Ráadás borsólyuk

Szeretném üdvözölni a legüdébb virágot a naplószélemen. Tulipánt! Örülök, hogy követőmmé váltál. Igazán remek, kreatív teremtést sugall a naplód... Elismerés számomra, ha felfigyelsz egy bejegyzésemre.

A borsólyuk szegélyre eddig még azok sem figyeltek föl, akik érdeklődnek a hímzések iránt. Köszönet a mi fonós Zsuzsánknak, hogy megmutatta.
Látom, érdemes volt megmutatni a Fonó-beli családi gyűjteményt is! Közkívánatra megint felidézem külön-külön a legszebb darabokat:

Varrott csipke lehet - mi is tanakodtunk fölötte. Olyasmi típus, mint a halasi csipke, csak vászonra készítik. Először a kontúrokkal kialakítják a mintát, aztán pedig a kivagdalt részeket csipkeöltéssel betöltik. S ha jobban megnézem, a hálószerű betét csomózott rececsipke! A kedvencem!

Még két kis munka a hagyatékból:

                                 

Sióagárdi hímzés

A Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik Sióagárd.
A hímzés alakulása a viselet fejlődésével követhető nyomon. Négy különválasztható szakaszra osztható:
- az 1980-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.
- az 1889-ből származó bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.
- az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.
- a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.

 

Anyaga: Fehér sifon vagy vászon.
Fonala: Gyöngyfonál, UC hímzőfonál, osztott hímző.
Színezése: Piros, bordó, permetkék, sötétebb kék, sötétlila, parasztrózsaszín, narancsos sárga, sötét olajzöld
Öltése: Laposöltés, száröltés, borsólyuk, (a fehérhímzésnél lapos öltés, száröltés, huroköltés, lyukazás)