Lélek se rebben, madár se retten,
Ketten vagyunk: a puszta meg én.
Álmos csöndesség - végignyújtózik,
Bágyadt homályba fény beleful -
A véghetetlen teregetőzik
S szent nyugalomban itt ellapul...
1915. január 13.
Tornyai János:A puszta meg én
(Levél Kiss Lajosnak)
Sz. Kiss Márta fotója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése