Sióagárd
népművészetéről Vargáné Kovács Veronikától hallottam először: őt évente a
Mesterségek Ünnepén szoktam látni - reneszánsz öltözékbe öltözve...
A
Sióagárd
mellett található leányvári pincesoron rendezte be egyedülálló
hímzésmúzeumát gazdag magángyűjteményének darabjaiból, a
Margit-pincével szemközt. Itt hagyományos paraszti környezetben akár reneszánsz-kori lakomát is kaphatunk Faddi Varga János "királyi szakácsmester" konyhájáról.

Sajnos én sem láttam még - Szekszárd felé jártamban nem tudtam ezekről a nagyszerű vállalkozásokról.
A hímzések gyűjtése mellett
Veronika sokrétű kutató munkát is végez - a hímzésmúzeumról készített könyvén
kívül kiadott egy összeállítást az egyedülálló "bátai bütkötés"-ről.
A Tolna megyében "bátai pöndőkötés" néven ismert díszítő összevarrás alapöltése az
egész magyar nyelvterületen fellelhető. Abroszok,
ingek, gatyák és alsószoknyák szövőszékkel készített "széleinek" csipkével való összeállítását tompa hegyű tűvel végezték a fél cm-től
akár a 8-10 cm szélességig, csupa
csomókból álló varrott csipke kialakításával. A csomózott csipke neve a bütkötés, a csomó maga a bütök.
Ma készíthetünk belőle: tarisznyát, szőnyeget, függönyt, terítőt,
telefon- és szemüvegtokot, kalapot, kesztyűt, cipőt, övet, mellényt,
valamint betét- és szélcsipkét lakástextilekre, viseleti darabokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése