2012. március 8., csütörtök

Megjöttek a bőjti szelek

Azért itt sem fenékig tejföl minden - ha ez lenne kiolvasható a soraimból... A világért sem állítom - sőt! Valaki már csöppnyi honvágyat is kívánt nekem.
Inkább azt figyelem, a különbözőségeket vajon mi magyarázza. Ha találok okot, ami igazolja az eltéréseket a történelmileg kialakult dolgokban, az mindig megnyugtat - szeretem felfedezni a választ a miértekre...

Most például éppúgy megbicsaklott a tavasz ránkzúdulása, mint otthon... Süvít a szél, s az ablakok húznak rendesen... Itt nem volt komoly kultúrája a fűtésnek, szigetelésnek. Mindenki a forró nyár e1len védekezik. Azt nem értem, hogy miért nem engedik a lombokat kiterebélyesedni - kitartóan nyírnak, metszenek mindent, amit csak lehet. Nagyon vigyáznak, hogy kárt ne okozzon a korhadt ág -de mért kell mindent lebotolni évente? Szinte csak a mediterrán fenyők, ciprusok szentek - azokat a városokban sem nyirbálják meg:
A vízvezetékeket is gyakran a falon kívül vezetik - van is aztán fagyveszély időnként. Jártunk Madrid amolyan üdülő falujában, San Rafael el Espinar-ban. Ennek a vonzereje  a hegyi klímájában van: 5-10 fokkal is alacsonyabb itt a hőmérséklet... Az idei februárban sem volt ritka a  -10-14 fok. A tengerszint feletti magasság ugyanis 1300 m. Szép villák kapaszkodnak a hegyoldalba -
Madrid - London és Berlin után - a harmadik legnépesebb város Európában. Lakóinak száma az elővárosokkal együtt kb. 3,9 millió fő. Ezért parkok és kertek létesítésével törekedtek folyamatosan élhetővé tenni a várost. Ezért viszonylag kevés a beépített terület - több mint 50%-át utcák, terek és parkok alkotják. Ezért óriási a kiterjedése, de Franco Generalissimo nagyszabású építkezéseinek köszönhetően a kontinens egyik legkiválóbb metrója olajozottan bonyolítja ennek a rengeteg embernek a szállítását. Sőt egy hét óta dugót sem láttunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...