2017. február 22., szerda

Macskafészek

Egy fészekalja macskát láttunk tegnap a barátnőkkel a Retiro-ban. Először csak két napozó cicára lettem figyelmes egy jó magas fa koronájában - aztán soknak tűnt a lábak száma, és előtűnt a harmadik fejecske is. Gondolom, a mama szunyókálhatott a csemetéivel ilyen háborítatlan helyen...
 Idényszerű jó hírek is vannak Madrid legendás parkjából: az ibolyák is kinyíltak már, és virágzik a vérszilva is, bár arról nincs fotóm.



2017. február 18., szombat

Magyarok madridi múzeumokban

A magyar köztársasági elnök és kísérete megnézte a Prado gyűjteményét, majd a spanyol királyi párral megnyitotta a Budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria képtárából összeválogatott időszakos kiállítást a Thyssen-Bornemisza Múzeumban. Itt a modern képek között két magyar festő nonfiguratív alkotását őrzik, amit a délután folyamán a múzeum két igazgató vezetése mellett tekintett meg a delegáció:


 Bortnyik Sándor: a XX. század és Moholy-Nagy László: A kör részei

A kompozíció megihlette az ékszertervezőket is: ezek a függők és nyakravalók a múzeumi butikban tűnnek föl:
Jómagam inkább maradok Rodin-nél. Négy szobor áll August Thyssen még kezdeti gyűjteményi darabjaiból az óriási előcsarnokban - ami nyilván a palota belső udvara volt hajdanán. A legmeghökkentőbb a Krisztus és Magdaléna című alkotás, amit síremléknek szánt a szobrász.

Liszt művei kísérték a kiállítás megnyitását, majd az azt követő fogadást a nagy mester portréja előtt.
Itt nem szokás a koszorúzás, így egyszerű főhajtással adózott a köztársasági elnök Liszt emlékének a külső emléktábla előtt.

2017. február 17., péntek

Madrid és Budapest festménygyűjteményei


Egy akkora festmény-gyűjtemény keletkezése, mint a Thyssen Madridban,  kacskaringós történet - lássuk hát, hogy került összefüggésbe a magyar történelmi név a kollekcióval:

Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza alakította ki a mostani gyűjtemény gerincét. Ő régi képeket és új feleségeket gyűjtött a tulajdonában levő második legnagyobb német nehézipari konszern nyereségéből, és gyűjteményének szentelte az életét.
A dinasztiaalapító nagypapa August Thyssen 1867-ben hozott létre Duisburgban hengerművet, melyhez 1891-ben vett kőszénbányát, majd vas- és acélművet, innen indul a Thyssen-konszern története. Ő egész életében - egyik fiával és unokájával ellentétben - "csak" gyárakat gyűjtött. 1926-os halála után kétfelé oszlott a vagyon. A németországi nehézipari érdekeltségek Fritz Thyssen birtokába kerültek - aki később kétes hírnévre tett szert Hitler támogatójaként, ami abban nem zavarja az üzleti világot, hogy itt ma minden felvonó és mozgólépcső embléma szerint Tyssen vagy Tyssen-Krupp gyártmányú legyen… 
Heinrich kapta a külföldi és "szakmán kívüli" cégeket. Ő ekkor már kászoni Thyssen-Bornemisza báró lett, mivel az I. világháború előtt házasságot kötött Bornemisza Margit bárónővel. Akkoriban iparmágnások közt is vonzó volt a nemesi rang, s Margitnak nem lévén fiútestvére, a báró úr adoptálta a vejét - innen ered a bárói cím. A monarchia felbomlása után Erdélyből Hollandiába emigráltak, de Heinrich haláláig (1947) megtartotta magyar állampolgárságát. Heinrich előbb Hollandiában, 1932-től Svájcban a nemzetközi pénzvilágból és a szolgáltatási üzletágból lapátolta át a pénzt a műkincsekbe. Luganóban vásárolt villájában helyezte el 14-18. századi európai festészeti gyűjteményét.  
Ott született 1921-ben Hans-Heinrich, aki már világpolgár lett: magyar nemesi címmel svájci állampolgárként élt, "adóoptimalizálási" céllal Monacóba jelentett be, de brit lakása is volt, mégis Spanyolországban élt. 1947-ben, apja halála után megnyitotta a kastélygalériát a nagyközönségnek, s kiterjesztette a gyűjtőkört a 19. és 20. századi művekre. 1983-ban átengedte a cégbirodalmat fiának, Georgnak évenkénti nyereségrészesedésért.
1987-re a gyűjtemény kinőtte Lugano-t, de mivel a fukar svájciak nem adtak támogatást  a galéria közművelődési funkciójához, ezért új helyet kerestek. Több német város is versengett a gyűjteményért (talán még Magyarország neve is fölmerült), ám a választás végül Madridra esett, mivel akkori, ötödik felesége spanyol szépségkirálynő volt. Egy évvel később a báró le is mondott gyűjteménye jó részéről a spanyol állam javára. 2002-ben halt meg fiával folytatott
- az ügyvédek örömére - hosszú, majd egyezséggel záródó pereskedést követően.

Ismert, hogy a Szépművészeti Múzeum  régi spanyol gyűjteménye egyedülálló Európában - innen ered, hogy a spanyol múzeumokkal nagyon jó kapcsolatban van. Most a Liget-projekt alatt nagy lehetőség a festmények utaztatása és kölcsönzése külföldi múzeumoknak. Így kerül most május végéig csaknem száz kép Magyarországról a Thyssen-Bornemisza Múzeumba. 
Legutóbb a millecentenáriumon ott  helyben vont magára királyi figyelmet a mi spanyol gyűjteményünk: János Károly király és Szófia királyné budapesti látogatásán tekintette meg a képeket. 
A hét elejétől az egész Paseo de Castellana-t Budapest neve és ez a plakát árasztja el. Csütörtökön lezajlott a sajtótájékoztató is.
 Jellemzően a ma dizájntervezője Salomé negédes fejecskéjét tette közszemlére - a kép másik fókuszát diszkréten elhagyva. Rosszul is hatna a mai macsó-ellenességre túlhegyezett országban... Persze vannak szelídebb témák, mint ez a Goya kép, amit tán épp épp a berendezők illesztgetnek.

 Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, ill. 
                                                Francisco Goya: Juan Agustín Ceán Bermúdez - Francisco Goya 

2017. február 15., szerda

A Thyssen-Bornemisza Múzeum és Liszt Ferenc


Úgy tartják művészeti körökben, hogy Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza német-magyar származású báró II. Erzsébet angol királynő után a világ második legjelentősebbnek képzőművészeti magánkollekcióját gyűjtötte össze. Madridban járva  manapság e múzeumok aranyháromszöge tartja sakkban a műélvező látogatót: Prado, Reina Sofia és Thyssen-Bornemisza. Kis sétányi távolságra vannak egymástól, s ennek az épületnek nem csak a Bornemissza név kapcsán van magyar vonatkozása, hanem Liszt Ferenc kapcsán is.
Munkácsy Mihály Liszt portréja 
(a  Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből most a madridi múzeumban látható)

 A kollekció otthona az 1805-ben épült Villahermosa-palota. Míg az épület homlokzata változatlan maradt a beköltözéskor, a belső tereket teljesen átalakították egy korszerű múzeum igényeinek megfelelően. A palota előkelő helyen áll, a fő sugárút, a Castellana sétány és a Spanyol Képviselőház utcájának a sarkán.
 A Villahermosa palota követi azt a mediterrán madridi módit, hogy a nyári hőség elviselhetőségét célzó kis belső kerttel rendelkezik ott bent, a város legforgalmasabb pontján. A palota a korabeli képen így nézett ki, amikor a szomszédos kis utcából volt a bejárat.
Ma így fest a fő homlokzat a modernizált kerttel. Itt az udvaron emeltek konferenciatermeket, büfét, éttermet - ennek az épületnek a zöld teteje látszik a képen.
A palota utcafrontja, balról terül el a Nemzetgyűlés tere, itt van a hátsó kapu, jobbra pedig a Castellana sétányáról nyílik ma a kert. 

Ezen az oldalon egy tábla emlékeztet arra, hogy Liszt Ferenc 1844 október-novemberében két koncertet adott itt. Jótékonysági hangversenysorozat része volt az esemény, aminek a bevételével Beethoven méltó síremlékéhez kívánt hozzájárulni, és 1844 áprilisáig még hét koncertet adott Cordoba, Sevilla, Cádiz, Granada és Barcelona városában. 
Méltatlankodom, hogy hiába keresem ezt az emléket a magyar kiadású útikönyvekben... Remélem, most bekerül majd ez a kultúrtörténeti érdekesség a sajtóba, mert pénteken a magyar köztársasági elnök fogja megkoszorúzni.  

 
  Pénteken délben ugyanis itt nyílik a Budapesti Szépművészeti Múzeum kilencven képéből álló kiállítása Áder János és VI. Fülöp király jelenlétében. Folyt köv.!

2017. február 13., hétfő

Szénégetés helyett sonkaérlelés


Szelíd lankás táj kíséri a Segovia és Valladolid közti országutat. Akár a Kiskunságon is lehettünk volna - csakhogy itt 800-100 m közt változik a tengerszint fölötti magasság. Meg a táblák is nagyobbak, mint általában minden itt spanyol földön... A zöldségek, gyümölcsök, a tusfürdő szokásos kiszerelése, stb.
Meg a táblák is nagyobbak, mint általában minden
itt spanyol földön... A zöldségek, gyümölcsök, a
tusfürdő szokásos kiszerelése, stb.
De az otthoni akácfák nagyon hiányoztak...
 Úgy látszik itt nem volt egy Tessedik Sámuel, hogy újrafásítsa a ligeterdők kipusztulása/kiirtása után a fákat. De az otthoni akácfák nagyon hiányoztak... Úgy látszik itt nem volt egy Tessedik Sámuel, hogy újrafásítsa a ligeterdők kipusztulása/kiirtása után a fákat.
Pedig Carbonero el Mayorba mentünk, azaz a Nagyszénégetőbe! De hol vannak akkor a fák, amiből a faszenet égethették? Sehol egy! Hajlamosan vagyunk elfelejteni, hogy öntudatlanul ugyan, de évszázadok óta írtjuk a környezetünket kényünkre-kedvünkre. Itt is abból építkeztek, és hány tűzvész emésztette el mostanáig a városokat, falvakat! A hajóépítésről nem beszélve. Mindenütt előbb a legelő, majd a szántóföld területét növeltük, a több eleség érdekében. Nálunk a medence-jelleg miatt előbb a vizenyős zsombékosokat kellett lecsapolni, de a lelkes folyószabályozások után rövid ideig örülhetett a gazda a föltört új televény földnek: a Duna-Tisza közén a homok, Hortobágyon meg a  szikes puszta vette át az uralmat az erdők felemésztése után. Ez az eredmény...
A madridi magyar követség munkatársainak látogatásán jártunk abban a spanyol sonka-földolgozóban, ahol egyedül az országban - részben - mangalicasonka is készül az itteni módon, füstölés nélkül. Egészen fantasztikus az a tehetség, ahogy a spanyol elme képes a márka-gyártásra.
Valójában a Carbonero-i Monte Nevado sonkaüzemnek köszönhető, hogy sikerült föltámasztani a 24 órában a mangalica sertés tenyésztését. Már sehol nem nevelték, egyrészt magas tenyésztési költségei miatt, másrészt azért, mert alapvetően zsírsertés, és már vagy ötven éve Magyarországon is áttértek a háziasszonyok is a zsírról az olaj használatára. Előrelátóan "múzeumba tettük": 1973-ban a mangalicát a szürke marhával együtt védetté nyilvánították, és tenyésztése visszaszorult állami génrezervátumba. Nagymamámék a hatvanas évek fordulóján még mangalicát hizlaltak - szüleim már fehér hússertést.
Csakhogy a tudományos alapon vizsgálódó spanyol sonkagyártók kiderítették, hogy a mangalicasertés zsírja nem okoz olyan koleszterin-problémát, mint a most nevelt disznók. Eredetileg több fajtája alakult ki ennek a mediterrán típusú disznónak. Tervszerűen keresték hát ezeket a típusokat választékbővítés és minőségfejlesztés céljából, de már csak Magyarországon találtak rá génbankban, és három változatot sikerült tartósan megmenteni: fekete, vörös és fehér mangalicát.
A serrano sonka a száraz mediterrán klímán akár több évig tartó sziszifuszi sózás-zsírozás-olajozás a Kárpát-medence szerte alkalmazott füstöléssel szemben. Itt éppen zsírral dörzsölik be majd napraforgóolajjal kenik a sonkák húsos oldalát. Így fokozatosan szárad ki a sonka, egyenletes lesz ér  szövete. A mangalicát a szokásosan öt hónap alatt fölnevelt fehér sertéssel szemben egy évig kell hizlalni, de a zsírja szép egyenletesen átszövi az egész sonkát - ez biztosítja a víztartalom fokozatos elvesztését. Az érlelési idő két év, ami persze az árban is jelentkezik.A Monte Nevado csak sonkát és szűzpecsenyét vásárol a Mangalica Szövetség szerződött partnereitől - a többi részét mi dolgozzuk föl. Mi tagadás, Kolbászban, szalámiban nincs párja a magyar készítményeknek. Talán főleg azért, mert mindenbe nyakló nélkül használják a fokhagymát, csak épp kolbászban nem,,,
A sonkaüzem kb. három emelet magas, évente 800 000 sonkát készít, ebből csak harmincezer darab a mangalica.
Spanyolországban nemcsak a somelier, hanem a jamonero, a sonkaszeletelő is megbecsült szakember. Világbajnokságot is szerveznek a kiállításokon - 2008-ban 19 méter fölött volt a világcsúcs.

