2015. augusztus 23., vasárnap

Kenyér-ünnep



Jövendő

Zizzen a létünk aranykalászon,
érik a hitünk búzaszemekben -
mézízű remény fonott kalácson,
bíborszín nedű - fut az erekben.

Vágyaink kelyhén harmatcsepp csillan,
örömszárnyakon pillangó reppen -
boldogság repít - felhőkig illan.
Gyöngyözik álmunk egy esőcseppben.

2015. július 30., csütörtök

Csipkehét másik témája: tűvel készített csomózott rece

Levegőbe varrott csomózott rece csipke, oktatója az idei csipkehéten: Balogh Mariann
A keleti (oyasi, örmény, török, bolgár csipke) minden előrajzolás, szálhúzás nélkül a beszegett szövet szélére készül. A minta kialakítása csomókötéssel és a csomók közti szálak felhúzásával keletkező hurkok képzésével történik. Lakástextilek díszítésére alkalmas, mutatós technika.
Mariann Győrből érkezett, a csipkeverést édesanyjával együtt Dr. Molnár Tamásné Ilikétől tanulta. Később elvégezte Bábolnán a Mátray Magdolna Csipkeiskolában a két éves csipkekészítő képzést, mely során rengeteg új csipkét ismert meg. Nagyon szereti a tűvel készített levegőbe varrott csipkéket, melyeket rendkívül szépen, precízen készíti. Szívesen ismer meg és tanulmányoz új technikákat. Bábolnán korábbi csipkehéten tanította a relief csipkét, Nagykállóban három alkalommal a láthatatlan eldolgozásokat. Tagja a győri csipke szakkörnek és az országos egyesületünknek is. A táborban nagyon sokan tanulták meg mindkét csipkét, Mariann nagy türelemmel, oda figyeléssel oktatta a technikát.




Kedden Erdei Lilla etnográfus, muzeológus előadását hallottuk a Csetneki csipkéről és a vele egy időben kialakult magyar csipkékről. Lilla nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szakember is, 10 évesen tanulta meg a vert csipke alapjait, később egyéb csipkéket is.

Szerdán Ferencz Klára csipkésünk ötletére meglátogattuk a Nagytétényi Kastélymúzeumot. Miklósné Törőcsik Éva bemutatta előbb a Nagyboldogasszony templomot, mesélt a környék nevezetességeiről, történelméről, majd végigkalauzolt a Kastélymúzeum bútorkiállításán.
Csütörtökön Pappné Gál Kinga csipkésünk szervezésében megnéztük a Mátyás templomot. Ezúttal is gazdag és részletes előadásban volt részünk, maradandó élményt nyújtott.
Pénteken a Budafoki Záborszky Pincészet borkóstolóval egybekötött kiállítását néztük meg.
Kinek kedve volt, a Tropicariumot, más a közeli uszodát látogatta meg a nagy hőségben.
A helyi Promontor TV két alkalommal készített felvételt a csipkehétről, a világhálón látható.
A Tomori Pál Kollégium szobái kényelmesek voltak, a tágas étkező, ahol dolgoztunk, világos volt, de belaktuk a parkot is. A közeli általános iskolában az ebédnél figyelembe vették a különböző diétákat. Volt lehetőség eszközt, anyagot, könyvet vásárolni, vagy éppen fénymásolni. Ötleteket gyűjtöttünk a jövő évi, és azt követő évekre helyszínt és témát illetően. Jól éreztük magunkat, mint mindig, vidáman, jókedvűen telt a hét. Az oktatók elégedettek voltak a tanítványokkal.
Jónás Piroska a tavalyi Sárospataki csipkehét szervezése után idén saját lakóhelyén ismét remek munkát végzett. Vonsik Zsuzsa március óta elnök, de máris sikeresen helytállt. A szervezés korábban elkezdődött, nagy segítséget nyújtott Nagy Vincéné Marika, korábbi elnök.
Köszönet az egész Vezetőségnek, mindkét oktatónak, előadónak, és mindenkinek, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a lelkes csipkés csapat érdekes, élményben és tudásanyagban gazdag hetet töltsön Budafokon.

Takácsné Bystrická Ludmila

A helyi Promotor TV összegzésként Nagy Vincéné Marikával készített riportot.


