2015. június 18., csütörtök

Ida néni

 Szomorú hír fogadott tegnap a csipkés FB-oldalon: meghalt Vághy Ida néni, akivel kétszer is volt szerencsém beszélgetni. Tüneményes asszony volt! A csetneki csipkét ő elevenítette föl elsőként, mikor még a Csipkekészítők Egyesülete tán nem is volt, vagy nem foglalkozott ilyesmivel...

 Nyugodjék békében - a csipkék túlélik őt... A mi emlékezetünk is...


2015. június 15., hétfő

Virágot a kedves olvasónak!

A tíz virágot nevelő orchideámmal szeretném köszönteni a blog új követőit. Kicsit elhanyagoltam az írást - annyi csoda vett körül, hogy nem tudtam lépést tartani a megírásukkal... Félek, nyáron sem lesz ez jobb.
Fogadjátok szeretettel, Juci Ká, Irikova, Apró Mária és Ergit Margo. Igyekszem majd a legérdekesebb dolgokról írni...
A héten repülök haza - sok program és munka vár. Nehéz őket besorolni.

A tíz virág két száron van - az alsó gyökérnek indult, mert az egész képződmény egy fia-növény a nagyobb orchídeán. Előbb levelek jöttek, aztán hamarosan megjelentek egy kis hajtáson a boimbók. Közben elindult a cserép felé egy hajtás, amit gyökérnek ítéltem mindaddig, míg egy határozott ívvel vissza nem fordult a felszínre és az is bimbókat hajtott...
Most épp csodás, bár kezd hervadni az első virága, ami május 15-én bomlott ki:-) Itt kell hagynom... de hát egész világ nem az otthonunk...

2015. június 10., szerda

A spanyolhoni Kalocsán jártam

A dallamos nevű Lagartera legalább olyan híres a hímzéseiről Spanyolország-szerte, mint nálunk Kalocsa.  Ez is félreesik a közlekedési csomópontoktól. és nem egyszerű megközelíteni - de ettől kezdve az összes párhuzam sántít.. Aki nem autóval indul útra, annak meggyűlik a baja a közlekedéssel...és itt szinte mindenkinek van - igaz irdatlanok is a távolságok...A hímzés fővárosának sincs vasútállomása - pedig az Állomás utca neve azt sugallja, hogy vala lehetett...

A badajoz-i síma expresszvonat 150 kilométerrel száguldott Extremadura tájain nyugatnak, a portugál határ felé mintegy 150 km-t - nyilván ekkora sebességhez ki kellett a sínpályát egyenesíteni. Ekkor szüntethették meg a vasúti közlekedést a pálya kiegyenesítésével. Busz sem jár, és a szomszédos, komoly várral büszkélkedő Oropesa de Toledo városka parányi állomásán egy lánnyal kettesben szálltunk le.
Érte jöttek autóval - és mivel tüstént megállapítottam, hogy a forgalmista már el is szelelt, igyekeztem kérni tőlük taxis telefonszámot. Készségesen keresett a várakozó fiú az okos telefonján, de aki fölvette, kézről kézre adott: végül a harmadik számról biztattak, hogy értem jönnek. Úrnapja volt ugyanis, csütörtök, ami itt nem áthelyezett egyházi ünnep, hanem híres körmenetek munkaszünetes ünnepe. Éppen arra érkeztem volna ln is, de az állomáson már az a pár lelombozott, hogy évek óta vasárnap tartják a körmenetet, mert Úrnapján Toledóban van hatalmas fölvonulás. A taxis lány szerencsére éppen Lagartera-i volt, és éppen a családi oltár díszítését szakította meg a fuvarozásom végett. Az utcára nyíló garázsban már állt az oltár váza, és itt a következő csoda: éppen csomózott rececsipkékkel volt félig beborítva!
 
Készülő oltárfülkében a háziak - és a család apraja korábbi Úrnapi körmenetre földíszített oltárnál

A körmeneti képeken is úgy láttam, elsősorban varrott recével szokták az oltárokat földíszíteni - Lagarterában is kiszorulóban van a csomózott rececsipke. Mintegy 40 család őrzi az őseiktől örökölt, akár több száz éves drapériákat a kis Jézus szobrocskákkal, és az ünnep előtti napokban öltöztetik föl az oltáraikat. A körmenet előtt aztán csak ki kell tolni az utcára... Hát ebbe a készülődésbe csöppentem bele! Nem is bántam, hogy lecsúsztam a vasárnapi körmenetről, hisz talán meg sem találtam volna a sok oltár között ezt a nekem valót! Mert a legtöbb mai oltár varrott rececsipkével vagy hímzéssel van bevonva...
Alakul a házi oltár

A fehér vásznakon a bibliai jelenetek hátterét a szálhúzást követően barnássárga fonallal berácsozzák az vagdalásos hímzés ismert módján, és így igen plasztikusan tűnnek elő a hófehér alakok.

Balra csomózott rece, jótevőim garázsából, jobbra varrott rece a helyi múzeumból
Ezeket a függönyöket, terítőket maguk a családok féltve őrzik, és csak ezen az ünnepen húzzák elő... Nem különösebben gazdagok, de emberöltők óta volt hely, alkalom és figyelem ahhoz, hogy megtartsák, olykor cseréljék-bővítsék őket... Nagyobb világégés, államosítás, kilakoltatás sose volt - semmi nem fenyegette őket... Gondolom, a polgárháború alatt nemigen körmeneteztek - de a ruhás ládák átvészelték...
 

2015. június 9., kedd

Ruha teszi a magyart?

A kézművesek mellett néptáncosok azok, akik élik és éltetik a néphagyományokat - ráadásul a legvonzóbb formában. Többször tapasztaltam, hogy viseleteikben még meg lehet találni olyan elemeket, amiket már csak múzeumokban, könyvtárakban lehet látni... És mennyivel látványosabb ez az élő viselet! A hétvégi Magyar viseletek Napja kapcsán kicsit visszatérek a nemzeti viseletekhez.
Aki csak egyszer is magára öltött egy magyar népviseletet, vagy régi korok magyarjainak nemzeti öltözetét, az tudja, hogy milyen tartást ad az embernek. Aki e tartást nem érzi, annak kényelmetlenné válik a ruha, és igyekszik gyorsan szabadulni tőle, úgy mondják, „kivetkőzik” – osztja meg velünk gondolatait a rendezvény ötletgazdája, Reiter Szilvia. – Nagyapáméknál, akik falun laktak, szívesen öltöttem fel magamra a kiskötényt és a babos kiskendőt, de a díszes, ámulatba ejtő viseleteket a néptáncosként eltöltött évtizedek alatt tanultam meg hordani, szeretni és becsülni. Egy idő után aztán tudatosan kezdtem beszerezni olyan darabokat, amelyek nemcsak értékesek, hanem egy kis felújítás után hordhatók is. Jó néhány évvel ezelőtt a Csillagszemű táncegyüttesben, ahol a kislányom táncol, egy három-négy évesforma lányka forgott büszkén frissen készült viseletében az egyik előadás főpróbáján. „De gyönyörű vagy!” – mondtam neki, mire a kislány rendkívül öntudatosan felelt: „Tudom.” Majd hozzátette: „És ez most már örökre az enyém marad!” Ekkor gondoltam először arra, hogy miért is nincs mindenkinek legalább egy rend viselete, hogy ugyanezt a büszkeséget érezhesse, mint ez a csöpp kisleány, meg hogy kellene egy olyan nap is az esztendőben, amikor föl is öltheti. Hiszen ki tudja, minek nincs ma már világnapja, hát miért pont a magyar viseletnek ne legyen. Aztán eltelt még egy pár év, mire elárultam titkos tervemet a barátnőmnek, Balla Gyöngyinek, aki szinte azonnal cselekedett, és mire észbe kaptam, már szervezte is a mai napot a polgármesterrel karöltve.

Az ünnep kapcsán most ne a népi, hanem a polgári nemzeti öltözékeket vegyük sorra: vajon mit ismerünk még közülük?


 

Az atilla rövid változata az árpádka
a kettős ujjú dolmány a kazinci
a magas galléros mente a zrínyi, a prémszegélyes dolmány a csokonai
a hosszú mente a buda
a bő felöltő a deák, amelynek álló galléros változata a széchenyi, kihajtott gallérral petőfi. 
A levert szabadságharc után nemcsak a Kossuth-szakáll, hanem a zsinóros, sújtásos magyar öltözék is tiltott viselet volt, így vált a mai napig a gyász és a tiltakozás jelképévé. A magyar kazak az őse a mai öltönykabátnak, a tunika a női kosztümnek, és eleink már viselték a mai fehérneműk ősét, a lenvászon alsóruházatot is. 

