2018. október 15., hétfő

Centenáriumi emlékmű


Az 1914-ben 62 ezer lakosú Hódmezővásárhely akkor lényegesen nagyobb közigazgatási területéről az első világháború alatt csaknem 15 ezer katonát állított ki. A hősi halottak száma közel háromezerre tehető azokkal, akik a harcok után, ill. az ott szerzett sérülés vagy betegség következtében hunytak el.
A lakosság arányában a városból vesztették életüket legtöbben a harctéren. Nem volt vásárhelyi család, mely nem gyászolt volna hősi halottat. Így nem véletlen, hogy itt állították az egyik legnagyobb első világháborús emlékművet, Pásztor János a város főterének képét a mai napig meghatározó lovas huszár szobrát.
A város a centenárium alkalmából megörökítette az összes elesett katona nevét a szobor előtt. Az átadás 2018. március 14-én volt. Szilágyi Balázs a lovas szobor előtti járólapként rozsdabarna árnyalatú corten acélból készült, alulról megvilágítható sávban nyújtott téglalapokon helyezte el a hősök neveit lézeres betűkivágással.
Nagyapám testvérének neve is ott áll a félelmetes méretű rozsdás vasmezőn:

2018. október 11., csütörtök

Kaszaszék


Hazafelé

Még emlékszem a kaszaszékre
a széles, görbe kaszaélre,
vakrozsdás, félhold kaparókra,
holt dédapám sosem hallott
meséiből kelt napokra…
A szarufáról rézveret lóg,
itt valaki szűcsmester volt.
A vert falba vájt kisablakon
csorog a fény a ványolóra.
A szemöldökfa addig ér,
ágaskodni nem lehet.
Gubbaszt a mester, ujjain
táncolnak véres fegyverek:
görbe kés, ár, horoló,
beretva, szirony-cakkozó.
Nyögve dúdol a bőr felett;
füstre tett sonkára gondol,
vagy a búza és bekecs
összevetett árán nevet?

Rég nem nevet itt már senki,
hullik a falból a törek.


A család másik fele, férjem elődei mesteremberek voltak: 
szűcs, takács, konzervmester, stb, szintén Vásárhelyen.













     


Szűcsszerszámok: 1. kád. 2. fésű, 3. kasza, 4. pamacs, 5. szkáfavas, 
6. szkáfaállvány, 7. fésű, 8. mosókés



                                   1. almázó 2. rózsavágó 3–4. csipkézők 5–6. törökvasak 7. rózsavágó 
8. lyukasztó 9. csipkéző 10. szélesplajbász 11–12. cérnakarikák 
13. cérnakarika, gombolyítva 14. kaszakő 15. kaszálóf 16. csipkéző 
17. almázó 18–19. árak

2018. október 8., hétfő

Öt éve éledt újra a necc Vásárhelyen

A Vásárhelyi Hírek 2013 szeptemberében megírta, hogy a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtár Sándor Istvánné és barátai kezdeményezésének élére állt és meghirdette egy rececsipke gyűjtemény létrehozását.
Az azóta eltelt 5 évben ennek a szép kézimunkázásnak tucatnyi művelője lett, Sándor Istvánné jóvoltából. A Németh László Városi Könyvtárban nyílt kiállításon a csipkekészítéshez kedvet kapott „tanítványok” több mint száz darabból álló kiállítása látható október 25-ig.
Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné önkéntes kezdeményezése nyomán a rececsipke, vásárhelyi szóhasználattal a necc készítése, egy jellegzetes vidék paraszt-polgári kultúrájának kézműves technikája éledt újjá.
A Vásárhelyen necc-ként ismert, többnyire fehér, leheletfinom függönyök, terítők a halászhálók mintájára csomózott, rámára feszített háló hímzésével készülnek. Ez a reneszánsz kori kézműves technika a 19-20. században másodvirágzását élte és Vásárhelyen olyan elterjedt volt, hogy országszerte sokfelé szállították. A Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezetben volt a "hattyúdala" - a népi demokráciában ugyanis a nagy múltú egyházi alkalmazás és a polgári jellegű minták miatt nem került a támogatott kézimunkák közé. A hatvanas évektől kezdve szinte mindenki elfeledte, legfeljebb más csipkével kombinálva alkalmazzák. Érdemes megjegyezni, hogy a rózsás díszítés 2015-ben bekerült a helyi, majd a megyei értéktárba.
http://vasarhelyihirek.hu/reneszanszat_eli_a_rececsipke_vasarhelyen

2018. október 5., péntek

Vásárhelyi necckiállítás

A városban csak neccként ismerik a rececsipkét, mely a térség igazi kuriózuma, hiszen sehol máshol nem igazán foglalkoznak már ezzel. A míves kézimunkák készítése legalább 100 éves múltra tekint vissza Hódmezővásárhelyen. A rózsás díszítés 2015-ben bekerült a helyi értéktárba, majd később a megyeibe is. A rececsipke elkészítése rendkívül bonyolult. Először ugyanis az alapot adó hálót kell elkészíteni, ezután jöhet a különböző öltésekkel történő díszítés.
- Nagyon összetett feladat, mert nem olyan, mint a horgolás vagy a kötés. Először megcsináljuk a hálót. A hálót utána kifeszítjük, elkezdjük hímezni. A hímzés különböző öltésekből, díszöltésekből áll. A vége egy csodálatos leszámolható mintájú munka. – mondta Sándor Istvánné, rececsipke készítő.

Sándor Istvánné 10 éve ismerkedett meg a necc készítéssel. Mentora a 92 éves Halász Andrásné volt. Öt éve önálló kiállítása nyílt a könyvtárban, azóta pedig az intézményben szakkör formájában adja tovább tudását. A tegnap nyílt tárlaton már tanítványainak munkáit tekinthették meg az érdeklődők.
- Öt évvel ezelőtt idefújt a szél a könyvtárba tulajdonképpen és kaptam egy csodálatos lehetőséget egy önálló kiállításra. Ez az álom tovább folytatódott mert nekem is mindig az volt az elképzelésem, hogy tovább adjam a tudásom mint, ahogy Halász néni nekem. A mai napig közel 30 embert neveltem ki. Nekik ez a jubileumi kiállításuk. Ezek a csodálatos munkák az ő ügyességüket mutatja. – tette hozzá Sándor Istvánné.
A több mint száz darabból álló kiállítás, mely a könyvtár gyűjteményének régi csipkéit is tartalmazza, október 25-ig tekinthető meg a Németh László Városi Könyvtárban.(http://www.vasarhelyitv.hu/hirek.php?hir=13800)
 
promenad.hu

Három testvér a nagy háborúban egy hódmezővásárhelyi tanyáról

Ezzel a címmel írtam családtörténeti munkát a nagyapám és két testvére közti első világháborús levelezésből a Tradíció Pályázatra, a Néprajzi Társaság Gyűjtő Szakosztályhoz. Ott végzek pár éve önkéntes munkát, ezért a néprajzi gyűjtés népszerűsítése végett igyekszem mindenütt teregetni családom százéves históriáját.

Velünk vannak cím alatt az ŐRTÜZEK műsorában október 4-én, csütörtökön 15:04-től beszélgetett velem ezekről a dolgokról a Katolikus Rádió szerkesztője. Az 5. perctől jön a riport: https://www.katolikusradio.hu/archivum.php?firstaudioid=15&mev=2018&mho=10&mnap=04&mora=15&mperc=04

Ez a beszélgetés személyes hangú - okt. 24-én lesz másik riport az önkéntességről, a néprajzról is.

2018. október 1., hétfő

Oltárterítők

Ezek a necc szegélyek a hódmezővásárhelyi Szent István király templom oltárterítőit díszítik.A rececsipke nagyon elterjedt az egyházi textíliákon. A leszámolható minták alkalmasak vallási jelképek megjelenítésére. Ugyanakkor egyszerű a megvalósítási technika - a múlt század fordulótól fogva és a két háború között nagyon elterjedt volt a necckészítés.
Érdemes lenne minden plébánián utánanézni, hogy milyen papai karingek, oltárterítők vannak még a szekrényfiókban.