 
A Jamón Iberico a Pata Negra típusú, fekete, vagy legalábbis fekete körmű ibériai sertésből készül. A legdrágább termékek a szabad földön, nem hizlaldában nevelt, paratölgyön makkoltatott jószágokból készül.

2017. február 7., kedd

Ahol már megjöttek a gólyák

Mióta Spanyolországban vagyok, szeretném megtudni, hogy elköltöznek-e itt is a gólyák délre. Meglepően sok gólya van a településeken, és jobban urbanizálódtak, mint nálunk. Mivel előszeretettel építik a fészkeket a magaslatokra, sokszor épp a városközpontokban terpeszkednek olykor elképesztő méretű fészkeik. Pedraza-ban is több gólya fészkel, és már ott szárogatták tollaikat az esti-éjszakai eső után. Szállásunk ablakából kinézve, pár méterre tőlünk rebbent föl megérkezésünkkor egy gólyapár. Rögtön megkérdeztem, hogy-hogy nincsenek Afrikában. Na nem tőlük, mert túl hamar elszálltak, hanem a recepcióstól. 
Azt mondta, hogy azok a gólyapárok már visszajöttek. Olykor el se mennek ősszel. Lám, a természetben szó sincs esélyegyenlőségről - sőt. Hát lehet, hogy kicsit elhamarkodták a dolgot, mert éppen jött a mediterrán front - esett, mintha zuhanyrózsából ömlött volna, s ahogy eljöttünk, szörnyű szélvihar támadt - gondolom, azon a kopár magaslaton is, amin a város elterpeszkedik. Szigorúan faltól falig. 
Szobánk ablaka épp a városfalra nyílott, amit egy kis kert szegélyez. Az emeleti szobák előtt végigfutó tornác korlátjával szemben a Sierra de Guadarrama izgalmas földtani rétegei kandikálnak ki a gyér növényzet közül: barlangok és sziklaomladékok...    
Később rájöttem, hogy az a kis magaslat csak a hálóhelyük, mert a valódi fészek a kicsit odébb magasodó fenyő tetején van. Éjjel alighanem fázhattak, mert  furcsa hangot hallattak - nem kelepeltek. Erről csak a fogadó készítette nyári fényképpel szolgálhatok: 
Jól látható az udvari oldal egyszerű faszerkezetű tornáca - ez nagyon gyakori a spanyol építkezésben. Belülről ugyan teljesen át van építve a 17 szoba kialakítása érdekében, de maga az épület 300 éves. A homlokzat kővésete arról tanúskodik, hogy egyházi célt szolgált az épület, Jézus és Mária szolgái nevű gyülekezet számára emelték 1703-ban:
 La Hospedería de Santo Domingo se halla en el corazón de lo que fue el barrio judío de Pedraza, en una casa que fue levantada a comienzos del siglo XVIII, como demuestra el escudo de su fachada: "Esclavos de Jesús y de María. Año de 1703". En la parte trasera de la Hospedería hay un sencillo jardín, acotado al frente por la muralla de Pedraza. Desde él se pueden ver hermosas vistas del monte de Las Tongueras, el acetoacetát medieval de Pedraza o un nido de cigüeñas. El edificio ha sido recientemente rehabilitado por sus actuales propietarios, respetando todos aquellos detalles que hablaban en silencio de la historia de la casa. Atravesar el umbral de su puerta es como entrar en un túnel del tiempo. Los callados muros de piedra de la Hospedería acogen a los visitantes, que encuentran en su cobijo un remanso de paz. Desde las estancias que dan al jardín, acotado por la milenaria muralla de Pedraza, se contemplan hermosas vistas de la Sierra de Guadarrama, el Acueducto y el cercano nido de una cigüeña. Desde los balcones situados en la fachada principal se ven las empedradas calles de la villa y las ruinas de la iglesia románica de Santo Domingo.
A szomszéd házikó:
 
