2014. október 15., szerda

Segovia -2

 
Ez a bejegyzés az induláskori kavarodásban valahogy lemaradt...Mivel a téma egész évben aktuális - mégis közzé teszem.

De hogy került a szeptember végi segoviai kulturális fesztivál meghívójára a pipacs? Ez volt az első kérdésem, ahogy kezembe került a műsorfüzet. 
Hát nem az időszakos virágzás, hanem az I. világháború emlékezete miatt. Itt is megemlékeznek a rettenet centenáriumáról - pedig Spanyolország kimaradt belőle. Bár még egy sikertelen béketervvel is előállt XIII. Alfonz király.
Nagy-Britanniában pattant ki a fejekből az ötlet, hogy pipaccsal tisztelegjünk a háború áldozatainak.
Dicséretes módon egy konferenciát is szerveztek Segoviában a világháborúról a fesztivál alatt. A brosúrára nem véletlenül került a leheletfinom, törékeny szirmú vérpiros virág...
 Még pipacsvirágzáskor dördült el a szarajevói merénylő golyója... És augusztus a hadba lépés ideje... Amitől számítva a pipacsmezők harcterekké váltak és négy évig csak hullott, hullott a vér, mint a pipacsszirom... Leheletnyi, eleven, törékeny, szélsodorta életek...
 

 Flandria Mezején

Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flandria mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flanders mezején.
                                                                           (fordította: Nika Géza)


Nagyapám bakaruhában - első világháború. Ő hazajött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...