A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt ("septem" = hét),
s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett
elő. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a
görög hetes szó pedig a "hepo" igéből eredt, amelynek jelentése: "követni", "ujjal rámutatva követni, üldözni valakit".
Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az
egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb
kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a
hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával lehetett valakit megigézni,
rámutatva őt követni, üldözni. A hetes számjegy tehát voltaképpen azt
jelenti, amire "rámutatunk", amit az ujjunkkal "követünk", "üldözünk".
A népi kalendáriumban a "két asszony köze", azaz Nagyboldogasszony, Mária mennybemenetele, augusztus 15-e és szeptember 8-a, Kisasszony, vagyis Kisboldogasszony napja, Mária születésnapja közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly bele ne essen. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, gyűjtötték a mészben sokáig elálló "két asszony közi" tojást. A nap időjárása termésjósló: "ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés".
Édesanyám is mindig számon tartotta ezt, és gyűjtötte a "két asszony közi" tojást télire:-)
A népi kalendáriumban a "két asszony köze", azaz Nagyboldogasszony, Mária mennybemenetele, augusztus 15-e és szeptember 8-a, Kisasszony, vagyis Kisboldogasszony napja, Mária születésnapja közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly bele ne essen. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, gyűjtötték a mészben sokáig elálló "két asszony közi" tojást. A nap időjárása termésjósló: "ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés".
Innen vettem át, mert tetszett: szoboszlokepeskonyve.hu
A mai fonó képeit feltettem:-)
VálaszTörlés