2018. szeptember 29., szombat

Kincseim - széki lepedő

Néhány lepedőt kaptam nálunk megszálló, Pesten piacozó székiektől. Asztalterítőnek használom olykor, ünnepi alkalmakkor.
Ilyen például évente a Tradíció Pályázat díjátadó ünnepsége, aminek a szervezésében már ötödik éve részt veszek a  Magyar Néprajzi Társaság Gyűjtő szakosztályának önkénteseként. Ott készültek a képek.
A hímzett lepedőkhöz történet is fűződik: az ismerős széki házaspár egyetlen 14 éves fia a vakáció első napjaiban hirtelen meghalt, minden előjel nélkül. Valami rejtett szívelégtelenség lappangott benne. Az anya összeomlott, a férj kezdetben derekasan mellette állt, és szerettek volna kisbabát, de a gyermekáldás csak nem érkezett. Az apa már kezdte italra adni a fejét, megingott a kapcsolatuk is. Aztán valami csoda folytán mégis megérkezett a vágyva áhított kisbaba, és bearanyozta a szülők életét. Az apa visszatért józan,
dolgos életéhez.

2018. szeptember 27., csütörtök

Párnahajak

Nálunk így mondták a párnahéjat - a kenyérnek se héja, ezt a szót csak a madárra alkalmazták. Ez a néhány írásos kézimunka pár év karitász gyűjtéséből szaporodott össze. Nagyon-nagyon viseltesek, de régiek is, és nagyon szépek. 
Az elsőt kivéve mind mesterkével készült.  Különösen az utolsó, a kék különleges...  Talán a hozzáértők szerint nem oly autentikus, de nekem a kedvencem. 







2018. szeptember 24., hétfő

Százéves levelezőlapok


Sok munka fekszik egy Tradíció pályázati dolgozatban. Érdemes a gyűjtési területen több bőrt is lehúzni ugyanarról a témáról. Ezzel próbálkozom most Hódmezővásárhelyen:
A Tornyai János Múzeum Férfiak a múltból című kiállításának keretében Terendi Viktória, az intézmény néprajzkutatójával beszélgettem a levelek történetéről és a gyűjtésről a Nagy háborúk pár sorban címmel.



A háborúban a hadviselő országok nagy gondot fordítottak arra, hogy a katonák kapcsolatot tarthassanak családjukkal, így az első és a második világháborúból számos tábori levelezőlap őrizte meg a front és a hátország közötti személyes kommunikációt.
A belső-szőrháti tanyán élt nagyapámnak, Héjja Imrének és két bátyjának, az idősebb Ferencnek és a fiatalabb Sándornak levelezését mutattam be, akik a szerb, olasz és a montenegrói fronton harcoltak. Közülük Ferenc, "odamaradt a háborúban", míg Sándor rokkantként tért haza. Nagyapám, Imre sebesülése után a végső leszerelést követő öt hónapon belül családot alapított.

  

Bővebben: http://www.vasarhelyihirek.hu/multidezes_a_haborus_levelezolapok_altal

2018. szeptember 22., szombat

Hazaérkezett...

Íme, hát megleltem hazámat - mondhatná nagyanyám két fényképe, hogy kalandosan visszakerült hozzám.
 
                
A vásárhelyi apai házból emlékeztem erre az állóképre, ahogy energikus apai nagyanyám lép is, miközben támaszkodik egy széktámlán.  már nem emlékszem a helyére a lakásban, de biztos az ő képe - többen is megerősítették, hogy tényleg Juhász Nagy Anna képe. 1910 körül készülhetett a kép, de a másik fia családjához került, és azóta se láttam.
Nemrég a vásárhelyi múltidéző FB-oldalon láttam viszont a "Most szereztem a piacon" hozzáfűzéssel. Megdöbbentem, de mivel rendes ember az illető, készségesen továbbadta nekem a képeket az eredeti, piacon fizetett áron.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...