2014. december 14., vasárnap

Advent - 3 - öröm vasárnap

        Ádventi örvendezés 

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerűség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.

        Fejes Ádám                  

2014. december 12., péntek

Príma


Átadták a Prima Primissima Díjakat
Tizenkettedik alkalommal vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Művészetek Palotájában megtartott dec. 5-i gálaesten.

A magyar irodalom kategóriában Turczi István költőnek, írónak,
a magyar népművészet és közművelődés kategóriában Sárosi Bálint népzenekutatónak, 
a magyar zeneművészet kategóriában pedig Sztevanovity Dusán dalszövegírónak, zenésznek ítélték oda a díjat. 

A képzőművészet kategóriában Konok Tamás festő- és szobrászművész, 
a magyar oktatás és köznevelés kategóriában a Fővárosi Állat- és Növénykert, 
a magyar sport kategóriában Polgár Judit sakkozó lett Prima Primissima díjas. 
A magyar építészet kategóriában Pálfy Sándor építész, 
a magyar tudomány kategóriában Barabási Albert László fizikus, 
a magyar sajtó kategóriában az On the Spot (Cseke Eszter és S. Takács András dokumentumfilm sorozata), 
a magyar színház- és filmművészet kategóriában pedig Csomós Mari színművész kapta az elismerést. A közönségdíjat a Jászság Népi Együttes kapta.

Sárosi Bálint Széchenyi-díjas népzenekutató, a zenetudományok akadémiai doktora sokoldalúan művelt tudós, ugyanakkor a gyakorlatban is otthonos: valamennyi népi hangszer ismerője, tudója, előadója. Az első volt, aki Magyarországon tudományos elmélyedéssel tanulmányozta a teljes magyar írástalan hagyományos zenét, beleértve az úgynevezett cigányzenét és a cigányzenészek szerepét is, és foglalta össze több kötetben az elért tudományos eredményeket. Emellett az Innsbrucki, illetve a Göttingeni Egyetem vendégprofesszora is volt. Több kitüntetést kapott, többek között a Munka Érdemrend Aranyfokozatát, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét és Elnöki Aranyérmet.

2014. december 10., szerda

Ejha! Közmunkás neccelők!

Néhány éve fölfedeztem Szomolyát a Bükk-alján. A bükki karszton megbújó falucska ugyancsak szűk termőterülettel bírt - nem tudta eltartani a 20. szd. eleji növekvő népességét. Ugyanúgy summás munkára jártak az Alföldre, mint a hegyen túli mezőkövesdiek... A völgy elzártságában élő faluban, félúton Eger és Mezőkövesd között jobban fennmaradt viszont a kenderfeldolgozás hagyománya, és talán a kézműves szorgalom is - a múlt század húszas éveiben az asszonyok a summás munka során eltanulták az Alföldön a neccelést. Telente ezzel egészítették ki a csekély jövedelmet - vitték a városokba a piacra. Aztán elfelejtődött. és már lassan csak a helyi dalkör neve őrizte a rece nevet...
A polgármester azonban fölkarolta a régi necckészítést, és minden falunapon - amit a messze földön ismert fekete szárú cseresznye ünnepén tartanak - volt mesterség-bemutató. Megcsodálták a népek Gizi néni, Szabó Józsefné remekeit, ígérték, hogy visszajönnek tanulni...  aztán minden maradt a régiben. Akkor, mikor 2008-ban először ott jártam, még két Gizi néni ült a ráma mellett - az egyik már jobb létre szenderült... Érdekes, 4 néni neccelt és közülük hárman Gizikék:-)
Az én Gizi nénim tündéri, igazi "túlélő"parasztasszony - újra kivirult a necceléssel, elővette a régi, már elhanyagolt és a piaci árutól elspórolt csipkeöltéseket - és ontotta az új munkákat! Sebesen és csodásan dolgozik.
A polgármester nem nyugodott addig, míg a helyi közmunkán dolgozó asszonyok közt meg nem hirdette, hogy lehet neccet tanulni, van anyag, hely, meleg szoba a hivatalban, csak jöjjenek.
Gizi néni meg is tanított neccelni a faluból néhány közmunkás asszonyt,  és olyan is akadt köztük, aki később szabadidejében is szívesen készítette a necceket. Gizi néni közben megözvegyült, be kellett költöznie Miskolcra. De Ferencz Éva szerencsére maradt, és itt meg is mutatja, hogy most ebből az akcióból származó kézimunkák kiállítása nyílt a faluban.

