Március 23-án este hatkor csallóközi és mátyusföldi kézművesek mutatkoznak be a Polgárok Házában:
Ágh Erzsébet bábkészítő (Pozsonyeperjes), Nagy Mária szövő (Hegyéte),
Novák Gizella mézeskalács és terménybábkészítő (Komárom), Puss Kornélia fazekas (Nyárasd),
Rozkoš István fafaragó, szíjgyártó (Taksonyfalva), Szomolai Adrianna kosárfonó (Alsószeli).
18.30-tól a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes lép fel.
A Csallóköz elég jól ismert szlovákiai magyarlakta vidék. A Dunától északra terül el, a Duna és a Kis-Duna, illetve Vág-Duna között, Pozsonytól Komáromig. Európa legnagyobb folyami szigete nevét valószínűleg az egykor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta, de egyes mondák szerint az itteni lakosok a tatárokat vagy törököket a mocsárba csalták, s azok ottvesztek - innen a Csallóköz név. Bővelkedik természeti kincsekben, ezért nevezték „Aranykertnek” is.
A Csallóköz népi kultúráját alakító zárt közösségek számos archaikus vonást megőriztek, de a jelentős városok (Komárom és Pozsony) közelsége miatt magas szintű paraszti polgárosulás is jellemezte, mely különösen a Pozsony-közeli falvak népviseletén érhető tetten.
Lakossága döntő többségében ma is magyar. Szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos Szigetközzel és Mátyusfölddel. Ez utóbbi kis régió,
Mátyusföld vagy Mátyus földe már nem annyira közkeletű néprajzi egység. A történeti Pozsony és Komárom vármegyében, a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól a Vágig terjedő síkvidéki terület népi megnevezése.
Valószínűleg Csák Mátéról, a XIV. századi trencséni kiskirályról kapta nevét, aki e vidék egykori birtokosa volt. A Kis-Duna medrének vándorlása következtében számos település (pl. Jóka, Gúta) akár több alkalommal is átkerült a Csallóközből a mátyusföldi oldalra, illetve vissza.
A Mátyusföld magyarsága már a honfoglalás korától megtelepedett errefelé. Területén a szlovák-magyar nyelvhatár az utóbbi évszázadokban déli irányba tolódott. Magyarságának egy részét a II. világháborút követően kitelepítették és a vidék lakosságcsere áldozata lett.
Ágh Erzsébet bábkészítő (Pozsonyeperjes), Nagy Mária szövő (Hegyéte),
Novák Gizella mézeskalács és terménybábkészítő (Komárom), Puss Kornélia fazekas (Nyárasd),
Rozkoš István fafaragó, szíjgyártó (Taksonyfalva), Szomolai Adrianna kosárfonó (Alsószeli).
18.30-tól a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes lép fel.
A Csallóköz elég jól ismert szlovákiai magyarlakta vidék. A Dunától északra terül el, a Duna és a Kis-Duna, illetve Vág-Duna között, Pozsonytól Komáromig. Európa legnagyobb folyami szigete nevét valószínűleg az egykor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta, de egyes mondák szerint az itteni lakosok a tatárokat vagy törököket a mocsárba csalták, s azok ottvesztek - innen a Csallóköz név. Bővelkedik természeti kincsekben, ezért nevezték „Aranykertnek” is.
A Csallóköz népi kultúráját alakító zárt közösségek számos archaikus vonást megőriztek, de a jelentős városok (Komárom és Pozsony) közelsége miatt magas szintű paraszti polgárosulás is jellemezte, mely különösen a Pozsony-közeli falvak népviseletén érhető tetten.
Lakossága döntő többségében ma is magyar. Szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos Szigetközzel és Mátyusfölddel. Ez utóbbi kis régió,
Mátyusföld vagy Mátyus földe már nem annyira közkeletű néprajzi egység. A történeti Pozsony és Komárom vármegyében, a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól a Vágig terjedő síkvidéki terület népi megnevezése.
Valószínűleg Csák Mátéról, a XIV. századi trencséni kiskirályról kapta nevét, aki e vidék egykori birtokosa volt. A Kis-Duna medrének vándorlása következtében számos település (pl. Jóka, Gúta) akár több alkalommal is átkerült a Csallóközből a mátyusföldi oldalra, illetve vissza.
A Mátyusföld magyarsága már a honfoglalás korától megtelepedett errefelé. Területén a szlovák-magyar nyelvhatár az utóbbi évszázadokban déli irányba tolódott. Magyarságának egy részét a II. világháborút követően kitelepítették és a vidék lakosságcsere áldozata lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése