Kirándulás az üveghegyen is túl

Csak egy kőhajítással túl... A mesékben  a jóslat küldi az üveghegyen is túlra küldi a legkisebb fiút vagy királyfit - fmegtalálni az élet vizét, a királyt vagy királykisasszonyt megmentő csodatevő virágot... Mi most Madridtól délre mintegy hatvan kilométerre pont egy üveghegyen jártunk. Madrid megye határán és az Ebro folyó nagy kanyarulatában emelkedő sziklák évezredek óta fontos közlekedési és ezzel katonai gócpontnak számítottak. a rajta meredező Fuentiduena várfalai és tornyai éppen olyan romosak, mint ha Magyarországon lennénk...
A várhegy maga valóságos Mária-üveg lelőhely. A természetben előforduló csillogó, átlátszó lemezek gipszkristályokból vagy csillámlemezekből állhatnak. Régen ezeket az utóbbi muszkovit lemezeket is üveg helyett használták szentképeken, ablakokon, kályhaajtókon, de később alkalmazták még hőálló szigetelőként is a villamosiparban.

   

A kálium­csillám (muszkovit), oroszüveg vagy pedig az igazi Mária-üveg, a kristálygipsz ablaküvegnek  egyaránt alkalmas, de kályhaszemnek csak a csillám való. 
Plinius is emlegeti „lapis specularis”-ként a kristályos lapokat. Ez az a természet adta, törhetetlen üveg rugalmas, fagyálló lévén a zúzmarát sem fogja, tehát középületek és templomok számára kiválóan alkalmas ablaküvegül.
A specularis név arra vall, hogy ezt az üvegkövet, illetőleg kőüveget már a fémtükrök (speculum) korában használták, valószínűleg borításul a fémlapokra és alkalmazását utóbb a csiszolt ezüsttükör, mint jólétre valló divatcikk, lassan úgy szorította ki, akár a legújabb korban az ablaküveg az olcsó lemezes gipszet, a Mária-üveget.
Az ilyen üveggel bélelt bronztükör mindenesetre tisztább képet mutatott, mint bármely fémötvözet. Végül lemaradt ugyan a nők pipereasztaláról, de szerepét legalább a hétköznapi életben megtartotta mint a terjedő üvegnek állandó, komoly vetélytársa.
Plinius idejében, tehát a Kr. utáni 70-es években, mikor Rómában az üveg már elég közönséges volt, Hispániából még mindig tömegesen hozták a szép nagy „specularist”; közel másfél méternyi darabokban. E mellett az észak-afrikai gyarmatok, valamint Ciprus, Kappadokia, Szicília kereskedői ugyancsak küldték a maguk portékáját.
A méhészek az ilyen kisebb lapokat köpűbe vágták, hogy megfigyeljék a mézelés munkáját. A kertészek a jobb darabokat használták fel melegházaik ablakaira, vagy borítónak a zsenge palánták számára, így nevelték pl. Tiberius császár számára az uborkát, amikor még annyira kényes jövevény volt, hogy Itália éjszakáit sem bírta ki. Még a hulladékát is fel tudták használni, mert gipszet égettek belőle, tehát bizonyságunk van arra, hogy az ősi „specularis” nem lehetett csillám, hanem közönséges gipszkő.

A város a templommal és fölötte a vár.

Várfal maradványok a várhegyen

 Január 10-én ilyen zúzmarás a talajon elfekvő növényzet még délben is.

A rom és a város a Tajo partjáról.

A spanyol falu és temető is ugyanolyan, mint a város: teljesen kővel burkolt minden felület... Így aztán szembeötlően tiszta.