Nem mindennapi ötlet: hagyományőrzés közmunkában! Át kell venni!

2014. december 9., kedd

Lucabúza

Még ma leírom, hogy szombatig be lehessen szerezni a búzát! Korábbi bejegyzések is vannak a napról!

Lucabúza a Luca napján (dec. 13.) csíráztatás céljából edénybe ültetett búza. Karácsonyi búzának is nevezik. Naponta vagy szükség szerint megöntözik, s a növény fejlődéséből következtetnek az eljövendő esztendő búzatermésére és a család, valamint a jószágállomány egészségére.
A rítus eredetileg az analógiás mágia körébe tartozó, a vetés növekedését mágikusan serkentő cselekmény lehetett. Legkorábbi előfordulási helyei: a Mediterráneum keleti fele és India ÉNy-i része közötti térségben összpontosulnak. A néprajzi szakirodalom többnyire Adonisz-kert néven tartja számon e rítust, amely Vajda László szerint Kis-Ázsia déli részében és Szíriában visszavezethető az i. e. 17. sz.-ig.
Egyiptomban a gabonacsíráztatás rítusa az Ozirisz-kultuszban játszott fontos szerepet.
Az Adonisz-kultuszhoz kapcsolódva az i. e. 7. sz.-ban eljutott a görögökhöz, majd az i. e. 2. sz.-tól Itáliába is. Feltehető, hogy a lucabúzában különböző áttételeken keresztül az Adonisz-kultusz és bizonyos vonatkozásban a Démétér-kultusz nyomai őrződtek meg.
A rítus első írásos magyar említése a 18. sz.-ból származik; Telegdi István Kolozsvár környékéről írja levelében: „Sok jó régi szántóvető emberektől hallottam, hogy István Király napján, három edénykében, egy-egy kis egyféle búzát kell vetni, úgy hogy az egyik edény jegyezze: Szeptembert, a másik: Októbert, a harmadik pedig: Novembert, s minekutána kikél, nézze meg a gazda: melyik hónapot jegyző edénybeli búza mutatja magát, s abból vessen, mert nem vallja kárát...”
Hódmezővásárhelyen Luca napján a gazdaasszony tányérkába búzát tesz, azt naponként harmatszerűen locsolgatja, s ha a búza karácsonyra 30–40 cm magasra megnő, jó jelnek veszik a jövő évi búzatermést illetően.
Egyes helyeken gyertyát vagy pohárban égő olajmécsest állítanak a növekvő búza közepébe, s minél kevesebb fény szűrődik át a növekvő búzaszárak között, annál gazdagabb termést jelent.

A karácsonyi ünnepek elmúltával a kicsírázott búzát a baromfival, szarvasmarhával szokták megetetni, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét biztosítsák vagy a rontástól megóvják.
A lucabúza mind városon, mind falun dísze is a karácsonyi asztalnak, ily módon esztétikai igényeket is kielégít. 
A búza jelkép: zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezi. Ahogy a magyar mondja: a búza élet.
Nálunk az időjóslás leírását 93 éves Édesanyám még ma is vezeti: a következő esztendő januárjában olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másodnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő december időjárására jósol.

2014. december 7., vasárnap

Adventi számadás


Móra Magda: Számadás

De jó is néha számba venni: 
mit kellett volna másként tenni. 
Jaj, én is annyiszor hibáztam, 
sütött a nap, és mégis áztam, 
az idővel is rosszul éltem, 
hol pazaroltam, hol szűkre mértem, 
későn feküdtem, késve keltem, 
és nagyon ritkán ünnepeltem.

Félúton mennyiszer megálltam! 
Ha nem is kértem, sokat vártam, 
sokat vártam a szívtől, észtől, 
az igaz szótól, tiszta kéztől, 
s bár minden nagyban hittel hittem, 
az életet mint terhet vittem.

Fáradtan sokszor meghajoltam, 
és minden harchoz gyenge voltam, 
és minden éles szótól féltem: 
a földön tán csak félig éltem.

2014. december 6., szombat

Gyöngyösnecc - főkötők 3.


Folytatom a becsapós neccekkel - mert azért nagyon szépek! A Mesterségek Ünnepén már találkoztam gyöngyös neccel - szintén a Zala vidékéről.
Molnárné Riskó Erzsébet viselet- és babakészítő keszthelyi népi iparművész készít csodás neccfőkötőket, amiknek szintén semmi közük a rececsipkéhez. A Dunántúl jellegzetes vidékeinek népmiseletét jeleníti meg saját készítésű babákon. 
 
Nála is zalavári és zalakomáromi  főkötők szerepelnek
Hetési viselet

Ezen a környéken elterjedt lehetett ez a fajta díszes főkötő, mert Balatonmagyaródról is találtam egy képet a hatvanas évekből.

2014. december 4., csütörtök

Főkötők- 2 - neccfőkötők(?)

Vannak azonban megtévesztő elnevezések is a főkötő fronton. Egyes, számunkra még belátható időn belül viselt dunántúli "neccfőkötők" már nem is recéből készülnek, csak nevük őrzi a kifejezést. Nyilván hajdanában csomózott recéből alakították ki őket, de később azt tovább díszítették, alábélelték, és legfeljebb a bélelés fölött szerepel, nem hangsúlyos módon, vagy átalakult horgolássá.

Ilyen a horgolt bátai bütykös recefőkötő és zalai gyöngyös neccfőkötő. 
 

Ezeket a darabokat még sikerült átmenteni a mai korba, és itt-ott ünnepi alkalmakkor viselik is őket - vagy tánccsoportok viseletét egészíti ki.
Pirisáné Nagy Katalin honlapján bukkantam erre a viseletkiegészítőre:
"A Sárközben élő katolikus vallású fiatalasszonyok fejviselete volt a bütykös horgolással készült recefőkötő, amit gyöngyökkel is díszítünk. Báta régen nem tartozott a Sárközhöz; ma is vitatott hovatartozása... Később sorolták ide, főleg azt a részét, ahol reformátusok éltek. A Sárközben élő lakosság uis. túlnyomóan református vallású. Bátán viszont egyedülállóan katolikus többségű a lakosság."
Katalin kezdetben főkötőket, majd egész viseleteket készített a lányainak, akik a Bátai "Sárköz" Néptánc Együttesben táncolnak. 2012-ben így nyert aztán népi iparművész címet.
 

A másik "neccfőkötőre" szintén a néptánc kapcsán bukkantam.
Strobl Györgyné sz. Mikovits Gizella népi iparművész, főkötő- és viseletkészítő is a Karos Néptáncegyüttesnek kezdett először "bedolgozni". Aztán szerencsére bővült a kuncsaftok köre...

Ezt írta nekem: "A gyöngyös necc a helyi népviselet darabja. Az asszonyok a fonott kontyba viselt hajukra rakták a fejkendő alá, a kendőnek tartást-formát adva. Mulatságokban levették a kendőjüket, úgymond „neccesen” voltak és versengtek, kinek szebb a necce. A XIX. század végén, XX. század elején kezdték viselni az akkor hasonló formájú, de horgolással készült neccet, és később gyönggyel díszítették. Majd később átalakult bársony alapanyagú, szabott kontyfedővé, ésarra van varrva a minta gyöngyökkel. A necc alól kikandikáló csipke( horgolás vagy lyukhímzéses fehér csík) az alatta viselt főkötő szélén van.
A környékünkön egy-két idős néni még viseli, akik „nem vetkőztek ki”. Ők még viselnek alatta főkötőt is. Az volt a funkciója, hogy megvédte a neccet a haj zsírosodásától. Utcára fejkendőt tettek ill. tesznek rá. Még nyáron is! A 60-as évek vége felé, a 70-es évek elején, amikor a városiasodás elkezdődött, az asszonyok is eljártak dolgozni, tőlük leginkább Nagykanizsára a gyárakba, üzemekbe, akkor a népviseletet levetették. Ma már csak színpadi öltözetnek használja a népi tánccsoport. Mellékelek néhány képet a zalai, néprajzilag Kiskomárom vidéki népviseletről:

  
  
 
Végezetül fölidézem Barsi Gizi kontyhálóit - ez végre igazi rece!

Rececsipke főkötők - 1

A népművészetben, elsődlegesen a viseletekben alkalmazott rececsipkéket kutatom a vásárhelyi necckészítés múltjával kapcsolatban.
Leggyakoribb - általunk is ismert, ránk maradt - rececsipke a főkötőkben fordul elő. Országszerte elterjedt lehetett - írásos följegyzések vannak róla, de többnyire már kikopott a viseletből. Legszebb darabokat a dél-alföldi tót nemzetiségi falvakban egész az 1940-50-es évekig használtban voltak. Ezek a zárt közösségek hűen tartották hagyományaikat.
Nagybánhegyesről, a  határszéli békés megyei községből Illés Károlynénak van egy 17 darabos gyűjteménye. A lánya, Vanda dolgozta föl az anyagot, maga is utánajárt a "terepen"a témának, és még gyarapította is az anyagot. Néhány mintát  átvitt terítőre is varrott rece formájában. Ezekről ugyan nincsenekt képeim, csak egy jellemző eredeti főkötőt tudok mutatni.
 
A kontyfedőhátul három rececsík, melyeket hosszában dolgoznak össze különálló kis szalaggal vagy mintás recehálóval csomózzák össze. Elöl egy homlokpánttal alakítják ki a sapka formát.  A középső kontyfedő hossza igazodik a haj hosszúságához-dús voltához - és alul egy szalaggal összefűzik. A rececsíkok mintázásában a vászon- és tömőöltések mellett a szálvezetéses minták a jellemzők. Gyakran a részek összedolgozása is így történt - ebben az esetben is.
Békés mezővárosban, ahol módosabb polgárasszonyok is éltek, már díszesebb főkötőket viseltek. Az ún. nagyfőkötők gyöngyös, szalagos kivitelűek, rafináltabb szabással készültek.

 
A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban őrzött főkötő. 1870 körüli lengyeltóti subrikás, fehér-sárga hímzésű főkötő.


Sárközi recefőkötő. szintén régen 'kiment' a divatból - két darab van belőle a Néprajzi Múzeumban. Később, ahogy Sárközt lecsapolták s a nép meggazdagodott, "kiszínesedett" a viselet és díszes hímzett főkötőket használtak a színes, szalagokkal, paszománnyal ékesített brokát öltözethez...

2014. december 3., szerda

A jó hír nem évül el!

A recés hír - nálam - pláne nem:-)
ÁTADTÁK A 2014. ÉVI JUNIOR PRIMA DÍJAKAT NÉPMŰVÉSZET ÉS KÖZMŰVELŐDÉS KATEGÓRIÁBAN
Idén negyedik alkalommal ismertek el tíz fiatalt Junior Prima Díjjal a népművészet és a közművelődés képviselőiből. 30 év alatti, a kulturális értékek megőrzésében, ápolásában jelentős munkát végző fiatal kaphatja meg a Junior Prima Díjat.
Az idei díjazottak névsora:
Csernók Klára - népzenész, népművész
Csizmadia Anna - népdalénekes
Gajdocs Krisztán - bőrműves
Gera Anita - koreográfus, táncos 
Kiss Balázs Péter - néptáncos
Kiss Balbinat Ádám -hegedűművész
ifjabb Rádi László - fafaragó
ifjabb Sárközi Lajos - hegedűművész
Szabó Erzsébet - kézműves 
Tókos Attila – néptáncos

Látom, hódít a pódium: 7:3 az előadóművészek javára - összesen 3 kézműves van köztük...

Tavaly Illés Vanda hímzőt, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának fiatal munkatársát a NESZFOLK-Népművészeti Egyesületek Szövetsége jelöltjeként díjazták, idén pedig már a zsűriben szavazott az új díjazottakra.
Vanda az ELTE BTK művészettörténet szakán végezett, de már kisgyermekkora óta kapcsolatban áll a tárgyalkotó népművészettel. Nagymamája és édesanyja elismert hímzők Békés megyében, így Vanda érdeklődése is természetesen a békési hímzések felé fordult. A csomózott recemintákat dolgozta át recehímzéssé, ezzel sikerült átmentenie a mintákat a mai kor számára. 2006-ban megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. A Békés Megyei Népművészeti Egyesületben végzett tevékenysége alapján a "Jövő személyisége” díjban részesült 2011-ben.

Ma lássuk magát Vandát, holnap pedig a dolgozatáról írok, amire a Népművészet Ifjú Mestere címet kapta.


2014. december 2., kedd

lndák, bogyók, tekervények

Egy kedves új ismerősöm, Vargha Éva pamutékszer-kiállítása látható a pesterzsébeti Szabó Ervin könyvtárban, a Bíró Mihály utcában. Gyönyörű kollekciókat tervez és készít egyszerű pamut fonalból egy horgolótűvel... Csupa hamis- és rövidpálcák, szorosan, egyenletesen, úgy, hogy alig lehet észrevenni, hogy horgolás. Ötletes formák, természetes anyag, harmonikus színek... Igazán viselhetők.Azt hiszem, ez a második bemutatkozása - remélem, lesz több is. Egyelőre magának alkot - két egyforma ékszer nem kerül ki a kezéből.
  
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...