XXVII. Magyar Csipkehét Budafok, 2015. július 20-25.



Az idén a Tomori Pál Főiskolában (Budafok és Nagytétény határán) gyűltek össze a Magyar Csipkekészítők Egyesületének tagjai a szokásos nyári továbbképzésre.  A "tananyag" első alkalommal egy horgolt csipke, a csetneki eredetű, az ír csipke módjára készülő haza változat, mely magyaros motívumokat használ föl. A vezetőség két tagjával készült egy videóként is rögzített beszélgetés a Promontor Televízióban.


Írásos beszámoló az egyik csipkeverő, Ludmilla szavaival:

A Magyar Csipkekészítők Egyesületének továbbképző hetének helyszíne idén Budafok volt. A Tomori Pál Főiskola Kollégiumában Vonsik Zsuzsa elnök köszöntötte a résztvevő csipkéseket, bemutatta az oktatókat és megnyitotta a csipkehetet. Egy horgolt és egy tűvel varrott csipke készítését sajátíthattuk el, összesen 55 fő részvételével.
Csetneki csipke, oktató: Dr. Oláh Andrásné, Valika, 
Valentyina Oroszországban született, magyar férjét követve került Magyarországra, Debrecenbe. Egy fia és lánya született, férjével együtt állatorvosként dolgozott nyugdíjazásig. A Csetneki csipkét Medgyesiné Vághy Idától tanulta. 1996 óta tagja az Egyesületünknek, minden évben eljár a táborokba, ahol a vert csipkét is megtanulta és megszerette. Az év egy részét lányánál tölti Oroszlányban, de Debrecennel sem szakadt meg a kapcsolata. Tagja a Debreceni csipke szakkörnek.
A csetneki csipkét először tanítja táborban, a nehézsége szerinte abban rejlik, hogy darabonként kell meghorgolni a motívumokat, a kis virágokat, bajuszokat, majd pontosan a rajzra fektetve csipkeöltésekkel összevarrni. Van sok szép régi minta, amit át lehet dolgozni, örül, hogy sokan kedvet kaptak, korosztálytól függetlenül mindenki megértette. Külön öröm számára, hogy a fiatalok is szívesen csinálták. Ehhez a csipkéhez nagyon sok türelem, kitartás és tanulás szükséges- mondja Valika. Abban egyetértünk, hogy Valika természetes bája, kedves humora és játékos tanítása mindenkit magával ragadott. Ketten kész kis terítővel tértek haza.
A csetneki csipke kialakulása Szontagh Erzsébet és Aranka nevéhez fűződik, akik a századfordulón elhatározták, hogy meghonosítanak valamilyen háziipart, hogy az asszonyokat jövedelemhez juttassák. Egyik unokatestvérük Párizsban járva megismerte az akkor már Európa szerte elterjedt Ír csipkét, ehhez hasonlót szerettek volna Csetneken készíteni. A nővérek 1904-ben munkához láttak, Aranka ügyesen rajzolt, és tervezte a mintákat, Erzsébet dolgozta ki a technikát, melynek különlegessége a magyaros mintakincs volt.
Folyt. köv!








2015. július 20., hétfő

Csipketábor Nemeshanyban


VIII. Csipketábor Nemeshanyban

2015. augusztus 3-8.

Nemeshany Község Önkormányzata, a Nemeshanyért Egyesület és a hagyományőrző csipkebarátok nyolcadik alkalommal rendezik meg „Csipketábort” Nemeshanyban.

A tábor célja Devecsei Gáborné Ildikó irányításával megismertetni a résztvevőkkel a nemeshanyi csipke történetét és elkészítésének módját. 

A csipke létrehozója: Tóth Mária a községben élt 1905-1974 közt. A „Nemeshanyi csipke” technikája: „levegőben” varrott csipke, motívum kincsét tekintve „pókos” és „tüllös” típusra osztható.

A hagyományőrző csipkebarátok között vannak csipkeverők is, így lehetőség van a csipkeverés alapjait is megtanulni Turós Istvánné (Éva) irányításával.

