Vőfélykendők 2

A korábbi vőfélykendő mintája nagyon ismerősnek tűnt... Valóban, találkoztam már vele Antal Laci honlapján:

NM 23968 Vőfélykendő mintája, Készítés: XIX. sz. 2. fele, Kalotaszeg (Kolozs vm.)

 

Ez egyszerűen csak nagyon tetszik - NM 67.42.104 Bánffyhunyad vőfélykendő

Mándok - mi fán terem a vőfélykendő?

Egy faluturizmust kellető nagyon szép blogon találkoztam a vőfélykendővel. Mándokon ennek a használatáról írnak a vendégház gondos gazdái. Az egész blogot érdemes átfésülni! Sok  hagyományhoz kapcsolódó érdekes dolgot lehet találni - jó lenne elmenni egyszer...

A vőfély maga, a régi lakodalmak ceremóniamestere kezdetben a baráti körből, násznépből, rokonságból került ki alkalomszerűen, később már egy falu v. város arra rátermett tagjai szakosodtak erre a megbecsült szerepre, és hivatásszerűen vezették a szokásoknak megfelelően a menyasszony kikérését, annak búcsúját a szülőktől, majd szórakoztatták a lakodalmi sokadalmat.

 Kispetri, Szilágy megye

 Kalotaszeg

A vőfély, mielőtt hívogatni kezdene, megjelenik a menyasszonyos háznál egy hosszú egyenes pálczával, melyet a menyasszony egy piros almával, egy szál rozmaringgal díszít fel, s a pálcza fogantyújához még egy színes gyolcs- vagy selyem kendőt köt.(Az alma a bőség, jólét, termékenység, a rozmaring a hűség és tisztaság jelképe)
Így feldíszítve, sorra veszi a meghívandó családokat, s következő szavakban mondja el meghivóját:
„Adjon az Úristen szerencsés jó napot kigyelmeteknek mind közönségesen! Engedelmet kérek bátor bejövetelemért. Én általam tiszteli kigyelmeteket N. N. uram és asszonyom, hogy az ő fiának N. N.-nek, becsületes N. N. leányzóval, mint N. N.uramnak leányával való menyegzőjére, először ugyan a templomban az hitnek felvételére, azután pedig az ő becsületes házánál egy-két tál ételnek és egy-két pohár bornak tisztességes elköltésére megjelenni ne sajnáljanak. Evő-eszközöket – kést, kanalat, villát – hozzanak kigyelmetek magokkal. Isten áldja meg kigyelmeteket!"
A meghivottak megköszönik a meghívást, megigérkeznek. A gazda egy pohár borral szolgál a legénynek; a leány pedig egy kendőt, vagy legalább egy színes szalagot köt a pálczára, s így, mire a vőfély a hívogatást elvégzi, a pálcza kendőkkel és szalagokkal megterhelve, olyanná lesz, mint egy teljes virágjában levő orgonabokor.
A szakszerű vőfélyek, mikor már korosodnak, felhagynak a hivatallal, s rendesen a háromszázadik vőfély-kendővel jubilálnak s násznagyoskodásra lépnek elő.
A kendő kiváló szerepre van méltóztatva minden ünnepélyes alkalommal a magyar nép ajándék- és szertartási tárgyai között. A vőfély, a násznagy, a vőlegény kendőket kap mind; a násznép kendőket aggat a lovak kantárjára; a kisdedeket kendőajándékkal halmozzák el a keresztanyák; sőt sok helyen még a papot is szokás kendővel tisztelni meg." A szokások falvanként is változnak - ezen az 1880-as évekbeli ábrázoláson a vőfélynek vőfélykendője van:

Mándokon azonban minden meghívott férfi visel vőfélykendőt. A lányos háznál, a kendők kiosztásakor ez a mondóka járja:

„Kinek ezen kendő volt a munkája

Kérem a jó Istent, hogy tekintsen le rája

Adja meg mi jót kér tőle szeme, szája

Hogy örömmel folyjék világi órája.

Mert tudjuk a kenderből, míg vászon szövetik

Nem egy, de sok kézen keresztül tétetik

Csekély ajándékul ilyenkor adatik.

De mi ezt úgy vesszük, mint nagy ajándékot

És úgy szemléljük, mint szíves szándékot.

Hanem, aki fonta ezt a fonadékot

Ne érjen semmiben holtig szakadékot.”

Talán mégsem kopott ki teljesen a tudatból a vőfélykendő - egy gépi hímzéseket népszerűsítő oldalon éppen sárközi mintájú vőfélykendőket hirdetnek:

Sárközi hímzések 3 - fökötőhímzés

A sárközi hímzések megint más típusai a dúsan hímzett főkötők. A legváltozatosabb és legnagyobb számú emlékanyag ezekből a darabokból kerül ki. A mintaváltozatok sokfélesége mellett az öltéstechnika rendkívüli gazdagsága szinte minden magyar hímzés fölé emeli. Feltételezhető, hogy fekete alapú, fehér pamuttal kitöltött recefőkötők voltak az elődei. Legkorábbi példányai fekete muszlinon vagy lágy selyemszöveten készültek, fehér fonallal hímezve. Valamennyi hímzőrámán készült.

 Noha a sárközi főkötők hímzés szabad rajzú, nem rajzolták elő, hanem varráskor a főminták kontúrjait elnagyoltan körülfércelték. A kisebb térkitöltő elemeket fejből varrta, improvizálta a hímzőasszony. 

 

A sárközi főkötőkön megtalálni a Magyarországon fellelhető szinte minden öltésformát és ezek változatos kombinációit. Jellemző a láncöltés, akár összefüggő sorokban, akár szakadozva, egyes láncszemenként. Kombinálják laposöltéssel, ahol a láncsor a kontúrt alkotja. 

Sárközi színes hímzések 2 - bíborvég

A Sárközben régen használt színes jegykendő hímzésről már írtam a múltkor. A sárközi fiatalasszonyok viselte dulandlé, a bíborvég hímzése egész más típusú, de szintén színes hímzés.

Gárdonyiné Kövessi Edit-Lakyné Székely Ilona: Népművészeti divatalbum c. munkájában vannak részletes leírását egyes magyar tájegységek népi hímzéseinek. Ebben a könyvben igyekeztek átcsempészni 1973-ban a népművészet hímzéshagyományát az akkori öltözködésbe.

Részletesen föltüntetik a bújtatott öltést, ami a jegykendők hímzésében is előkerül Sárközben. Ennek a neve Lengyel Györgyinék szerintem tapétaöltés - de most ezt nem tudom előtalálni... A szokásos töltött v. laposöltés helyett úgy érik el a mozgalmasabb mintakitöltést, hogy lényegében egymás mellett szorosan, de öltés eltolással váltakozva kezdik a tűzőöltés sorokat.
A kontúrozás és a kis kacsok szintén tűzőöltéssel készülnek.

A M. Néprajzi Lexikon szerint a bíbor (finom selyemfátyol) egyik keskeny végéhez toldott, dúsan hímzett lenvászon csík. A hímzőfonalat rendesem selyem-, arany- vagy ezüstszállal keverve alkalmazták. Színek: vörös, kék, zöld, drapp, sárga, fekete, fehér, amelyek alkalmanként együtt is előfordulnak egy-egy darabon, de vannak csak vörös–kék–zöld és fekete színnel készült példányok is. 

A keskeny csíkba rendezett mintát nemegyszer aszimmetrikus elemekből rakták össze szabályos szakaszos ismétléssel. Gyakori a koncentrikus négyszögekből, koncentrikus, kissé ellaposított körökből, mértaniassá merevített fektetett virágfélékből formált minta. Egy-egy ilyen elemet arányos távolságokban helyeztek el a sorban, a közöket pedig kisebb aszimmetrikus alakzatokkal töltötték ki. Tagolást visz a mintába a mindig sötét kontúrozás. 

Váltogatott laposöltéssel, keresztöltéssel, a kontúrokat gépöltéssel varrták igen gondosan; a bíborvég színe-visszája szinte egyforma. Egyes példányokat rézsút fektetett laposöltéssel és félkeresztöltéssel hímeztek. 

A katolataszegi dulandlé nincsen alábélelve, nem készülnek erősebb anyagból, mint a fátyolszerű bíbor, ezért kétoldalas hímzésként érvényesül.

Sárközi színes hímzések

Kövesden Dr. Németh Pálné, a Népművészet Mestere, 2010. augusztus 20-án önálló kiállításon mutatta be a sárközi hímzést. A maga gyűjtötte mintakincs anyagából készült kiállítási darabokon a sárközi jegykendők, bíborvégek és halotti párnák mintái jelennek meg. A kiállításról jól lekéstünk - de a galériában látható!  Virágsoros (kovácsoltvas-virág) bíborvég minta, svábazsúr díszítéssel  Még a Polgárok Házában volt egy príma bemutató és kiállítás évekkel ezelőtt - ott csodáltam meg először "élőben" ezeket a gyönyörűségeket... De Apátiné dr. Csapó Anna oldalain ma is látható. A sárközi hímzések szűkebb értelemben a Szekszárdtól délre fekvő öt község: Decs, Öcsény, Alsónyék, Sárpilis és Báta hímzései. Tágabb értelemben ide tartoznak Szeremle, Érsekcsanád és Váralja hasonló varrásai is. Ez a legsokrétűbb emlékanyag egyetlen kistájról származó hímzéseink közt. Öt különböző műfajban a - sárközi halottas párna,  - főkötő, - jegykendő,  - bíborvég (dulandlé)és  - ingujjhímzés többféle technikával és stílusban készült.  A két első típus egyszínű, a többi főleg színes technikával készült. Csapó Anna munkáiban általában a jegykendőkön látható geometrikus mintákat alkalmazza azsúrozott terítőkön.  Több évszázadból fennmaradt emlékek képviselik a  régi stílusú népművészetet is, a parasztstílusokat is, egészen a legújabb stílusú népművészet körébe sorolható késői darabokig.

Konyhapolc

Kati unokahúgom nagyon kreatív - ő művész(tényleg - bábtervező-készítő-rendező), míg én csak kézműves vagyok. Igazából alkot, én csak reprodukálok. Ezért aztán jó szeme van... Mindig talál az ócskásnál valami megmentendőt, ami illik a lakásukba... Nála az egész miliő ilyen - illenek bele a retro tárgyak. Nekem is nagyon tetszenek, de nálunk a nyaralóban is megjegyezte életem párja, hogy nem szeretné, ha múzeum lenne belőle.

A szekrénycsík sem igazán népies, inkább a két háború közét idézi. De közelebb is áll hozzánk ... 

Vitkovics 12 kiállítás

A Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület tisztelettel meghívja 

az ÉLŐ NÉPHAGYOMÁNYOK című kiállításra

Bemutatkozó szervezetek:

HEREDITAS Kulturális Egyesület 

Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület

IHAROS Népművészeti Egyesület

Vajdasági Magyar Folklórközpont

A kiállítás megtekinthető 2014. május 7. és június 14. között 10-18 óráig

szombaton 10-14 óráig, vasárnap és hétfőn zárva

Helyszín:

VITKOVICS 12 Kulturális Központ - H E R E D I T A S G a l é r i a 

1052 Budapest, Vitkovics Mihály u. 12.

„Hol az életüdv örömvirági nyíltanak”                                                                                              Forrás

A Galga mentén, Pest megyében találhatóak azok a települések - Szada, Bag, Galgahévíz, Hévízgyörk, Tura, Boldog, Kartal, Galgamácsa - melyek 

színpompás viseletüket hagyományaikat máig őrzik.

 Ezen a vidéken a fehér alapon fehér fonallal történő díszítésnek nagy hagyománya volt. Megjelent az ünnepeket jelző hímzett fejkendőn, vállkendőn, de zsebkendőn, komakendőn, vagy ajándékos kendőn, a pólyatakarón, a halotti lepedőn és párnán, sublóttakarón, vőlegénying elején, lányok félingjeinek ujján is. A Galga menti fehér hímzés a gazdag magyar népi hímzésvilág késői, kevéssé ismert, már csak színvilága miatt sem túl látványos, visszafogott, ám értékei miatt megismerésre érdemes tagja. Története izgalmas és eléggé nyomon követhető: a polgári, városi kultúra világának eleme a még meglehetősen tradicionális paraszti kultúrába bekerülve, tehetséges művelőinek újításaival és a közösség által elfogadott normák szerint a faluközösségek sajátos viseleti-használati darabjaivá vált, majd néhány évtized múltán piaci termékként visszakerült a városi-polgári kultúra világába. Ugyan az „első darabok” történetét nem ismerjük, de bizonyos, hogy a 19. század végén Boldogon tűnt fel az a hímzéskultúra, mely kiindulásnak tekinthető. (Szadára - mely település nem tartozik szigorú értelemben a Galga mentéhez, ám hagyományanyagában igen sok a hasonlóság, a hagyomány szerint távolabbi vidékről, Dabasról jutottak el az első fehér vállkendők).

     

Boldogi asszonyok látták el a környék településeit kezdetben a fehér hímzéses kendőkkel, és rövid időn belül a női viselet jellegzetes darabjaivá váltak. Az egyes falvakban egyre többen megtanulták az elkészítés technikáit, s hamarosan létrejöttek az adott településre jellemző sajátosságok. Ebben alapvető szerepük volt azoknak a tehetséges asszonyoknak, akik mások számára is készítettek hímzéseket, kiegészítve ezzel a gazdálkodásból származó jövedelmüket. A hímzések alapanyaga gyári készítésű, sűrű szövésű vászon (sifon, gyolcs, patyolat) és gyári hímzőfonal. Kezdettől használatak városi vésnökök által készített nyomódúcokat, ám többnyire ceruzával rajzolták elő a mintákat. Ez a rajz elmosódott, nem volt jól követhető, ezért a helyben elfogadott mintákhoz új nyomódúcokat rendeltek. Megjelentek a drukkolóasszonyok, akik ismerték a település adott célra készítendő tárgyának már-már előírás szerű mintáját, bár mindig helyt adtak a megrendelő kavánságának is. Saját előállítású drukkoló fákat is ismerünk. A drukkoláshoz használt festék összetételét olykor „üzleti titokként” kezelték. Hagyományosan a fehér hímzést a női viseletben (vállra való kendő, fejre való kendő, kézbe való kendő), a felvetett ágyon (párnavég, lepedőszél), a sublót leterítéséhez, komakendőn használták. Egyes daraboknak fontos szerepük volt az egyházi és az emberélet fordulóihoz fűződő népszokásokban is. Továbbélésük, ismertségük a Gyöngyösbokrétának majd az újabb színpadi hagyományőrző csoportoknak és a szakmailag kitűnően gondozott népi iparművészeti mozgalomnak köszönhető.

   

Petőfi Sándor

Galgapartihoz

Üdvözöllek messze bérctetőkről,
Szent helyek!
Hol a Galga lassu andalgással
Hempelyeg.

Hol pályája éden volt a gyermek-
Ifjunak.
Hol az életüdv örömvirági
Nyíltanak.

Lángszerelem szép viszonozója,
Barna lány,
Emlékezve küldsz-e még sohajt a
Szív után,

Mellyet annyi kéjnek bölcsejében
Ringatál,
Mellynek első éneket lantjára
Te csalál?

Ah, rád vissza bús könyhullatással
Néz szemem: 
Vesztve téged vésze boldogságom,
Mindenem!

Gréc, 1840, május 1.

A népi hímzésről

Pompás megfogalmazást találtam a népi hímzésekről Feyérné Kovács Erzsébettől az Uj Idők kézimunka évkönyvében 1935-ből:

"A hímzés módjait, öltéseit, fajtáit a magyar nép körében emberöltők, sőt évszázadok óta meggyökeresedett tűmunkákról tanultuk... A népi hímzések... ékesen szemléltetik, hogy milyen gazdag népünk fantáziája, tévedhetetlen biztosságú művészi ösztöne, a komponálásnak milyen mesterei ők és milyen tökéletesen tudják összeegyeztetni a célszerűség szempontjait a művészi igénnyel. 
Ezek a kézimunkák mesterségi, technikai szempontból utolérhetetlen remekelések. De nemcsak nemzedékek mesterségbeli tapasztalatait és leleményességét tárják elénk, hanem azokat a tűvel megvalósítható díszítményeket is, melyeket a magyar ízlés a századok folyamán kiválasztott, megmentett a feledéstől, mert szépnek talált. Azokat a díszítményeket, amelyekről elmondhatjuk, hogy bennük a magyar szépségideál öltött testet, az ornamentális szépről kialakult magyar felfogás öltött látható alakot."

"Az Úrnak minden útja hűség és kegyelem"

Gyönyörű kehelyfedő kendőt(korporálét) találtam a pesti Ecclesia boltban... A félreismerhetetlen vászonkendőcske közepének dúsan azsúrozott díszítése köré alul-fölül a következő, nekem címadó zsoltár-idézetet hímezték:
"Az Úrnak minden útja hűség és kegyelem. Mindenkor örvendjetek!"

 Az áldozati kehelyt fedi, majd a paténa alá kerül ez a kendőcske a katolikus szertartásban alatt.

A szegély recehorgolással készült - érdekes, hogy nem soronként növelték a szegélyt, hanem külön meghorgolták a szegélyt hosszában, a sarkok kialakításával együtt!

Legyen édes ébredésed

Törülköző bodonyi Kincses Házból...

Megint beregi kézimunka, újra Tákos

 

A beregi keresztszemesekről volt már bejegyzésem - most örömmel látom viszont a könyvlapokról és netes gyűjteményekből ismerős mintákat.

A piros-fekete rózsás terítőm is beregi, azt hiszem:

Tákos. Református temploma paticsfalas, zsindelytetős, 1766-1799 között készült. Berendezése népies barokk, festett famennyezete 58, virágokkal díszített kazettából áll. A szószéken eredeti beregi hímzés:

Tákos. Református templom. 

A vámosatyai gótikus református templom szószékén 1769-ben készült eredeti, beregi keresztszemes terítő.

Néznivalók országszerte

A Heves Megyei Népművészeti Egyesület idén is megrendezi 

az Egri Kulturális és Művészeti Központban a VII. Országos Népviseleti Konferenciát és 
 a „VISELETEK RÉGEN ÉS MA” c. nemzetközi viseletkiállítást. 

Időpont 2013. március 22-23. 
Információ: feherjanosne@freemail.hu 

• Békésen a Galériában Lukács Eszter gyűjteményes kiállítása látható, aki 40 évvel ezelőtt kezdett hímezni és ezzel a kiállítással emlékszik édesanyjára is, akitől megtanulta ezt a szép mesterséget. (Cím: 5630 Békés, Széchenyi tér 4.)
•  
•  

Március 24-én, vasárnap Alsónémediben az Iskola u.1-ben nyílik kiállítás Turós Éva csipkéiből.
Gondolom, ezek szerepelnek ott is - már nem egyszer írtam a díjnyertes esküvői összeállításról!

Március elejétől egy kerek évig látható a lökösházi Bréda kastélyban 
a Békés Megyei Népművészeti Egyesület alkotóinak munkáiból rendezett kiállítás. 
 A kiállított tárgyak közül sok a helyszínen megvásárolható vagy megrendelhető.

A Magyar Kézművességért Alapítvány 2013 májusában új helyszínen, a budai Várban, 

az Országos Széchenyi Könyvtár Corvina termeiben mutatja be nyári országos kiállítását. 

"MAGYAR KÉZMŰVESSÉG - 2013" valamint "SZENT ISTVÁN KORA KÉZMŰVES SZEMMEL" 
címmel pályázatot hirdet az alapítvány a kiállításon való részvételre.

A kiválasztott tárgyak május 3 - június 1. közt tekinthetők meg,

Sióagárdi hímzés megint...

Korábban már írtam a sióagárdi hímzésről a lyukhímzés és Kölesd(Tolna m.) kapcsán. Most szobafogságon - amit kis alattomos influenza kényszerít rám - nincs energiám alkotóbb bejegyzésre, így aztán tarsolyból dolgozom.  
Mintaszerű a helységben múlt ápolása - a honlap szerint... De egész meglepő helyen is találtam népművészeti albumot hangzatos, bár számomra inkább riasztó cím alatt: Világbiztonság honlap. Mivel a Magyar hímzésvilág és motívumkincs címszavas albumban egy jellemző népi motívumhoz, viselethez, tárgyhoz elég alapos ismertetést is fűz, szerintem nem árthat nekünk, hagyomány iránt érdeklődőknek...

Innen idézem a különleges sióagárdi hímzés leírását:
Túlnyomóan laposöltéssel és száröltéssel, lyukhímzéssel készült. Jellemzői a nagy hegyes, ívesen körülhurkolt cakkok, minden ívben egy-egy lyukkal. A cakkokat további lyuggalásos rozettákkal és szőlőfürtökkel töltötték ki. A korábbi elaprózott, tömött, sűrű kis minták helyébe egyre több „rózsa” és tulipán került, amelyek hol az új matyóstílust (mezőkövesdi hímzések), hol pedig Kalocsa motívumait idézik. Színezésük azonban nem változott a mintákkal, megmaradt a sajátosan lila hatású kék-vörös keverékénél. Emellett ingek alján, ujján volt gyakorlatban a fehér lyukhímzés.

Szép a viseletből idézett illusztráció is - bár biztos nem túl archaikus...

 

"Maszek" hímzésmúzeum Sióagárdon

 

Sióagárd népművészetéről Vargáné Kovács Veronikától hallottam először: őt évente a Mesterségek Ünnepén szoktam látni - reneszánsz öltözékbe öltözve...

A Sióagárd mellett található leányvári pincesoron rendezte be egyedülálló hímzésmúzeumát gazdag magángyűjteményének darabjaiból, a Margit-pincével szemközt. Itt hagyományos paraszti környezetben akár reneszánsz-kori lakomát is kaphatunk Faddi Varga János "királyi szakácsmester" konyhájáról.

Sajnos én sem láttam még - Szekszárd felé jártamban nem tudtam ezekről a nagyszerű vállalkozásokról. A hímzések gyűjtése mellett Veronika sokrétű kutató munkát is végez - a hímzésmúzeumról készített könyvén kívül kiadott egy összeállítást az egyedülálló "bátai bütkötés"-ről.

A képtáramban láthatók a kiadvány oldalai.  

A  Tolna megyében "bátai pöndőkötés" néven ismert díszítő összevarrás alapöltése az egész magyar nyelvterületen fellelhető. Abroszok, ingek, gatyák és alsószoknyák szövőszékkel készített "széleinek" csipkével való összeállítását tompa hegyű tűvel végezték a fél cm-től akár a 8-10 cm szélességig, csupa csomókból álló varrott csipke kialakításával. A csomózott csipke neve a bütkötés, a csomó maga a bütök.
Ma készíthetünk belőle: tarisznyát, szőnyeget, függönyt, terítőt, telefon- és szemüvegtokot, kalapot, kesztyűt, cipőt, övet, mellényt, valamint betét- és szélcsipkét lakástextilekre, viseleti darabokra.