Teljesen váratlanul idecsöppentem a Szent Jakab út végcéljába... Santiago de Compostelába. Egy miniszteri látogatást kellett előkészíteni négy nap alatt a múlt héten a madridi követségen. A nemzeti ünnep és egy magyar gasztronómiai bemutató kellős közepén kellett megszervezni a WOMEX világzenei fesztivál helyszíneinek stafétaátadását: idén ugyanis Santiago de Compostelában tartják, jövőre pedig Budapesten.
Egy nappal előbb jöttünk ide, tehát régimódi zarándoklatról szó se lehetett - bár nem is vágytam eddig ilyesmire - noha bámulom azokat, akik ráadják a fejüket.A mi utunk a fekete nyilas villámút volt.
Galícia, Spanyolország északnyugati tartománya a nyelvével külön szigetet alkot. A gallegók nyelve (talán épp azért, mert megszabadulván a móroktól már a 800-as évektől kezdve) egy elportugálosodott ősi nyelvjárásként fejlődött tovább, és nem torkollt bele az itteni "nyelvújításba", a kasztíliai-asztúriai és a navarro-aragón nyelvjárások olvasztótégelyébe a hosszú rekonkviszta harcok idején, hanem szigetnyelvként megmaradt a halászfalvak és hegylakók mindennapi érintkezésében. A Franco utáni tartományi autonómia törekvések kivirágoztak a nyelvi-kulturális törekvésekben.
Galícia kétpólusú, az adminisztrációs-ipari-tengerparti központ La Coruna, azaz galíciai nyelven A Coruna, de a jobbára hegyvidéki gallegók szíve itt dobog a zarándokvárosban.
Nem jártam semmilyen zarándokközpontban eddig - de Rómától biztos nagyon eltérő ez az egyébként békés 121 ezres nagyváros - minden metropolisz-allűrtől mentes, csak a zarándokseregek adják a különlegességét. Most csak ennyit - prózai és profán dolgok miatt folytatás később
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése