Okafogyott?

Hezitáltam, hogy közzétegyem-e a megkezdett bejegyzést. Éppen egy hét óta... de aktuális, mert minden évben van Halloween, és egyre zajosabb...
Berzenkedem is a szokások globalizációja miatt! Már írtam róla, de talán ez az ünnep legteljesebb összefoglalása. A katolikus spanyolok is nagyon favorizálják ezt az ünnepet. Pont a gyerekeket célozzák az idétlen és életidegen maskarák, a felvonulás... Este összeverődnek pl. nálunk a kis lakó telep gyerekei, a kicsik szülőkkel, felfogadnak  még ceremóniamestert is a menet élére, összevásárolt kellékekkel - mert pénz az van - járják az udvart, emeleteket, énekelnek, gondolom  angol dalokat...  Itt még csak saját készítésű töklámpást se láttam - minden mű! Be is csöngetnek és azt hiszem a lakók megkínálják őket... Én kiakasztottam egy őszi levélcsokrot és bezárkóztam!!! -  A szemközt lakó anyuka a három zsenge kis gyerekének egy életnagyságú csontvázat függesztett ki az ajtajukra... Elég furcsán néztem vele farkasszemet, mikor csak kiléptem...

Nyilván a halottkultuszhoz is kapcsolódik ez a nyugati ünnep, de mi nem igen értjük a lényegét. Nekünk ott a Mindenszentek és a Halottak napja. Vajon temetőt is járnak itt ezek a családok? Temetői kelléket mindenesetre szinte kevesebbet láttam Madridban, mint rémséges maskarákat...
Vagy én vagyok egy ósdi  vénasszony?

Felfigyeltem viszont, hogy Szent Márton napjával kapcsolatban szaporodnak a jó példák. Szerencsére már nem csak libalakoma és újbor kóstolás fűződik e nevezetes naphoz! Márton püspök szegről-végről pannóniai származású és sok helyütt fűződnek népi szokások a nevéhez.



Márton napja jelentette régen a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Innen (is) ered a libavacsora hagyománya. Nincs ebben semmi szemforgató vallási érzület - inkább vidámság és a hétköznapi élet éves körforgása, amit minden korban megfűszerezték múltban, hit- és hiedelemvilágba gyökerező szokásokkal. A fáklyás-lampionos fölvonulás különösen a sváb lakosság körében volt hagyományos - és tőlünk magyaroktól nem olyan idegen a német kultúrkör hatása, mint az újmódi angolszász divatmajmolás.
Lám, van nekünk mire használnunk a töklámpásokat! Elő velük Márton napján!

Húshagyókedd - tikverőzés Mohán

A kulturális örökségi listán szereplő népszokás éppen ma zajlok Mohán.

Mohán minden év húshagyókeddjén a 14-20 év körüli legények rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehér ruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek és a legfiatalabb alakoskodók lánynak öltöznek. Végigjárják a falut és minden házba-udvarba betérnek, hogy összegyűjtsék a tyúkólakban talált tojást (mint a termékenység és bőség szimbólumát).

A szokás a nevét a csupán jelképesen elvégzett „tyúkverésről” kapta: a tyúkok fenekét a bohócok furkósbotjukkal jelképesen megütögetik - a szimbolikus cselekedet a jószág termékenységét hivatott elősegíteni.

A  tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit - elsősorban a lányokat, asszonyokat - járókelőket és az érdeklődőket, hogy a kormozással mindannyian a varázslat részeseivé legyenek.

A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül ma fánk és bor is várja, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.

A plakát persze mellélő a célnak: nyilván nem a kakast szokás ütni!

A mindennapok szentsége

Köszöntöm új olvasómat, Zsu-t, kedves bejegyzését és fölkínálását a Best Blog Díjra. Érezd jól Magad itt!

Ezt olvasom  Őszi Boroszlánnál - és ráismerek az otthoni szokásokra..

Egy pár szó a kenyértörésről,a lámpagyújtásról és az "újságról"

A gazda dolga volt a kenyértörés, azaz az ép kenyér megszelése. Hogyha nem volt otthon a férfi, akkor jöhetett szóba az asszony, mint kenyértörő.  Emlékszem édesapám profiljára, amint fedetlen fejjel,  a kenyér lisztes felére keresztet rajzolt,és valami áldásfélét mondott, majd szelt az ép kenyérből. Akkor nagy volt a kenyér becsülete, hiszen amíg a magból kenyér válik, sok verejtékes munka kísérte. Nem is dobáltuk el, még ha kissé szikkadt volt sem, esetleg különleges esetben a disznó ette meg.

 A lámpagyújtás a ház asszonyát illette.Ő a melegség és a világosság forrása volt.
Olyan régen voltam gyerek, hogy  emlékszem ahogyan édesanyám a petróleumlámpát gyújtotta, és köszöntötte a családot : Jó estét, adjon Isten!
Milyen szép, és mennyire egyszerű. Nem volt benne pátosz, nem volt benne irónia, csak azt tette, amit tanult a szüleitől, és azoknak mondta, akiket szeretett.
Kenyérszelés, lámpagyújtás. Mindennek megvolt a jelentése és szerepe. Rend van abban a világban, józan paraszti rend, ami a mai zűrzavaros életünkből nagyon hiányzik. Mert úgy a családfőnek, mint a ház asszonyának, és nem utolsó sorban a gyerekeknek, a ház körüli munkáknak meg volt a maguk jól elrendezett helye, rendje.
Most felborulni látszanak a szerepek, nő-férfi szerep, szülő-gyerek szerep, és a munkamegosztás (vagy meg nem osztás)...

Forrás

És az újság?
Az újság jelentése ebben az esetben az újhold. Ha édesanyám észrevette a vékony holdsarlót, rögtön aprópénzt nyomott a kezembe, és az ablakhoz állva ezt a mondókát,vagy imát mondtuk:

Adjon Isten Újhold,
jó napokba jó órákat,
jó órákba jó perceket,
jó percekbe jó
istenpillantatokat. Ámen.

Hogy ez pénzbevonzó rituálé volt, vagy csak a szegénység tanította meg őt az újhold és a pénz összefüggéseire, nem tudom, de volt benne valami ősi varázslatféle.
A földön talált pénznek is beszéltek, hogy: apád-anyád ide jöjjön!
Vagy a hosszú szárazság utáni esőcseppeknek, hogy: Uram, áldd meg,szaporítsd meg!

 Forrás: holdlap.eoldal.hu

 
Újholdkor nálunk már a fohász kikopott, de ugyanúgy számon tartották, szóvá tették... A kenyérszegés otthon nem volt férfi előjog(de hisz annyiszor volt távol a családfő: háború, hadifogság, beszolgáltatás miatti lecsukás) - de Édesanyám is mindig megkeresztelte a kenyeret. Ezt én se felejtem, mióta a sajátunkat szegem meg...
Érdekes, hogy a művészek szemlélete egészen más. A kenyérhez mindenütt a nő képét rendelik - kizárólag kenyérszegő női szobrokat és rajzokat találtam... 

Valóban: mennyi áhítat volt a parasztember gondolkodása mélyén. 
Édesanyám például így bocsátotta el édesapámat:
-(Menjél) Isten hírivel! vagy - Isten Veled! - és ő visszaválaszolt: - Isten maradjon!
A fogadás pedig természetesen: 
- Adjon Isten jó napot! Ebből világiasodott el a - Jó napot kívánok! - sőt mostanában már csak - elsősorban média-hatásra: - Szép napot!
Pedig a magyar ember nem elégedett meg a széppel(a németben gyakori jelző ezekre a dolgokra!) - mindig JÓT kívánt!

Luca napja, december 13.

Még mindig 110 éves a halasi csipke... Ahogy a tavasszal Halason ezt ünnepelték a nemzetközi csipkefesztivállal, most az Iparművészeti Múzeumban rendeznek több hónapig tartó csipkekiállítást.
Úgy tudom, nagy haccacáré lesz, csak hivatalos meghívóval lehet bejutni a megnyitóra Luca napján, dec. 13-án du. 5 órakor... De egészen Jégtörő Mátyásig nyitva tart a kiállítás! Persze igazi bemutató a készítés menetéről csak a megnyitón lesz...

Dec. 13-án Szent Lucára emlékezünk, aki előkelő szirakuzai(Szicília) családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

Santa Lucia - Quirizio da Murano - itt érthetővé válik az egész ikonográfia.

 

A skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk. A Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, és a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezeten a Nobel-ünnepségek zárónapja december 13, és e napon gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat.

Luca napjához több népszokás is kapcsolódik, mivel a Gergely-naptár bevezetéséig(1582) ez a nap volt az év legrövidebb napja (ellentétben a mai téli napfordulóval, ami december 21-én, esetenként 22-én van). Ez a nap éppúgy alkalmas termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, és mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Luca napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek. Másutt Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.
 Luca-székéről, Luca-napi búzáról itt lehet olvasni!
  
Luca-naptár - Luca kalendárium... 92 éves Édesanyám a mai napig vezeti:-) E hagyomány szerint a következő esztendő januárjában olyan idő lesz, mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő december időjárására utal.