Fügeszüret!

Végre kezdenek beérni a korai fügéim, amik a május végéig tartó szárazságot átvészelték... Akkoriban sok lepotyogott, megráncosodott  - a 12. órában jöttek a Medárd-körüli záporok... Kezdődik a versenyfutásom a feketerigókkal. Betanulási szakasz nélkül, talán tavalyi emlékeik alapján felismerték és rögtön meg is ízlelték az első üvegesedő gyümölcsöket... Lankadatlan minőségellenőrök: reggel nem tudom megelőzni őket - délután meg távollétemben tévedhetetlen biztonsággal választják ki a hőségben hirtelen beérő bogyókat:-(

Idén csúcs méretűek a fügék, és bizton párját ritkítja a belbecs is. Gyönyörű sárgára érnek, nem olyan lilásbarnára, mint ősszel. Sajnos önzetlen termesztő vagyok - magam sajnos nem élvezem a fügét. Érdekes, a naspolyát igen... Nyilván azért, mert azt kiskoromban is ettünk.

Nyomakodnak az újabb termések...

            A két kép között egy hónap telt el...

  

Ez az első higy-hogy beérett gyümölcs - a férjem kapta, aki már-már füge-függő... De fájdalmára Madridban nincs füge - nyilván a szárazság, páramentes levegő miatt... Bár a hőség is jóval elviselhetőbb ott emiatt.

Egy kis kultúrhistória Bálint gazda tolmácsolásában: "Egyike a legősibb kultúrnövényeknek. Gyakran esik szó róla az Ószövetségben, amely a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az "ígéret földjének" legfőbb kincsei közé sorolja... Romulus és Remus, Róma későbbi két városalapítója egy fügefa árnyékában szopta a farkasanya tejét. A szárított füge a római légiók katonáinak fontos úti elemózsiája, mert kis helyen elfér, tápláló és nem romlik... Levelei nagyok, öblösek (ezért látszottak alkalmasnak az "illetlen" testrészek elfödésére pl. a bibliai Ádám-Éva történetben). Tartós szárazságban öntözni is kell, mert különben gyümölcsei aprók maradnak, sőt lerúgja őket(ezt magam is gyakran tapasztalom). A koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú füge virágja megporzásra szorul, amit egy roppant apró rovar, a fügedarázs végzi el. Megtermékenyítés hiányában a termés éretlenül leesik a bokorról. Nálunk azért nem lehet az értékesebb szmirnai fügét termeszteni, mert a fügedarázs nem viseli el a mi hideg teleinket.

Hazai meghonosodásának időpontjáról: valószínű, hogy a 14. században, az Anjouk uralkodása idején, az olasz kapcsolatok révén került el hozzánk.. Más vélemények szerint, amikor a szeszes italoktól eltiltott törökök kivágták a hegy-oldali szőlőket, a területet fügebokrokkal népesítették be.

Az éves vesszőkön a rügyek későn, május közepén (nálam hamarabb) fakadnak ki, és ekkor már rajtuk vannak a kis fügék ("fügét mutatnak")... Ez valójában már a Virága: különös, ún. serlegvirágzat, ami leginkább egy diónyi bimbóhoz hasonló. Ez meghúsosodik, és 5-8 cm átmérőjű, zöld, barnás vagy lila, belül pirosas gyümölccsé érik.