…a kézimunka összeköti a nemzedékeket.

Várunk az ÖLTÖGETŐbe, ha szeretsz kézimunkázni, hagyományt ápolni, régi technikákat tanulni, és szívesen kicserélnéd mintáidat, tapasztalataidat.

Hozd el – mint hajdan a FONÓba - a munkáidat, hogy tanulhassunk egymástól.
Ha nem tudsz jönni, itt a naplóban nyomon követheted mesterkedéseinket... Remélem, egyszer Te is összehozod a magad FONÓját!

2015. április 18., szombat

Itt felejtett házak - 5

Hangulatos, tradicionális sorház.. Balról még az eredeti kerítést is megőrizték...


A téglából eszkábált kerítés visszaköszön még néhányszor - például egy másik megbúvó házikón is:
Csodás citromok a kertben!


2015. április 17., péntek

Itt felejtett házacskák

Rábukkantam Madrid egyik Rózsadombjára - mert nagyon sok van: domb is, és előkelő negyed is... Girbe-görbe utcák, kis egyemeletes mediterrán tetős, manzárdos, teraszos házikók... Amikre nem vetettek szemet a válság miatt megtorpanó pénzügyi befektetők... Szinte kivétel nélkül mindegyik takaros, rendezett - alig találni egy-egy elhanyagoltat... Itt a hatóság évente figyeli az elhagyott telkeket, kerítéseket... A drótkerítést megtűrik, de ha megtartotta az előrelátó tulajdonos a régi kőfalat, évente át kell mázolnia a grafittiket...
Ez az egyetlen ház, ami akár Kispesten vagy Mucsán is állhatna... Olyan egyszeri, semmi blikkfang... Ráadásul még egyszintes is, ami itt ritkaság.


Mert a jó spanyolik nem mennek a szomszédba egy kis rongyrázásért... Világbirodalom volt, nagy ország... Az én házam az én váram - itt is ráillik az építményekre. Nem annyira a nagy területtel, tágas kerttel tetszelegnek - a kis települések is zsúfoltak, nem az a levegős elrendezés a jellemző, mint a magyar falvakban... 
Mivel főleg itt a Mesetán, a félsziget belső magasföldjén, amit jobbára hegyek öveznek, amik elzárják az esőfelhőket, nagyon száraz a klíma egész nyáron. Ezért parkot, kertet fenntartani elég fényűző lenne - inkább mindent leburkolnak... Kőbánya, szebbnél-szebb terméskő lapok mindenüvé elérhetők voltak mindig is - így ebből építkeznek a falvakban is olyan módon, mintha kisváros lenne. Elterjedt az emeletes építkezés is - ezért sokkal városiasabb a vidéki települések képe is.
Barátságos, alacsony,bár olykor kétszintes házacskák - az emeletráépítés részben a nyári napsütés kizárása érdekében is fontos - hisz éjjel meg szellősebb, hamarabb lehűl...
Ezek az ittfelejtett házacskák még a múlt század eleji utcaképet sugallják... 
Van, amit szerencsésen sikerült teljesen modernizálni:
A következőn el sem lehet dönteni, hogy egy boltíves vidékies utánérzésű ház, vagy ügyes átalakítás?
 És a leghangulatosabb: Gyönyörű, kis kerítés mögött lapuló házikó több évtizedes szőlőlugassal:

Bár a rácsos kapu régi felirata nem annyira vendégcsalogató: Mennél kevesebb látogató, annál kevesebb háborgató... Az erdélyi székelykapukon nem épp ilyen szöveg szokott állni

2015. április 16., csütörtök

Csipkeverő hely Nógrádban: Terény

A Kossuth Rádió élvezetes sorozata, A Hely a Nógrád megyei Terényben járt Húsvét másnapjának délelőttjén.
A hangtárban http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2015-04-06 linken találjuk, Fáyné Tornóczky Judit 11 óra 17 percnél mesél a Hunnia csipkéről és a csipkemúzeumról.




2015. április 15., szerda

Az első madridi rózsák

Néhány fokkal van melegebb, mint otthon, de sokat süt a nap - és nagyon forrón! Alig tudnak lépést tartani a növények a sürgetéssel... Megjelentek az első rózsák...
Ez a mi kertünkben van - tömegesen, egész nyáron virágzó, igénytelen parkszínfolt - locsolás után
Az erkélyemen gyönyörűek a szárazságtűrők:
 
Keleti ablakom van - úgyhogy hátat fordítanak... Cselesen kellett fényképeznem őket.

Fölfedeztem egy újabb sövény-növényt - nem illatos, de gyönyörű... Vajon mi lehet?
 

2015. április 13., hétfő

Mi fán terem a Tradíció, ha pályázat?

Második éve töltöm ráérős napjaimat önkéntesként a Tradíció pályázat ügyes-bajos dolgainak táv-intézésével. Tegnap elbeszélgetett velem erről a Civil Rádió egyik önkéntese. Itt meghallgatható a beszélgetés, és talán sikerül előhúzni a keresőt a 15. perc tájára... A Civil Rádió hangtárában ezt kell bejelölni: Páros - Vasárnap - 13:00-13:30 Hatvanon túl.

A Hagyományok Háza kézműves tanfolyamáról ismertem meg egy szövögető néprajzos végzettségű olasztanárt. Meggyőzött, hogy ha kutakodok a vásárhelyi necckészítés után, akkor nekem a Néprajzi Társaságban a helyem. Az Önkéntes Gyűjtő Szakosztályban ugyanis hozzám hasonló laikusok vannak, akiknek valamilyen helyi hagyományra irányuló érdeklődésünk van. Két ajánló kell a felvételhez, akiket játszva talál az ember...

Azt hiszem az egész Néprajzi Társaságnak, aminek természetesen számos szekciója van, a legtöbb embert megmozgató programja az Önkéntes Gyűjtő Szakosztály Tradíció Pályázata. Ide hagyományőrző kézműves mesterek, amatőr néprajzi, helytörténeti gyűjtők, pedagógusok, magán faluház üzemeltetők stb. készíthetnek beszámolót a munkájukról. A gyűjteményi leírások, gyűjtött írásos, képi vagy hanganyagok egy néprajzi szakmai zsűri elé kerül, ahol egy megfelelő szakember áttanulmányozza, értékeli, mintegy lektorálja - további támpontokat ad a kutatás módszertanához, további irányához stb.
Az arra érdemes dolgozatok bekerülnek a Magyar Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumába. Ez igen fontos azok számára is, akik kisebb-nagyobb közösségek támogatásával helytörténeti jelentőségű gyűjtéseket ki tudtak már adni, de szakmai lektorálás alá nem vetették őket. Így ezek a kiadványok is nagyobb elismerést, ismertséget és szakmai rangot szerezhetnek, a továbbiakba ugyanis már fölhasználhatók újabb néprajzi vizsgálódások forrásanyagaként - a szerző hírét öregbítvén...


Az idei Tradíció Pályázat az értékelés szakaszába ért - az ünnepélyes díjátadó május 9-én lesz a Néprajzi Múzeumban. Ha ilyen érdeklődésű olvasóm van, bátran eljöhet az eseményre, mert a legjobb dolgozatok a helyszínen elhangzanak és néhány gyűjtő a tárgyait is be fogja mutatni... Esetleg keressen meg előbb - ne árválkodjon egyedül:-)

2015. április 5., vasárnap

Húsvét

Meghitt húsvéti ünnepet kívánom minden kedves olvasómnak. 
Örömmel üdvözlöm Juci Ká-t, be is lestem hozzá - érdemes:-)

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.



2015. április 1., szerda

Április


Április, ha jössz, a rét
sok színét,
új virágát szórod, sárga,
piros, kék s kékeslila
bomlik a
feltündöklő szép világra.

Április, Zefíreid
lesnek itt,
fák alatt vidám szövetség:
hűvös hálót bontanak
hallgatag,
hogy a szép Flórát elejtsék.

Április, szelíd kezed
hinteget
szerteszét, bokorra, fára,
könnyű szirmot, harmatot,
s illatod
leng fölöttünk, mint a pára.

                                                                             Remy Bellau: Április

Vadonatúj necc kézimunkák!

Ezúttal végre nem csak gyűjteményi darabokat lehet látni a Hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtár április 7-ig nyitva tartó necc kiállításán. Jó ötvenévnyi szünet után újra hálókötő asszonyok jelentek meg hetente a könyvtár által szervezett necctanfolyamon, hogy megtanulják ezt az ősi technikát, melyet a múlt század derekáig művészi fokon műveltek Vásárhely és környékének háziipari bedolgozó asszonyai. Olyan népszerű volt ez a kéziipari termék, hogy ezrek megélhetését, nyugdíját biztosította.  
Aki már nem ismerné ezt a rececsipke néven is emlegetett kézimunkát, annak szembeötlő jellegzetesség, hogy egy rámára feszített, a halászháló mintájára csomózott, de cérna finomságú hálóra hímezik a motívumokat. 
Sándor Istvánné necckészítő, a tanfolyam vezetője a könyvtár támogatásával  igyekszik föltámasztani ezt a körülményes, nagy odaadást és tetemes időt igénylő kézművességet. Első lépésként Vásárhelyről már elszármazott társával, Benyhe Zsuzsával - akit itt még Fejes Zsuzsaként ismertek - egy neccgyűjtemény alapítását kezdeményezték a városban annak érdekében, hogy fenn- és együtt maradjanak ezek a leheletkönnyű, már-már elfelejtett csipke terítők, függönyök, szekrénycsíkok, stb. 

Szerencsére a helyi sajtó sem volt érzéketlen e különleges program iránt:

2015. március 31., kedd

Tulipánfák...

Nálunk gyakran hívják így a magnóliákat. Azt hiszem, már otthon is virágzik... valahol láttam a neten egy híradást... Eddig itt spanyol földön nem láttam ezt a sápadt levelű változatot, ami nálunk tavasz-hírnök - és utolérhetetlen bája, hogy még levélbomlás előtt virágba borul.
Most egy hűvös periódus után sokat kószáltam a környéken, és a százéves kis házak piciny előkertjeiben egy-kt helyen rábukkantam...
 
Ezeket az itteni közparkok díszeit jelentő magnolia-kat már mutattam a tavaly nyári Valenciáról szóló bejegyzésemben. Haragoszöld, télen sem leszáradó húsos levelei is nagyon dekoratívak, a fikus-éra emlékeztetnek. De a virágok csak május-júniusban jelennek meg, Fűszeres vanília illatúak, szintén bőrszerű, alabástromszerű virágzatok. Termésük pedig szinte tobozra emlékeztet. A királyi palota kertjében, a Plaza Orintén, Paseo de Castellanal - de a mi házunk udvarán is díszelegnek. Szemlátomást nem kényesek - legfeljebb az első években... Metszést sem igényelnek - amiben nagy mesterek az itteni kertészek... De elég lassan is növekedik, és igen formás fa. A valenciaihoz hasonlót itt Madridban nem láttam.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...