A mai Abádszalók Tiszaabád és Tiszaszalók egyesülésével jött létre 1896- ban. Abádot, mint fontos Tiszai révhelyet, Thonuzoba besenyővezér birtokaként említi Anonymus. Szalók neve pedig török eredetű, a honfoglaláskori Zaluch (Szalók) személy-, és nemzetségnévből alakult ki.
Nagy hagyományai voltak a kosárfonásnak, gyékényszövésnek, melyek alapanyagait a Tisza ártere biztosította. A halasi Csipkeház segítségével sok parasztasszony tanulta meg a csipkeverés művészetét, melyet ma is sokan művelnek.
A ház nemcsak
bemutatóház lesz, hanem alkalmat ad majd arra, hogy csipkeverő kurzusokat
tartsanak, technikát tanítsanak itt a csipkeverők és természetesen
bemutatkozási lehetőség lesz a környék népművészei számára is.
Mátyus Lajosné abádi csipkeverő asszonynak van állandó kiállítása, az első időszaki tárlatot pedig Simon Istvánné Kovács Eszter abádszalóki
népi iparművész remekeiből nyitják meg.
Az abádi csipkeverés 150 éves hagyománya a maga nemében páratlannak számít, ezért is tartották fontosnak, hogy ilyen keretek között mutassák be ezeket az értékeket. Még negyven-ötven évvel ezelőtt is fontos megélhetési lehetőséget biztosított.
De más érdekességek is vannak a községben. Ki hallott pl. a babakiállításról?
Az Abádszalóki Faluház (István körút. 41.) belseje a XIX. század végének hangulatát idézi. A paraszti tisztaszoba és az ott látható mindennapi használati tárgyak segítenek elképzelni a századforduló itteni emberének életmódját. A kötélgyártó mesterséget idézik Arany János hajdani eszközei, akinek híre az ország határain is túljutott.
A babakiállítás a faluház leggazdagabb, legdíszesebb része. A kiállítás a Kárpát-medence 156 féle viseletét 300 babán mutatja be. Készítőjük Steigaut Józsefné, aki elsősorban a magyarok lakta települések ruházkodását dolgozta fel, de megtalálhatjuk itt a sváb, a szász, a cigány, a ruszin, a rutén, a szlovák, a délszláv, a horvát stb. nemzetiségek öltözeteit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése