A kézi munka dícsérete

A kétkezi munkára gondolok, nem a női díszítő kézművességre. Mostanában kevés alkalmam volt erre a jelenlegi, ideiglenes EU-konform otthonomban. Egyáltalán - elég muris hitelen csupán kettőnket ellátni egy metropolisz harmadik emeleti lakásában, elzárva régi életem eszközeitől. Természetesen érdekes és kihívásszámba menő dolog új otthont teremteni egy idegen lakásból - igazi női feladat, élveztem is, de már túl vagyok rajta.

 

Talán már hiányzott is már, mint paraszti ivadéknak, a kétkezi tevékenység. Bizonyára ezért rontottam rá olyan hévvel 30 fok fölötti kánikulában a balkonon terpeszkedő viseltes vessző garnitúra festésének. Helyesebben az ülések állaga kitűnő, de valami eszement ötlet folytán valaki fehérre mázolta - vagy a külsőségekre annyi figyelmet-pénzt fordító spanyolok eredetileg ilyenre készítették volna? Ezt én ízlésficamnak minősíteném, és csak mint állagmegóvó kompromisszumot tudnám elfogadni... Nos, a festés már itt is eléggé elszürkült, pedig szinte pormentes a 3. emelet. Természetesen irtó nehéz befogatni egy vessző alkotmányt - nyilván először szórópisztollyal fújták le.

Nekem volt időm, nem sürgetett senki - hát komótosan kezdtem neki...  a reggeli és esti enyhüléskor. Kiváló, vízzel hígítható festékek vannak már, tehát nem terjeng mindenütt a szerves oldószerek szaga...
Közben gondolkodtam - egészen máshogy, mint pl. kézimunkázás közben. Egy keresztszemes hímzésnél ugyanis mindig résen kell lenni, nehogy elszámoljam a mintát. Mázolni mindig szerettem - talán épp azért, mert olyan monoton, a figyelmet alig igénylő munka, ami közben sokkal szabadabban gondolkodhat az ember (lánya), mint a kézimunkázásnál.
Ez a fajta tevékenység teljesen kikapcsolja az ember gondolkodását, és szellemileg - engem legalábbis - nagyon pihentet. Közben egészen szabadon elkalandozhat az ember képzelete, és gyakran merülnek fel új meglátások... Alighanem ezért is esett olyan jól ez a fajta időtlennek tűnő, mégis hasznos tevékenység. Jó volt látnom a munka közvetlen eredményét. Most vendégeink voltak - jó érzés volt a szép üléseken ücsörögve beszélgetni...

 

Maga a vesszőfonatú háromdarabos ülő alkalmatosság remek munka - strapabíró, szépen kivitelezett, kicsit polgárias tervezésű, de alapvetően a mindenütt elterjedt vesszőfonás gyönyörű példája. Olyan stabil, hogy egyértelmű: ez még nem a mai 'használd el gyorsan, aztán dobd ki és szerezz újat' jelmondatú multi-világ terméke.