Miért kívánkoznék haza? Borok itt is vannak – mondta az idős, öltönyös úriember valahol nagyon messze, a Dél keresztje alatt.
... és töltött egy címkéjén bokszoló kengurut viselő palackból. Tény és
való, jóféle shiraz volt, talán némi cabernet-tel házasítva.
- Miért is mennék haza? – folytatta két pohárral később. - A kereset
lényegesen jobb. Az emberek barátságosak, és nincs annyira túlbonyolítva
semmi, mint otthon.
- Na meg az időjárás is... meleg van, kellemes idő az év nagy részében.
Ott az óceán, lubickolhatok benne. Hétvégeken elmegyek golfozni.
- Tulajdonképpen még szilvapálinkát is készítenek az itteni magyarok –
hangzott el az újabb palack felnyitásakor. - Gyakorlatilag minden
megvan, ami otthon kellene, és semmi nincs, amit hiányolnék...
-Na jó, tényleg messze van... Ez is egy szempont – hangzott el már
fáradtabban és engedékenyebben egy idő után. - Nagyon messze...
Fiatalabb ismerős ült oda ekkor az asztalhoz, tizenötezer kilométerre
az óhazától, és valami rejtélyes módon egy üveg teljesen szokványos,
otthonosan megnyugtató, szekszárdi oportót (khm, hogy korrektek legyünk:
portugiesert) vett elő. Vidáman nyitotta föl, s kérdés nélkül töltött
az asztal mellett ülök poharaiba.
Az idős, öltönyös úriember felemelte a poharat. Nem ivott belőle, csak
nézte, nézte a pohárban a bort. Sokáig nézte, ami azért is furcsa volt,
mert aligha látta a szemében csillogó könnyektől. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése