Rongyosláda - hímzett keszkenők

Ezeket a leheletfinom azsúrozott vászonzsebkendőket még a karitászba küldött használt ruhaneműk közül mentettem a ferencvárosi NOE-pincében. Annál is nagyobb kedvvel, mert ezek a darabocskák olyan üdék még! Érzik rajtuk, hogy nem a használat során vékonyodtak el - hanem ilyen lenge vászonra hímezték őket! 

Meg is értem a gazdáit, szinte vétek lett volna használatba venni - mert a rendeltetési lehetőségük már megszűnt! Ki használ ma már keszkenőt...? Talán ki sem voltak mosva soha... Így aztán megőrződtek.

És kettő sem egyforma!!! A négy koronás G monogrammal készült egy kéz munkája... De a bal felső külön szerzemény - azt erősebb vászonra készítették.

Kézbevaló kendő, keszkenő

vászonból, gyolcsból vagy más könnyű fehér kelméből készült, 20–40 cm oldalú, általában négyzet alakú kendő, amelyet vidékenként eltérő alakzatba hajtogatva nők viselnek a kezükben díszként, ünnepi alkalmakkor. Az ingvállas-mellényes viseletek elmaradhatatlan velejárója. A 15–16. sz.-ban az ilyen típus, európai reneszánsz úri viseletre is jellemző kézbevaló kendő, sarkán bojttal. Mo-on a 17. sz.-ban is viselték. Az akkori úri és a 19–20. sz.-i népi viseletekhez is annyira hozzá tartozik, hogy a halott kezébe is adnak egyet. Jellegzetes dísze a szélére varrt (többnyire horgolt) fehér csipke. A széléhez hímzés, rátét, sarkába a 19. sz. vége óta monogram is kerülhet. Templomba menet az imádságos- vagy zsoltároskönyvet bele szokták fogni (→ zsoltártakaró) a kézbevaló kendőbe. Tánc közben a férfi vállára fogják és időnként esetleg beletörlik arcuk verítékét. Legénynek, fiatal férjnek ajándékoznak hasonló (az Alföldön általában kerek) kendőt, amelyet a férfi zsebébe vagy derekára kitűz (→ jegykendő). M. Néprajzi Lexikon

Leheletfinom terítőcske

 Vaterán vettem ezt a utólérhetetlen fnomságú darabot - igaz kopott is már - de ép! Pedig nem lehet túl régi sem, mert a magyaros minta azt sugallja, hogy már a Trianon utáni népi kézműves fellendülés terméke lehet.

A nagyon vékony hosszúkás lenbatiszt alapú terítőn alig maradt megmunkálatlan felület. A belső mező varrott rece! Teljesen berácsozták előzetesen, és a mintát úgy hímezték bele, mint a csomózott hálóra! A tömőöltések elárulják...

Az alapkelme szélét kétsorosan körbe azsúrozták, és ráadásképpen a középpel harmonizáló mintával körbe is horgolták: ez recehorgolás. Három különböző technika remek összhatása - és az egész csupán 20x35 cm!                    

Jártamban-keltemben

Ikerfákra lettem figyelmes a minap a Lehel téren, a templom előtt - mint egy bokor-góliát:

 

               

                         Ez pedig egy egész család fa:                    Néha a platán is megbokrosodik:

Egri akác-görcsök:

A természet erejét idézi e kép. Versenyben: vajon ki lesz fürgébb? A vadszőlő vagy a kőművesek...?

A Bükkben járva egy szomolyai kertben meglepő párosításra akadtam: a nagy kabaktökök előtt a kerítésen újra nyílott a lilaakác:

Háttérben császárfa magaslik - majd írok róla is.      És mi fán terem a kabak? Göcsörtös körtefán!

                                    

Kisvártatva olyan lomha békába botlottam, amit én is le tudtam fényképezni - biztos nagyon fázott már...

Visszakanyarodva a hímzésekhez - ezt nem lehetett otthagyni... Az Eklézsia boltban is jártam, a Városház utcai "új" üzletben(legalább egy éve oda költözött)... Egyszerű létraazsúros batiszt terítőre bukkantam, parányi varrott recével, recehorgolással szegélyezve - az egész 19x26 cm. Nagyon finom munka; mint a lehelet!

Hímzett-azsúros ajándékzacskó

Nagyon szívemhez nőtt a lenvászon szatyor, amin az azsúrozást tanultuk. Szerettem varrni, jó volt rajta dolgozni.
Találtam egy nagyon szép zacskócskát a neten - egy kicsit egyszerűsítve lemásoltam... A mintát innen csentem! - bár nem ott készült, de az a lelőhely nehezen nyitható meg...

A sarokban pók helyett legyezőmintát készítettem ehhez hasonlóan:

Azsúros szatyor

Végre befejeztem az azsúros szatyrot, amit a kis menyemnek szántam. Szorított az Ágnes-nap - törésre kellett vinnem a dolgot. Régen kihímeztem ugyanis - csak tipródtam, hogy érdemes lenne kibélelni és zsebet varrni bele... Aztán rájöttem, az azsúr így jobban érvényesül - meg különben is hadilábon állok a varrógéppel...

Mindenkit bátorítok, hogy próbálja meg! A lenvászon nagyon szép erre a célra - az azsúrozást szinte el se lehet rontani, legfeljebb elszámolni... Nekem az is sikerült...

A középső hurkolt betét a necc beszövésére emlékeztet...

Sarokkiképzés, szegély, szegés, rojt

Azsúr sarok pókozása

Ha az azsúr sorok keresztezik egymást, és üres ablakocska képződik, így járunk el: A szálvégeket visszahajtjuk mindkét irányban, és egyenként gondosan elvarrjuk apró öltésekkel, általában két szál mélységben. 

A szálvégek rögzítése után folytatjuk a külső oldalon az azsúrozást, és a következő sarkokat is ugyanígy képezzük ki. Körbe haladva a kerület mentén rátérhetünk a belső oldal hímzésére. 

Szélesebb azsúr készítésénél - nem csak esztétikai célból - érdemes a tágas ablakocskákat a sarkokban átlósan megerősíteni. Ez a pókozás. 

• Amikor az első sarok  szálvégei rögzítésének a végére érünk és levágjuk a felesleges szálakat, visszaöltünk a kezdőpontba, és három szálas átlót képezünk. Ezt a fonallal szorosan besodorjuk, majd elkezdjük a külső azsúrozást.  Minden sarkot így megerősítünk egy-egy besodort átlóval. 
• A belső oldalon a sarkoknál kereszt irányú szállal kiöltünk a külső sarokba, itt is 3 keresztező szálat feszítünk, és kintről befelé haladva besodorjuk az átlókat. Középen, a szálak kereszteződésénél egy feszes hurokkal összeöltjük a póklábakat. Az átló belső felének besodrása után tovább folytatjuk az azsúrozást. Így haladunk körbe.

Szegély eldolgozása egyszerű azsúrral

 Az anyag szélét szálhúzással előkészítjük az azsúrozáshoz a duplán számított megfelelő szélességű szegély felett, majd a visszahajtást érdemes le is fércelnünk közvetlenül a szálkihúzás alatt. Az azsúrozás a hátoldalon, balról jobbra halad.

   
 A szegély belsejébe bevezetjük a hímzőcérna végét, felöltünk 2 szál mélységben, majd jobbról balra átfogjuk az azsúrozásra szánt számú szálat, és a rögzítő öltést  csak a dupla, visszahajtott anyagrészbe öltjük. Így a munka színén a rögzítő öltés nem jelenik meg - csak az azsúr-szálakat áthurkoló vízszintes öltés.

Egyoldalú azsúr - rojtos szegély

Ha  a szegélyt körbe kirojtozzuk, érdemes egyoldalú azsúrral rögzíteni a rojtozás előtti szélső szálat, mert így   tetszetős és tartós szegélyt kapunk. Panamán 10, finom kanavászon kb. 15 szálat szánjunk a rojtra: ott húzzunk ki körben egy szálat.

Körülszegés - rojtozás

Ha rojtos szélt  tervezünk a munkánkra, körülszegéssel nemcsak szépen ki lehet alakítani a rojt kötegeit, hanem szélesen és feszesen rögzíthetjük a rojt szálait, és a megerősített szegély tartósabb lesz. 
A szegést több sávban is végezhetjük: e sávok kialakításához 1-1 szálat húzzunk ki a tervezett szélességű rojt feletti részből. Maga a rojt  3-6 cm széles a kelme vastagságától függően.  Az öltéseket az ábra szerint végezzük.

• Több soros szegélyezéssel a rojt kezdetétől a kelme közepe felé haladva hímezünk.
• Jobbról balra haladunk a munkával. 
• Az azsúrral ellentétben a munka színén dolgozunk. 
• Mindig páros számú szálat fogunk össze a tűvel. A következő sávban ugyanis a szálkötegeket eltolva képezzük.
• Így minden második sávban kerülnek egymás fölé a kötegek.
• A kihúzott szálak mentén a szálakat vízszintes öltésekkel kétszer áthurkoljuk,
• majd a felül meghagyott szálak baloldali felét hátul összefogjuk a fonallal ferdén, felülről lefelé.
• A második ferde felöltéssel pedig vízszintesen átfogjuk a következő szálköteg feletti felső szálak jobboldali felét is. 
• A következő vízszintes öltést követően lefelé öltünk az alsó szálhúzásba.
• A munka színén minden öltés dupla - a vízszintes és ferde is,
• de a visszáján csak a vízszintes öltések duplák.
• A kívánt szélességű szegély kihímzése után húzhatjuk ki a szálakat a rojtozáshoz.
• A rojt szélessége 3-6 cm a kelme vastagságától függően.

