2014. július 26., szombat

Balkoni jelentés - egy megmentett rózsatő

Szorgalmas kertészek vonultak ki februári verőfényben a lakóparkunk udvarán.
Kiemelték az összes rózsatövet a helyéről és kiszortírozták őket - ez a tő épp halálra lett ítélve: egyszerűen kidobták. Én fölhoztam a balkonvályúmba és kitartóan locsolom. Ki is hajtott, de csak most hozott bimbót és már nyílik is! ... Csak az augusztusi kánikulát is bírja ki...


Tegnap
     Ma 

Ezúttal takarékosan jártak el a rózsák újra telepítésével... Egy ágyásba ültették az összes életképesnek ítélt rózsatövet, a szem előtt levő, eddig egynyári ágyást új, folyamatosan virágzó rózsákra cserélték. A házak tövén az egynyáriak helyére Agapantus és más elegáns, bár apróbb évelőket ültettek.


Mindez jelentős befektetés - de itt igen borsos a közös költség - "fussa!" Főleg, ha egyidejűleg minden virágágyásban elhelyezték a csepegtető öntöző csöveket, lazán fóliát fektettek rá, föléje pedig kőzúzalékot terítettek. Nyilván ezzel a működési költségeket hosszú távon lényegesen sikerül leszorítani.


2014. július 25., péntek

Vőfélykendők 2

A korábbi vőfélykendő mintája nagyon ismerősnek tűnt... Valóban, találkoztam már vele Antal Laci honlapján:
NM 23968 Vőfélykendő mintája, Készítés: XIX. sz. 2. fele, Kalotaszeg (Kolozs vm.)

 

Ez egyszerűen csak nagyon tetszik - NM 67.42.104 Bánffyhunyad vőfélykendő

2014. július 23., szerda

A hibiscusok 'hazájában'

No nem a hazájukban jártam, de nagyon otthonosan érzik ott magukat...
kínai mályvarózsa (Hibiscus rosa-sinensis) Délkelet-Ázsiából származik, természetesen nem fagytűrő, így mi magyarok kicsit küszködünk vele mindig a téli hónapokban. Bezzeg itt a spanyol tengerparton pompásan érzi magát! Madridban nemigen ültetik, mert itt az éjszakák cudarok tudnak lenni még nyár elején is. Valencia környékén azonban az egyik fő ékessége a kerteknek, szállodáknak:

 
 Hibiscus és selyemakác
Hét végén mi is lehajtottunk a tengerre mártózni egyet a 34 fokból... Így az átmeneti enyhülést kicseleztük, mert a tengerparton csak a szél erősödött föl és némileg szaporodott a felhőzet, de alig mérséklődött a forróság. 
A legközelebbi partszakaszt ott értük el - kb. 350 km a fővárostól, természetesen remek utakon.
Valenciától északra, Sagento vidékén kerestünk szállást. Ezek a gyönyörűségek övezték a szállásunkat:

 És ez vajon mi lehet? 
Ez Madridban is előfordul - de nem ismerem... Ráadásul kék virág sokkal ritkábban fordul elő.
Jól megtermett Cicas pálmák - a mi cserepes példányainkhoz képest..


Sagunto azonban a történelemóráról lehet ismerős és véres harcokban Hannibál pusztította el a magaslaton álló Saguntum néven ismert jelentős római várost. E 8 hónapig tartó ostrommal vette kezdetét a II. pun háború, de végül Hannibál elfoglalta és felkoncolta a kiéhezett várvédőket. A zsákmányból tovább bujtogatta és pénzelte az ibér törzseket, hogy tovább induljon a Pireneusokon való hajmeresztő átkelésre harci elefántjaival együtt.

2014. július 22., kedd

Mándok - mi fán terem a vőfélykendő?

Egy faluturizmust kellető nagyon szép blogon találkoztam a vőfélykendővel. Mándokon ennek a használatáról írnak a vendégház gondos gazdái. Az egész blogot érdemes átfésülni! Sok  hagyományhoz kapcsolódó érdekes dolgot lehet találni - jó lenne elmenni egyszer...

A vőfély maga, a régi lakodalmak ceremóniamestere kezdetben a baráti körből, násznépből, rokonságból került ki alkalomszerűen, később már egy falu v. város arra rátermett tagjai szakosodtak erre a megbecsült szerepre, és hivatásszerűen vezették a szokásoknak megfelelően a menyasszony kikérését, annak búcsúját a szülőktől, majd szórakoztatták a lakodalmi sokadalmat.

 Kispetri, Szilágy megye
 Kalotaszeg

A vőfély, mielőtt hívogatni kezdene, megjelenik a menyasszonyos háznál egy hosszú egyenes pálczával, melyet a menyasszony egy piros almával, egy szál rozmaringgal díszít fel, s a pálcza fogantyújához még egy színes gyolcs- vagy selyem kendőt köt.(Az alma a bőség, jólét, termékenység, a rozmaring a hűség és tisztaság jelképe)
Így feldíszítve, sorra veszi a meghívandó családokat, s következő szavakban mondja el meghivóját:
„Adjon az Úristen szerencsés jó napot kigyelmeteknek mind közönségesen! Engedelmet kérek bátor bejövetelemért. Én általam tiszteli kigyelmeteket N. N. uram és asszonyom, hogy az ő fiának N. N.-nek, becsületes N. N. leányzóval, mint N. N.uramnak leányával való menyegzőjére, először ugyan a templomban az hitnek felvételére, azután pedig az ő becsületes házánál egy-két tál ételnek és egy-két pohár bornak tisztességes elköltésére megjelenni ne sajnáljanak. Evő-eszközöket – kést, kanalat, villát – hozzanak kigyelmetek magokkal. Isten áldja meg kigyelmeteket!"
A meghivottak megköszönik a meghívást, megigérkeznek. A gazda egy pohár borral szolgál a legénynek; a leány pedig egy kendőt, vagy legalább egy színes szalagot köt a pálczára, s így, mire a vőfély a hívogatást elvégzi, a pálcza kendőkkel és szalagokkal megterhelve, olyanná lesz, mint egy teljes virágjában levő orgonabokor.
A szakszerű vőfélyek, mikor már korosodnak, felhagynak a hivatallal, s rendesen a háromszázadik vőfély-kendővel jubilálnak s násznagyoskodásra lépnek elő.
A kendő kiváló szerepre van méltóztatva minden ünnepélyes alkalommal a magyar nép ajándék- és szertartási tárgyai között. A vőfély, a násznagy, a vőlegény kendőket kap mind; a násznép kendőket aggat a lovak kantárjára; a kisdedeket kendőajándékkal halmozzák el a keresztanyák; sőt sok helyen még a papot is szokás kendővel tisztelni meg." A szokások falvanként is változnak - ezen az 1880-as évekbeli ábrázoláson a vőfélynek vőfélykendője van:




Mándokon azonban minden meghívott férfi visel vőfélykendőt. A lányos háznál, a kendők kiosztásakor ez a mondóka járja:


„Kinek ezen kendő volt a munkája
Kérem a jó Istent, hogy tekintsen le rája
Adja meg mi jót kér tőle szeme, szája
Hogy örömmel folyjék világi órája.

Mert tudjuk a kenderből, míg vászon szövetik
Nem egy, de sok kézen keresztül tétetik
Csekély ajándékul ilyenkor adatik.

De mi ezt úgy vesszük, mint nagy ajándékot
És úgy szemléljük, mint szíves szándékot.
Hanem, aki fonta ezt a fonadékot
Ne érjen semmiben holtig szakadékot.”

Talán mégsem kopott ki teljesen a tudatból a vőfélykendő - egy gépi hímzéseket népszerűsítő oldalon éppen sárközi mintájú vőfélykendőket hirdetnek:

2014. július 21., hétfő

Sárközi hímzések 3 - fökötőhímzés

A sárközi hímzések megint más típusai a dúsan hímzett főkötők. A legváltozatosabb és legnagyobb számú emlékanyag ezekből a darabokból kerül ki. A mintaváltozatok sokfélesége mellett az öltéstechnika rendkívüli gazdagsága szinte minden magyar hímzés fölé emeli. Feltételezhető, hogy fekete alapú, fehér pamuttal kitöltött recefőkötők voltak az elődei. Legkorábbi példányai fekete muszlinon vagy lágy selyemszöveten készültek, fehér fonallal hímezve. Valamennyi hímzőrámán készült.

 Noha a sárközi főkötők hímzés szabad rajzú, nem rajzolták elő, hanem varráskor a főminták kontúrjait elnagyoltan körülfércelték. A kisebb térkitöltő elemeket fejből varrta, improvizálta a hímzőasszony. 
 

A sárközi főkötőkön megtalálni a Magyarországon fellelhető szinte minden öltésformát és ezek változatos kombinációit. Jellemző a láncöltés, akár összefüggő sorokban, akár szakadozva, egyes láncszemenként. Kombinálják laposöltéssel, ahol a láncsor a kontúrt alkotja. 


2014. július 17., csütörtök

Izzik a nyár - Tanya



Por-ördög jár bolond szél-táncot,
Forróság ráz gémeskút láncot
Kis hangyák gurulnak szerteszét,
Szöcske méri széles terpeszét,

Fecskék festenek villanydrótot,
Felhő törölget napfény-foltot
Remegve dúdol messzi határ,
Sárga ruhában izzik a nyár.
                                                                                                     Kolomp, amatormuveszek.hu


 Kurucz D. István: Bús magyar sors

piroschka.blog.hu_tags_kutasipuszta

2014. július 14., hétfő

Sárközi színes hímzések 2 - bíborvég

A Sárközben régen használt színes jegykendő hímzésről már írtam a múltkor. A sárközi fiatalasszonyok viselte dulandlé, a bíborvég hímzése egész más típusú, de szintén színes hímzés.

Gárdonyiné Kövessi Edit-Lakyné Székely Ilona: Népművészeti divatalbum c. munkájában vannak részletes leírását egyes magyar tájegységek népi hímzéseinek. Ebben a könyvben igyekeztek átcsempészni 1973-ban a népművészet hímzéshagyományát az akkori öltözködésbe.

Részletesen föltüntetik a bújtatott öltést, ami a jegykendők hímzésében is előkerül Sárközben. Ennek a neve Lengyel Györgyinék szerintem tapétaöltés - de most ezt nem tudom előtalálni... A szokásos töltött v. laposöltés helyett úgy érik el a mozgalmasabb mintakitöltést, hogy lényegében egymás mellett szorosan, de öltés eltolással váltakozva kezdik a tűzőöltés sorokat.
A kontúrozás és a kis kacsok szintén tűzőöltéssel készülnek.

A M. Néprajzi Lexikon szerint a bíbor (finom selyemfátyol) egyik keskeny végéhez toldott, dúsan hímzett lenvászon csík. A hímzőfonalat rendesem selyem-, arany- vagy ezüstszállal keverve alkalmazták. Színek: vörös, kék, zöld, drapp, sárga, fekete, fehér, amelyek alkalmanként együtt is előfordulnak egy-egy darabon, de vannak csak vörös–kék–zöld és fekete színnel készült példányok is. 
A keskeny csíkba rendezett mintát nemegyszer aszimmetrikus elemekből rakták össze szabályos szakaszos ismétléssel. Gyakori a koncentrikus négyszögekből, koncentrikus, kissé ellaposított körökből, mértaniassá merevített fektetett virágfélékből formált minta. Egy-egy ilyen elemet arányos távolságokban helyeztek el a sorban, a közöket pedig kisebb aszimmetrikus alakzatokkal töltötték ki. Tagolást visz a mintába a mindig sötét kontúrozás. 
Váltogatott laposöltéssel, keresztöltéssel, a kontúrokat gépöltéssel varrták igen gondosan; a bíborvég színe-visszája szinte egyforma. Egyes példányokat rézsút fektetett laposöltéssel és félkeresztöltéssel hímeztek. 
A katolataszegi dulandlé nincsen alábélelve, nem készülnek erősebb anyagból, mint a fátyolszerű bíbor, ezért kétoldalas hímzésként érvényesül.

2014. július 12., szombat

Tanya

A Dél-Alföldön Vásárhely határa, ahol én is születtem, az ország egyik legkiterjedtebb és legnépesebb tanyás települési területe volt még a Rákosi rendszerben. A szocializmus azonban fő célkitűzésévé tette tömegbázisa kiépítése érdekében a magántulajdonához, földjéhez ősi módon ragaszkodó parasztság kiirtását. Mindennemű sanyargatással sikerült bekényszeríteni a gazdálkodók zömét a termelőszövetkezeti csoportokba, állami gazdaságokba, és lassan önként föladták tanyáikat a hamis és rövidtávú előnyökkel kecsegtető városi élet reményében.

A táj kivételes látója és látnoka,  Tornyai János a múlt század első harmadában így írt és festett róla:

"A puszta meg én

Belébámulok a nagy pusztába,
A nagy puszta meg bámul belém…
Lélek se lebben, madár se retten,
Ketten vagyunk: a puszta meg én.

Álmos csöndesség – végignyújtózik,
Bágyadt homályba fény beleful –
A véghetetlen teregetőzik
S szent nyugalomban itt ellapul…

Elhagyott tanya, – mállott falú,
Távoli ködben, vak szik felett…
Hova lett haj, a régi lakó?
A nagy sömmibe beléveszett.

A nagy sömmiben mélységes csöndben
Ketten vagyunk: a puszta meg én;
Én bámulok a nagy pusztába,
A nagy puszta meg bámul belém…
1915. jan. 13.


"Micsoda érzékeny megérzés, előrelátás ez a vers! Mintha csak a pusztai tanyavilág elpusztításának, a parasztok végvonaglásának látomása és megjövendölése lenne, amit... az 1960–1980-as évek közepéig lehetett megfigyelni. 
Tornyai sohasem vált hűtlenné a Pusztához. Amikor a halála előtti években ismét hazajött és a Kakasszéki Szanatóriumban kezeltette magát, járt a Gregus tanyán és a Pusztán."   (Szenti Tibor)

2014. július 11., péntek

Én úgy vagyok,

                       
....hogy már száz ezer éve       
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat

s én érzem őket és emlékezem.         


   
A családom történetét próbálom mostanában összeírni. Régi elbeszélésekre támaszkodom, 93 éves Édesanyám emlékeire. És lassan előkerülnek nagyszüleim sublótfiókjából az első háborúból hazaírt tábori levelezőlapok a Tatától... olyan arasznyi köteg...

Ez a József Attila-i érzés kerít hatalmába... Kezdem az ő szemükkel látni a múltat...

(Nemrég megnéztem a rakodópart alsó kövén József Attilát)

2014. július 10., csütörtök

Sárközi színes hímzések

 
Kövesden Dr. Németh Pálné, a Népművészet Mestere, 2010. augusztus 20-án önálló kiállításon mutatta be a sárközi hímzést. A maga gyűjtötte mintakincs anyagából készült kiállítási darabokon a sárközi jegykendők, bíborvégek és halotti párnák mintái jelennek meg.
A kiállításról jól lekéstünk - de a galériában látható!

 Virágsoros (kovácsoltvas-virág) bíborvég minta, svábazsúr díszítéssel 

Még a Polgárok Házában volt egy príma bemutató és kiállítás évekkel ezelőtt - ott csodáltam meg először "élőben" ezeket a gyönyörűségeket... De Apátiné dr. Csapó Anna oldalain ma is látható.


A sárközi hímzések szűkebb értelemben a Szekszárdtól délre fekvő öt község: Decs, Öcsény, Alsónyék, Sárpilis és Báta hímzései. Tágabb értelemben ide tartoznak Szeremle, Érsekcsanád és Váralja hasonló varrásai is. Ez a legsokrétűbb emlékanyag egyetlen kistájról származó hímzéseink közt. Öt különböző műfajban a
- sárközi halottas párna, 
- főkötő,
- jegykendő, 
- bíborvég (dulandlé)és 
- ingujjhímzés többféle technikával és stílusban készült. 
A két első típus egyszínű, a többi főleg színes technikával készült. Csapó Anna munkáiban általában a jegykendőkön látható geometrikus mintákat alkalmazza azsúrozott terítőkön. 
Több évszázadból fennmaradt emlékek képviselik a  régi stílusú népművészetet is, a parasztstílusokat is, egészen a legújabb stílusú népművészet körébe sorolható késői darabokig.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...