Egy módosabb gazda udvarháza lehetett:
 
Az egyetlen kapu be- és kijárat is:

2017. február 5., vasárnap

Kiruccanás a középkorba

Megismételhetetlen élményben volt részem a minap. Elvetődtünk Segovia tartományba egy szűk napra. Még el se hagytuk azt a fennsíkot, amin Madrid is fekszik, ahogy északra, olyan 130 kilométert megtettünk. Spanyolország közepén, a Mesetán jártunk.  Ez a hatalmas vidék földtörténetileg egy összetöredezett magasföldként megjelenő  ősmasszívum, olyan, mint egy fölaprózott romos kőpadló. 500-700 méternyi kisebb-nagyobb kiemelkedő vagy lesüllyedt kis teraszok sokasága. Ebből a lapos terepasztalból (Meseta=asztal) emelkednek ki a peremén és itt-ott fiatalabb, csipkézett lánchegységek.  Kb. olyan magasságban, mint a mi Kékestetőnk, ott kucorog egy középkorból ottfelejtett városka a magaslaton. Ami elapadt, az a lakosságszám - kétévenként veszít a városka 10 lelket... most 414 lakosa van.
 Körbeveszi ugyanúgy a városfal, nem is tudott azon túl tovább terjeszkedni a település. Egyetlen városkapun lehet megközelíteni - s az átellenes ponton emelkedik Pedraza vára.
 Mindene megvan a városkának, amije volt, és nem szerzett hozzá semmit az azóta eltelt három-négy évszázadban: árkádos főtér, templom, fogadó, kocsma, börtön, iparosok és néhány parasztnak a módosabb háza, lent a völgyben folyócska, a völgy fölött árkádsoron álló vízvezeték - akárcsak Segoviában, csak kicsit alacsonyabb, s nem bent a városban:
Az egész városkából keveset láttunk azon az esőfüggönyön át, ami körbevett bennünket... Kifogtuk az időt - szinte egész január napfényes volt, de most megérkezett a Mesetára is a mediterrán front...


Ez a maroknyi bejelentett lakos az idegenforgalomból él - csaknem minden szobát lefoglaltak a fogadóban hétvégére, s jöttek a buszok is vendégekkel tömötten. S ez nemcsak a szintén tömött pénztárcák miatt van... Nagyon érdekli a kultúra az embereket, és a mecenatúra is hagyományos érték. A várat 1925-ben egy jó nevű portré- és életképfestő, Ignacio Zuloaga vette meg, restaurálta, s azóta is a család tulajdonában mutogatják - persze kiállítás is van a képekből. Sok történelmi film, így a Katolikus Izabella sok jelenete is itt elevenedett meg e holt falak között.

2017. február 2., csütörtök

Szent György-hegy



Gyalogolok az ösvényen,
léptem kéj a sziklán,
szárnyasodik sérült lelkem,
Isten ölel immár.
Magam állok a hegytetőn,
gondjaim a mélyben,
szótlan fények átragyognak,
szívem zúg a széllel.
Belehalok e gyönyörbe,
könnyem száll a tájon,
felhők között tiszta a kék,
hogy semmi se fájjon.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...