Gyékény, örökké - 2 (Nőnap - 1)

Nőnapról ez jut eszembe: nem az emancipáció, nem vörös szegfű, vagy gender sem a feminista szólamok.
A történelem során minden primitív nép felfedezte magának a saját földjén termő szálas anyagok, a nád, gyékény, csuhé, szalma, vessző, len, kender stb. számtalan feldolgozási lehetőségét és alkalmazási területét. Az asszonyok leleménye fáradhatatlan kétkezi munkával ellátta a családot használati tárgyakkal, hogy élhetőbb, kényelmesebb legyen az életük. Törékeny női kezek, a gyengébbik nem ügyessége a mállékony, foszladozó anyagokból meg-megújulóan megalkották a mindennapi élet eszközeit, és ezzel fenntartották az élet állandó folyamatát...

Mi már ipari termékekkel zsúfoljuk tele háztartásunkat, és csak nosztalgiából tartunk kézműves dolgokat - de mi lenne ha valami katasztrófa elpusztítaná a civilizációnkat? Újra kellene tanulnunk minden elfeledett kétkezi technikai tudást és fogást...?  Ezért is kezdtem el egy kézműves tanfolyamot néhány évvel ezelőtt..

 Török Gizella - Tápé

A gyékény hosszú szálainál fogva fonásra és szövésre is alkalmas. A képek Tápéról ill. Sarródról, Bősárkányból valók - természetesen a vizes élettér, a Tisza, Fertő-tó és Hanság vizenyős területei...

Illyés Gyulánál találtam utolérhetetlen himnuszt a nőkről, a kétkezi női munkáról:

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem amik állják az időt!
Hanem a gyékény, a nád, a kéreg.
Nem az örök-élet-ígéret cinkosai. Nem a kimértek.
Hanem a törékenyek s engedők:
a fű, a lősz, a sás
lett tiltakozás.

A tettük után nyomban eltűnők.

Nem a kemények,
hanem a fonhatók, a szőhetők
a dolgozó kezekre
kutya szemével figyelők –

ők, a soha
vissza nem ütők
adtak halk jelet – kéz a kéznek –

velünk a Föld! 

ILLYÉS GYULA: DITIRAMBUS A NŐKHÖZ