Pompás megfogalmazást találtam a népi hímzésekről Feyérné Kovács Erzsébettől az Uj Idők kézimunka évkönyvében 1935-ből:
"A hímzés módjait, öltéseit, fajtáit a magyar nép körében emberöltők, sőt évszázadok óta meggyökeresedett tűmunkákról tanultuk... A népi hímzések... ékesen szemléltetik, hogy milyen gazdag népünk fantáziája, tévedhetetlen biztosságú művészi ösztöne, a komponálásnak milyen mesterei ők és milyen tökéletesen tudják összeegyeztetni a célszerűség szempontjait a művészi igénnyel.
Ezek a kézimunkák mesterségi, technikai szempontból utolérhetetlen remekelések. De nemcsak nemzedékek mesterségbeli tapasztalatait és leleményességét tárják elénk, hanem azokat a tűvel megvalósítható díszítményeket is, melyeket a magyar ízlés a századok folyamán kiválasztott, megmentett a feledéstől, mert szépnek talált. Azokat a díszítményeket, amelyekről elmondhatjuk, hogy bennük a magyar szépségideál öltött testet, az ornamentális szépről kialakult magyar felfogás öltött látható alakot."
Remek lehet ez a könyv!
VálaszTörlésÓszeresnél elég drága már... Egyik anyatárs mentette felszámolt hagyatékból - harmadmagával:-) Nagyon tömör igazságnak tartom a meglátást - ettől olyan patinásak a régi dolgok... Szépek-szépek a mai kitek, de olyan esetlegesek.
VálaszTörlésA mai dolgok már egészen más kategória. Az tetszik,amikor régit újít fel valaki.
VálaszTörlés