A madridi magyar hírapály miatt csak most értesültem a fiaim FB-oldaláról, hogy Radnóti özvegye, Gyarmati Fanni február 15-én, életének 102. évében elhunyt... 70 évig őrizte Radnóti emlékét, relikviáit. Ugyanabban a Pozsonyi úti házban, a lakásajtón a Dr. Radnóti Miklós névtáblával...
Nemrégen írtam róla.
Radnóti abdai közös sírjának exhumálásakor a bori notesz mellett találták Fanniról a fenti málladozó kislánykori képet egy levél-imádsággal együtt, amit szeptember végén küldött a bori táborba. Nov. 4-én lőtték le a végsőkig kimerülten menetelő költőt.
Édes Istenem, nem bírom ezt a szorongást. Segítsd meg őt, légy vele, hogy világos, tiszta legyen a feje és mindenre tudjon felelni. Segítsd meg őt, Te tudod mennyit kínlódott szegény, ne engedd, hogy baja történjék. Légy velünk, bár tudom, hogy bűnös vagyok, ő nem, soha, de én oly sokszor vagyok kemény és bántó az emberekhez, bár a legfőbb parancsnak tartom, hogy szeresd felebarátodat. De azt hiszem, azért van ez, mert sokszor és annyiszor ért már bántalom engem is. De ő jóságos. Ő még soha senkinek nem vétett az ő szívében és agyában rend van és nagyon vigyázz Rá, Istenem!
1926-ban ismerkedtek meg. Találtam róluk egy fényképet, ahol Fanni höveji kötényt visel. Alighanem farsangoltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése