Fő u. 6.),

valamint

Mátray Magdolna csipkekészítő és -tervező, a Népművészet Mestere
"Körös-körül aranycsipke"

című emlékkiállításának megnyitó ünnepségére
2014. január 24-én 15 órára

a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum időszakos kiállítótermébe

1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.

Tűvel Írott Hagyomány - Bábolnán

Kedves levél-barátném, Schulmanné Zsuzsa örömmel értesített, hogy önálló kiállítást rendez Bábolnán a munkáiból. A "Tűvel Írott Hagyomány" című kiállítás a Helytörténeti Gyűjteményben látható.
Zsuzsa a hímzés után szövéssel kezdte a tudatos hagyományos kézművességet, de a keresztszemes és szálánvarrott technikában érzem őt legerősebbnek... Ezt a régi hímzést kevesebben is készítik - nála már a szövött darabokkal vetekszenek ezek a munkák. Újabban pedig gobelineket készít.

 Legalább a neten gyönyörködjünk a munkáiban - és álmodjunk olyan világról, mikor lesz igénye-ízlése-pénze az embereknek ilyen csodálatos textilekkel körülvenni magukat - nem csak gyűjteményben nézegetni...

 

 

Receminták Lengyel Györgyitől

Számomra nagyon becses részre bukkantam Lengyel Györgyi: Keresztszemes kézimunkák c. könyvében. Igen tanulságosnak tartom a saját esetemet...
Összeharácsol az ember lánya tücsköt-bogarat, ami csak érdekli - aztán nem is jut mindig energiája a kincsek kiaknázására. Évek óta megvan nekem ez a könyv, és csak most találtam rá a reneszánsz rececsipkékről szóló értékes kis összeállításra. Be is másoltam ezeket a lapokat a képtáramba...
Olyan összefüggésben tárgyalja L. Gy. a rece motívumokat, ahogyan a keresztszemes hímzésekre hatottak, és összeállt egy közös mintakincs. A keresztszemes hímzések kialakulására ugyanis elsősorban a szőttesek készítése hatott, annak textúráját igyekeztek leképezni hímzéssel. Ezt gazdagította a rececsipke, továbbá a szabad rajzú hímzések motívumvilága.

"Reneszánsz minták" címszó alatt ezt olvasom:

"A recemunka ősi technika, s szinte változatlanul él ma is. A századok folyamán csak a fonal és az eszközök finomodtak, s a minták gazdagodtak. A 11-12. szd-ból fennmaradt, ruhadíszül szolgáló perzsa recék már a fejlődés magas fokán álltak, selyemből készültek. Az olasz reneszánsz művészetben keletkezett első recemunkákon még érezni a keleti recékhez való alkalmazkodást, de csakhamar felszabadulnak a minták és mind lendületesebben és határozottabban alakul ki a reneszánsz mintájú rececsipke. Kivitelezése, mintája a naiv egyszerűségtől a mind tökéletesebb megoldásokig vezet. A 15. szd-ban még selyemszállal dolgoztak, de a 16. szd-ban már a lenfonal lép a selyemszál helyébe. Ezeket a lenfonalból készült recéket a vászon anyagok szélére díszítésül alkalmazták. Díszítése a rece hálószemeihez alkalmazkodik, és a keresztöltéshez hasonlóan kötött technika. A mintarajzok kölcsönösen felhasználhatók mindkét technikában. A reneszánsz ornamentika virágai, indái a szép olasz rececsipkékről átkerültek Magyarországra is, ahol részben az öltözködésben, részben főleg lepedőszéleken alkalmazták. Így vannak köztük olaszos, de jellegzetesen magyar rajzos díszítésűek. A minták rajza mindig síkszerű és lendületes."
A könyv 16 mintát ír le - sajnos megvalósításuk nem szerepel a lapokon... Egyéb minták gyakran ki vannak

 

Virágfüzéres receminták              -                      Gránátalmás receminták

 

Tulipános-indás receminták           -                     Törökszekfűs receminta

 

Megszövettem kenderkémet felibe, felibe...

A hevesi Csillagvirág Népművészeti Egyesület kiállítását ajánlom jó szívvel így ősz kezdetre...
Szeretettel várják a közönséget a szeptember 7-i megnyitóra a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba.

 

E tavaly nyílott kiállítótermecske a budai Fő utcán iramodásnyira a Corvin téri Hagyományok Házától, a Clark Adam tér előtti utolsó lépcsős utcácska sarkán álldogál, szerény kis portállal és egy kedves logóval ilyenformán:
 

Az emeleten lesz a szőttesekből álló bemutató a hevesi háziipari szövetkezet termékeiből... Úgy tudom, e nagy múltú és termékeny háziipari hálózatnak írmagja is alig maradt: jószerivel a Palócföldön él még meg Szécsényben és Hevesen; utóbbinak több fiókműhelye is működik talán: Bodonyban(Mátra) és Tarnamérán hallottam róluk...

Az alsó szinten az állandó tárlat az elmúlt 50 évben gyűjtött népi iparművészeti alkotások átfogó bemutatója. Látható itt többek között Kapoli-doboz, Miska-kancsó, kalocsai terítő, de a legújabb elvárásoknak megfelelő étkészlet is, vagy épp az a szőttes, amelyik az első táncház falát díszítette majd' négy évtizeddel ezelőtt.
Úgy tudom, alkalmanként kis kézműves csoportokat, egyéni érdeklődőket is fogadnak a műhelyben... most éppen így:

2012. szeptember 12. 10-16 óra közt:
Kézműves foglalkozás szövőszékkel - gyermek- és felnőttprogram.

2012. szeptember 26. 17 óra
Előadás: Báder Miklósné: Örökségünk - felnőttprogram.