Szalag és dobozka

A Fonós Zsuzsa tanácsára a legegyszerűbben fejeztem be az üdvözlő szalagot: hosszában kettéhajtottam és a színével összefordítva keresztben végigvarrtam a szalag végét. Aztán szétvasaltam először az összevarrt széleket majd az egészet. Így a színén egy sarkot kaptam,  ami a hátoldalon egy zsebecske. Ezt levasalva néhány öltéssel hátul megerősíthető. A csúcsra még bojtocskát tennék a hímzőfonálból, vagy kis csengőt. Leírva igen kacifántos, de valójában pofonegyszerű. Mindenesetre jó dolog a kész kongré-szalag!

 

 Most aztán jól látszik a csúf fonákrész - de már mindegy... Fliest vasalok majd rá.-)

A sok mintakeresésben a kedvenceket kiválogattam - gyorsan készítettem is az egyikkel egy doboztetőt. Eléggé közismert szilágysági virágbokrot hímeztem rá. Régóta nézegettem ezt a mintát - szerepelt is már kombinációban ez a virágocska egy másik szalagomon.
Annyira kíváncsi voltam, hogy fog festeni, hogy - kicsit hebehurgyán - iparkodtam egy füst alatt alábélelni és beilleszteni helyére. Elvileg kivehető a betét, úgyhogy mázoláskor nem okoz gondot, hogy előreszaladtam kicsit... A fát már lecsiszoltam - még volt smirglim...
Most is született tanulság: a keresztszemes mintát keretezni néhány sorral igen kényes dolog - nagyon kihozza az apró hibákat. Már csak az alábélelés miatt is, ami szintén az egyenletesség ellen dolgozik, talán bölcsebb lett volna elhagyni. Meg kicsit tömött is a betét - legalább alul maradhatott volna az egyszerű kétsoros csík...
Még a színen is dilemmázok: itt csak fehér festékem van, a vesszőgarnitúrától elmaradt - de azzal meg nem akarom a szép fa rajzolatot elkendőzni. Pesten pácolni is tudnám...ehhez mégse veszek külön festéket. Viszont itt még van 1-2 napom a hazautazásig. Otthon aztán....!

A felhasznált minta szerkesztése természetesen a kimeríthetetlen újraszerkesztett múzeumbeli mintákból való(Görcsön, 83.640 sz).

Itt kopogtat a húsvét...

Bizony meglep ez a húsvét, ha nem vigyázok... A hosszú ünnep után igen kurta volt a hétvége - alig érjem utol magamat... Kapkod az ember(lánya),  mihez is nyúljon... kis kapához, törlőrongyhoz vagy a napok óta érintetlen öltögetéshez...
Hirtelen rám szakadt a tavasz - szerencsére az óraátállítás nem kínoz annyira, mert koránkelő őseimre ütöttem a z ébredésben - is. Inkább a megnyúlt délutánba felejtkezem bele - aztán hirtelen lep meg az este...

Néhány keresztszemes mintácskát még csemegéztem Nektek az ünnepi készülődésre, a holnapi Fonóra:

 

A boldogság kék madara

Két református esküvőn is voltam a nyáron. Érdekes összehasonlítani a szertartást, a hely hangulatát és a násznépet a megszokott katolikus benyomásokkal. Tetszik a végtelen békés és befogadó bánásmód a résztvevőkkel: a lelkész mindent bekonferál, a hívek spontán is megszólalnak... Szabadabb, felelős és felnőtt emberhez méltó viselkedést tapasztaltam. Az meglepett, hogy a zsoltárok dallamai importáltak - még a reformáció korából, főleg Svájcból és német énekeskönyvekből - míg a katolikusok, ha nem is feltétlen régebbiek, az érthető előidejűség okán, de valóban magyar népénekek.

Jutka szárnyaló madarát rögtön Judit barátnőm negyedik gyerekének menyegzőjére szántam. Nagyon odavalónak éreztem, de kicsit változtattam: nem akartam ABC-t hímezni a szárnyak köré, de maga a betűtípus tényleg jól passzol a gondolathoz... Ezen alkalomra - a magyar nyelv hihetetlen bőségéből - SZERELEM is lehetett volna a szó, de a SZERETET egyetemesebb... Keresztszemes zsargon szerint Isabelle Haccourt Vautier: Les ailes de L'Amour c. sampler-e akart lenni 14-es aidán - ugye jól írom?.

