2016. december 3., szombat

Őszi leltár - zöldben



A balkonomon ágaskodó nagyon vitális, indás zöldségem nevét (középen és lenn), ami a leveleivel korallvirágra hajaz, még mindig nem  tudtam megfejteni. Az itt szorgoskodó kertészfiúk sem ismerik névről a növényeket. Már egész bokorrá erősödött a fás szára, és igyekszik kibontani picike sárga virágait, jóval korábban, mint más években. Csak januárban szokott sárgán várni, karácsonyi szünet után, most meg azt alig várja, hogy erősebben kisüssön reggel a nap.
 A balkonomat uraló másik növénycsoda, ha lehet, még élvetegebb. Alig több mint egy év alatt benőtte a balkon kőládáját, ami rendes hőcsapdaként működik nyaranta, és öt hét alatt csak a középsőben kapott vizet.

Nagyon strapabíró növény, biztos az előzőhöz hasonló húsos leveleinek köszönhetően vészeli át a hőséget. Neki szerencséje van, inkább árnyéktűrőnek tartják, így a keleti oldalon a rekkenő déli verőfényt mégis megússza, és vastagon be tudja borítani az egész talajt és a kőbalkont... A másik kis sárga téli virágzását meg éppen visszaveti ez a gyér napsütés...
Ennek a nevét a társasházi takarítónő meg tudta mondani. Dollár- vagy pénz-virágnak nevezik az itteniek a kerekded levelek miatt. Szóval igénytelen és sokat tűrő virág, s ha van a háznál, akkor lesz (apró)pénz mindig a háznál!

2016. december 2., péntek

Adventben - MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA

Dsida Jenő 

MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA


Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!


A drótostót törött cserépedények és lyukas fémedények javításával foglalkozó vándoriparos volt. A második világháborúig még Budapestnek is jellegzetes alakjai voltak.

„Fazikat fótooznyi”, „drótoznyi-fótoznyi” kiáltással járták az utcákat, udvarokat. Többségük a Felvidékről érkezett, szlovák, azaz tót nemzetiségű volt, mivel a Kárpátok völgyeiben a kevés termőföld nem adott megélhetést a lakosságnak. Háziiparra és házaló iparosságra szorította az embereket a kevés munkaalkalom. Az egész alföldet bejárták, gyerekkoromban olykor még a tanyákba is be-be tértek a Dél-Alföldön. Az edényfoltozók között a szlovákok mellett sok cigány is volt. Szerszámaikat, a munkájukhoz szükséges anyagot hátukon faládában hordták. A drótostótok jellegzetes ruházata volt a széles karimájú kalap és a bocskor.

2016. december 1., csütörtök

Őszi leltár - Furcsaságok zöldben

Kicsit megcsúsztam ezen az őszön... semmi melankólia vagy baj, csak túlságosan lefoglal a családtörténeti búvárkodás. Azért nyitott szemmel és blendével járok, és rácsodálkozok a körülvevő zöldségekre.
Most megbizonyosodtam róla, hogy Ibériában ősszel nyílik a sáfrány! Én is szereztem "La Mancha aranyából" néhány hagymát a toledói piacon. Tavaly azt hittem, csak az enyém kergült meg a balkonon, hogy ősszel kezdett virágozni, de most meggyőződtem róla, hogy normálisan működik. Azt gondoltam, túl erősen öntöztem szeptemberben, és ahelyett, hogy rendesen meggyökeresedett volna, mint otthon, az enyhe őszi időben egyúttal ki is hajtott, ki is virágzott. Épp négy hete bontogatta finom szirmocskáit, s így le is verte a hirtelen megérkezett egynapos mediterrán eső...
Az igaz, hogy a szokásosnál is kellemesebb őszünk volt - sokáig nem jöttek az esők, meleg és száraz volt minden. Sok növény újra is virágozott, ami itt érthetően még gyakrabban előfordul a meleg klíma miatt. Így például másodvirágzáson értem a Yucca-t is, ami nálunk aligha fordul elő... Láttam fenyőt is virágozni mostanában. Érthető is, hogy a forró mediterrán klímában nyáron már alig tudnak növekedni a termések - ez inkább érlelés. A toboz is itt különösen korán kezdi a kifejlődést. 

Az olajbogyó rendkívül hosszú tenyészidejű. Most kezd érni: előbb padlizsánszínt ölt, majd egész elfeketedik, és lehet szüretelni, sajtolni az olaját. Ez január-februárra esik - tavaly sikerült részt venni egy vidéki oliva-szüreten.
 
 A szamócafa, amiről a Puerta Sol mackója is lakmározik most pompázik fehér csengettyűszerű húsos virágfürtjeivel, és gyönyörűen kivillannak ujjbegynyi, pirosodó bogyócskái. Még nem próbáltam a madrono italt...
 Az itteni Passiflora nagyobb bokrai is egészen mostanáig virágoztak a befuttatott kerítéseken. Narancssárga, húsos termései olyan jércetojás méretűre nőttek. Ezek az indák egy vadszőlő-tőkével vannak versenyben egy eukaliptuszfára való csavargózásban:

2016. november 9., szerda

Sikerült plakát

Meg kell hagyni, a spanyol nagyon kreatív nép, mindenféle művészeti ágban ezt tapasztalom. A reklámipar nem a szívem csücske, de értékelem az ötletes és nem harsány, de mégis találó hirdetéseket. Látok is sok újszerű dolgot, és főleg azt értékelem, mikor többértelmű egy reklám. Nemrég futott ez az ügyes hirdetés a metrón. A földalattit, a könyvet, az olvasást és a babavárást egy füst alatt hirdeti:


A szöveg ilyesmi:
A legközelebbi állomás: A "Kilenc hónap és egy új élet" című könyv mielőtt meglátom a gyerekem arcát. Ha kipróbálni, élvezni és megélni akarod mindazt, amit Madrid ad, kezdd utazásssal. Kezd metróval.

2016. szeptember 18., vasárnap

Szivárványos nyárutó

Mi is elkaptuk még a végét szeptember 4-től, de a héten már megszűnt a kánikula - a spanyol gyerekek szerencséjére, mert ők is elkezdték az iskolát. Még Madridba is jutott napközben rendes eső. Aztán az alkonyati a zivatarral ilyen szivárványosan búcsúzott a kánikula:

2016. szeptember 16., péntek

A bejegyzés címe

Őszi neccbemutatók Makón és Vásárhelyen

Egy cikkecske emlékezett meg erről az eseményről a Promenád hírportálon.

Makón volt szeptemberben egy Nemzeti Értékek Napja a Hagymafesztivál keretében.

Meghívást kaptak a mindszenti necckészítők is, hogy bemutassák az immár megyei értékként elkönyvelt kézimunkát. Ők azok, akiket Sándor Istvánné Marika necckészítő megtanított erre a mesterségre több vásárhelyi asszony mellett.
Mindszenten, mint régi halászfaluban, a halászháló kötésének is él még a hagyománya, így szerencsés módon e két mesterséget együtt nyilváníttatták helyi értéknek. Érdekes, mert a világ néhány más táján is egymást támogatja a kis- és nagy méretű hálók kötésének kiveszőfélben lévő hagyománya.

Vásárhelyen pedig szokásosan az Őszi Kézműves Kirakodóvásáron mutatták be a régi darabokból formálódó vásárhelyi neccgyűjtemény alapját, melynek otthona egyelőre Németh László Városi Könyvtár. Ott készült ezt az ismertető lapocska is az esemény kapcsán:


A rececsipke mint nemzeti érték

Őszi történet:
http://promenad.hu/c…/mako-a-nemzeti-ertekek-fovarosa-170203

Azok a mindszenti neccelők mutatták be Makón a rececsipke készítés mesterfogásait, akiket Sándorné Marika barátnőm tanított meg a receháló kötésére a Hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtárban tartott tanfolyamán. Ennek a régi és újra fölfedezett kézimunkának(1. kép) a nemzeti értékké nyilvánítása után a makói bemutató is egy kis állomás. A neccelés az egész vidéken nagyon elterjedt volt, bár az 1952-ben megalapított Háziipari Szövetkezet jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a necckészítés és a szőrhímzés összeforrjon a város nevével.
  Természetesen sok bedolgozója volt annak idején a szövetkezetnek a környező tanyákról és falvakból is. A mindszentiek különösen megbecsülik neccelőik hagyományát, és a Tisza-parti település ügyesen össze tudja ezt kapcsolni a halászattal járó hálókötő mesterséggel. E két régi kézműves mesterséget egyszerre nyilvánították nevezetes helyi kulturális értéknek.
Ősszel Makón lehetett látni a megye kulturális nemzeti értékei közt a Vásárhely-környéki neccet.
Októberben az Őszi Vásárhelyi Napok keretében mutatkoztak be ismét a főtéren.
A Németh László Könyvtár készítette ezt a kézbe vehető kis ismertetőt:


A rececsipke mint nemzeti érték

Múlt szombati esemény:
http://promenad.hu/c…/mako-a-nemzeti-ertekek-fovarosa-170203

Azok a mindszenti neccelők mutatták be Makón a rececsipke készítés mesterfogásait, akiket Sándorné Marika barátnőm tanította be a Hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtárban tartott tanfolyamán. Ennek a régi és újra fölfedezett kézimunkának(1. kép) a nemzeti értékké nyilvánítása után a makói bemutató is egy kis állomás. A neccelés az egész vidéken elterjedt volt, bár az 1952-ben megalapított Háziipari Szövetkezet jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a necckészítés és a szőrhímzés összeforrjon a város nevével.
  Természetesen sok bedolgozója volt a szövetkezetnek a környező tanyákról és falvakból is. A mindszentiek különösen megbecsülik neccelőik hagyományát, és a Tisza-parti település ügyesen össze tudja ezt kapcsolni a halászattal járó hálókötő mesterséggel.
Most Makón lehetett látni a megye kulturális nemzeti értékei közt a Vásárhely-környéki neccet.
Legközelebb a Vásárhelyi Napok keretében mutatkoznak be ismét a főtéren.
A Németh László Könyvtár készítette ezt a kézbe vehető kis ismertetőt:


2016. szeptember 13., kedd

Nyári esküvő

Hosszan hűtlen voltam ezekhez az oldalakhoz, de a vakációban középső fiam esküvőjével voltam elfoglalva. Noha szinte mindent a fiatalok szerveztek, mégis nagyon készültem rá. Azt hiszem, szinte minden tökéletesen sikerült, ahogy eltervezték. Rengeteg munkájuk volt benne...
El is gondolkodtam rajta, hogy milyen különös a mai kor szelleme, hogy mennyi energiát fektetnek a párok abba, hogy olyan egyéni, jellemző és megismételhetetlen legyen a menyegző, amilyet ők elképzelnek. Én, aki kicsit kacérkodok a néprajzzal, jól tudom, hogy régen egy településen mennyire megvolt ennek a rendje. Adva volt többnyire a vőfély, aki ismerte a hagyományok csínját-bínját, és mindent rábízott a két család. Be volt ugyan kapcsolva egy-egy népesebb lagzinál a csigacsinálók, perecsütők, kopasztók, fönnforgók kisebb hada, de mindenki tudta a dolgát, nem volt semmi nagyobb egyénieskedés: mindenki tudta, tette  a dolgát - a mindennapi teendők mellett komótosan el lehetett készülni néhány hét alatt. Meg volt szabva ugyan, hogy nemcsak böjt idején, de a legnagyobb dologidőben se tartottak esküvőt, de nem kellett rá hónapokig készülődni.
A mai esküvőkön, ha van is vőfély, gyakran inkább csak a népmozgást irányítja, néhány kis programot vezényel le, de az ifjú párnak sokkal nagyobb szerepe van az egész ceremóniában. Ilyen volt az én középső fiam esküvője is. Igazán kitettek magukért, és beleadták fiatalságuk és leleményük egész ötlettárát.
Én a mellékelt kis gyűrűpárnával járultam hozzá a menyegzőhöz, hogy maradjon egy egyedi, könnyen kézzel fogható emlék is a nagy napról. Kézzel csak a kis keresztszemes monogramok készültek, mert a karamellszínű muszlinra rádolgozott tört fehér csipkeborítású menyasszonyi ruhához nem mertem mást, többet bedobni... Ilyen lett - éljenek soká - ilyen boldogan!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...