Olasz azsúr

Találtam egy hasonló öltésváltozatot: olasz azsúrnak titulálják... Tetszetős mintát ad, és szerintem rojtozásra ez is alkalmas lehet... Érdemes lesz kipróbálni!

Az azsúrozás maga

Egyszerű, sima v. létra azsúr  

Az azsúrozás díszítő jellege abban áll, hogy az egyirányú szálak kihúzásával felfedjük a keresztirányú szálakat, amiket hurkolással különböző módon „kötegelünk”. A szálak csoportosításából alakul ki a minta.

Azsúrozásnál alapszabály, hogy

         az anyag visszáján dolgozunk,  
         balról jobbra haladunk,
         az alapkelmébe alul mindig ugyanazon szál alá öltünk, hogy egyenletes azsúrt kapjunk, 
         és csomót sose kötünk a fonalra: kezdésnél jobbról balra bevezetjük a szál végét az azsúr szélébe, így            a leöltésekkel egyúttal el is dolgozzuk.

• 2-3 szál mélységbe leöltünk a sor elején, a mintának megfelelő számú szálat hátul jobbról balra átfogva a tűvel csoportot képezünk, amit a fonallal áthurkolunk, majd a szálcsoport után jobbra leöltve rögzítjük a hurkokkal a szálköteget. Így folytatjuk a sort balról jobbra.

Ha az egyik oldal elkészült, a szálhúzás végén sűrű öltésekkel elvarrjuk a visszahajtott szabad szálakat - szem előtt tartva, hogy a visszáján dolgozunk. Dekorációs színes szál esetén érdemes nemcsak átkukucskálni, hanem akár meg is fordítani a munkát. Amint átérünk, az azsúr szemközti oldalán ugyanannak a szálcsoportnak a körülfogásával és lehurkolásával képezzük a kötegeket. Így létraszerű mintázat alakul ki.

 

A sor végén szintén elvarrjuk a kifejtett szálvégeket, majd levágjuk őket, és visszafordítva a kelmét gyönyörködünk a munkánkban!.

Cikcakk v. váltó azsúr                       

Páros számú szálköteget képezünk az alap azsúrral az egyik oldalon, majd a szálhúzás szemközti oldalán nem ugyanazt a szálcsoportot hurkoljuk át, hanem két szomszédos szálcsoport egyik és másik felét rögzítjük a hurokkal. Így zegzugos mintát kapunk.

 Szívmintás azsúr

Az azsúrozott szálak csoportosításával tetszetős változatokat érhetünk el:

A következő mintákat hímzőszál bevezetésével alakíthatjuk ki. 


Átfordított v. kereszt azsúr

Szélesen azsúrozott, vékony szálkötegekkel kialakított sima azsúrt díszítünk tovább.

• Az azsúr közepén úgy vezetjük végig a fonalat, hogy azzal a szálcsoportokat kettesével átfordítjuk. Mindig a 2. köteg mögé öltünk jobbról balra, az előző köteget pedig balról jobbra fogjuk át a   tűvel. A fonal megfeszítésével ívet alkotva átfordulnak a szálcsoportok.

• Az alap létra azsúr egyes szálkötegeit kettéosztva is átfordíthatjuk, azaz a következő szálköteg első fele kerül az előző szálköteg második fele mögé, a jobb oldalra. Így a szálak jobban fedik egymást, és a kapott sűrűbb rajzolatú minta képe még mutatósabb.           

• Az átfordítás miatt számítsunk arra, hogy az azsúr csík keskenyebb lesz.

Középen összefogott v. háromlábas azsúr

Egészen széles azsúr csík közepébe vezetünk hímzőszálat – akár hangsúlyosabb színűt vagy vastagabbat.

• A kezdő szálat az 1. szálköteg mögött visszük fel középmagasságba, ott az első 3 köteget hátulról átfogjuk, a szálat előre hozva meghurkoljuk, majd felülről beleszúrva a hurokba megszorítjuk a szálakat annyira, hogy a középső szálunk enyhén feszes legyen.
• Most már egyenesen középen haladunk tovább a következő 3 pálcához, melyeket ugyanígy fogunk össze.

• A középső hímzőszál egyenletesen haladjon végig – a sor végén az utolsó csomót követően levezetjük a szálat az azsúr szélébe és ott elvarrjuk.

Pókos azsúr

A háromlábas azsúrt tovább cicomázhatjuk: az ábra önmagáért beszél...

Szarkalábas azsúr

Még szélesebb azsúr csíkból készíthetjük - ekkor a sima azsúrt keskeny pálcákkal képezzük. 

 

• A fonalat a csík szélétől az első pálca mögött a csík magasságának harmadáig visszük, és ott összehurkoljuk a két első pálcácskát. Most a 2. pálcán hajtjuk át a fonalat, majd a csík felső harmadában összehurkoljuk a 2-3. pálcát.
• Tovább haladva lefelé hajtjuk át a szálat a 3. pálcán, és az alsó harmadban hozzáhurkoljuk a 4. pálcácskához. Így alul-felül felváltva 2-2 lábacskát képezünk – egy bonyolultabb zegzugos mintát kapunk.

További 'cifrázások':

Még szélesebb sima azsúrt a közepén zegzugosabban vezetett  szállal négylábas szarkalábbá alakíthatunk:

 

Az azsúrozás szálcsoportjait díszíthetjük hímző fonallal való besodrással v. behurkolással is.

Folyt. köv.

Ajouring is a thread counting white-embroidery technique.

We pull out 4-5 similar direction threads of the base material and the perpendicular threads will be stitched together in groups.

  Ajour first stich     Ladder ajour       

The ladder or changed ajour stitch may be further decorated if we twist the "legs" or in wider ajouring we repeat the technique again and again in more lines.
We add so called "corner spiders" (additional weaving) to the corners; these consist of knots which are sewn in the middle of the diagonal yarn groups.

Előzetes az azsúrozáshoz

Azsúr - hosszanti csíkokban áttört kelme, elnevezése a francia "à jouré" szóból ered - jelentése: áttört, átlyuggatott.

Kellékek:

• Azsúrozással szálszámolásra alkalmas anyagot díszítünk: ha a textil hosszanti és keresztszálai egyenletesek, egyenes szövésűek és könnyen kihúzhatók. Ilyenek a nehezebb pamut- és lenvásznak. Más hímzéssel is díszített munkához lágyabb anyagot választhatunk - pamut vagy kevert szálú kelmét.                                                                     

• Hagyományosan az alapanyaggal azonos vastagságú fonalat használnak. Ma a dekoratívabb díszítés érdekében a szövött szálnál kissé vastagabb, sőt eltérő színű fonalat is használhatunk. De ekkor a hibák is kiugróak lesznek! Túl vastag fonalnál nem fekszenek ki a szálak egymás mellé, a hímző öltés kidomborodhat.
• A hímzőtűnek is igazodnia kell a fonal vastagságához. Általában tompa vagy lekerekített hegyű tűt használunk, kivéve a szálak végének a szövetbe történő eldolgozásánál, ld*.
• Nagyon éles és hegyes kézimunkaolló szükséges a szálak elvágásához.  
• A hímzőkeret használatához érdemes hozzászokni: egyenletesebb lesz a munkánk,és kényelmesebb is.
• Ha nem szegtük be előzetesen a munkát, a széleit a foszlás elkerülésére rögzíteni kell, pl. varrógéppel, cikcakköltéssel vagy kézi férceléssel.
• A munkadarab középpontját méréssel kijelöljük, férceléssel megjelöljük a minta pontos tervezése érdekében. Ezután beosztjuk az azsúr sormintáját.

Szálhúzás

• Jelöljük meg elütő színű férccel az azsúrozásra szánt terület határait. 
• Ha az azsúr nem fut végig a textil széléig, számoljunk rá 1-2 cm-t a kihúzott szál eldolgozására*. A jelölés kezdetétől ezzel az 1-2 cm-rel vegyük tűre a tervezett azsúr első hosszanti szálát, vágjuk át a tű felett, majd fejtsük ki néhány centiméter hosszan.
• A szálhúzás másik végén megismételjük ugyanezt, majd az elvágott szálat végig óvatosan kihúzzuk.
• Ezután tűre vesszük az azsúrozásra váró összes szálat és átvágjuk, majd egyenként, óvatosan mindegyiket kihúzzuk. 
• *Végül az eldolgozásra váró szálak végét a munka visszájára simítjuk és hegyes tűvel beszőjük az alapanyag szálai közé. 
• Különösen két merőleges azsúr sarkos találkozásánál fontos ez a gondos eldolgozás!

 

*Hímzőöltéssel is eldolgozhatjuk a szálkihúzást feslésre kevésbé hajlamos kelméken: hurok- vagy laposöltéssel.

Folyt. köv.

A B+Zs Stúdió szakmai tanácsai mellett ezekre a kiadványokra támaszkodtam - főleg képanyagban:

Cristina Krössmann-Berg: Az azsúrozás művészete, Holnap Kiadó, Budapest, 1999
Marta Mannova: Így hímezzünk, Roh Kiadó, Pozsony, 1975
Herczeg Beáta: A hímzéstől a subrikálásig, 1988

http://tanna44.5mp.eu

Köszönet nekik!