Én a lövétei koszorús elhagytam a Tisza-vidéki szőnyegminta javára. Három a magyar igazság!
Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Ez csodálatos lett!!!! Most a piros-kékbe vagyok szerelmes.:)
VálaszTörlésMegértelek, Mamka, az az igazi klasszikus:-) A magyar népi kézimunka nagyon visszafogott, elegáns. Ezért szeretem.
TörlésSzép, az enyémet meg láttad élőben:-)
VálaszTörlésKöszi, majd kereslek aug-ban!
Törlés