Végre egy "feketemunka"

Mióta csak létezik a Fonó, szerettem volna készíteni blackwork munkát. Most kapóra jött ez a koszorúminta. Éppen illik a régóta raktáron levő Zweigart terítőmre - mióta keresem ezt a méretet!. Úgyis karácsonyra szántam az asztalközepet - ez meg tán éppen Mikulás-virág! Úgy felörültem, h. végre stimmel minden - kezdhetek egy komolyabb munkát:-) Végül sikerült le is töltenem a pontos mintát a másodlagos lelőhelyről.

Még mindig nagymamámtól örökölt gyöngyfonalaimat szeretném elsütni, de most nem sikerül: a zöldből nincs is kéznél elég, de túl vastag is az alapanyaghoz és mintához. Nem adja ki eléggé a mintát... megpróbáltam 12-es rózsaszín perlével is - ezzel jobban fest a kitöltés... Viszont, ha úgyis vennem kell a fonalat, akkor már inkább az előírt osztott hímzőt szereztem.:-) Ennél is maradok - nagyon jó vele dolgozni, elfér több öltés is egy rácspontba, persze  jobban kifekszik, mint a perlé, és szebben kiadja a mintát. A piros "kegyeleti" fonalat  viszont megtartom, mert csak kontúrszerűen kell használni, és úgy egész jól mutat...                                                     

A próba:
Rózsaszín: 12-es perlé
Bal alsó zöld levél: 8-as perlé
Piros: 8-as perlé
Jobb oldali levelek: osztott hímző(700) kettős szála

Más bökkenő is van: az aidánál jóval sűrűbb és simább az anyag - elég nehéz többször ugyanoda ölteni... A tetejébe még itt-ott a rácsok közt két perforálás is látható - magyarán nem egy árok halad végig, hanem mintha egy középső szálacska rendeződne hol erre, hol arra... Ezért nem lesz egyenletes a varrás képe:

 

Ezért gondoltam - miután kész vagyok öt levéllel kétszálasan -  hogy talán egy szállal kéne varrnom. Talán nem lenne olyan reszketeg az egyenes, jobban rendeződnének a szálak az apró rácspontokban! Persze ezt megint ki kéne próbálni...