2017. november 2., csütörtök

Az én református barátnőm

Református barátnőmtől kaptam egy terítőcskét születésnapi ajándékba. Katolikusok vagyunk, így szoktam róla beszélni, mert tényleg az. Van is hat gyereke és 16 unokája:-) Na, nem sokáig, mert még az idén és januárban születik kettő! Pedig a legkisebb fia még nem is házas.
Judit nagyon életvidám, energikus és csinos nő, ilyen strapa mellett nem tudott elhízni. Gyönyörűen beszél - szerintem bemondónak kéne lennie. Dolgozni persze alig járt a Nemzeti Bankba, az első gyerekek közt legfeljebb - már saját nyugdíja van, mert végig fizette a közterheket. Mérnök férje egy nagy panel ház közös képviselője - csak úgy Isten nevében - mert még nem tudta lepasszolni.. Nyilván sose vetette föl őket a pénz. Nem költenek semmi fölösleges ajándékra, karácsonyra sokszor együtt készítenek egymásnak meglepetést. Sok közös programjuk van és sok barátjuk - mindenkit ismernek a környéken.
Judit a gyes, gyed, főanyaság után már egyfolytában "inspekciózik", naponta járja a gyerekei családját, mint egy orvos. Fót,  Budakalász, Budakeszi, Vecsés és Buda - ahol épp olcsó fészket tudtak rakni a gyerekek - és ahogy be kell segíteni az unokák mellett.
Most egy szomszédja hagyatékában találta nekem ezt a kis neccterítőt. Gyönyörű!!! Már a fonál fogása is egész más, mint a mostaniak. Nemcsak a vékony szál, de a minősége is azt sugallja, hogy több mint százéves munka lehet! Egy centiméterben öt kis kocka van! Másik kedves Lengyelből való barátnőmtől kaptam ehhez fogható, talán sváb szoknyaszegélyt.
A reformáció félévezredet jubileumán szívesen emlékezem meg fáradhatatlanul aktív barátnőmről. Mi az ökumené útján járunk - nincs ideje eljönni cseverészni, hanem elkísér engem, ha ügyet intézek a városban

1 megjegyzés:

  1. Milyen szép történet!
    Minden olyan kézimunka külön kincs nekem is,amin kereszt van.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...