2014. május 19., hétfő

Vitkovics 12 kiállítás

A Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület tisztelettel meghívja 
az ÉLŐ NÉPHAGYOMÁNYOK című kiállításra
Bemutatkozó szervezetek:

HEREDITAS Kulturális Egyesület 

Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület

IHAROS Népművészeti Egyesület

Vajdasági Magyar Folklórközpont
A kiállítás megtekinthető 2014. május 7. és június 14. között 10-18 óráig

szombaton 10-14 óráig, vasárnap és hétfőn zárva

Helyszín:

VITKOVICS 12 Kulturális Központ - H E R E D I T A S G a l é r i a 

1052 Budapest, Vitkovics Mihály u. 12.



„Hol az életüdv örömvirági nyíltanak”                                                                                              Forrás



A Galga mentén, Pest megyében találhatóak azok a települések - Szada, Bag, Galgahévíz, Hévízgyörk, Tura, Boldog, Kartal, Galgamácsa - melyek 

színpompás viseletüket hagyományaikat máig őrzik.
 Ezen a vidéken a fehér alapon fehér fonallal történő díszítésnek nagy hagyománya volt. Megjelent az ünnepeket jelző hímzett fejkendőn, vállkendőn, de zsebkendőn, komakendőn, vagy ajándékos kendőn, a pólyatakarón, a halotti lepedőn és párnán, sublóttakarón, vőlegénying elején, lányok félingjeinek ujján is. A Galga menti fehér hímzés a gazdag magyar népi hímzésvilág késői, kevéssé ismert, már csak színvilága miatt sem túl látványos, visszafogott, ám értékei miatt megismerésre érdemes tagja. Története izgalmas és eléggé nyomon követhető: a polgári, városi kultúra világának eleme a még meglehetősen tradicionális paraszti kultúrába bekerülve, tehetséges művelőinek újításaival és a közösség által elfogadott normák szerint a faluközösségek sajátos viseleti-használati darabjaivá vált, majd néhány évtized múltán piaci termékként visszakerült a városi-polgári kultúra világába. Ugyan az „első darabok” történetét nem ismerjük, de bizonyos, hogy a 19. század végén Boldogon tűnt fel az a hímzéskultúra, mely kiindulásnak tekinthető. (Szadára - mely település nem tartozik szigorú értelemben a Galga mentéhez, ám hagyományanyagában igen sok a hasonlóság, a hagyomány szerint távolabbi vidékről, Dabasról jutottak el az első fehér vállkendők).


Boldogi asszonyok látták el a környék településeit kezdetben a fehér hímzéses kendőkkel, és rövid időn belül a női viselet jellegzetes darabjaivá váltak. Az egyes falvakban egyre többen megtanulták az elkészítés technikáit, s hamarosan létrejöttek az adott településre jellemző sajátosságok. Ebben alapvető szerepük volt azoknak a tehetséges asszonyoknak, akik mások számára is készítettek hímzéseket, kiegészítve ezzel a gazdálkodásból származó jövedelmüket. A hímzések alapanyaga gyári készítésű, sűrű szövésű vászon (sifon, gyolcs, patyolat) és gyári hímzőfonal. Kezdettől használatak városi vésnökök által készített nyomódúcokat, ám többnyire ceruzával rajzolták elő a mintákat. Ez a rajz elmosódott, nem volt jól követhető, ezért a helyben elfogadott mintákhoz új nyomódúcokat rendeltek. Megjelentek a drukkolóasszonyok, akik ismerték a település adott célra készítendő tárgyának már-már előírás szerű mintáját, bár mindig helyt adtak a megrendelő kavánságának is. Saját előállítású drukkoló fákat is ismerünk. A drukkoláshoz használt festék összetételét olykor „üzleti titokként” kezelték. Hagyományosan a fehér hímzést a női viseletben (vállra való kendő, fejre való kendő, kézbe való kendő), a felvetett ágyon (párnavég, lepedőszél), a sublót leterítéséhez, komakendőn használták. Egyes daraboknak fontos szerepük volt az egyházi és az emberélet fordulóihoz fűződő népszokásokban is. Továbbélésük, ismertségük a Gyöngyösbokrétának majd az újabb színpadi hagyományőrző csoportoknak és a szakmailag kitűnően gondozott népi iparművészeti mozgalomnak köszönhető.
   

Galgapartihoz

Üdvözöllek messze bérctetőkről,
Szent helyek!
Hol a Galga lassu andalgással
Hempelyeg.

Hol pályája éden volt a gyermek-
Ifjunak.
Hol az életüdv örömvirági
Nyíltanak.

Lángszerelem szép viszonozója,
Barna lány,
Emlékezve küldsz-e még sohajt a
Szív után,

Mellyet annyi kéjnek bölcsejében
Ringatál,
Mellynek első éneket lantjára
Te csalál?

Ah, rád vissza bús könyhullatással
Néz szemem: 
Vesztve téged vésze boldogságom,
Mindenem!
Gréc, 1840, május 1.
Petőfi Sándor aláírása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...