2020. június 14., vasárnap

Aktuális százéves nóta

99 éves édesanyám olykor ismeretlen nótákat énekel, ami nem szerepel a neten. Arra gondoltam, talán Murgács Kálmán nótája lehet, aki Székkutason élt "száműzetésben" a háború után bő tíz évig. (Róla nevezték el ott nemrég a művelődési házat.) A két háború közt népszerű nótaszerzőként színpadon is énekelt, és Kutason is komponált vagy harminc dalt.
Ennek a százéves nótának a címe véletlenül szerepel a szerző szócikkében. Arra gondoltam, talán az ismeretlen nóták is tőle származnak, mert csak itt a környéken terjedtek el.

Szőke Tisza haragjában megáradt.
Szilaj habja átszakítja a gátat.
Haragszik, mert azt végezték felőle,
Hogy a magyar az oláhnak,
Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja,
csehnek, rácnak adjon jussot belőle. nem is lehet, nem is lesz más gazdája.
mindörökre csak megmarad magyarnak.
Beszélhetnek Párizsban mit akarnak,
de a Tisza minden csöppje

2020. június 4., csütörtök

A Nemzeti Összetartozás Napján

Én örülök, hogy illő nevet kapott a trianoni békediktátum aláírásának napja a nemzeti elhallgatás napja helyett. Csonka-Magyarországnak csaknem a perifériájáról származom, röghöz kötődő paraszti ivadékként - nincs határon túli rokonságom. Hetedik osztályos koromtól leveleztem egy délvidéki lánnyal, jártam is színmagyar falujában. Következő nyáron a megyei földrajzverseny jutalmaként egy busznyi gyerekkel vittek úttörő-tábororba a Tátrába Liptószentmiklósra úgy, hogy az érsekújvári magyar iskola diákjainak családjánál töltöttünk egy éjszakátra. Ott fürödtem először fürdőszobai kádban, és nagyon ízlett az omlós-ropogós nápolyi. Ezt a két határon túli kapcsolatot nagyjából mostanáig fönn is tartottam. Természetesnek vettük Hódmezővásárhelyen, hogy a magyarság nagyobbik része szanaszét van szórva a Kárpát-medencében. Tőlünk nem volt nagy túra Erdélybe kiruccanni, bár a hatósági kellemetlenkedésekkel számolni kellett. De így is harmadik külföldi, azaz Kárpát-medencei utam volt, amikor egyetemistaként végig poroszkáltuk Trabanttal és egy Schwalbé motorral Dél-Erdély útjait a Maros mentén, majd át a Bucsin-tetőn Gyergyón át egész le a Fekete-tengerig.
 

Pesti családomnak igazi monarchiabeli fölmenői vannak, egyik ágon felvidéki, másikon al-dunai eredetűek. Főleg a nagyapa révén igazi soknemzetiségű a família. A családfa szövevényes, mert az orsovai Bolarics nagyapa német anyanyelvű apa és cseh-német anya fiaként 1922-ben, a széthullott monarchiában besorozott katonaként Budapestre tért meg az orosz fogságból. Itt kérte optálását (magyar állampolgársága érvényesítését) úgy, hogy neki senkije sem élt a fővárosban.
Zseni (Jenő) nagyapa még Pitestiben született, de egyévesen beköltöztek a monarchiába. Bátyja ott maradt Orsován és megtartotta a németségét, leszármazottait majd a német állam "vásárolta ki" a Ceausescu korszakban. Ő maga német anyanyelvűként magyarul érettségizett, és egyúttal tanító oklevelet is szerzett 18 éves fejjel Temesváron. 1914 őszén már a pesti közgazdasági egyetemre fölvett hallgatóként vonult be a hadseregbe mint önkéntes. Az 56 hónapos orosz hadifogoly tábor tiszti fogdájában az ott raboskodó egyetemi professzorok "fejből" leadták a fiatal tiszteknek a szükséges ismereteket. Még le is vizsgáztatták őket, s ha valaki szabadult, vitte Pestre a kollokviumok dokumentumait. Mikor onnan hazavergődött, már csak  el kellett ismertetni a hányatottan letett vizsgákat, és befejezhette az utolsó évet.

  

Nem tudjuk, hogy mikor szabadult, de az 1922. május 16-án beadott, az állampolgárság fenntartását kérő iraton egyetemi hallgatóként szerepel. Jellemes ifjúként úgy tartotta, hogy mivel jó tanulóként a magyar állam ösztöndíján szerzett érettségit, tartozik a hazának azzal, hogy a magyar állampolgárságot választja. Az október 10-én kiállított Beköltözési engedély szerint aligha volt bármi ingósága, amit magáénak tudhatott az ambícióin és a ragaszkodásán kívül, hogy magyar maradhasson Budapesten, egyedül, minden támasz és segítség nélkül...

