Kezdetben...

2010. április 28-ra hirdettük meg az első FONÓt. Éppen elegen gyűltünk össze ahhoz, hogy személyesen figyelhessünk egymásra. Természetesen mindenki hozta kedvenc munkáit, és kíváncsian sorra vettük mindegyikünkét.

 Legtöbben a hímzés különböző válfajait művelik: tájegységek és korok jellemző motívumait varrják – van, aki nem egyszer részt  vett már  a Hagyományok Házának nyári továbbképzésein is. Általában mindenki igen sokoldalú, és olyan ritkább technikák is előkerültek, mint az írásos hímzés, kézi foltvarrás, zsinórcsipkézés, rececsipke és recehorgolás. Egytől egyig igényes munkákat láttunk, és egy öntevékeny viseletkutató még bemutatót is rögtönzött az általa felélesztett isaszegi hímzésekről ...

Megegyeztünk abban, hogy olyan közös feladatot keresünk, amiben többen is fejlődni szeretnénk, valamint új típusú kézimunkát is tanulunk egymástól. Első "projektünk" a hímzések széleldolgozási módjainak megismerése és fejlesztése lett. A régi asszonyok szélesen visszahajtott és többnyire azsúrozással hangsúlyozott szegéllyel foglalták keretbe a hímzéseket, ami - úgy gondolom - nemcsak tetszetősen kiemelte környezetéből a munkát, de használati értéküket, tartósságukat is fokozta...
A sarkoknál ez a 2-5 cm-es visszahajtott szegély ún. borítéksarkot képez – aminek pontos kialakítása már felkészültséget igényel. Ezért megegyeztünk: kezdetben ennek veselkedtünk neki – aztán jöhetnek az azsúr díszítések és a többi szépség…