2013. szeptember 15., vasárnap

Kezdenek beérni a terveim

Kezdenek beérni a terveim
Évek óta tervezem, h. gyűjteményt hozok létre Hódmezővásárhelyen az elhanyagolt necc kézimunkákból. Gyerekkoromban sokan késztették még, a helyi háziipari szövetkezetben a lakóasszonyunk, és mint később kiderült, a férjem nagymamája is ebből egészítette ki a konyhapénzt - és szerzett belőle jogosultságot a saját nyugdíjra ...
Mára olyannyira elfeledett mesterség, hogy fél kezemen meg tudom számolni, hányan készítik még - sőt még a barátnőm, én és néhány tanítványa is mostanában tanultuk meg. Egy valakit ismerek, aki még a "háló alatt" nőtt fel: édesanyja nagyban készítette a neccet, bedolgozókat is foglalkoztatott.

Barátnőm, Sándorné Marika rendszeresen részt vesz a Halasi Csipkenapokon és a Kézműves Kamara évi kiállításain, sőt elismerést is kapott az utóbbin. Most végre mesterségbemutatót tartunk a Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitásához kapcsolódó kirakodóvásáron. Október 5-6-án lesz a belvárosban a program, és ezzel egy időben gyűjtést hirdetek a városban. Egyelőre civil kezdeményezésként indul az akció, nincs mögöttem szervezet. Tag vagyok ugyan a Magyar Csipkekészítők Egyesületének és a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő szakosztályának, de valójában Marikával közösen találtuk ki és irányítjuk az egészet. Gyűjteményi helyszínként sikerült megnyerni a vásárhelyi Németh László Könyvtárat.
Mindketten gyűjtögettünk-vásárolgattunk már ószeresnél, zsibpiacon, kegytárgyboltban, Vaterán és ismerősöktől kunyeráltunk, vagy hagyatékból, rongyosból mentettünk meg egy-egy darabot. A főbb típusokból van már 1-2 szép darabunk. Nem tudjuk anyagilag honorálni azokat, akik lemondanak egy majdani gyűjtemény részére a régi necc tárgyaiktól. Csupán egy oklevelet tudok átnyújtani cserébe, és felveszem az "adományozó" adatait, hogy rögzítve legyen az átadás körülménye is. Biztos lesz, aki nem tud róla lemondani - akkor legalább fényképen örökítem meg a tárgyat.
Remélem, hogy még sok régi darab lapul a sifonérok mélyén - gyakran a sérült darabokat már kihajítják... Pedig számomra ezek is nagyon értékesek a régi minták miatt - összegyűjtésük is fontos feladat. Az ötvenes évekre ugyan nagyon felhígult a mintakincs, főleg rózsás terítőket készítettek, a korábbi klasszikus ornamentika helyett. Volt ugyan egy reneszánsza ennek a - végső soron a reneszánszból származó technikának a múlt század fordulóján, sőt a Trianon után fellendülő népies hatás is erősen hatott a rececsipkék ornamentikájára.
Kis sajtókampányt is próbálok keríteni a kezdeményezés köré: a város művészeti-helytörténeti negyedévi lapjában jelenik meg akkor egy cikkem a rececsipkéről. E szám nyilvános premierje lesz a  könyvtárban a kirakodóvásárt megelőző este, ahol én szóban, barátnőm tevőlegesen mutatjuk be a rececsipkét.
Különleges, többféle kézimunkával összeállított terítőt mutatok most a gyűjteményemből:


   
Életlet ugyan a kép, de kivehető a többféle technika: 
  • lyukhímzés és más-más mintájú(!) un. reticella=levegőbe varrott csipke a vászoncsíkok mentében és találkozásánál; 
  • recebetétek egyszerű vászonöltéssel hímezve; 
  • szálvezetéssel gazdagított rececsipke szegély.
Ez a kazettás elrendezés középkori eredetű megoldás tovább élése...

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...