2017. december 11., hétfő

A sose-látott lengyeli barátnő

Nem, nem lengyel, hanem lengyeli.  Lengyel (Tolna megye), ahol lakik, néprajzi szempontból sokszínű vidék, és maga is kettős gyökerű - édesapja székely, édesanyja sváb származású.

Milleiné Kelemen Csilla, a Népművészet Ifjú Mestere díjat elért barátnőm, akit eredetileg az Index Fórum kézimunka fórumából ismerek. Sajnos sose találkoztunk személyesen, de sokat tudok róla. A számos szövő és csipkeverő egyike, aki e kézművességek oktatója is és játszóházi foglalkozásvezető. A legfigyelemreméltóbb az a munkája, ahogy összegyűjti Lengyelen és környékén a svábok pacskereit és a székelység csipke-hagyományát.

Szeretném őt rávenni, hogy írja is le ezeket tapasztalatait. Most ugyan nagyon elfoglalt, de remélem, hamarosan lesz alkalma közkinccsé tenni megszerzett tudását.

2017. november 22., szerda

A hatodik - Ádám napja

A hatodik nap 
     Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet – ezekkel a szavakkal kezdődik a zsidók és a keresztények számára egyaránt szent könyv, a Biblia. Aztán – a világosság, a nappal és az éjszaka, az égbolt, a szárazföld és a tenger, a füvek, a fák, a nap, a hold és a csillagok, a tengeri szörnyek és a madarak és a lábas jószágok megteremtése után azt mondta az Isten, hogy teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain és az ég madarain, az állatokon és az egész földön. A bibliai elbeszélés szerint így lett teljes a teremtés műve, hiszen az ember (héber nyelven Ádám) megteremése után, a hatodik napot követő hetediken – miután látta, hogy mindaz, amit alkotott, jó – megpihent Úr.
     A hatodik nap – ez esetben, amelyről szólni szeretnék – 2017. november 18-ára esett, 21 óra 14 percet mutattak az órák, mert időközben, az első Ádámot követő idők során sok mindent alkotott az ember a bárkától az atomreaktorig (és itt koránt sincs vége a sornak), köztük például az órát. Néhány napja tehát megszületett az első Ádám Isten tudja – valóban csak az Isten tudja – hányadik utódjaként ez az újabb Ádám.
      Hogy az ő esetében a teremtés hatodik napjaként valóban az előbbi dátumot és időpontot kellene említenünk, abban erősen kételkedem. Még ha hinnék is az asztrológiában, akkor sem hihetném, hogy életének meghatározó pillanata ez volna, tehát nem lettem volna okosabb, ha a kapott örömhír vételekor izgatottan kezdtem volna kémlelni a csillagok állását. Ha egyáltalán, akkor is inkább úgy harmincnyolc héttel korábbi csillagállások adhatnának választ ennek a gyermeknek az életét – fogalmazzak pontosan: további életét, annak alakulását – érintő kérdéseimre. De ahogy a vég, ugyanúgy a kezdet esetében sem tudjuk pontosan a napot és az órát, ezt a tudást – sok más tudással együtt – nem osztotta meg az emberrel az Élet Ura.



      Nem tudjuk tehát pontosan – a mi Ádámunk teremtésében az Élet Urának szándéka szerint serényen részt vállaló szülei, vagyis Ágnes lányom és férje, Bernát sem –, hogy valójában mikor is kezdődött ez az élet. Amely most már szemmel láthatóan és kézzel foghatóan itt van – már nem annyira „tükör által homályosan” érzékelhetően, mint az ultrahang mutatta képen vagy az anya hasfalát tapintva –, de semmivel sem kevésbé titokzatosan és ismeretlenül. A szülei génjeit örökölte, rajtuk keresztül a nagyszüleiéit, tehát az enyémeket is, de fogalmunk sincs róla, milyen arányokban és kombinációkban. Nem tudjuk, adottságainkból, képességeinkből és képtelenségeinkből mi adódott tovább, ezek miként fogják majd befolyásolni az ő életét anélkül, hogy vaskövetkezetességgel meghatároznák azt. Nem, Ádám élete – minden Ádámé, nevezzék akárhogyan is – „hozott anyagból” készült, de egyéni szabásmintával.
      Csukott szemmel néz rám az első, még a szülőszobán készült fényképen. De nem lehetek biztos benne, hogy kevesebbet lát, mint én. Még nem beszél, nem ír, nem olvas, de nem lehetek biztos benne, hogy kevesebbet tud, hogy nem tud-e (még) valami olyasmit, amit én (már) réges-rég elfelejtettem. Ezért aztán úgy nézek Ádámra, az unokámra, hogy remélem, tanulhatok, megtudhatok tőle még egyet-mást az életről, még akár az én életemről is, amelyet a magaménak mondok ugyan, de sejtem, hogy nem maradéktalanul az enyém. És nem kevésbé az enyém attól, ha megosztom, ha másnak is adok belőle, és csak kevesebb lesz attól, ha fukarkodom.
      Nézem Ádámot, kissé már ismerősként tekintek rá, hiszen két hete láttam már egy ultrahangos képet róla. Nézem Ádámot, és eszembe jut az a sok-sok év előtti délután, amikor az édesanyját vártuk. Üldögéltünk a feleségemmel a könyvespolc előtt, már minden összecsomagolva, de még nem kellett indulnunk, és arra gondoltunk, akit várunk. Nekünk akkor még nem volt képünk róla, nem is tudtuk, fiú lesz-e vagy lány. Kézbe vettem a gitáromat, és együtt énekelgettünk még egy kicsit, egy akkoriban népszerű dalt, amelynek a szövegében egy apa szólt a kisfiához. Nem tudom, miért, de mi a beautiful boy helyett beautiful girl-t énekeltünk. Reménykedő várakozásban üldögéltünk, hogy minden rendben lesz – már amennyire egyáltalán rendben lehet minden... Egyáltalán: mi a rend, és mi a minden..? Aztán megszületett a kislányunk, cseperedett, és napról napra meglepett minket – már amikor és amennyire győztük figyelemmel – az okosságával és ügyetlenkedéseivel, kérdéseivel és válaszaival, kitalált történeteivel.

És most nézem az ő gyermekét – akit a férjével együtt annyira várt, akiért annak rendje-módja szerint kilenc hónapon át küzdött is, aggódott is, és fog is még alighanem évtizedekig. Nézem a lányom fiát, és arra gondolok, vajon mit tartogat az új teremtmény számára az élet. És eszembe jut: arra is gondolhatnék, hogy vajon mit tartogat az élet számára ő, az új teremtmény. Neki vajon milyen módon és mértékben sikerül beteljesítenie minden Ádám hivatását: uralma alá hajtani a földet? Türelemmel és reménykedve várom a választ.
Isten hozott, Ádám!

Kipke Tamás (Magyar Katolikus Rádió - 2017. november 22.)

2017. november 19., vasárnap

Szent Erzsébet a barcelonai Ramblas oldalában

Barcelonában  évtizedes restauráció után 2011 óta látogatható a Rambla tőszomszédságában a Güell Palota (Palau Güell), ami Antoni Gaudi egyik legfontosabb alkotása. Gaudi művészetét kedvelőknek kapóra jön, mert a kikötőtől a Plaza Espana-ra vezető sétányt senki sem hagyja ki. Innen balra nyegy ugrás a Calle Nou de la Rambla 3. szám. A belépő ugyan 14 EUR, de a spanyolok ebben is hűek önmagukhoz: a pénzünkért rendes szolgáltatást adnak.  Olyan részletes a fülhallgatós vezetés, hogy még a magyar vonatkozású részletre is rátalálunk e fantasztikus épület második emeletén. 

A fölső szintre szorult hálótermek tágas előterében a míves kandalló fölött a rokkával foglalatoskodó Árpád-házi Szent Erzsébet nagy méretű freskója (Santa Isabel de Hungría) látható, aki Güell gróf feleségének védőszentje volt. A középkorban Európa-szerte nagyon népszerű szent volt Erzsébet. Igazán szívderítő ez a kedves, modern ábrázolás. Nem is a szokott betegápoló vagy alamizsnáskodó ábrázolást választotta a művész, hanem egy másik típikus női munka, fonás közben látjuk   
Egyáltalán, a sajátos hangulatú szecessziós épület üdítően modern színfolt a korosabb műemlékek után. Játékos díszítésű, mégis választékos stílusú épület páratlan élményt nyújt. A megszokott turista-zarándokhely, a Sagrada Família levegős fennköltségénél tradicionálisabb, de személyes bensőséget árasztó az egymásba nyíló terek labirintusa.
Mi rekkenő nyárban jártunk a hűs falak közt, amikor a gyér világítás is pezsdítően hatott - talán télre fordulva több, melegebb fény kellene a terekbe - de most is élmény lehet benézni! A Rambla forgalma után maga a nyugalom tengerszeme:-)
  

2017. november 2., csütörtök

Az én református barátnőm

Református barátnőmtől kaptam egy terítőcskét születésnapi ajándékba. Katolikusok vagyunk, így szoktam róla beszélni, mert tényleg az. Van is hat gyereke és 16 unokája:-) Na, nem sokáig, mert még az idén és januárban születik kettő! Pedig a legkisebb fia még nem is házas.
Judit nagyon életvidám, energikus és csinos nő, ilyen strapa mellett nem tudott elhízni. Gyönyörűen beszél - szerintem bemondónak kéne lennie. Dolgozni persze alig járt a Nemzeti Bankba, az első gyerekek közt legfeljebb - már saját nyugdíja van, mert végig fizette a közterheket. Mérnök férje egy nagy panel ház közös képviselője - csak úgy Isten nevében - mert még nem tudta lepasszolni.. Nyilván sose vetette föl őket a pénz. Nem költenek semmi fölösleges ajándékra, karácsonyra sokszor együtt készítenek egymásnak meglepetést. Sok közös programjuk van és sok barátjuk - mindenkit ismernek a környéken.
Judit a gyes, gyed, főanyaság után már egyfolytában "inspekciózik", naponta járja a gyerekei családját, mint egy orvos. Fót,  Budakalász, Budakeszi, Vecsés és Buda - ahol épp olcsó fészket tudtak rakni a gyerekek - és ahogy be kell segíteni az unokák mellett.
Most egy szomszédja hagyatékában találta nekem ezt a kis neccterítőt. Gyönyörű!!! Már a fonál fogása is egész más, mint a mostaniak. Nemcsak a vékony szál, de a minősége is azt sugallja, hogy több mint százéves munka lehet! Egy centiméterben öt kis kocka van! Másik kedves Lengyelből való barátnőmtől kaptam ehhez fogható, talán sváb szoknyaszegélyt.
A reformáció félévezredet jubileumán szívesen emlékezem meg fáradhatatlanul aktív barátnőmről. Mi az ökumené útján járunk - nincs ideje eljönni cseverészni, hanem elkísér engem, ha ügyet intézek a városban

2017. október 30., hétfő

Halottak Napja

Az első világháború centenáriumára és az évenként május utolsó vasárnapján újra megtartott Magyar Hősök Napjára Vásárhelyen is helyreállították a két háború temetői sírkeresztjeit és emlékműveit. Most, Halottak Napja közeledtén megkerestem az egyik rokonunk nevéhez fűződő emlékoszlopot a katolikus temetőben, amit számon- és rendben tart a hadisírgondozó bizottság és a Történelmi Vitézi Rend.
Dédapám testvére, Klári néni Inspergel Jánoshoz ment feleségül. Később "különmentek", így másodunokatestvérem nagyapja a Szabadság téri lányiskola bentlakó pedellusa lett. A háború alatt a , Líceumot hadikórházzá alakították át. Az én nagyapáim is lábadoztak ott. Az ispotályban elhunyt néhány Monarhia-beli katona hozzátartozói nem jelentkezhettek, így a katolikus temetőben adták meg nekik a végtisztességet. Három osztrák (vagy német? - legalábbis német nevű) és egy magyar baka síremléke ott magasodik ma is a temetőben. Az Inspergel család pedig - mivel az emlékmű emelőjeként a nagyapa neve szerepel - ezt az oszlopot koszorúzzák Halottak Napján... 
Az emlékezés, tiszteletadás az elődöknek az egyik legemberibb megnyilvánulásunk. Micsoda hiány, ha valakiről nincs, aki megemlékezzen... Ezután én is viszek olykor egy szál virágot arra a négyes sírra...

2017. július 6., csütörtök

Hogyan választ az Úr?



A szegedi piaristák honlapján remek irodalmi szemelvényeket lehet találni. Még ilyen megosztó kérdésekre is:

Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?- Erma Bombeck írása

1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke
(gondolom az USA-ban. Kínában, Dániában és Izlandon az utóbbi években már nem született egyetlen Down-kóros baba sem!)
Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
- Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
- Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.
- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük? adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közösséghez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
- Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
- De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
- De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod:
- Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
- Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
- Elég ha adunk neki egy tükröt...
(Agora levelező lista (agora@communio.hcbc.hu)
http://www.katolikus.hu/mailman/listinfo/agora)

Remélem, őrangyalt azért rendel mellé ...

2017. június 21., szerda

Téglavár egy irdatlan lapos fennsíkon

Ha valaki több időt tölthet Madridban és már telítődött a múzeumokkal, képtárakkal, akkor tágíthatja  az ismert Toledo-Segovia-Chinchón szentháromságot, lehetőleg egynapi távolságra levő nevezetes városokkal. Leggyakoribb csillagtúra továbbá Ávila egy sziklabércen álló fantasztikusan ép városfalával, délre pedig Aranjuez királyi rezidenciái a Tajo folyó hűs partjain. Igaz, akár Illescasba kibuszozva is középkori templomot talál az ember a főtéren Goya képekkel - bár ez még nekem kimaradt...
A különös hangzású Coca városa úgy százharminc-valahány km-re van a fővárostól az A-6 autópálya mentén, úgyhogy belefér egy napba. Kicsi városka, alig kétezer lakossal, nincs annyi látnivaló, hogy ne lehetne bejárni.
 
Cauca néven már az ókorban se jelentéktelen város volt, mert innen származott Theodosius császár. Nagy előnevet kapott, mert uralkodása alatt (379- 395) egyesítette személyében a keleti és nyugati császárságot, de két fia lévén, hagyatékában újra és végérvényesen meg is osztotta a birodalmat. Államvallássá tette a kereszténységet és üldözte, ha nem is halálbüntetéssel a pogányokat és eretnekeket.
A kisváros nevezetessége egy hatalmas, csipkés, 15. századi gótikus-mudéjár stílusú téglavár. Az egyik legjobb állapotban fönnmaradt erődítmény Spanyolországban, már az 1950-es évek végén renoválták és hosszútávú funkciót biztosítottak neki. Szerencsés a vár fekvése, mert egy fennsíkon fekszik, a körötte ugyan vagy húszméteres várárok mélyül, de a város ott terül el közvetlen mellette. Így a várban helyezték el az országos erdőfelügyelői szakiskolát, ami azóta is működik. Belülről ugyan modern típusablakok csúfítják a déli és keleti falat, viszont rendezett az egész vár és igen jó állapotban van.


A kisváros nevezetessége egy hatalmas, csipkés, 15. századi gótikus-mudéjár stílusú téglavár. Az egyik legjobb állapotban fönnmaradt erődítmény Spanyolországban, már az 1950-es évek végén renoválták és hosszútávú funkciót biztosítottak neki. Szerencsés a vár fekvése, mert egy fennsíkon fekszik, a körötte ugyan vagy húszméteres várárok mélyül, de a város ott terül el közvetlen mellette. Így a várban helyezték el az országos erdőfelügyelői szakiskolát, ami azóta is működik. Belülről ugyan modern típusablakok csúfítják a déli és keleti falat, viszont rendezett az egész vár és igen jó állapotban van.

A képek tavasszal készültek, még rügyfakadáskor. A ciklámenszín egy agyonmetszett vadalmafa...

2017. június 19., hétfő

Tisztelet a bátraknak


A "Tisztelet a bátraknak!" című szabadtéri portrékiállítás mutatta be márciusban az 1848-as szabadságharc veteránjait mai bátor hőseinkkel a Várban.
A kiállítás párba állította a 48-as forradalom egyszerű vásárhelyi paraszt-veteránjait és napjaink névtelen hőseit. Nem véletlenül. 115 éve Plohn József képei arra hívták föl a figyelmet, hogy  hőseink nem csak ismert történelmi nagyjaink. A mai kor is megtermi a bátrakat, akik tiszteletre méltó módon adják oda magukat egy ügynek.

Kár, hogy magam nem láthattam a kiállítást... Itt kicsit pótolható:

 Steinbach Éva

11 éve dolgozik a Down Alapítvány munkatársaként. A Down Dada Sorstárs Segítő Szolgálat azért jött létre, hogy a Down-szindrómás babák születése miatti traumát segítsen feldolgozni a családoknak. A diagnózis felmerülésének pillanatától tudják támogatni a családokat, sorstársi melléállással, lelki támogatással, tapasztalatok átadásával, hiteles információkkal.

2017. május 19., péntek

Gyöngyöt az Embernek

Gyöngyöt az Embernek

valami érzést 
gyönyörűt, szépet 
valami hangot 
valami képet 
napfény ecsetje 
napsugár húrja 
valami újat 
valamit újra 
valami ősit 
valami égit 
valami hősit 
valami régit 
valami földit 
valami gyarlót 
fagyöngyöt vágó 
holdsugár-sarlót 

szent dal csengését 
majd a szent csendet 
káoszban fogant 
újjászült rendet 
játékot, harcot 
s a végén békét 
tó mélyén alvó 
tündérek képét 
lelkek sebére 
hófehér tépést 
tenni az Isten 
felé pár lépést 
átlépni közben 
árkot, göröngyöt 
és az Embernek 
szórni a gyöngyöt
A vers 2005-ben született, 2007-ben jelent meg a Csillagzápor c. netkötetben. 

2017. április 24., hétfő

Gesztenyefa-pagoda




GESZTENYEFA-PAGODA

Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, csendesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...