Húsvét lopakodik a kertek alján...
Zsuzsa dekoratív tojásdíszeket készített - de a rózsa nagyon emlékeztet egy ismert motívumra.... Így készülnek a tojáskák:Ha jobban megnézzük, ez nem szokványos keresztszemes, hanem a fordítottja: az 'üresen hagyott' hímzett háttérből rajzolódnak ki a motívumok! Hiszen ez egy réges-régi technika: a középső minta is középkori eredetű -
EGY ASSISI HÍMZÉS! Ez az érdekes technika nem tartogat nehézséget a keresztszemezők számára, mégis egészen más születik a hímzés során, mint a megszokott... Hatása egyszerű, nemes és elegáns, elkészítése pedig – pár alapvető fortély ismeretében – nem nehéz. Tulajdonképpen csak „ki kell fordítani” a hagyományos motívumokat, és felborul a keresztöltések és a tűzőöltések sorrendje.
Feltehetőleg van némi kapcsolat assisi legendás szentje és a hímzésfajta között...Ferenc szentté avatását (1228) követően megkezdődtek a templomépítés munkálatai.
Giotto jelenítette meg festményein a szent életútjának állomásait. Egy szerzetesnővér ezeket a XIII. században szokásos ábrázolásmód szerint egyszerű vonalakkal lemásolta és lenvászonra vitte. Sokan ezt tekintik az első Assisi-hímzésnek.
Az 1800-as évekig egyszerűen „üres” vagy „fordított” hímzésnek hívták - voided embroidery. Most 150 éve, 1861-ben, az egységes olasz állam megalakulása után mozgalom indult a hagyományos kézműves tevékenységek felélesztésére és az elszegényedett rétegek foglalkoztatására. Felelevenítvén Assisi térségében a régi századok nagy családjainak textildíszítési eljárásait, az egyre ismertebb és népszerűbb „üres hímzés” kifejezést fokozatosan felváltotta az "Assisi-hímzés" elnevezés.
Johann Schonesperger 1523-as mintakönyvét követően – ami fametszetek gyűjteménye – egész Európában rengeteg könyv jelent meg, terjesztve és átalakítva a mintákat, formálva az emberek ízlését.
A XVIII–XIX. században az Assisi-hímzés vesztett népszerűségéből, de a már említett olasz mozgalom hatására a XX. század kezdetén ismét fellángolt a lelkesedés. Korai minták másolásával, az egyházi jelleg világiassá tételével és az egyszerű kereszt- és tűzőöltések használatával hozták közelebb a technikát a közízléshez. Johann Schonesperger 1523-as mintakönyvét követően – ami fametszetek gyűjteménye – egész Európában rengeteg könyv jelent meg, terjesztve és átalakítva a mintákat, formálva az emberek ízlését.
A tradicionális alapszínek határozott vörös, zöld, kék és arany, ami kontrasztos megjelenést kölcsönöz. A motívumok szimmetrikusan elhelyezett stilizált, gyakran mitikus megjelenésű állatfigurák, növényi ornamentika(virág, inda, levél, gyümölcs) kandeláberszerű díszítménnyel tagolva.
A középkori munkák határozott színekben pompáztak, nyújtott keresztöltéssel készítve tömött alapot képeztek a kirajzolódó "üres = voided" figurák közt.
A szegélyt keskenyebb, egyszerűbb sormintázattal, Holbein öltéssel kombinálták.
Tűzőöltések menete
Keresztöltések menete
A kontúrozást azonos színű, vagy kicsit sötétebb Holbein öltéssel végezték. Leggyakrabban szőnyegszerű szalagokat képeztek. Angolul itt olvasható az assisi hímzésről bővebben.