2012. szeptember 14., péntek

Tűfestés - dióhéjban

Boldizsár Judit honlapján jó összefoglalót találtam erről a régi hímzésmódról(wikipedia):
úgy gondolom, legalább az elvi alapjait mindenképpen közreadom a Fonó új "tananyagának" - ha részt nem is tudok most venni benne.
 
 
Tűfestés

A tűfestés hímzéséhez elsősorban a laposöltést használjuk. A megfelelő hatás eléréséhez sok fonallal, sok árnyalattal kell dolgoznunk.
A mintán először egymás mellé laposhímzéssel egy sort varrunk, de a hímzés folytatásánál a szálvég nem lehet egyenes. A következő sorban az egyenetlen szálak közé öltjük a következő árnyalatú fonalat, s ezt a módszert a minta befejezéséig folytatjuk.

Ezt a hímzést mindig rámán végezzük: egyrészt mert így látható, hogy hova milyen árnyalatot szeretnénk, másrészt a sokszoros átöltögetés miatt az alapanyagot könnyen összehúzhatjuk.

Tűfestőöltés

Ennek a különleges hímzésnek az eredete a kopt textíliákig, a IV-V. századig nyúlik vissza. Ebből a korból származnak azok, ma a Louvre-ban őrzött, lenszövetre készített tűszövésszerű technikával hímzett textíliák, melyeken vadászjelenetek, növények láthatók. A következő hasonló technikával készült emlék, melyet a miniatúrafestészet mintájára készítettek, a X. századból maradt ránk (Szent Cuthbert karkendője és stólája).
A XI. században készült el az a jelentős alkotás, melyet ma minden hímzéstechnika ősének tekintenek: a bayeux-i falikárpit. (Ez a textilcsoda 68,3 m hosszú, kb. 0,50 cm széles, Anglia 1066-os meghódításának pontos krónikája.)
Többféle hímzéstechnikát, az árnyalást is alkalmazták ezen a munkán.
Erre a korra különösen jellemző, hogy elsősorban az egyházi, és királyi ruhadarabok hímzései is a miniatúrákat utánozták.
A gótika korában, az Angliában készült hímzések voltak a legkeresettebbek Európa szerte. Itt a tűfestés elsősorban a figurák arcának hímzésében jelent meg.
A XV. századra Itália veszi át a vezető szerepet: a reneszánsz híres művészei is szívesen terveznek hímzésmintákat (Raffaello I. Ferenc megrendelésére több rajzot is készít), ezzel a festői hatás végleg teret nyer a hímzésben.
Az itáliai hímzőműhelyek vezető szerepe egészen a rokokóig megmarad, amikor Franciaország veszi át az irányítást, Colber egész sor manufaktúrát hoz létre. A kárpitmanufaktúrák, szövőműhelyek pedig termelékenyebb, hatékonyabb munkájukkal kiszorítják a piacról a tűfestést, mely egy időre feledésbe merül.
A századfordulón az Art Deco és szecesszió ismét előszeretettel alkalmaz hímzéseket, s életre kel a tűfestés is.
Az 1872-ben alapított Royal School of Needlework a mai napig magas színvonalon oktatja a textilművészet minden ágát, többek között a tűfestést is.
Az 1920-as évektől új lendületet vesz a kézműipar, ugyan nem üzleti, hanem elsősorban hobby-szinten. Megjelennek az első, mindenki számára hozzáférhető kézimunka folyóiratok.
Olvasható még róla: Márta lapjain.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...