Otthonról

A vásárhelyi szekrény homályos mélyéről került elő néhány régi kézimunka. Édesanyám tanulódarabjai. Kis osztatlan tanyai iskola(nem tanyasi, legalábbis a Dél-Alföldön!), ahol az elemi iskolát végezte - 2 kilométerre volt tőlük... Télen-nyáron gyalog tették meg az utat... Biciklit csak nagylány korában kapott - középparasztok voltak, 4 felnőtt, két gyerekkel, 20-30 holdon. Nagyon be kellett osztani a jövedelmet - önellátók voltak, de bevételük alig akadt.
A legtöbb gyerek nem tanult tovább a városi polgári vagy kereskedelmi iskolában - ők két ismétlő évet jártak még iskolába: ez csak két napi, amolyan szinten tartó foglalkoztató volt. Akkor már inkább a gyakorlati háztartási ismeretekre tették a hangsúlyt. Egy ott helyben tanító házaspár tartotta rendben az iskolát a gyerekek oktatása mellett - volt konyhakert is, mint minden rendes háznál. Az 1-2 vagy 1-4 osztály gyakran egy teremben tanult... És nem volt diszlexiás gyerek!

Valószínűleg ez idő alatt készültek az előkerült, és eddig gondosan megőrzött - tőlünk, gyerekektől is elzárt mintadarabok. A száröltéses szegélyes terítő szinte egy falvédőt idéz - csak a felirat hiányzik az idilli képről. Ilyesforma piros szegélyes falvédő domborodott a kemence oldalán.
A keresztszemes pedig természetesen előre volt "drukkolva", ahogy az előnyomást hívták... Hol volt akkor még az Aida! Ez a minta teljesen autentikus - mintha egy népművészeti gyűjteményből lépne ki. 1930-33-at írhattak... Egy évtizeddel Trianon után, amikor a népművészet - különösen az elszakított területek viseletei és mintái újra reneszánszukat élték. A Klebelsberg Kunó-féle népiskolában...