2013. október 23., szerda

EMLÉK - MŰ - 1956


ELSZÁMOLÁS - 1956
     
   (egy emlékműhöz)


...
Oszlopszegek a krisztusi testbe…
Minden évben újat a sebbe!
Évente egyet, egyre nagyobbat
ütni a testbe, hátha mozoghat,
hátha kitépi magát a sírból!
Ezernyi oszlop, vasbeton sírbolt
vigyázza eztán,
s jelölje: nem volt.
Szegek és rudak, ágyúk és karók
Oszloperdő, aradi bitók,
kifeszítve, megkötözve
betongödörbe földelve.
A ledöntött csizmacsonkja,
szöges talpa, mélybe szorítja.

Díszkő burkolat a hősök szívére,
néma szájára.
Csend legyen végre!
Hatalmas gát ez,
hatalmas védmű,
az emlékek ellen
ellen-emlékmű.
Szürke kabátok, kalapok mersze?!
Elő ne jöjjön a lobogás lelke,
gúzsok mélyéről, ahová lökték,
kötözve lelkét, szétvágva testét!

Kétezer-hat karóval átvert
szíve már csendes.
Micsoda rend ez!
Rendezett sorban állnak a lándzsák.
Hegyükön csillog a diadal.
Győzelmet hirdet e tájon,
amit a farkas aratott a nyájon.
Acélfoga mered földből az égre,
erő szorítja a közöny sebébe.
Üvölt az égre, keleti Napba,
nyugati Holdba.
                                                ...


Készültek 2006-ban - előbbi készítője egészen közeli hozzátartózóm ...

5 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...