Még nem mutattam a saját Fejes Sándor fazekas által készített vázánkat, mióta le tudtam fotózni. Nászajándékként kapták a szüleim:
Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Hagyománymentő kézimunkálkodás a hónap első és harmadik csütörtökén du. 4-7-ig
2023. június 11., vasárnap
2023. június 3., szombat
A Nemzeti Összetartozás Napjára Édesanyám a Magyarok imáját danolta...
Bús Magyarok imádkoznak égi Atyánk Hozzád,
Fordítsd felénk, magyarokra jóságos szent orcád!
Sírva kérünk, fohászkodunk, Hozzád száll a lelkünk,
Ennyi tenger sok fájdalmat meg nem érdemeltünk.
Bús magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod?
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántunk harcot!
Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet!
(... hol itt az irredentizmus?)
2023. március 22., szerda
Nem fúj már, és nem havaz
2022. október 1., szombat
550 éve halt meg az első, még latinul író magyar költő, Janus Pannonius
Mikor a táborban megbetegedett
2022. szeptember 6., kedd
Fejes Sándor agyagiparos műhelyének makettje a Néprajzi Múzeumban
2022. augusztus 30., kedd
Először az új Néprajzi Múzeumban
2022. június 1., szerda
Az eperjesi mézeskalácsos ős, Fuhrmann Ferenc
A Fuhrmannok régi telepesek voltak, 1400 körül érkeztek Magyarországra. A nagymama gyakran idézte: „Wir stammen aus Saxen, wo die schöne Mädchen waxen”[1] Hamarosan a „váraljai” Fuhrmann előnevet kapták. Az első számontartott Fuhrmann 1750 táján született. Gőgös ember volt, és mikor Ferenc fia nem tanult és mesterségre kellett adni, megtiltotta neki, hogy a „váraljai” előnevet használja. Fuhrmann Ferenc (1780-?) szépapám mézeskalácsos lett, ami remekül jövedelmezett, úgyhogy szívesen adták hozzá feleségül az előkelő családból származó Szikszay Annát (1790-?). Házasságukból ugyan 16 gyermek született, de mézesbábos elsőrangú nevelést adott gyermekeinek. A leányokat szépen kiházasította, 10 ezer forint hozományt kaptak. A fiúkat mind taníttatta. Sokan közülük ismét használták a váraljai előnevet, de ő soha: „ha apámnak jó volt úgy, nekem is jó lesz. Legidősebb fiuk, 2. Fuhrmann Ferenc (1810–1873) így lett hites ügyvéd és szolgabíró. Húga Fuhrmann Jozefa (Pepi néni) 1813–1897). Egy öccsének a leánya váraljai Fuhrmann Irén, férjezett Pecz Vilmosné, aki 1916-os végrendeletében szép ékszereket hagyott a nagymamára.
[1] Mai helyesírás szerint „Wir stammen aus Sachsen, wo die schönen Mädchen wachsen” [Szászországból jövünk, ahonnan a szép lányok származnak]
2022. március 5., szombat
Jön...
Kár, hogy márciusban találtam...
SZABÓ T. ANNA: FEBRUÁRHallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túlvagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén föld rossz kerekén – túlvagyunk mégis a tél nehezén. Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. Óvtuk az otthon csöpp melegét. Biccen az új ág, zsenge remény: túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén? Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, létre gyötörte magát a halál, nincs lehetetlen, van te meg én – túlvagyunk, látod, a tél nehezén. |
2022. február 18., péntek
Fölnézünk néha a fejünk fölé?
2022. február 16., szerda
Hódmezővásárhely Signum Urbis Honorantis kitüntetését kapta Sándor Istvánné necckészítő Szent István napján.
2013-ban a Németh László Könyvtárban kezdődött el a tradicionális és Hódmezővásárhely városára jellemző necc kézimunkáknak és a készítésük segédeszközeinek a gyűjtése. Ez a tevékenység jelentős részben Sándor Istvánné nevéhez fűződik. Az ő erőfeszítéseinek is köszönhetően 2016-ban Hódmezővásárhely városa helyi, Mindszent városa pedig megyei kulturális értéknek nyilvánította a necckészítést.
A Magyar Csipkekészítők Egyesületében is figyelem ébredt a technika iránt, amit igazol, hogy 2019-ben a necckészítés jegyében rendezte az egyesület az éves kiállítását Vásárhelyen. Sándor Istvánné önzetlen munkájával, a necckészítés hagyományának újratanításával pótolhatatlan szolgálatot tett a városnak. Több tanfolyamot vezetett a könyvtárban a neccelés elsajátítására, egyedülálló munkáival évek óta vendége a Halasi Nemzetközi Csipkefesztiválnak és a Magyar Kézműves Kamara kiállításainak. Nevét nemcsak Hódmezővásárhelyen, de az egész ország kézműves világában ismerik és tisztelik.