2020. március 23., hétfő

A bácskai Doroszló faluja

Lánykoromban szereztem Vásárhelyről egy levelezőpartnert a délvidéki Doroszlóról. Néhány évi levelezgetés után meglátogattam. Nagy szó volt akkor az utazás, mert iskolai kirándulásokon kívül a család nem járt másutt az országban - még egyetlen Pest környéki rokonunkat se látogattuk. Zombortól sínbusszal utaztam az akkor még szinte színmagyar településre. Sokan jártak  dolgozni Németországba és többen neveltek csirkét a házuk padlásán. Így valamivel magasabb életszínvonalat éreztem arrafelé, de ott láttam először ú. n. balkáni WC-t is (a betonpadlón csak egy nyílás volt és a két talpnak egy-egy mélyedés.).  
Doroszló neve nem volt ismeretlen nekem, mert a Tatáék járatták a két háború közt a Tolnai Világlapját. A negyvenes években már nem köttették be félévenként a heti számokat. Jól emlékszem, hogy azok közt - biztos a bácskai bevonulás táján - az egyik borítón szerepelt egy népviseletbe öltözött doroszlai menyecske. Régóta tervezem, hogy utánanézek a Széchenyi könyvtárban. Örömömre most váratlanul megtaláltam az Arcanum.hu gyűjteményében az emlékezetes címlapot:

 1941 nov. 19.

Mióta néprajzzal is foglalkozom, már tudom, hogy Doroszló a népművészetéről nevezetes délvidéki település - így például a Vajdasági Népművészeti Egyesület elnöke is a doroszlói Raj Rozália. Tánccsoportjuk és népi zenekaruk szerepelt 2013-ban a Polgárok Házának a Kárpát-medencei Magyar Népművészet című sorozatában.

2020. március 13., péntek

A Maderspach család helytállásáról

Tágabb családunk egy neves fölmenőjének történetével emlékezem március idusára.



Családtörténeti dokumentumfilm, amely az 1848-as magyar szabadságharc hős asszonya,

Maderspach Károlyné, Buchwald Franciska megvesszőzéséről szól.

Rendezte Maderspach Kinga ükunoka,

készült 2002-ben.

https://www.youtube.com/watch?v=kmAR6bchr3E

2020. február 18., kedd

Gaudi ház Madridban? Téglából?

Rajongok Gaudi épületeiért...
Lenyűgözött Madridban ez a modern ház - annyira emlékeztet a barcelonai Casa Milá-ra...
És mindez téglából! Nem olvastam róla semmit, de alig hiszem, hogz csak én vettem észre ezt a hasonlóságot.

     

Az Avenida de Badajoz és a Calle de Martinez Villergas sarkán áll három azonos épület. Sajnos utcaképet nem ad ki a Google Map, de talán jobb is ez a kép.



A Casa Milà, vagy ahogy más néven ismerik, a Kőbánya (La Pedrera) Antoni Gaudí épületeinek a sorában az egyik legismertebb lakóház. Barcelona Eixample kerületében a Passeig de Gràcia 92. szám alatt található. 1905–1910 között épült a gazdag textilgyáros, Roger Segimon de Milà megrendelésére.
Az építész utolsó lakóépülete tulajdonképpen egy öt emeletes bérház, amelynek első emeletét lakta a Milà család. Az alagsorba kerültek a garázsok és az istállók. Gaudí életének abban a szakaszában tervezte, amikor úgy érezte, álmai szertefoszlanak. A Güell park eltervezett beépítése zátonyra futott, művészetét egyre nagyobb értetlenség vette körül. A Casa Milà épületében szinte életműve összegzését adja: itt valósítja meg legtökéletesebben a természet és az építészet összeolvasztását. Mintha egy lepusztult, barlangokkal szaggatott hegy lenne.
A házat szinte kiviteli terv nélkül, néhány egyszerű vázlat alapján építették fel. Az építésnél használtak acélszerkezetet és a fölsőbb szinteken téglaíveket is. A homlokzat kőszerűen hat, s ebbe a látványba Gaudí belekomponálta a balkonok növényeit is, amelyek változékonyságot biztosítanak. Hagyományos értelemben nincs is homlokzata, mint ahogy az egész épületben alig található egyenes falszakasz. A tetőterasz sem hagyományos: a cementhabarccsal, kerámiával és csiszolatlan márvánnyal borított felületen non figuratív plasztikák sora található, a kémények is szobrokat mintáznak. Gaudí a későbbi esetleges szállodaként való felhasználására gondolva a lakások között áthelyezhető, eltávolítható válaszfalakat tervezett. 1954-ben a padlástérben szintén lakások épültek. (wikipedia)

2020. február 13., csütörtök

A szerelem és az epilepszia napja

Nálunk családi ünnep is. Szüleim 77. házassági évfordulója... Sajnos Édesanyám már huszadik éve magányosan ünnepeli. 

Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.
Mielőtt Szent Bálintot keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, a hite erejével a börtönőr vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.”
Az ókorban élt Szent Bálint nemcsak a szerelmesek, hanem az epilepsziások patrónusa is volt, akiknek - mint azt a modern orvostudomány kiderítette - több közük van a szenvedélyes vágyakhoz, mint sokan gondolnák.
Holnap Szent Bálint napja lesz,
Mindjárt reggel korán;
És ablakodnál, párodul,
Ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött,
Ajtót nyitott neki.
Bement a lány, de mint leány
Többé nem jöve ki
- foglalta William Shakespeare rímes történetbe 1601-ben a Bálint-nap üzenetét a Hamlet által elcsábított, majd cserbenhagyott Ophélia énekében. 
A manapság világszerte szívecskezuhataggal ünnepelt február 14-ének azonban eleinte egészen más tartalma volt, a középkor derekától ugyanis még többnyire az epilepsziások hívták segítségül Szent Bálintot. Bár a legendák homályába vész, hogy az 5. századi hittérítő - aki többször is sikertelenül próbálta megtéríteni a mai bajorországbeli Passau lakosságát, és ezért az Alpokban remeteként fejezte be életét - hogyan került kapcsolatba a szóban forgó betegségben szenvedőkkel, tény, hogy az epilepsziások Közép-Európa-szerte hozzá fohászkodtak. Ennek jeleként a mai Németország, Ausztria, Csehország és Magyarország egyes területein a betegek úgynevezett Bálint-keresztet hordtak a nyakukban - említ tárgyi bizonyítékot Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató.
Máig hiányosak az orvostudományi ismeretek a titokzatos, sokáig csak szent betegségként emlegetett epilepsziáról. Bár feltételezik, hogy az akár eszméletvesztéssel, a száj habzásával és görcsös rángással járó rohamok kialakulását egyes betegeknél fejlődési rendellenesség, fejsérülés, agydaganat, agyi infarktus vagy az agyműködést meghatározó ingerületátvivő anyagok kóros működése okozza, sokszor nincs támpont a betegség eredetéről. Jóllehet az epilepsziás görcsök igen eltérő gyakoriságúak lehetnek - van, akinél többévente, másoknál naponta többször alakulnak ki -, abban hasonlóak, hogy bekövetkeztükkor a normálistól eltérő feszültségűvé és intenzitásúvá válik bizonyos agyterületek elektroenkefalográffal (EEG) mérhető elektromos aktivitása.
https://mno.hu/migr_1834/szent-valentin-elfeledett-legendai-523561

2020. február 3., hétfő

Szent Balázs napja


...Balázs-áldással egybekötött szabadtéri szentmisét szoktak tartani a 800 éves Szent Balázs templom romjánál 

a Szentantalfa fölött húzódó Balázs-hegyen... http://www.zsokafogadoja.hu/balazs-aldas.html

2019. április 25., csütörtök

A levelek szelídsége

Vidéken, sőt tanyán nóttem föl. Édesapámtól elég jól megismertem az alföld növényzetét. Gimnáziumban meg biológia tagozaton megtanultuk Anna nénitől a nevüket meg tulajdonságaikat. Szinte jobban szeretem őket az állatoknál - hisz elsősorban azt szereti meg az ember, amit megismer, miközben megismeri... Én a növénykínzást is bűnnek tartom, érzem, ha szenved a növény. 

A metro fölötti Nagyvárad téri pirostéglás házban többször is megfordulok. Most, ahogy kibomlanak a levelek és minden kizöldül, a szűk épület körfolyosó-gyűrűjében fölnyurgult fák levelei csodálatos hálózatot alkotnak a fölsőbb emeletről lenézve. Rájöttem, hogy mért is szeretem annyira a növényeket. Mert okosak, és szépen testvériesen elhelyezkednek, hogy minél tökéletesebben kitöltsék a teret. Nem másznak egymásra, nem a másik levél rovására terpeszkednek szét, hogy fürödhessenek a napfényben. Míg az állatfaj-piramis csúcsán jórészt ragadozók küzdenek az élettérért - olykor még egy-egy megkívánt nőstényért is, addig a levelek gyönyörű hálózatot alkotva helyezkednek el fény felé. Hagyják élni a testvér-levelet...
Könnyú nekik, hisz nem tudnak helyet változtatni? A röghözkötöttség velejárója és áldása?
Na, ezért is szeretem én annyira a növényeket. Semmi komoly harc, kiszorítósdi...
Mint az állatok, s a legfejlettebb állat az ember sokaságában... 

2019. február 23., szombat

Ez volt az a ház...

Jártam a Lebontva, átalakítva, megőrizve - Vásárhelyi épülettörténetek című kiállításon a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban.
 

Örömmel fedeztem föl saját házunk fotóját és a vele szomszédos három házat a Rárósi utcából. 


Így következtek egymás után, de már csak az utolsó áll közülük, régóta kicserélve a téglával keretezett ablaka jellegtelen ikerablakra: Fejes bognár lakott benne. 
Nem tablón láthatók, hanem a kivetítőn. Kértem egy példányt a házunk fényképéről, és fölvetettem a múzeumi leltárba a korabeli tulajdonosok nevét. 
Lám, meglepetés érheti az embert a múzeumban... Nekünk nincs egy tisztességes fotónk se a házról... Még egy hónapig nyitva van, érdemes megnézni:-))))







Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...