2017. január 20., péntek

Tél, Madrid

Madridban is a leghidegebb napokat éljük - ami nem fogható a közép-európaihoz. Még pár mínusz fok is lehet reggelente, s délben sincs tíz fok, ha nemigen süt ki a nap - de azért próbálkozik... A szél goromba, de itt az ország közepén, a Mesetán már a legtöbb hatás lefékeződik. A hegyekben, autópályákon hóakadályok nehezítik az autósok életét, egy-két vasútvonal is megbénult. Pedig itt csak az ötéves hideg-csúcs dőlt meg.
A virágaim is dacolnak a hideggel. Hó tulajdonképpen már esett novemberben, legalább tíz percig. Ennyi maradt meg belőle:

De ilyen havat még nem láttam: tömött vattapamacsok estek, nem laza hópelyhek. Erre nincs szó a magyarban, mert nem is esik ilyen halmazállapotban nálunk sose. Úgy esett, mint a havas eső, mert súlyosak a pamacsok, tömött benne a hókristály, és nem olyan laza, mint a pelyhekben. Mint egy függöny, úgy szállt alá...


2016. december 7., szerda

Hét csoda

Szabó Éva: Hét csoda



Tudod, mi volt a hét csoda? 

egy újszülött kis homloka, 

egy falevélen az az ér, 

amely a gyökerekig ér, 

egy szó, mely idejében jött, 

egy darab ég a csönd fölött, 
egy kéz, amely utánad nyúlt, 
mikor csillagod földre hullt, 
télen egy jó meleg szoba, 
s ha szépen érkezel… Oda.


Ráadásként:
A szemüvegemet mindig elhagyom, 
de a fényt, amely bejön az ablakon... 
mindig gondosan elrakom.

2016. december 6., kedd

Ősz


Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

Paul Verlaine: Őszi sanzon

2016. december 3., szombat

Őszi leltár - zöldben



A balkonomon ágaskodó nagyon vitális, indás zöldségem nevét (középen és lenn), ami a leveleivel korallvirágra hajaz, még mindig nem  tudtam megfejteni. Az itt szorgoskodó kertészfiúk sem ismerik névről a növényeket. Már egész bokorrá erősödött a fás szára, és igyekszik kibontani picike sárga virágait, jóval korábban, mint más években. Csak januárban szokott sárgán várni, karácsonyi szünet után, most meg azt alig várja, hogy erősebben kisüssön reggel a nap.
 A balkonomat uraló másik növénycsoda, ha lehet, még élvetegebb. Alig több mint egy év alatt benőtte a balkon kőládáját, ami rendes hőcsapdaként működik nyaranta, és öt hét alatt csak a középsőben kapott vizet.

Nagyon strapabíró növény, biztos az előzőhöz hasonló húsos leveleinek köszönhetően vészeli át a hőséget. Neki szerencséje van, inkább árnyéktűrőnek tartják, így a keleti oldalon a rekkenő déli verőfényt mégis megússza, és vastagon be tudja borítani az egész talajt és a kőbalkont... A másik kis sárga téli virágzását meg éppen visszaveti ez a gyér napsütés...
Ennek a nevét a társasházi takarítónő meg tudta mondani. Dollár- vagy pénz-virágnak nevezik az itteniek a kerekded levelek miatt. Szóval igénytelen és sokat tűrő virág, s ha van a háznál, akkor lesz (apró)pénz mindig a háznál!

2016. december 2., péntek

Adventben - MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA

Dsida Jenő 

MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA


Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!


A drótostót törött cserépedények és lyukas fémedények javításával foglalkozó vándoriparos volt. A második világháborúig még Budapestnek is jellegzetes alakjai voltak.

„Fazikat fótooznyi”, „drótoznyi-fótoznyi” kiáltással járták az utcákat, udvarokat. Többségük a Felvidékről érkezett, szlovák, azaz tót nemzetiségű volt, mivel a Kárpátok völgyeiben a kevés termőföld nem adott megélhetést a lakosságnak. Háziiparra és házaló iparosságra szorította az embereket a kevés munkaalkalom. Az egész alföldet bejárták, gyerekkoromban olykor még a tanyákba is be-be tértek a Dél-Alföldön. Az edényfoltozók között a szlovákok mellett sok cigány is volt. Szerszámaikat, a munkájukhoz szükséges anyagot hátukon faládában hordták. A drótostótok jellegzetes ruházata volt a széles karimájú kalap és a bocskor.

2016. december 1., csütörtök

Őszi leltár - Furcsaságok zöldben

Kicsit megcsúsztam ezen az őszön... semmi melankólia vagy baj, csak túlságosan lefoglal a családtörténeti búvárkodás. Azért nyitott szemmel és blendével járok, és rácsodálkozok a körülvevő zöldségekre.
Most megbizonyosodtam róla, hogy Ibériában ősszel nyílik a sáfrány! Én is szereztem "La Mancha aranyából" néhány hagymát a toledói piacon. Tavaly azt hittem, csak az enyém kergült meg a balkonon, hogy ősszel kezdett virágozni, de most meggyőződtem róla, hogy normálisan működik. Azt gondoltam, túl erősen öntöztem szeptemberben, és ahelyett, hogy rendesen meggyökeresedett volna, mint otthon, az enyhe őszi időben egyúttal ki is hajtott, ki is virágzott. Épp négy hete bontogatta finom szirmocskáit, s így le is verte a hirtelen megérkezett egynapos mediterrán eső...
Az igaz, hogy a szokásosnál is kellemesebb őszünk volt - sokáig nem jöttek az esők, meleg és száraz volt minden. Sok növény újra is virágozott, ami itt érthetően még gyakrabban előfordul a meleg klíma miatt. Így például másodvirágzáson értem a Yucca-t is, ami nálunk aligha fordul elő... Láttam fenyőt is virágozni mostanában. Érthető is, hogy a forró mediterrán klímában nyáron már alig tudnak növekedni a termések - ez inkább érlelés. A toboz is itt különösen korán kezdi a kifejlődést. 

Az olajbogyó rendkívül hosszú tenyészidejű. Most kezd érni: előbb padlizsánszínt ölt, majd egész elfeketedik, és lehet szüretelni, sajtolni az olaját. Ez január-februárra esik - tavaly sikerült részt venni egy vidéki oliva-szüreten.
 
 A szamócafa, amiről a Puerta Sol mackója is lakmározik most pompázik fehér csengettyűszerű húsos virágfürtjeivel, és gyönyörűen kivillannak ujjbegynyi, pirosodó bogyócskái. Még nem próbáltam a madrono italt...
 Az itteni Passiflora nagyobb bokrai is egészen mostanáig virágoztak a befuttatott kerítéseken. Narancssárga, húsos termései olyan jércetojás méretűre nőttek. Ezek az indák egy vadszőlő-tőkével vannak versenyben egy eukaliptuszfára való csavargózásban:

2016. november 9., szerda

Sikerült plakát

Meg kell hagyni, a spanyol nagyon kreatív nép, mindenféle művészeti ágban ezt tapasztalom. A reklámipar nem a szívem csücske, de értékelem az ötletes és nem harsány, de mégis találó hirdetéseket. Látok is sok újszerű dolgot, és főleg azt értékelem, mikor többértelmű egy reklám. Nemrég futott ez az ügyes hirdetés a metrón. A földalattit, a könyvet, az olvasást és a babavárást egy füst alatt hirdeti:


A szöveg ilyesmi:
A legközelebbi állomás: A "Kilenc hónap és egy új élet" című könyv mielőtt meglátom a gyerekem arcát. Ha kipróbálni, élvezni és megélni akarod mindazt, amit Madrid ad, kezdd utazásssal. Kezd metróval.

2016. szeptember 18., vasárnap

Szivárványos nyárutó

Mi is elkaptuk még a végét szeptember 4-től, de a héten már megszűnt a kánikula - a spanyol gyerekek szerencséjére, mert ők is elkezdték az iskolát. Még Madridba is jutott napközben rendes eső. Aztán az alkonyati a zivatarral ilyen szivárványosan búcsúzott a kánikula:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...