Program:

2015. augusztus 3. (hétfő): délelőtt: érkezés Nemeshanyba. Regisztráció: a Faluházban
14-15 óra: Tábornyitó megbeszélés, ismerkedés.
16-18 óra: műhelymunka megkezdése a nemeshanyi „Tájház”-ban
augusztus 4-7.(kedd-péntek.):
9-13 óra: műhelymunka
13-14 óra: ebéd
14-18 óra: műhelymunka
a nemeshanyi „Tájház”-ban
augusztus 8. szombat: Falunap Nemeshanyban
10-12 óra: Táborzárás

A részletes részvételi feltételek:

Zimits Hajnalka
Nemeshanyért Egyesület Vezetője
Tel: (20) 3262283
nemeshanyegyesulet@gmail.com

2015. június 18., csütörtök

Ida néni

 Szomorú hír fogadott tegnap a csipkés FB-oldalon: meghalt Vághy Ida néni, akivel kétszer is volt szerencsém beszélgetni. Tüneményes asszony volt! A csetneki csipkét ő elevenítette föl elsőként, mikor még a Csipkekészítők Egyesülete tán nem is volt, vagy nem foglalkozott ilyesmivel...

 Nyugodjék békében - a csipkék túlélik őt... A mi emlékezetünk is...


2015. június 15., hétfő

Virágot a kedves olvasónak!

A tíz virágot nevelő orchideámmal szeretném köszönteni a blog új követőit. Kicsit elhanyagoltam az írást - annyi csoda vett körül, hogy nem tudtam lépést tartani a megírásukkal... Félek, nyáron sem lesz ez jobb.
Fogadjátok szeretettel, Juci Ká, Irikova, Apró Mária és Ergit Margo. Igyekszem majd a legérdekesebb dolgokról írni...
A héten repülök haza - sok program és munka vár. Nehéz őket besorolni.

A tíz virág két száron van - az alsó gyökérnek indult, mert az egész képződmény egy fia-növény a nagyobb orchídeán. Előbb levelek jöttek, aztán hamarosan megjelentek egy kis hajtáson a boimbók. Közben elindult a cserép felé egy hajtás, amit gyökérnek ítéltem mindaddig, míg egy határozott ívvel vissza nem fordult a felszínre és az is bimbókat hajtott...
Most épp csodás, bár kezd hervadni az első virága, ami május 15-én bomlott ki:-) Itt kell hagynom... de hát egész világ nem az otthonunk...

2015. június 10., szerda

A spanyolhoni Kalocsán jártam

A dallamos nevű Lagartera legalább olyan híres a hímzéseiről Spanyolország-szerte, mint nálunk Kalocsa.  Ez is félreesik a közlekedési csomópontoktól. és nem egyszerű megközelíteni - de ettől kezdve az összes párhuzam sántít.. Aki nem autóval indul útra, annak meggyűlik a baja a közlekedéssel...és itt szinte mindenkinek van autója - igaz irdatlanok is a távolságok...A hímzés fővárosának sincs vasútállomása - pedig az Állomás utca neve azt sugallja, hogy vala lehetett...

A badajoz-i egyszerű expresszvonat 150 kilométerrel száguldott Extremadura tájain nyugatnak, a portugál határ felé mintegy 130 km-nyit - nyilván ekkora sebességhez ki kellett a sínpályát egyenesíteni. Ezt régen megoldhatták itt, és akkor szüntethették meg a lagarterai vasútállomás. Busz sem jár, és a szomszédos, komoly várral büszkélkedő Oropesa de Toledo városka parányi állomásán egy lánnyal kettesben szálltunk le a vonatról.A város és a vár fölöttünk tornyosult ilyenformán:
Érte jöttek autóval - és mivel tüstént megállapítottam, hogy a forgalmista már el is szelelt, igyekeztem kérni tőlük egy taxis telefonszámot. A lányt fogadó fiú készségesen keresett is egyet az okos telefonján, de aki fölvette, kézről kézre adott: végül a harmadik számról biztattak, hogy értem jönnek. Úrnapja volt ugyanis, csütörtök, ami itt nem áthelyezett egyházi ünnep, hanem híres körmenetek munkaszünetes ünnepe. Éppen erre a híres körmenetre indultam volna, de még a párocska lelombozotta hírrel, hogy Úrnapján Toledóban van hatalmas fölvonulás - Lagarterán majd vasárnap tartják - akárcsak itthon. A taxis lány szerencsére Lagartera-i volt, és éppen a családi oltár díszítését szakította meg a fuvarozásom végett. Az utcára nyíló garázsban már állt az oltár váza, és itt a következő csoda: éppen csomózott rececsipkékkel volt félig beborítva!
 
Készülő oltárfülkében a háziak - és a család apraja korábbi Úrnapi körmenetre földíszített oltárnál

A körmeneti képeken is úgy láttam, elsősorban varrott recével szokták az oltárokat földíszíteni - Lagarterában is nagyon ritka már a csomózott rececsipke. Mintegy 40 család őrzi az őseiktől örökölt, akár több száz éves drapériákat a kis Jézus szobrocskákkal együtt, és az ünnep előtti napokban öltöztetik föl az oltáraikat. A körmenet előtt aztán csak ki kell tolni fülkével együtt a garázsból az utcára... Hát ebbe a készülődésbe csöppentem bele! Nem is bántam, hogy lecsúsztam a vasárnapi körmenetről, hisz talán meg sem találtam volna a sok oltár között ezt a nekem valót! Mert a legtöbb mai oltár varrott rececsipkével vagy hímzéssel van bevonva...
Alakul a házi oltár

A fehér vásznakon a bibliai jelenetek hátterét a szálhúzást követően barnássárga fonallal berácsozzák az vagdalásos hímzés ismert módján, és így igen plasztikusan tűnnek elő a hófehér alakok.

Balra csomózott rece, jótevőim garázsából, jobbra varrott rece a helyi múzeumból.
Ezeket a függönyöket, terítőket maguk a családok féltve őrzik, és csak ezen az ünnepen húzzák elő... Nem különösebben gazdag emberek, de ezekben a családokban emberöltők óta volt hely, alkalom és figyelem ahhoz, hogy megtartsák, olykor cseréljék-bővítsék a gyűjteményt... Nagyobb világégés, államosítás, kilakoltatás, államosítás, népességcsere sose volt - semmi nem fenyegette őket... Gondolom, a polgárháború alatt nemigen tartottak körmenetet - de a ruhás ládák azokat az éveket is átvészelték... És a házi oltárokat önállóan díszítik a családok, egyházi irányítás nélkül...
 
A bal oldali függöny - elsősorban olasz oldalakról - ismert mintával készült. A másik függöny sem lehet idősebb a múlt századnál - úgy értem a mintája sem

2015. június 9., kedd

Ruha teszi a magyart?

A kézművesek mellett néptáncosok azok, akik élik és éltetik a néphagyományokat - ráadásul a legvonzóbb formában. Többször tapasztaltam, hogy viseleteikben még meg lehet találni olyan elemeket, amiket már csak múzeumokban, könyvtárakban lehet látni... És mennyivel látványosabb ez az élő viselet! A hétvégi Magyar viseletek Napja kapcsán kicsit visszatérek a nemzeti viseletekhez.
Aki csak egyszer is magára öltött egy magyar népviseletet, vagy régi korok magyarjainak nemzeti öltözetét, az tudja, hogy milyen tartást ad az embernek. Aki e tartást nem érzi, annak kényelmetlenné válik a ruha, és igyekszik gyorsan szabadulni tőle, úgy mondják, „kivetkőzik” – osztja meg velünk gondolatait a rendezvény ötletgazdája, Reiter Szilvia. – Nagyapáméknál, akik falun laktak, szívesen öltöttem fel magamra a kiskötényt és a babos kiskendőt, de a díszes, ámulatba ejtő viseleteket a néptáncosként eltöltött évtizedek alatt tanultam meg hordani, szeretni és becsülni. Egy idő után aztán tudatosan kezdtem beszerezni olyan darabokat, amelyek nemcsak értékesek, hanem egy kis felújítás után hordhatók is. Jó néhány évvel ezelőtt a Csillagszemű táncegyüttesben, ahol a kislányom táncol, egy három-négy évesforma lányka forgott büszkén frissen készült viseletében az egyik előadás főpróbáján. „De gyönyörű vagy!” – mondtam neki, mire a kislány rendkívül öntudatosan felelt: „Tudom.” Majd hozzátette: „És ez most már örökre az enyém marad!” Ekkor gondoltam először arra, hogy miért is nincs mindenkinek legalább egy rend viselete, hogy ugyanezt a büszkeséget érezhesse, mint ez a csöpp kisleány, meg hogy kellene egy olyan nap is az esztendőben, amikor föl is öltheti. Hiszen ki tudja, minek nincs ma már világnapja, hát miért pont a magyar viseletnek ne legyen. Aztán eltelt még egy pár év, mire elárultam titkos tervemet a barátnőmnek, Balla Gyöngyinek, aki szinte azonnal cselekedett, és mire észbe kaptam, már szervezte is a mai napot a polgármesterrel karöltve.

