Találkozásom az eukaliptusszal

Madridhoz képest délen, Andalúziában már érezhető volt a tavasz két hete is... Az utak mentén virított a repce, és Fuente de Cantostól lefelé haladva már aranylottak a mimózafák. Helyesebben ezüst akáciák - a jelző a levélfonákra, és nem a virágra utal - ez volt tavaly március elején a legnagyobb botanikai élményem itt Spanyolországban:-) A mostani számomra ismeretlen ismerősök ezek a faóriások:

 

Kíváncsian szemléltem a platánhoz hasonlóan foszladozó kérgüket, laza lombozatukat. Mint megtudtam, szinte a mi akácunkhoz hasonló elterjedtségű a mediterrán területeken - és ugyanúgy nem őshonos, mint nálunk az Alföld közismert fája.
Ez az Ausztráliából ismert eukaliptuszfa, a mirtuszfélék családjának legkiterjedtebb nemzetsége. Neve görög eredetű szó, jelentése „szép kéreg", vagy „jól fedett". Némely faja gumifaként ismert, mert sérült kérgéből nedv szivárog. Mivel erősebb a tölgynél, gyorsabban nő bármelyik más fánál, nem korhad, sőt nagy párologtató képességével kiszárítja a mocsarakat, és levele finom olajat termel, az európaiak Cook kapitány behajózása után(1770)  fölfigyeltek az eukaliptusz erényeire, és elkezdték telepíteni a Földközi-tenger partvidékén. Manapság különösen sok van Spanyolországban, Brazíliában, Indonéziában, és ipari ültetvények találhatók Afrikában is. Több mint hétszáz faja többségében Ausztráliában és Tasmaniában él.
A tűző napon álló eukaliptusz levelei élükkel fordulnak a nap felé, hogy csökkentsék a besugárzást - ezért a hatalmas fák alig adnak árnyékot, az eukaliptusz erdők világosak, burjánzik bennük az aljnövényzet. A levelek állásával a fa szabályozhatja a párologtatást, ami a száraz, forró időszakokban nagy előnyére válik.
Az illóolaj miatt nagyon gyúlékony az eukaliptusz erdő, de bámulatos szívóssággal képes újra hajtani és az egyik fajta magtermése csak a hő hatására pattan szét és ezáltal tud meggyökerezni.

Az eukaliptusz levele a közkedvelt koalák egyetlen tápláléka. A koala (a bennszülöttek nyelvén: „vizet nem ivó”) nemcsak éhségét, de szomjúságát is ezzel csillapítja, ezért sosem iszik: elég neki a levelekben talált nedvesség. Sőt, hiányában el is pusztulnak.

   

Huelva mellett(a spanyolok Uelvának  ejtik), Rábidában már tobzódik a mediterrán növényzet. A Kolumbusz oszlop körül a pálmafák, a kolostor előtt csodatölcsér- és a Hibiscus-fácskák már nyiladoznak - a bokrot  nem ismerem. Több kép itt!