Minden nap alkotni, szépet és maradandót - ez a kézimunka....

Szécsény ódon falai közt

There was a lace training and folk art exhibition at an ancient historical site in the country. This town is a weaving centre nowadays as well.
Sikerült a hét végén bő 24 órát Szécsényben töltenem - és noha szombaton délelőtt öt zápor verte a város történelmi köveit, mi az Ipolyra néző Forgách-kastély falai közt csipkecsodákkal foglalkoztunk. Maga Szécsény városias, azt hiszem olyan igazi felvidéki városka. Sose jártam még arrafelé -  kicsit távol esik a "fő sodortól" - Balassagyarmat és Salgótarján közé esik kb. félúton, ezért nem egyszerű odajutni... Előfordulhat, hogy egy pásztói kerülő közbeiktatásával keveredik haza az ember a fővárosba. Én szerencsére nem szorultam erre, mert sikerült kapnom oda-vissza egy-egy közvetlen autós fuvart.

A városka rangjához és rendezett szépségéhez főleg a vár, a kastély és a ferences kolostor járul hozzá - előbbit fokozatosan építgetik újjá - ügyesen megtalálva az épületek rendeltetését is... A Bástya Panzióban megszállván nagy rekonstrukciós munkák közepébe csöppentünk: nem is fogadnak egyéni szállóvendéget, csak szervezett csoportokat, mint a csipkéseket például. Aligha özönlene most a nép a panzióba - de talán mire kész lesz minden, és a hiányzó várfalak is újjáépülnek, érdemes lesz Szécsénybe menni (és reméljük, kilábalunk a válságból is...)

A fehér falú épület tovább építésével  rendezvényterem, néhány lakosztály és pince-borozó lesz, ha elkészül... Mindezt nem a városka pénzeli, hanem EU-pályázatok sorozatából csordogál a pénz, de mivel a műemlékvédelem mindenbe beleszól, nem kevés egyeztetés lehet a munka mögött. Felújították pl. a korábban elbontással fenyegetett evangélikus templomot, ahová a helyi hívek is csak azóta kezdenek visszaszokni, mióta lakályossá vált. Így aztán az ökumené jegyében a reformátusok is ide járnak Isten-tiszteletre...
Azért persze inkább katolikusok a szécsényi polgárok, legalábbis lépten-nyomon erről árulkodik az 1330-as évektől működő ferences rendház, a Szentháromság és Szent Erzsébet, sőt a Szent Korona szobra, ami már 1988-ban hirdette a magyar honfoglalás emlékét...
A török időkig békés polgárvárosként fejlődő település élete az oszmán hódítással vált mozgalmassá: a terjeszkedés északi peremét képező vár kétszer is gazdát cserélt. Amire legbüszkébbek a szécsényiek, hogy elődeik itt ringatták a Rákóczi-szabadságharc bölcsőjét: az 1705-ös országgyűlésen a rendek az erdélyi fejedelmet vezérlő fejedelemmé választották. Éppen abban a várban, amit mostanában építenek újjá..

Az 1700-as években épült Forgách-kastély most múzeum. Az egyik traktus korabeli bútorokkal van berendezve. A másik szárny régészeti kiállításán pedig palócföldi leleteket mutatnak be - köztük a szövőszéknehezékeket, amik az ősi szövő mesterséget bizonyítják.

 Szécsényben még máig működik a Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet - pedig a legtöbb városunkban már tönkrementek a rendszerváltás óta. Fő tevékenységük ma is a vászonszövés.
A kastély nagytermében kapott helyet a csipkefesztivál. A jó palócok összetartanak a határ túloldalán levő rozsnyói csipkésekkel is, sőt osztrák és orosz csipkeverők is voltak a rendezvényen.  A Palóc Népművészeti Egyesület és a csipkekészítők egyaránt készítettek kiállítást. Megismertem Fiserné Fónagy Sarolta népi iparművész palóc hímzéseit: lehet bennük gyönyörködni a honlapján, de magam is készítettem képeket.