Az ünnep kapcsán most ne a népi, hanem a polgári nemzeti öltözékeket vegyük sorra: vajon mit ismerünk még közülük?


 

Az atilla rövid változata az árpádka
a kettős ujjú dolmány a kazinci
a magas galléros mente a zrínyi, a prémszegélyes dolmány a csokonai
a hosszú mente a buda
a bő felöltő a deák, amelynek álló galléros változata a széchenyi, kihajtott gallérral petőfi. 
A levert szabadságharc után nemcsak a Kossuth-szakáll, hanem a zsinóros, sújtásos magyar öltözék is tiltott viselet volt, így vált a mai napig a gyász és a tiltakozás jelképévé. A magyar kazak az őse a mai öltönykabátnak, a tunika a női kosztümnek, és eleink már viselték a mai fehérneműk ősét, a lenvászon alsóruházatot is. 

2015. június 8., hétfő

Fecske a párkányon

Tegnap történt, ebéd után - itt másfél órával később kel-nyugszik a nap, úgyhogy ekkoriban kezd tetőzni a hőség. A szieszta is 2-5 óra között van - ekkor a járműveket is ritkítják: a csúcsforgalom este 6-8 óra között van... Az időjárás-jelentés szerint 34 fok volt Madridban.
Délnyugati fekvésű, harmadik emeleti irodának használt kisszobánk ablakára most került íves árnyékoló. Mellette levő ablakunkon korábban is volt - sokat megfog a hűségből ilyenkor... Most így egész nap árnyékban van az ablak.
Délután négy óra tájban nekicsapódott az ablakpárkányunknak, az ernyő alá egy fecskeszerű madárka, csupa kékesfekete - épp ráesett a a fémből levő! ablakkeretre. Ha rátűzött volna a nap, az árnyékoló szerelése előtt, szörnyű forró volna az egyszeres ablak csúszkája...
A madár tátott szájjal pihegett hosszú percekig... Igyekeztem jobbról-balról résnyire elhúzni az ablakot mindkét oldalon, hogy hozzáférjek. Bevizeztem a kőpárkányt, aztán megpróbáltam szívószállal vizet cseppenteni a csőrére - mert ekkor már becsukta, de talán tíz perc is eltelt...25-30 percig meg sem mozdult, csak láttam, ahogy pihegett... Rám se hederített - önkívületben volt. Aztán megjött a vendégünk, és csak olykor néztem be rá... Egyszer csak eltűnt, pusztán a névjegyét hagyta itt... Nem zuhant le, szétnéztem alant...
Úgy hallottam, a madarak szíve olykor megáll egy hirtelen sokktól - elég a farka tollát eltalálni, és szörnyethal... Ez fiatal állatka lehetett, talán tapasztalatlan is volt ebben a kőrengetegben... De úgy gondolom, ezúttal megúszta...
Azt is olvasom most róla, hogy a szabadság madara - nem lehet fogságban nevelni - nem szaporodik.


2015. május 27., szerda

MAGYAR VISELET ÜNNEPE 2015. június 5-6-7

Az idei MAGYAR VISELET ÜNNEPE
Művészeti Akadémiának köszönhetően háromnapos fesztiválprogrammá bővült 
Vasárnap is egész napos színpadi produkciók,
többek között Herczku Ági és Balkan Fanatik koncert várja a közönséget

A rendezvényre a belépés díjtalan! 

 
VI. MAGYAR VISELET ÜNNEPE 2015. június 5-6-7. 
Helyszín: BAJNA Község Kastélykertje, terei, utcái, Katolikus templom
  
A három napos hagyományőrző családi vigadalom 
Budapest közelében, fővárostól 40 kilométerre lesz 
A rendezvény házigazdája 2015
-ben is Bajna község 
Önkormányzata
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...