Februárban, mikor Pesten voltam, és sikerült eljutnom a Fonóba, a reticella tanulását vettük a fejünkbe... Az alap információkkal indultam el - elég soká vettem újra elő az elkezdett tenyérnyi munkát. Zsuzsánk a B+Zs Stúdióból már kitervelt mindent, kiporciózta a takácsvásznat, fonalat, kiszámolta és el is kezdte a szegélyt. Ennek alapján készítettem először a szálszorításos keretet és a pelenkaöltéses-huroköltétes szegélyt. Erről csak Zsuzsa fenti fotói vannak.
 |
| A munkadarab visszája és az elérendő cél |
Az itt használt négyzetes öltéssor nem a klasszikus szálszorításos sor, amit azsúr vagy a rojt kialakítása mellett szoktunk alkalmazni, hogy szorosan rögzítsük a szálakat. , hogy mint általánosságban az . Itt nem is az a cél, inkább csak díszítő szerepe van, mert a visszahajtandó külső szegélynél 9 szálat kihagyunk, és utána jön a négyzetes keretező öltéssor.
Négy szálat fogunk át a szálszorítással - ez fogja rögzíteni a széleket. A visszahajtást huroköltésekkel fogjuk le - a huroköltések közé két láncöltésből Zsuzsa nyomán én is pikót képeztem.A középen elhelyezendő reticella keretét egy szálanként sorakozó huroköltés sor adja - itt sem jelentős a szálszorító sor szerepe. A fonák oldalon jól látszik(kép bal oldala), hogy nem keresztezzük a szálakat a munka visszáján - csak egy ferde öltésünk van. Az igazi szálszorításnál keresztezzük a hátoldalon a szálat, hogy minél szorosabb szegélyt kapjunk.
Ekkor e kis ívek közepe táján dupla segédszálat vezetünk be a kis levélkék alapjához. Ezeknek a kiképezését lazább huroköltéssel készítettem, de jobb lett volna szorosan hurkolni ezt is. A laza öltések sose egyformán lazák - a feszes igen! Mindig 2 öltés közé tettem a hurkolt öltést, és visszafordulva minden új sorban 1-1 öltéssel kevesebbet hurkoltam, amíg el nem fogytak az öltések. A végén a sarokba feszítettem ki a kis háromszöget és ha van még fonalam, akkor a munka visszáján az öltések alatt elvezetve a szálat a szemben lévő sarkot kellene kitölteni a levélkével, hogy szép szimmetrikus legyen a minta.