2015. június 8., hétfő

Fecske a párkányon

Tegnap történt, ebéd után - itt másfél órával később kel-nyugszik a nap, úgyhogy ekkoriban kezd tetőzni a hőség. A szieszta is 2-5 óra között van - ekkor a járműveket is ritkítják: a csúcsforgalom este 6-8 óra között van... Az időjárás-jelentés szerint 34 fok volt Madridban.
Délnyugati fekvésű, harmadik emeleti irodának használt kisszobánk ablakára most került íves árnyékoló. Mellette levő ablakunkon korábban is volt - sokat megfog a hűségből ilyenkor... Most így egész nap árnyékban van az ablak.
Délután négy óra tájban nekicsapódott az ablakpárkányunknak, az ernyő alá egy fecskeszerű madárka, csupa kékesfekete - épp ráesett a a fémből levő! ablakkeretre. Ha rátűzött volna a nap, az árnyékoló szerelése előtt, szörnyű forró volna az egyszeres ablak csúszkája...
A madár tátott szájjal pihegett hosszú percekig... Igyekeztem jobbról-balról résnyire elhúzni az ablakot mindkét oldalon, hogy hozzáférjek. Bevizeztem a kőpárkányt, aztán megpróbáltam szívószállal vizet cseppenteni a csőrére - mert ekkor már becsukta, de talán tíz perc is eltelt...25-30 percig meg sem mozdult, csak láttam, ahogy pihegett... Rám se hederített - önkívületben volt. Aztán megjött a vendégünk, és csak olykor néztem be rá... Egyszer csak eltűnt, pusztán a névjegyét hagyta itt... Nem zuhant le, szétnéztem alant...
Úgy hallottam, a madarak szíve olykor megáll egy hirtelen sokktól - elég a farka tollát eltalálni, és szörnyethal... Ez fiatal állatka lehetett, talán tapasztalatlan is volt ebben a kőrengetegben... De úgy gondolom, ezúttal megúszta...
Azt is olvasom most róla, hogy a szabadság madara - nem lehet fogságban nevelni - nem szaporodik.


2015. május 27., szerda

MAGYAR VISELET ÜNNEPE 2015. június 5-6-7

Az idei MAGYAR VISELET ÜNNEPE
Művészeti Akadémiának köszönhetően háromnapos fesztiválprogrammá bővült 
Vasárnap is egész napos színpadi produkciók,
többek között Herczku Ági és Balkan Fanatik koncert várja a közönséget

A rendezvényre a belépés díjtalan! 

 
VI. MAGYAR VISELET ÜNNEPE 2015. június 5-6-7. 
Helyszín: BAJNA Község Kastélykertje, terei, utcái, Katolikus templom
  
A három napos hagyományőrző családi vigadalom 
Budapest közelében, fővárostól 40 kilométerre lesz 
A rendezvény házigazdája 2015
-ben is Bajna község 
Önkormányzata

2015. május 24., vasárnap

A csipkések megint kitettek magukért!

Május 9-én két csipkés témájú díjnyertes dolgozat került be a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtőszakosztályának pályázati eredményhirdető konferenciájára: http://tradicio.weebly.com/eacuterteacutekeleacutesek.html
Fejesné Koppány Gabriella egy tavaly megjelent kiadvánnyal pályázott a Mesterségek, kézművesek, tárgyalkotás témakörben: Emlékek a csipkeverés nagykunsági történetéből. Barangolás a nagykunsági csipkeverők között. Fejesné az általa vezetett karcagi csipkekör tagjaival együtt göngyölítette föl a témát. A gyűjtés hiánypótló, mivel a nagykunsági csipkék a 20. századi magyar csipkeverés fontos részét képezik, de történetük eddig teljes mértékben feltáratlan volt. A 78 oldal terjedelmű dolgozat a nagykunsági csipkeverés elterjedését és jellegzetességeit mutatja be. Településenként (Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve, Kenderes, Abádszalók) felkutatott idős csipkekészítők és leszármazottaik visszaemlékezéseiből, dokumentumaiból, csipkéiből, mintarajzaiból ismerhetjük meg a helyi csipkék sajátosságait, jellegzetességeit. A gyűjtés számos eddig ismeretlen összefüggésre világít rá, rengeteg csipketörténeti érdekességet szolgáltat. A portrék mellett különösen fontos a dolgozat végén található nagykunsági csipkék jellegzetes technikáit és mintaelemeit bemutató rész, amit a helyben használt megnevezések egészítenek ki.
Benyhe Zsuzsa A necckészítés hagyománya Vásárhelyen - A rececsipke reneszánsza Hódmezővásárhelyen háziipari bedolgozói hálózatban c. dolgozatával került a legjobbak közé... A dolgozat a hódmezővásárhelyi recekészítés hagyományait és jelenét mutatja be 51 oldalon keresztül, ábrákkal és melléklettel kiegészítve.
Bevezetőként szakirodalmi kutatás alapján ismerteti a recék magyar népművészetben betöltött szerepét és a vásárhelyi változat, a necc helyi sajátosságait, sőt az azt ma készítő hölgyeket és munkáikat is. A terepmunkán alapuló részben két család élettörténetén keresztül mutatja be a vásárhelyi recekészítést az első világháború utáni évektől kezdve egészen a háziipari szövetkezeti rendszer betöltött szerepéig, megvilágítva annak pozitív és negatív oldalát is. Az interjúkon, visszaemlékezéseken, írásos dokumentumokon, újságcikkeken, fényképeken és csipkéken keresztül megismerhetjük a rece családokban betöltött szerepét és annak évtizedek alatti változását. Megismerhetjük a pályázó közel évtizedes munkájának részleteit szülővárosa értékes, már-már elfeledett hagyományának megmentéséért.
A csipkések kezdettől fogva derekasan kiveszik a részüket az MNT Önkéntes Gyűjtőszakosztályának munkájából. 2013-ban, az újjáélesztett Tradíció pályázaton Román Andrásné Hadri Veronika a Pannónia, Turos Istvánné a Hunnia, Devecsei Ildikó pedig a nemeshanyi csipke történetét örökítette meg, Sárospatakiné Fazekas Judit zobor-vidéki csipke, Kiszely Lászlóné rececsipke alkalmazásáról írt dolgozatával szerepelt. Ildikó úgy elkötelezte magát a gyűjtőmozgalom mellett, hogy a pályázat állandó szervezőjévé szegődött, Benyhe Zsuzsa pedig honlap- és a Facebook-szerkesztő, levelező lett: www.facebook.com/neprajzigyujto.hu,
www.facebook.com/tradicio.hu
Ösztökéljük csipkés társainkat, hogy minél többen gyűjtsék össze a még lappangó, feltáratlan és megíratlan helyi csipkés dokumentumokat, tegyék közkinccsé és nyújtsák be a Tradíció Pályázat évente ismétlődő fordulóira! Júniusban már várható az új kiírás!

2015. május 21., csütörtök

Néprajzi gyűjtőpályázat

Május 9-én zajlott le a Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő szakosztályának eredményhirdető ünnepsége a Néprajzi Múzeumban. Jóval száz fő fölötti érdeklődővel, nagy sikerrel zárult az esemény - csak sok herce-hurca volt körülöttem, ezért nem jutottam ide...
De pályázati honlapot és FB-oldalakat rendesen karban tartottam. Lehetőségem adódott elmondani dióhéjban a necc hódmezővásárhelyi történetét.


Ez egy olyan pályázat, ahova hagyományőrzők, régi mesterséget űzők, helyi szokásokat lejegyzők mai keretbe helyezve bontják ki témáikat, ahogyan erről ma vélekednek az emberek, amiként kialakult és amivé most vált...Olykor súlyos kötetekre rúg egy-egy visszaemlékezés vagy leírás, máskor pl. egy hagyományos régi tárgy rövid, szakszerű leírására szorítkozik a szerző.
A pályázat legértékesebb hozadéka, hogy a szakmai zsűri értékel minden munkát, javaslatot adnak a további kutatásra. Az elfogadott pályázatok pedig bekerülnek a Néprajzi Múzeum Archívumába - és ott marad mindörökké! Onnantól lehet kutatni, citálni, stb...  Anyagilag nem sokat hoz a díjazás a konyhára: némi könyvjutalom  mellett a legjobbak bemutathatják munkájukat egy asztalnyi vagy paravánnyi területen, vagy tíz perces előadásban, és a messziről érkezők útiköltség térítést kapnak. A rákövetkező nyáron tartandó néprajzi táborba való meghívás már kecsegtetőbb... Öt szakmai programmal zsúfolt nap ellátással együtt - vezető néprajzosok társaságában! Amolyan továbbképzés ez, múzeum- vagy tájház-látogatással együtt.
Javaslom minden hagyománymentőnek - nézzen utána: a nyáron újabb forduló indul!

2015. május 12., kedd

2015. május 10., vasárnap

Halasi Csipkefesztivál

Csipkék Határok nélkül - a Halasi Csipkefesztiválról:
http://halasmedia.hu/index.php/online-hirek/kultura/15213-csipkek-hatarok-nelkuel
https://www.facebook.com/halasmedia/photos/a.802803173107630.1073741983.173597439361543/802805896440691/?type=3&theater
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...