Ügyesebben is el lehetett volna helyezni a betűket - de remélem, ki lehet silabizálni. Szíveket már nem hímeznék a másodikra... Jutka ihletadója persze a 18-as aidán takarosabb lett - ez már-már ormótlan. De épp kaptam hozzá még Szécsényben megfelelő méretű, ráadásul kék keretet! Paszpartura nem számoltam, de mégis be kellett dobni az utolsó percben....Nem avattam be uis az anyagot, és a kész kép mosáskor összement  :-((( Így kénytelen voltam valahogy elrejteni a szűkre szabott szegélyt! Több leckét is kaptam - saját káromra...
Pedig nem szűkkeblűen, sőt szívvel készült!.

Assisi-minták  - megszelídítve 
A középkori Assisi-munkákban archaikus növényi ornamentika mellett főleg ősi, mitológikus állatfigurákat találunk... A hímzés 19. szd. végi reneszánsza nemcsak újra felfedezte, de meg is szelídítette valamelyest a szörnyeket:

   Új minta

   Régi minta

A boston-i Carmela Testa kiadónál (Variety 4.1927) így jelentek meg a "modernizált" Assisi-minták:

Lássunk néhány több célra alkalmazható mintácskát: nyulat, madarakat - akár még húsvétra is elkészülhet velük 1-1 tojás...

Ezeket Silvia oldalán találtam:

Húsvét lopakodik a kertek alján...

 

Zsuzsa dekoratív tojásdíszeket készített - de a rózsa nagyon emlékeztet egy ismert motívumra.... Így készülnek a tojáskák:

Ha jobban megnézzük, ez nem szokványos keresztszemes, hanem a fordítottja: az 'üresen hagyott' hímzett háttérből rajzolódnak ki a motívumok! Hiszen ez egy réges-régi technika: a középső minta is középkori eredetű -

EGY ASSISI HÍMZÉS! 

Ez az érdekes technika nem tartogat nehézséget a keresztszemezők számára, mégis egészen más születik a hímzés során, mint a megszokott... Hatása egyszerű, nemes és elegáns, elkészítése pedig – pár alapvető fortély ismeretében – nem nehéz. Tulajdonképpen csak „ki kell fordítani” a hagyományos motívumokat, és felborul a keresztöltések és a tűzőöltések sorrendje.

      Feltehetőleg van némi kapcsolat assisi legendás szentje és a hímzésfajta között...Ferenc szentté avatását (1228) követően megkezdődtek a templomépítés munkálatai.

Giotto jelenítette meg festményein a szent életútjának állomásait. Egy szerzetesnővér ezeket a XIII. században szokásos ábrázolásmód szerint egyszerű vonalakkal lemásolta és lenvászonra vitte. Sokan ezt tekintik az első Assisi-hímzésnek. 

Az 1800-as évekig egyszerűen „üres” vagy „fordított” hímzésnek hívták - voided embroidery. Most 150 éve, 1861-ben, az egységes olasz  állam megalakulása után mozgalom indult a hagyományos kézműves tevékenységek felélesztésére és az elszegényedett rétegek foglalkoztatására. Felelevenítvén Assisi térségében a régi századok nagy családjainak textildíszítési eljárásait, az egyre ismertebb és népszerűbb  „üres hímzés” kifejezést fokozatosan felváltotta az "Assisi-hímzés" elnevezés.                                                                                                 
Johann Schonesperger 1523-as mintakönyvét követően – ami fametszetek gyűjteménye – egész Európában rengeteg könyv jelent meg, terjesztve és átalakítva a mintákat, formálva az emberek ízlését. 

A XVIII–XIX. században az Assisi-hímzés vesztett népszerűségéből, de a már említett olasz mozgalom hatására a XX. század kezdetén ismét fellángolt a lelkesedés. Korai minták másolásával, az egyházi jelleg világiassá tételével és az egyszerű kereszt- és tűzőöltések használatával hozták közelebb a technikát a közízléshez. 
A tradicionális alapszínek határozott vörös, zöld, kék és arany, ami kontrasztos megjelenést kölcsönöz. A motívumok  szimmetrikusan elhelyezett stilizált, gyakran mitikus megjelenésű  állatfigurák, növényi ornamentika(virág, inda, levél, gyümölcs) kandeláberszerű díszítménnyel tagolva.

A középkori munkák határozott színekben pompáztak, nyújtott keresztöltéssel készítve tömött alapot képeztek a kirajzolódó "üres = voided" figurák közt.

               

A szegélyt keskenyebb, egyszerűbb sormintázattal, Holbein öltéssel kombinálták. 

     Tűzőöltések menete

  Keresztöltések menete

A kontúrozást azonos színű, vagy kicsit sötétebb Holbein öltéssel végezték. Leggyakrabban szőnyegszerű szalagokat képeztek. Angolul itt olvasható az assisi hímzésről bővebben.