Huelva volt a végállomásunk, egy 140 ezres egyetemi város Sevilla és a portugál határ között félúton. A szegedi egyetem spanyol tanszéke épített itt ki kapcsolatot - ezt ápolandó vállalkoztunk a 650 kilométeres túrára. Igyekeznünk kellett, úgyhogy Sevillából ennyit láttunk, mint fent - az autópályáról. Az észak-keletről sorjázó öt dombocskával valamelyik erdélyi várost juttatta eszembe:-) Persze semmi más nem stimmel.
Huelva és Palos de la Frontera ill. útirányunk >>
Végcélunk nem valami nagy turisztikai központ, de a helyiek szerint a környéken készítik a 
legfinomabb ibériai sonkát - és kóstolás után ez nem is tűnt fennhéjázásnak! A szomszédságban elég nevezetesség akad így is. A város maga az Odiel és a Rio Tinto torkolatában fekszik, még sincs kint a tengerparton - mintegy 15 km a Cadizi öböl nyílt vize. Merthogy ez már nem a Mediterraneo, hanem az Atlanti-óceán. Így aztán dolgozik az ár-apály jelenség, és a két folyó tölcsértorkolata kilométerekre benyomul a szárazföldbe - a kikötő az egyik széles torkolatban fekszik. Itt azért nem lehet túl nagy a dagály, építkezik is a folyó: mocsarak is terjeszkednek errefelé. A tőszomszédságban levő Palos néhai kikötőjét, ahonnan Kolumbusz felfedező útjára indult, szintén feltöltötte már a hordalék. Az oda vezető híd mentén modern kolosszus terpeszkedik mólójával, amint az óceánt fürkésző hajós kibontakozik a keresztből (2-3):
legfinomabb ibériai sonkát - és kóstolás után ez nem is tűnt fennhéjázásnak! A szomszédságban elég nevezetesség akad így is. A város maga az Odiel és a Rio Tinto torkolatában fekszik, még sincs kint a tengerparton - mintegy 15 km a Cadizi öböl nyílt vize. Merthogy ez már nem a Mediterraneo, hanem az Atlanti-óceán. Így aztán dolgozik az ár-apály jelenség, és a két folyó tölcsértorkolata kilométerekre benyomul a szárazföldbe - a kikötő az egyik széles torkolatban fekszik. Itt azért nem lehet túl nagy a dagály, építkezik is a folyó: mocsarak is terjeszkednek errefelé. A tőszomszédságban levő Palos néhai kikötőjét, ahonnan Kolumbusz felfedező útjára indult, szintén feltöltötte már a hordalék. Az oda vezető híd mentén modern kolosszus terpeszkedik mólójával, amint az óceánt fürkésző hajós kibontakozik a keresztből (2-3):
A hídon áthaladva először a Rábida kolostort találjuk(4-5-6), ahol gyakran nemcsak lelkileg, de anyagilag is felkészült az útra a nyughatatlan felfedező: a házfőnök Kasztíliai Izabella korábbi gyóntatójaként támogatta menedzselte is a vakmerő vállalkozást a Katolikus Királyoknál. A genovai illetőségű hajós konokul készült az útra, végigjárva a potens uralkodókat évekig dolgozott a projekten.
A hagyomány szerint amikor a portugál király 1484-ben megtagadta
tengerre küldését, Kolumbusz a fiával a mór beütésű, mudejar
stílusú ferences rendház kapuján zörgetett szállást kérvén. Ezért lett
szinte zarándokhely ez a kis kolostor(12).
További emlékművek veszik körül az elzátonyosodott hajdani kikötőt: a Karavellák mólóján egy szárnyas alak idézi a tengerészek emlékét(7), a dacos ifjúként ábrázolt Colón(8) valamilyen hajós eszközt tart akaratos mozdulattal a kezében. Az összes fényképem a képtáramban van.
7. A karavellák mólóján az emlékmű 8. Cristobal Colón szobra
A közelben építenek újjá a régi Colón-emlékoszlopot; egy megsárgult képeslapon látható az eredeti, ami nem bírta az atlanti szelet - egyszer csak lezuhant...(9-10)
Az egyik öbölben ott ringatóznak a karavellák másai: a Santa Maria, a Nina és a Pinta(11) - meghökkentően kis méretű lélekvesztők az óceánhoz képest... Bár ez már a barcelonai másolatnál is föltűnt.
Kolumbusz a fiával a Rábida kolostor kapujában(12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése