Minden nap alkotni, szépet és maradandót - ez a kézimunka....

Beregi keresztszemesek - a tákosi hímzőkör kiállítása

Néhány évvel ezelőtt, mikor újra felébredt bennem az érdeklődés a kézimunka iránt, először néhány apró keresztszemes munkát készítettem... Számomra az egyszerűsített, leszámolható minták a puritán paraszti szemlélet tükrözik, ami még körülvett gyerekkoromban  a vásárhelyi tanyavilágban. Kedvenceim lettek a beregi keresztszemesek - most örömmel látom viszont a könyvlapokról és netes gyűjteményekből ismerős mintákat.

A "beregi hímzés" elnevezés az 1930-as évekből ered, amikor a felső Tisza-vidéki keresztszemes munkák ismertté váltak Fóris Mária kézimunkakönyvében Beregi minták címmel. A gazdag mintakincsből a  köztudatban alig néhány változat él. Legkedveltebbek a virágok, ezen belül a rózsa, tulipán és a szegfű. Az eredeti hízés piros és kék színösszeállítással készült, ma már inkább piros és fekete színeket használnak, de készülnek kézimunkák barnával és kékkel is.
Ezen a kedves madaras darabon épp a minta nemes egyszerűségét becsülöm, amivel a legmunkásabb részt, a széles subrika-dísz  hagyja érvényesülni:

Persze az álmokat is szeretik a hímzőasszonyok megörökíteni: a vélhetőleg még a reneszánszból származó, nem feltétlen magyar motívumnak számító páva minta leszállott a parasztportákra is - a Beregben is...

Ez a két kék szín különösen kifejező formát képez - nekem jobban tetszik, mint a kék-feketék. Akárcsak ebben az ismertebb összeállításban:

Magam is boldog tulajdonosa vagyok egy ugyanilyen mintás futónak, a legismertebb szekfűs motívummal,  kék-fekete változatban - gazdag subrika-díszítése csodálatos!
Mikor kaptam, még hűvösebb tisztelettel kezeltem a kézimunkákat - tisztelt, de távoli ismerősként néztem rájuk; most már jó ismerőseim....

  

A keretező csíkmintás széleket elég csak keskenyen visszahajtani  - nincs szükség borítéksarokra sem...