2014. október 27., hétfő

Hihetetlen út

Teljesen váratlanul idecsöppentem a Szent Jakab út végcéljába... Santiago de Compostelába. Egy miniszteri látogatást kellett előkészíteni négy nap alatt a múlt héten a madridi követségen. A nemzeti ünnep és egy magyar gasztronómiai bemutató kellős közepén kellett megszervezni a WOMEX világzenei fesztivál helyszíneinek  stafétaátadását: idén ugyanis Santiago de Compostelában tartják, jövőre pedig Budapesten. 
Egy nappal előbb jöttünk ide, tehát régimódi zarándoklatról szó se lehetett - bár nem is vágytam eddig ilyesmire - noha bámulom azokat, akik ráadják a fejüket.A mi utunk a fekete nyilas villámút volt.
A magas szintű jelenlétet az a speciális figyelem indokolja, ami Magyarországról a nemzeti nyelvet különösen szívén viselő nemzetek felé irányul.
Galícia, Spanyolország északnyugati tartománya a nyelvével külön szigetet alkot. A gallegók  nyelve (talán épp azért, mert megszabadulván a móroktól már a 800-as évektől kezdve) egy elportugálosodott ősi nyelvjárásként fejlődött tovább, és nem torkollt bele az itteni "nyelvújításba", a kasztíliai-asztúriai és a navarro-aragón nyelvjárások olvasztótégelyébe a hosszú rekonkviszta harcok idején, hanem szigetnyelvként megmaradt a halászfalvak és hegylakók mindennapi érintkezésében. A Franco utáni tartományi autonómia törekvések kivirágoztak a nyelvi-kulturális törekvésekben.
Galícia kétpólusú, az adminisztrációs-ipari-tengerparti központ La Coruna, azaz galíciai nyelven A Coruna, de a jobbára hegyvidéki gallegók szíve itt dobog a zarándokvárosban.
Nem jártam semmilyen zarándokközpontban eddig - de Rómától biztos nagyon eltérő ez az egyébként békés 121 ezres nagyváros - minden metropolisz-allűrtől mentes, csak a zarándokseregek adják a különlegességét. Most csak ennyit - prózai és profán dolgok miatt folytatás később

2014. október 23., csütörtök

Október


Október                                                               
Ez már a füstök ideje. Szétoszlik az anyag.
Avarfüst, kéményfüst, gyertyafüst:
pernye s korom marad,
s a fény emléke. Meglapul
a szemhéjak alatt.
Birsalma, gesztenye, naspolya:
október így arat.



Ekkor indultam, fanyar ízek, füstök idején.
Mikor az élet elköszön,
akkor születtem én.
Mint fonál sodródik össze
Isten ujja begyén
a búcsúzás és érkezés,
a pernye és a fény.
                                                                                              
                                   Kertész Eszter   

2014. október 22., szerda

Neszádeliné Kállai Mária könyvbemutatója

 
Kedves Marika!
Gratulálok szívből - szerettem volna ott lenni, de ez lehetetlen. Hirtelen kaptam a meghívót: talán olvassa valaki, hogy részt vehessen ezen a ritka ünnepségen... Vagy legalább együtt örül az alkotóval:-)

2014. október 18., szombat

Sivatagi konyha - szőttesekkel

  
Így nevezi magát ez a Madrid belvárosi - inkább kifőzde mint étterem. Jobb környéken van, de erősen rusztikus... Viszont igen eredetinek tűnő szőttespárnák biztosítják a vendég kényelmét:-)
Sajnos én nem ebédidőben jártam arra - sem a konyhát, sem a párnákat nem sikerült kipróbálom...
 


2014. október 15., szerda

Segovia -2

 
Ez a bejegyzés az induláskori kavarodásban valahogy lemaradt...Mivel a téma egész évben aktuális - mégis közzé teszem.

De hogy került a szeptember végi segoviai kulturális fesztivál meghívójára a pipacs? Ez volt az első kérdésem, ahogy kezembe került a műsorfüzet. 
Hát nem az időszakos virágzás, hanem az I. világháború emlékezete miatt. Itt is megemlékeznek a rettenet centenáriumáról - pedig Spanyolország kimaradt belőle. Bár még egy sikertelen béketervvel is előállt XIII. Alfonz király.
Nagy-Britanniában pattant ki a fejekből az ötlet, hogy pipaccsal tisztelegjünk a háború áldozatainak.
Dicséretes módon egy konferenciát is szerveztek Segoviában a világháborúról a fesztivál alatt. A brosúrára nem véletlenül került a leheletfinom, törékeny szirmú vérpiros virág...
 Még pipacsvirágzáskor dördült el a szarajevói merénylő golyója... És augusztus a hadba lépés ideje... Amitől számítva a pipacsmezők harcterekké váltak és négy évig csak hullott, hullott a vér, mint a pipacsszirom... Leheletnyi, eleven, törékeny, szélsodorta életek...
 

 Flandria Mezején

Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flandria mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flanders mezején.
                                                                           (fordította: Nika Géza)


Nagyapám bakaruhában - első világháború. Ő hazajött...

2014. október 14., kedd

A madridi mackó biciklin

Madridban is mostanában vezetik be a városi biciklikölcsönzést. A szamócafát dézsmáló maci, Madrid jelképe is nyeregbe pattanhat a Puerta deSol-on.
Érdekes - épp a magyarok gondoltak a szoknyákra...  Pedig a madridi lányok járnak sokkal nőiesebben az utcán: nemcsak azért, mert a tél enyhe és a nyár perzselő. Azzal, hogy a középosztályt nem tüntették el, töretlen a 3-18 éves korosztály nevelésében a kollégiumok népszerűsége, ahol formaruhában járnak fiúk-lányok, nincs úgy összemosva az öltözködésben a nemi identitás. A kislányokat szieszta után nagy masnival, kimenő ruhácskáéban sétáltatják a farmeres szülők... A fiúk is férfisabban járnak ünneplőben.

2014. október 11., szombat

Októberi Fonó

Most Pesten vagyok, így éppen el tudtam menni a múlt szerdai Fonóba. Jó volt együtt! Kis csapat volt, de szorgos:





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...